Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 3. (1823)
Az alatt, míg a’ két első tolvaj elillantott prédájával, a’ harmadik egy kútnál várta emberét, melly mellett nékie szükségképpen elmennie kelletett. Olly fájdalmas lármát ütött a’ tolvaj, és olly keservesen panaszkodik, hogy a’ szamarától és ketskéjétöl meg volt ember, már azon vonzódásból is, melly a’ szerentsétleneket jó barátokká teszi , édes örömest hozzá adgyi magát az ollyanhoz, a’ ki nyomorultnak látszik lenni előtte. Mit búsulsz te olly nagyon , mondd neki ; nem vagy te bizonyomra mondom , olly boldogtalan mint én! Én ama két barmomat vesztém el, a’ mellynek ára örökre boldoggá tehetett volna; oh jaj! az én szamaram és az én ketském most gazdagságra segíthetett volna. •— Ni ez ugyan derék kár! felel a tolvaj ; ejtettél volna tsak ezen kútba egy gyémánttal tele ládikát, mellyet a’ Califhez kellenék vinnem, másként rimánkodnál. Talán mint haramiának kötéllel végzik életem. —Miért nem mész le keresni azt, mond a’ paraszt, hiszen nem mély ez a’ kút! — Úgy ám, ha értenék hozzá, felel a’ tolvaj; bizonyossabb az, hogy itt a’ vízbe fulladok , mintsem hogy fel kötnek. Hanem ha ezt valaki meg tenné helyettem , jó szántómból tiz aranyat nyomnék markába. A’ szegény bolond meg köszöni Mahomédnek , hogy neki illy kedvező alkalmat nyújtott a’madár kipótolására , mellyel szamara és ketskéje elvesztésével szenvedett ., Ígérj tehát tiz aranyat, imigy szóll ő a' tolvajhoz , és a’ ládikát ki hozom.“ Meg van hamar az egyezés: leveti ő a' ruháját, és olly serénységgel ereszkedik a’ kútba , hogy a’tolvajnak éppen tsak hogy ideje volt a’ zsákmánnyal elfutni. Fenekére lővén a’ kútnak a’ paraszt, nem talált ő ottan semmi ládikát is ; hanem midőn feljött, ismét új baj érte : ruháját, szamarát, ketskéjét, külön úton módon el vitte a’ patvar , és reá szedve lévén hiúre-