Polgári fiú és leányiskola, Kőszeg, 1925
UKV 9» 1876—1926. Intézetünk jelen iskolai évvel fennállásának 50 ik évét tölti be és ezzel tanítói és nevelői működésének igen fontos határkövéhez ért. Illő megilletődéssel és hálatelt szívvel állunk meg e határkőnél és visszapillantunk megtett hosszú pályájára, vázoljuk lelki életének a képét s megemlékszünk mindazokról, akik ezt az iskolát életre keltették, áldozatkészségükkel fenntartották, bölcs irányításukkal s vezetésükkel jövő fejlődését elősegítették s a szebb és boldogabb jövő útját egyengették, s nemkülömben a kultúra szerény harcosairól, derék tanárairól is, akik szívük-lelkük értékes kincseit, összes lelki energiájukat áldozták fel annak a nemzetnevelő munkának, amely ez iskola falain belül minden időben a legnagyobb lelkesedéssel és idealizmussal folyt. Egy fél század óta szórja már a kultúra fénysugarait erre a határvidékre és terjeszti a magasabb polgári műveltséget. Tanítványainak ezrei kerültek ki védőszárnyai alól, akik a produktív vagy egyéb pályán elhelyezkedve, műveltségük és beléjük oltott polgári erényeik révén hasznos munkásai a köznek és a magyar hazának. És ha sikerült ezen ötven év alatt e város polgárságának szellemi színvonalát emelni és azt úgy nyelvben, mint érzületben magyarosítani, úgy ez a többi kultúrintézetek buzgó működésével való kapcsolatban kiválóan a polgári iskolának az érdeme, melynek legfőbb missziója a magyar államfenntartó elemnek : a polgárság oktatása és nevelése. A jól végzett munka tudatában tekintünk tehát vissza jubileumi ünnepélyünk alkalmával az elmúlt időre, mert érezzük és tudjuk, hogy az iskola mindenkori tanártestületének buzgó munkája s éltető, felvilágosító és lelkesítő szelleme meghozta a maga bőséges áldását. A tanártestület az évzáró ünnepély keretében az iskola 50 éves jubileumát üli. Ebből a megtisztelő és felemelő alkalomból kifolyólag közli az alábiakban az iskola történetét. A kőszegi „Széchenyi István“ m kir. áll. polgári iskolatörténete. Midőn az 1867-iki kiegyezés után hazánk egére ismét kisütött a szabadság napja s a magyar nemzet alkotmányos jogainak gyakorlatába lépett ,„Közoktatás és kultúrái fejlesztés“ volt azon jelszó, melyet mostani tanügyünk megalapítója, a felejthetetlen emlékű Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter hangoztatott. Államférfiúi magaslatáról, éles tekintettel behatolt a közoktatás fázisába s csakhamar észrevette, hogy van a nemzetnek egy nagy osztálya, melynek szellemi kiképeztetéséről nincsen gondoskodva. Az ország lakosságának 20%-a részére alakultak gimnáziumok, reáliskolák, de nemzetet alkotó gerincének, a középosztálynak szellemi szükségletét nem elégíti ki a népiskola, a gimnázium avagy reáliskola meg túlszárnyalja ezen produktív és tiszteletreméltó osztálynak szellemi kívánalmát, vagyis az elemi iskola neki kevés, a középiskola meg sok. J'sr 'f*T