Közalkalmazott, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-12 / 1. szám

Felelősséggel gazdálkodni A szakszervezet 1969. évi összevont költségvetése, amely minden tekintetben a tagság érdekeit szolgálja, az összkiadásoknak 58 százalékát közvetlenül vagy közvetve az alapszervezetek, 11 százalékát a középszervek, 21 százalékát a központi szervek felhasználására biztosítja, 10 százalék SZOT járulék. Az összkiadások tervszerű felhasználása a szakszervezeti mozgalmi munka egyes területeinek megfelelően, a következően alakul: kulturális célokra az összkiadásból 27 százalékot, szociális célokra 37 százalékot, sportcélokra 9 százalékot, szervezési célokra 15 százalékot és ügyviteli kiadások 12 százalékot fordítunk. 638 000 forintot fordít a szakszervezet a művelődési otthonok, a klubok, az intézmények, a művészeti csoportok működtetésére, valamint a szakmaközi bizottságok támogatására és kultúrintézmények felújítására. A különféle szociális támogatások összege 1 575 000 forint, melyben a családos üdültetés, a gyermeküdültetés, a saját üdülők fenntartása, valamint az idős szakszervezeti tagok segélyezése és üdültetése szerepel. Az előző éveknek megfelelően támogatja az elnökség a sportmozgalmat, erre a célra 510 000 forintot irányzott elő. A SZOT Elnöksége határozatának értelmében a közös szakszervezeti beruházásokhoz (üdülők építése) szakmánk az év folyamán 500 000 forinttal járul hozzá. Ezeken kívül eleget teszünk a nemzetközi szakszervezeti mozgalom további erősödését szolgáló kötelezettségeinknek. A szakszervezet elnöksége a költségvetés tárgyalása és elfogadása alkalmával felhívta a szakszervezeti szervek figyelmét, hogy fokozott gondot fordítsanak a szervezettség és a tagdíjfizetési készség javítására és az elért eredmények további erősítésére. Éljenek a megnövekedett gazdasági önállóságukkal és a rendelkezésükre álló anyagi eszközökkel nagyobb körültekintéssel és felelősséggel gazdálkodjanak A számvizsgáló bizottságok végezzenek folyamatos ellenőrzést, őrködjenek a szakszervezeti vagyon felett és kísérjék figyelemmel a takarékosságra és a pénzügyi fegyelemre vonatkozó rendelkezések betartását. Az elnökség a költségvetés készítésében részt vett gazdasági aktívákat jó munkájukért köszönetben és dicséretben részesítette és kéri őket, hogy a jövőben is hasonló lelkiismeretes és pontos munkával segítsék a szakszervezet feladatainak megvalósítását. A Központi Számvizsgáló Bizottság a szakszervezet 1969 évi költségvetését még az előtörlesztés előtt megvizsgálta. Megjllopította, hogy a költségvetés az előírásoknak megfelelően készült el és azzal egyetértett. Az egyenjogúság húsz éve Megemlékezés az 1948 . LXIII. törvény két évtizedes jubileumáról • 1948. november 30-án lépett életbe Magyarországon a közszolgálat körében és más életpályákon dolgozó nők hátrányos helyzetét megszüntető 1948 .LXIII. törvény Az akkori koalíciós időszakban a nők egyenjogúságának gondolata nálunk még távolról sem nyert polgárjogot, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya a szervezet egyik alapelveként szögezte le a férfiak és a nők egyenjogúságát; ennek megfelelően az alapokmány, mint többoldalú szerződés részesei számára a nők egyenjogúságának biztosítása a nemzetközi jog írott szabályai közé nyert felvételt. Az 1948. évi LXIII. törvény a nők egyenjogúsága területén történelmi feladatot töltött be. Jólesik megállapítani azt is, hogy amíg az ENSZ a nők politikai jogairól szóló nemzetközi egyezményt, amelynek Magyarország is részese, csak 1952-ben fogadta el, hazánkban az említett egyezmény III. cikkének törvényi előfeltételei már 1948-ban adottak voltak. A magyar nők elégedetten vehetik tudomásul a női egyenjogúság megvalósulásának kimagasló eredményeit A legutóbbi parlamenti választásokon az országgyűlési képviselők közé beválasztott nők arányszáma 18,9%. Az államigazgatásban dolgozók 33%-a nő, a bírák 18%-a (a fővárosban több mint 50%-a); az ügyvédek 20%-a