Kóta, 1987 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1987 / 5. szám
a Liszt Ferenc Kamarakórust — Salgótarjánból A szerencse csillaga Most már bizonyos, hogy Nógrád megye muzsikusai, énekesei számára Veszprém a szerencse csillagát jelenti. A salgótarjáni Liszt Ferenc Kamarakórus vezetőjével, Guthy Évával beszélgetvén hamarosan a tavalyi veszprémi Liszt Ferenc Dalostalálkozó emlékei kerültek előtérbe... A salgótarjáni hangszeres muzsikusok után kórussikerről is beszámoltak a kritikák, amelyek az együttes tizenhét évi munkáját dicsérték akkor, amikor kiemelkedő teljesítményét értékelték. Guthy Éva ének-zene tanár köré akkoriban kis közösség szerveződött: régi növendékek, ismerősök, barátok csatlakoztak a hamarosan kórussá formálódó csoporthoz. Az első időkben igazán csak a maguk kedvére énekeltek, s ez szinte természetes volt Salgótarjánban, ahol az elmúlt évtizedekben komoly muzsikustársaságok alakultak. Virág Lászlóval, a Zeneiskola igazgatójával való egyik találkozásom azzal kezdődött, hogy Virág tanár úr a város gazdag zenei életéről beszélt... Ebben természetesen a Liszt Ferenc Kamarakórus is élénk szerepet játszik. Pedig a kezdet nem volt igazán könnyű. A fiatal lányokból asszonyok, édesanyák lettek, a katonaság, a mellékállások a fiúk sorait tizedelte meg ... Aztán kis idő múltán föltünedeztek a próbákon a „hűtlenek”. Igazságtalanság lenne azonban így szólni róluk, hiszen a családteremtés és az anyagi helyzet megszilárdítása elsődleges, s ha ezeket sikerül összhangba hozni a „szórakozással”, akkor folytatódhat az élet a régi közösségben. Nos, ez történt a kamarakóruson belül is, ámbár a szórakozást az előbbi értelemben nem használják a kórusmunkára: az igaz, hogy kikapcsolódást jelent számukra a heti kétszeri találkozás, de úgy érzik, szükségük van rá egyéni életük szempontjából is. A karnagy, Guthy Éva szerint ennek a társaságnak a legfőbb erejét az összetartozás igénye jelenti. Nézegetvén az elmúlt kóruseseményeken készült képeket — Diósjenő, Kálló, Sopron, Budapest, Veszprém, Finnország — derűs, jó kedélyű kórustagok mosolyognak a fotós lencséjébe. A kamarakórus repertoárján elsősorban romantikus művek szerepelnek. Elkötelezett hívei e korszak muzsikájának, újabban azonban XX. századi műveket is tanultak, abban a tudatban, hogy hosszú idő kell ahhoz, hogy örömük teljen előadásukban. Sok munka, kemény próbaidőszak előzi meg a fellépéseket — az elmúlt tizenhét esztendő azonban kellő gyakorlatot jelent ahhoz, hogy vállalkozhassanak nehezebb művek előadására. A tavalyi évad gazdag eseménynaptára sok örömet szerzett a kórus tagjainak. A idei év ismét remek koncertek reményét ígérik: a tavaszi szünetben felléptek a megyei pedagógiai napon, készülnek az V. Szécsényi Kórustalálkozóra, s a Vándor Sándor Szemle is igazi megmérettetést jelent a kamarakórus számára. A Rádió Kóruspódium című műsorába is felvették produkciójukat — az amatőr kórusmozgalom tágabb közössége így megismerheti a salgótarjáni kamarakórus munkáját. A Nagybátonyi Kamarazenekarral közösen a Stabat mater előadására készülnek, a mű csaknem előadáskész állapotban van már. A város ifjúsági koncertjeinek rendszeres előadói között is számon tartják Guthy Éva együttesét, a Mesélő muzsika sorozatban négy koncertet adnak általános iskolás gyerekek előtt. Testvérkapcsolatot alakítottak ki a kispesti Gyöngyvirág Kamarakórussal — az őszi koncertévad közös fellépésükkel kezdődik majd el. Nógrád megye sokat hallat magáról: zenei berkekben is szívesen fogadják amatőr együtteseiket, amelyek nem amatőr fokon — sok örömöt szereznek a zeneszerető közönségnek. K. L. Guthy Éva és a Liszt Ferenc Kórus 10