Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 3. (1823)

Az alatt, míg­ a’ két első tolvaj elillantott prédá­jával, a’ harmadik egy kútnál várta emberét, melly mellett nékie szükségképpen elmennie kelletett. Olly fájdalmas lármát üt­ött a’ tolvaj, és olly keservesen panaszkodik, hogy a’ szamarától és ketskéjétöl meg volt ember, már azon vonzódásból is, melly a’ szeren­­tsétleneket jó barátokká teszi , édes örömest hozzá ad­­gyi magát az ollyanhoz, a’ ki nyomorultnak látszik lenni előtte. Mit búsulsz te olly nagyon , mond­d ne­ki ; nem vagy te bizonyomra mondom , olly boldogta­lan mint én! Én ama két barmomat vesztém el, a’ mellynek ára örökre boldoggá tehetett volna; oh jaj! az én szamaram és az én ketském most gazdagságra segíthetett volna. •— Ni ez ugyan derék kár! felel a­ tolvaj ; ejtettél volna tsak ezen kútba egy gyémánttal tele ládikát, m­ellyet a’ Califhez kellenék vinnem, másként rimánkodnál. Talán mint haramiának kötéllel végzik életem. —Miért nem mész le keresni azt, mond a’ paraszt, hiszen nem mély ez a’ kút! — Úgy ám, ha értenék hozzá, felel a’ tolvaj; bizonyossabb az, hogy itt a’ vízbe fulladok , mintsem hogy fel kötnek. Hanem ha ezt valaki meg tenné helyettem , jó szán­tómból tiz aranyat nyomnék markába. A’ szegény bolond meg köszöni Mahomédnek , hogy neki illy kedvező alkalmat nyújtott a’ma­dár ki­pótolására , mellyel szamara és ketskéje elvesztésével szenvedett ., Ígérj tehát tiz aranyat, imigy szóll ő a' tolvajhoz , és a’ ládikát ki hozom.“ Meg van hamar az egyezés: leveti ő a' ruháját, és olly serénységgel ereszkedik a’ kútba , hogy a’tolvajnak éppen tsak hogy ideje volt a’ zsákmánnyal elfutni. Fenekére lővén a’ kútnak a’ paraszt, nem talált ő ottan semmi ládikát is ; hanem midőn feljött, ismét új baj érte : ruháját, szamarát, ketskéjét, külön úton módon el vitte a’ patvar , és reá szedve lévén hiú­re-

Next