nő; több mint 100 000 nő dolgozik a helyi tanácsokban; a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai tisztségviselőinek 18%-a nő. Az eredmények elismerése mellett látnunk kell azt is, hogy még mindig vannak fogyatékosságok a nők jogait biztosító alapvetően jó törvényeink végrehajtásában. Ismeretes, hogy az ENSZ közgyűlése — a szocialista országok kezdeményezésére — 1967. november 7-én ünnepélyes deklarációt fogadott el „a nőkkel szemben fennálló hátrányos megkülönböztetés eltörléséről”. Ez a deklaráció a jog minden területén leszögezi azokat az alapvető elveket, amelyeknek megvalósítására a tagállamoknak a nők jogaira vonatkozó jogalkotás területén törekedni kell. A deklaráció megvitatására a Magyar Nők Országos Tanácsa néhány hónappal azelőtt az egyes szakterületeken dolgozó vezető szakemberek bevonásával ankétot rendezett, amely behatóan vizsgálta hazánkban a női egyenjogúság gyakorlati érvényesülését. Az ülés arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a deklaráció alapelvei a magyar jogalkotásban a nyilatkozatban foglaltakon túlmenően is megvalósítást nyertek a rendelkezések végrehajtása során azonban még sok a tennivaló. Különösen vonatkozik ez a tehetségüknél és képzettségüknél fogva alkalmas nők vezető funkcióba való állítására. Társadalmi szerveink — különösen a szakszervezetek — feladata, hogy a munkahelyeken olyan légkör alakuljon ki, amelyben a nők egyenjogúsága természetes és minden velük szemben alkalmazott diszkrimináció kivételes jelenséggé váljék. Dr. Gömöri Edit igazságügyminisztériumi főelőadó, a Jogásznők Nemzetközi Szervezete alelnöke Kincsek a tengerben • A tengerek kincseiről: L. I. Zenkevics professzor, a Szovjetunió Óceánológiai Intézetének igazgatója a közelmúltban érdekes nyilatkozatot adott a sajtónak. Elmondotta, hogy a tengerek fenekén több az ásványi kincs, mint valamennyi világrészen együttvéve, mégpedig reális becslések szerint 65 milliárd tonna kőolaj, 1,8 milliárd tonna magnézium, 90 billió tonna brom, 80 milliárd tonna jód, 5 milliárd tonna urán, 3 milliárd tonna nikkel, 160 millió tonna ezüst és 8 millió tonna arany. Zenkevics professzor szerint, ha az óceánok növényzetét megfelelően ápolják és nemesítik, ennek révén akkora élelmiszer és takarmánybázist hoznak létre, hogy segítségével 290 milliárd ember táplálékát lehet előteremteni. Ezúttal alig tartott tovább a tanácsülés, mint ameddig az ember kiszív egy pipa dohányt. A jövő évi községfejlesztés szerepelt a napirenden. Hamarosan magasba lendültek a kezek, a karámosi alvégen járdát fognak építeni, a felvénen kitisztítják az árkokat. Aztán felcihelődött mindenki. A fiatalabbja, meg a bátortalanabbja, hazasietett, néhányan viszont a présházak felé irányították lépteiket. Alighogy meggyújtották a gyertyát, máris lecsúszott kéthárom pohár bor. Nem kellett azt kóstogatni senkinek, mert ismerték a Kincses Nagy borát. Egyszer csak a homályból megszólal Ürögi Mihály: — Az azért csak megfordult bennem, míg az elnök a tervet mondta, hogy miért csinálunk mi járdát épp az alvégen, s miért tisztítjuk az árkot a felvégen? FÖLÖS GŐZ Már a következő rend után koppantak a poharak a nagy hordó lapján, mire Tasziga Péter a megkésett kontrát ráhúzta: — Hát éppen ez az! Miért, miért? — Ne felejtsd komám, hogy az alvégen lakik az elnök meg a titkár is, miért ne lehetne azt a járdát is eléjük rakatni ... Újabb pár pohár borra volt hát szükség, hogy legyen elég lelkierejük végiggombolyítani az elhintett gondolat fonalát. A legjobban Tasziga Péter fejében erjedt meg a bor: — Majd megmondom én a véleményemet! — harsogta végül is. Akkor vette ki az öreg Istók szájából a pipát, s szólalt meg nagy nyugalommal: — Miért nem mondtad meg a tanácsülésen? Pedig ott még kérdezték is tőlünk__ — Miért, magának más a meglátása, Istók bátyám? — Én csak a’ mondó vagyok — csavart egyet bajszán az öreg —, máskor ne várjunk addig a hozzászólással, amíg két litert magunkba nem bocsátottunk. Mert