Kóta, 1979 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1979-07-01 / 7. szám

zott, hogy a mozgalom múlt­jának reprezentatív dalai alig­­alig szólaltak meg. Maga a névadó Vándor Sándor is mindössze egyetlen művével szerepelt. S mai énekkari kul­túránk megalapozói közül Bartók is, Kodály is minimá­lisan volt jelen. A sportcsarnoki koncert if­júsági kórusai egyébként szín­vonalasan szerepeltek. Cso­portonként szólaltatták meg a műveket Illés Mihály, Szé­kely Miklós, Biller István és Sárhelyi Jenőné vezetésével. Finom hangvételével utóbbi békéscsabai leányainak kórusa ragadta meg a figyelmemet. A mindig hatásos összkar Sosztakovics („A béke dala”) és Ortega (,,El pueblo unido”) műveinek megszólaltatásával nemcsak az éneklő embert, hanem a hallgató szívét is fel­­forrósította. Erre nagy szük­ség is volt, mert a testkul­túra csarnoka nem éppen al­kalmas a lélek kultúrájának, a szép éneklésnek ünnepi ta­lálkozójára. Kemény az akusz­tika, rideg a terem képe s a hangulat hőfokát a sok fog­híjas sor sem igen tudta szí­tani. De — ismétlem — a kö­zös éneklés felemelő élménye némileg korrigálta a kedve­zőtlen körülményeket. (Itt említem meg, hogy képtelen­ség egy ilyen hatalmas csar­nokban egy cingár pianínóra bízni a kíséret feladatát!) Kellemes volt megismer­kedni egy jászberényi énekes, Bocsa Ferenc mai dalaival. Bacsa szép hangon, szerényen, de kellő biztonsággal énekelt és kísérte magát gitáron. Pro­dukciójába bevonta a terem közönségét; a refrénekben megénekeltette a fiatalokat, de még a jelenlevő idősebb da­losokat is! Kiemelkedő fontosságú volt e sportcsarnoki hangversenyen a Szovjet Hadsereg Déli Had­seregcsoportja Fúvószenekará­nak közreműködése. Hivatá­sos színvonalon muzsikáló együttessel ismerkedhettünk meg ezúttal. A zenekar gazdag A SZOVJET HADSEREG DÉLI HADSEREGCSOPORTJÁNAK FÚVÓSZENEKARA A FŐVÁROS VENDÉGE VOLT (MÜLLER JUDIT FELVÉTELEI) A TRENTÓI FÉRFIKAR A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM LÉPCSŐJÉN 2

Next