Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 14. (1834)

( 4 ) Az fejét ajtóba veri: Ez a’ fogast fel nem éri. Szőkének halvány njaka: Barnának füstös a* nyaka: A’ szépre sok nyalánk nevet A’ rút csömört ád, nem hevet Gazdag papucs alá szőrit: Szegény csak koldust szaporít. Az eszes lány nyakamra ül: Butátul orczám szégyenül. A’ művész betanult lyánya Mesterségét szánja, hányja. Kalmáré les vásárokat Venni s eladni valókat. A’ nagyobb rangú nő megett Le kell tennem a’ süveget. Ita csekélyebb sorsút veszek : Gúnyló nyelvek tárgya leszek A’ szűk markú lessz fösvényé , A’ bői kezű­ tesz szegényé. A’ nagy gazd’asszony kegyetlen, A’ szelíd nő lesz ügyetlen. A’ beszédes fület fáraszt: Szótalan únalmat áraszt. A’ víg kedvű gyanúba jó : A’ komor egy borútl felhő. Az ösmerős igen merész; Idegen alattomos lész. A’ helybéli sokat tud rám : Külföldi nem szokik hozzám Isten! bocsásd nyelvem’ elit! Kezem, orczám , hátam fél itt Hogy recensióm puffokat Kap a’ lyányoktól nagyokat

Next