még azt találják hinni rólunk, hogy csak a fölös gőz sípol ki belőlünk... Németh Géza NÉPSZERŰTLEN POSZTON 9 Köd van odakinn. A nyirkos idő átjárja az embert. Jól esik a fűtött szobába lépni az V. kerületi tanács II. emeletén. Gombos Károly adóügyi csoportvezető az ablak előtt kavargó hópihékre mutat. — A mi végrehajtóinknak ilyen időben is, télen-nyáron egyaránt, a kerületet kell járniuk. Hát csoda, hogy nemigen van utánpótlás? — Vajon ez az egyetlen ok? — Sajnos nem. A sok ok közül első helyen a nem megfelelő anyagi megbecsülést kell megemlítenem. A kezdő végrehajtó 1200 forintot kap, s hosszú évtizedek alatt elvileg eljuthat 2550,— Ftig. Gyakorlatilag azonban ez meglehetősen nehéz. Az V. kerületben például még a behajtásvezető is — főelőadói rangban — mindössze 2200,— Ft-ot kap, míg a beosztott végrehajtóknál 1740 forint a legmagasabb fizetés, 27 évi szolgálat után. 1964-ben tíz fiatalt vettünk fel, akikkel nagyon sokat foglalkoztunk, s próbáltuk megszerettetni velük a pályát. Közülük mindössze egy akadt, aki két és fél évig dolgozott nálunk, a többiek általában néhány hónap múlva búcsút mondtak. — Nem játszott ebben szerepet a végrehajtói munka népszerűtlensége is? — Minden valószínűség szerint ez is hozzájárult a fiatalok gyors távozásához, de az is, hogy a végrehajtó akárhány százalékkal teljesíti is túl a bevételi tervet, a prémium összege félévenként 800 forint marad. Megfontolandónak tartanám ezért a premizálási rendszer felülvizsgálását. Ugyancsak hosszú idő óta megoldatlan gond a munkaruha ellátás is. — Ilyen körülmények között mégis mi tartja az embereket a végrehajtói pályán? — kérdezzük Juhász Károly elvtárstól, aki néhány éves megszakítással 1941 óta végzi ezt a munkát. — A mi munkákhoz sok türelemre, rábeszélőkészségre és emberségre van szükség. Vannak, akik szinte személyes ellenségüknek tekintik a végrehajtót. Az ügyfelek többsége azonban belátja, hogy mi a kötelességünket teljesítjük és tevékenységünkre a társadalom érdekében szükség van. — Gyakran kerül munkája során kiélezett helyzetekbe? — Ilyen is előfordul, bár a kerületben végrehajtóval szembeni tettlegességre az utóbbi években nem került sor. A közelmúltban a zálogolást követő napon bejött hozzánk egy ügyfél és nagy hangon kijelentette, hogy aki az ő rádióját el meri vinni, az halálfia. Hosszasan elbeszélgettünk vele és azóta rendszeres havi részletekben fizeti tartozását. — Véleménye szerint hogyan lehetne a végrehajtók munkáját egyszerűbbé, könnyebbé tenni? — Jelentős munkatöbbletet jelent számunkra a nyugta ellenében való pénzátvétel megszüntetése. Az emberek zöme ugyanis nem zárkózik el tartozásának rendezése elől, de feledékenységből vagy nagy elfoglaltsága miatt arra már nehezen kapható, hogy elmenjen a postára és csekklapon feladja a pénzt. Korábban ilyen esetben nyugta ellenében átvehettük a köztartozás összegét Most viszont nemegyszer előfordul, hogy 30—40 forintos tartozás miatt két-három alkalommal is fel kell keresnünk az ügyfelet, amíg rászánja magát a postai befizetésre. Úgy gondolom, hogy a végrehajtó is megérdemelne legalább annyi bizalmat, mint a díjbeszedő. Dr. Kilényi Géza NAGY BÍRÓ, A BIZALMI 9 Dr. Nagy László bontóperi bíró nagyon elfoglalt ember. Csak páros napokon tárgyal. Páratlan napokon felkészül, illetve felvilágosítást ad. Mindenre. Mindig készséggel, kedvesen, udvariasan. Sokat dolgozik. Az átlagnál többet, negyven ügyet fejezett be decemberben. És kifogástalanul ellátta bizalmi teendőit is. — Nemsokára választás lesz. Nehéz lesz-e beszámolni a tagoknak? — Nem hinném. Akkor lenne nehéz, ha a szakszervezeti munka — aminek lényege szerintem egymás támogatása, kölcsönös megbecsülése — kizárólag a választás időszakára szorítkozna. Nálunk ez nem így van. A nehézséget inkább az, okozza, ha az ilyen beszámolótól valamiféle felsorolást várnak. Ha úgy gondolják, hogy rendszerbe kell szedni, mi mindent intézett a bizalmi két év alatt. Ezt nehezen tudnám