Polgári fiú és leányiskola, Kőszeg, 1925

­UKV 9» 1876—1926. Intézetünk jelen iskolai évvel fennállásának 50 ik évét tölti be és ezzel tanítói és nevelői működésének igen fontos határkövéhez ért. Illő megilletődéssel és hálatelt szívvel állunk meg e határkőnél és visszapillantunk megtett hosszú pályájára, vázoljuk lelki életének a képét s megemlékszünk mindazokról, akik ezt az iskolát életre keltették, áldozatkészségükkel fenntartották, bölcs irányításukkal s vezetésükkel jövő fejlődését elősegítették s a szebb és boldogabb jövő útját egyen­gették, s nemkülömben a kultúra szerény harcosairól, derék tanárai­ról is, akik szívük-lelkük értékes kincseit, összes lelki energiájukat áldozták fel annak a nemzetnevelő munkának, amely ez iskola falain belül minden időben a legnagyobb lelkesedéssel és idealizmussal folyt. Egy fél század óta szórja már a kultúra fénysugarait erre a határ­vidékre és terjeszti a magasabb polgári műveltséget. Tanítványainak ezrei kerültek ki védőszárnyai alól, akik a produktív vagy egyéb pályán elhelyezkedve, műveltségük és beléjük oltott polgári erényeik révén hasznos munkásai a köznek és a magyar hazának. És ha sikerült ezen ötven év alatt e város polgárságának szellemi színvonalát emelni és azt úgy nyelvben, mint érzületben magyarosítani, úgy ez a többi kultúrintézetek buzgó működésével való kapcsolatban kiválóan a polgári iskolának az érdeme, melynek legfőbb missziója a magyar államfenntartó elemnek : a polgárság oktatása és nevelése. A jól végzett munka tudatában tekintünk tehát vissza jubileumi ünnepélyünk alkalmával az elmúlt időre, mert érezzük és tudjuk, hogy az iskola mindenkori tanártestületének buzgó munkája s éltető, fel­­világosító és lelkesítő szelleme meghozta a maga bőséges áldását. A tanártestület az évzáró ünnepély keretében az iskola 50 éves jubileumát üli. Ebből a megtisztelő és felemelő alkalomból kifolyólag közli az alábiakban az iskola történetét. A kőszegi „Széchenyi István“ m kir. áll. polgári iskolatörténete. Midőn az 1867-iki kiegyezés után hazánk egére ismét kisütött a szabadság napja s a magyar nemzet alkotmányos jogainak gyakorlatába lépett ,„Közoktatás és kultúrái fejlesztés“ volt azon jelszó, melyet mostani tanügyünk megalapítója, a felejthetetlen emlékű Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter hangoztatott. Államférfiúi magaslatáról, éles tekintettel behatolt a közoktatás fázisába s csakhamar észrevette, hogy van a nemzetnek egy nagy osztálya, melynek szellemi kiképeztetéséről nincsen gondoskodva. Az ország lakosságának 20%-a részére alakultak gimnáziumok, reáliskolák, de nemzetet alkotó gerincének, a középosztálynak szellemi szükségletét nem elégíti ki a népiskola, a gimnázium avagy reáliskola meg túl­szárnyalja ezen produktív és tiszteletreméltó osztálynak szellemi kívá­nalmát, vagyis az elemi iskola neki kevés, a középiskola meg sok. J'sr 'f*T

Next