Kóta, 1979 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1979-07-01 / 7. szám
zott, hogy a mozgalom múltjának reprezentatív dalai aligalig szólaltak meg. Maga a névadó Vándor Sándor is mindössze egyetlen művével szerepelt. S mai énekkari kultúránk megalapozói közül Bartók is, Kodály is minimálisan volt jelen. A sportcsarnoki koncert ifjúsági kórusai egyébként színvonalasan szerepeltek. Csoportonként szólaltatták meg a műveket Illés Mihály, Székely Miklós, Biller István és Sárhelyi Jenőné vezetésével. Finom hangvételével utóbbi békéscsabai leányainak kórusa ragadta meg a figyelmemet. A mindig hatásos összkar Sosztakovics („A béke dala”) és Ortega (,,El pueblo unido”) műveinek megszólaltatásával nemcsak az éneklő embert, hanem a hallgató szívét is felforrósította. Erre nagy szükség is volt, mert a testkultúra csarnoka nem éppen alkalmas a lélek kultúrájának, a szép éneklésnek ünnepi találkozójára. Kemény az akusztika, rideg a terem képe s a hangulat hőfokát a sok foghíjas sor sem igen tudta szítani. De — ismétlem — a közös éneklés felemelő élménye némileg korrigálta a kedvezőtlen körülményeket. (Itt említem meg, hogy képtelenség egy ilyen hatalmas csarnokban egy cingár pianínóra bízni a kíséret feladatát!) Kellemes volt megismerkedni egy jászberényi énekes, Bocsa Ferenc mai dalaival. Bacsa szép hangon, szerényen, de kellő biztonsággal énekelt és kísérte magát gitáron. Produkciójába bevonta a terem közönségét; a refrénekben megénekeltette a fiatalokat, de még a jelenlevő idősebb dalosokat is! Kiemelkedő fontosságú volt e sportcsarnoki hangversenyen a Szovjet Hadsereg Déli Hadseregcsoportja Fúvószenekarának közreműködése. Hivatásos színvonalon muzsikáló együttessel ismerkedhettünk meg ezúttal. A zenekar gazdag A SZOVJET HADSEREG DÉLI HADSEREGCSOPORTJÁNAK FÚVÓSZENEKARA A FŐVÁROS VENDÉGE VOLT (MÜLLER JUDIT FELVÉTELEI) A TRENTÓI FÉRFIKAR A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM LÉPCSŐJÉN 2