megtenni, gondolja, hogy az ő tizenkét tagú csoportja nem is ezt igényli. — Barátok vagyunk. A csoporthoz tartozó tíz bíró bontóperekkel foglalkozik. Egy témát tárgyalunk, együvé tartozunk, összetartó a kollektíva. Ez utóbbi alatt nemcsak a csoport, hanem az osztálybizottsághoz tartozó hetven ember értendő. A jó szellemet dr. Zalai László csoportvezető bírónak tulajdonítja. Aki egyszemélyben a Törvényház szakszervezeti bizottságának titkára is. — Nagyon korrektül bánnak az emberekkel. És az ember olyan, ha kap valamit, azt igyekszik viszonozni. Bejön például egy bírónő, tanácsot kér. ..duplán tűztem ki tárgyalást, mit tegyek?” Nyilvánvaló, hogy azt válaszoltam: adja ide, majd és letárgyalom. Ez olyan természetes volt, pedig lett volna más dolgom. Tudom azonban, hogy hasonló esetben ő sem tett volna mást. A szakszervezeti csoport szociális gondjainak letéteményese a bizalmi. Ha csak lehet, segít! Az év első hónapjai már az üdülési felkészülés jegyében zajlanak. A bizalmi örömmel újságolja, hogy a káptalanfüredi üdülő nagyon megszépült a szezonra. Modernizálták, a főépületben levő tizenkét szoba mellett kis víkendházak is várják a beutaltakat. A beszámolóban tehát ez is szerepelhet. — Igen. De ez a mi bizalmiválasztásunk nem valami hivatalos megbeszélés lesz. Nem ragaszkodunk a formához. Leülünk egy éppen üres tárgyalóteremben, beszélgetünk és... És mindez bizonnyal továbbra is dr. Nagy László marad a bizalmi. Lm. Dr. Nagy László azonban úgy. Hasznos vizsgálat a dolgozók egészségének védelméért Zala megyében Szociális bizottságunk a közelmúltban megvizsgálta a tanácsi dolgozók egészségügyi helyzetét a nagykanizsai városi tanácsnál, a nagykanizsai és a zalaszentgróti járási tanácsnál, valamint 20 községben. Megnyugtató, hogy a szakszervezeti bizottságok mindenütt jól ismerik a dolgozók egészségügyi problémáit. Lényegesen javult a felvilágosító tevékenység, elégedettek azonban még korántsem lehetünk. A megbetegedések, a táppénzes betegek aránya megegyezik megyénkben is az országos átlaggal, az előző évekhez viszonyítva azonban kismértékű emelkedés tapasztalható. Továbbra is vezetnek a szív és érrendszeri, valamint idegrendszeri bántalmak. Az alkoholfogyasztás és ennek következményes betegségei egészen elenyészőek. Gyakori viszont, hogy a tanácsi dolgozók közül többen súlyos betegen érik el a nyugdíjkorhatárt. Csökkent munkaképességűeknek más munkakörbe való áthelyezése az esetek többségében nem megoldható. A rehabilitációs rendelkezésnek ilyen irányú végrehajtása a tanácsoknál szinte megoldhatatlan. A községi tanácsoknál észlelhető elsősorban az a helytelen szokás, hogy a dolgozók egy-két napra, elaprózva veszik ki szabadságukat. Ezáltal nincs biztosítva a szervezet regenerálódása. A szakszervezeti üdülési lehetőségeken kívül tanácsi üdülők létesítésével és korszerűsítésével igyekszünk minél több dolgozónak és családjának kéthetes üdülést biztosítani. Balatonlellén, két megye összefogásával, hétmillió forintos költséggel modern üdülő épül, közel a parthoz. A zalaegerszegi és a nagykanizsai városi tanács balatonberényi közös üdülője 500 ezer forintért lett felújítva. A megye több községében a reggeli kiszállásokhoz nem megfelelő a menetrendszerű közlekedés. Zalaapátiba például a járási székhelyről közlekedő vonat reggel 6 órakor már a községben van. Télen vagy kedvezőtlen időjárás esetén munkakezdésig a szabadban vagy fűtetlen helyen kell várakozni, ami ugyancsak megbetegedéshez vezethet. A megyei tanács vb-elnöke intézkedett a hivatali gépkocsik jobb elosztásáról, s ha a célszerűség és a dolgozó egészsége indokolja, a költségesebb autóbusz igénybevételére is lehetőség lesz. Megyei bizottságunknak és a szakszervezeti bizottságoknak is több javaslata van a dolgozók egészségügyi helyzetének további javítására. Reméljük, hogy amint lehetőség adódik, ezeket megvalósítják. Nényei Norbert, a Zala megyei bizottság szociális felelőse közalkalmazott 1969. január 12.