Közérdek, 1896. július-december (8. évfolyam, 30-53. szám)

1896-07-05 / 30. szám

2-ik oldal KÖZÉRDEK.__________Marosvásárhely, 1896. július hó 5-én gazdaság fellendülése által létre­jött jóllétben fellendült a tudomány, iro­dalom, művészet is. Az elsők között vagyunk ma mindenütt. Költők ki­rálya csak Petőfi lehet, a zene király csak Liszt a nagyvilágon s az első festő Munkácsink mindenütt. Intézményeink a kor színvonalán állanak törvényeink szabadelvűek és humánusok, a közszabadság védve mindenütt, és az egész dicső hazát és nemzetet, az egyenlőség, testvériség és szabadság éltető napjának sugarai aranyozzák be. Ez a jelen — a megnyugtató biztos jelen, melyre szilárd kézzel — lel­künket a munkába öntve építjük a jövőt. Ti, dicső ősök szellemei ott a munkácsi hegy ormán, tekintsetek szét, igy néz ki ma a hon ezer év hulló vére, könnye, ok nélkül nem hullott reája, szabad, dicső, hatalmas ma a magyarok hazája! És most Tekintetes Törvényható­sági bizottság a kegyelet szárnyain szálljunk a múltba vissza s áldozzunk azok emlékeinek, kik megszerezték, megtartották nékünk ezt az édes otthont, ezt a szép hazát. — Az ülést ezennel megnyitom. Ezen eszmékben, költői fordulatokban gazdag, gyönyörű beszéd, áthatva a hazafias lelkesedés hevétől, nyilvánulva benne tüzes szónoki talentum. Egyes pasz­­szusainál kitörő taps-vihar, viharos éljen­zéssel tüntetett a lelkes hallgatóság, az elragadtatás nyilvánult minduntalan. Főispán a díszgyűlést igy megnyit­ván, következett Bósa Elek alispán fel­olvasása, a vármegye története. Ala­pos, mély tartalmú munka ez és bár csak kivonatilag volt ismertetve, közel öt negyed órát vett igénybe. Fel van sorolva benne a vármegyék keletkezése, járások a községek és tisztviselők, a legrégibb időktől mostanáig. A várme­gyei rendszer, a székek stb. stb. auto­nómiája. Egy szóval pompás és hű ké­pet adva e vármegye múltjának. Nagy gonddal és történelmi pontossággal ál­lította össze remek­művét a derék al­ispán, valóban dísze­s ragyogó tollával, munkaszeretetével a vármegyének és tisztikarának. Utánna Ellep Albert királyi tanácsos, törvényhatósági bizottsági tag emelke­dett fel, ünnepi beszédét megtartani. Egy intelligens, választékosan öltöz­ködő, hófehér szakállú, rokonszenves alak emelkedik fel székéről az ő urias, nyugodt temperamentumával. Filep Al­bert, a ki vármegyénk közigazgatásában oly tevékeny és ügybuzgó faktor, ki­nek egy szép és dicső mult van a háta megött. Az az örök­ ifjú szívvel biró férfiú, most ezüstös hosszú szakállal, galambősz fürtökkel a fején, szemében égő tűzzel, hangján a meghatottság őszinte jelentkezésével — kér szót ma­gának. Nem dikciózik ő a hatásvadá­szat fegyvereivel, nem köti magát a ret­orika sablonjához. Nem egy nagy­­képűsködő ünnepi szónok ő, nem azért állott fel beszélni, hogy frázisokkal és parafrázisokkal brillírezzék. Ő, a ko­moly férfiú, a­­hazafi, a harczi zajtól megedzett hős, az önérzetes törvényha­tósági bizottsági tag hangján szól, sza­badon nyilvánuló véleményeivel, meg­fontolt meggyőződései nyomán nyilatko­zik, mint egy tudós, komoly diplomata. Őszintén meg van győződve érvelései igazságában, aztán nem fél merészen, markáns, megkapó vonásokkal bélye­gezni a nemzetiségi túlkapásokat. Oly­annyira önérzetes, annyira önálló kije­lentései alapossága felett, hogy magá­val ragad, bizalmat kelt érvelései iránt. A komoly szavak között, mint a gaz­dag kévében a kék búzavirág, úgy je­lennek meg költői hasonlatai és nagy költőktől vett találó idézetei. Úgy hang­zanak el njakán a lendületes verssorok, mint zivatar után a pacsirta enyelgő dala . .. A nemzet szomorú napjaira mikor rá­tér, hangja elfogul, remegnek ajkai. Beszédéből kiérzik szivének szabályta­lan lüktetése, szemében egy könnycsepp jelenik meg. Hangját elfojtja a honfiúi bánat, a keserves visszaemlékezés fel­hője ott ül mindnyájunk homlokán. Az­tán mikor a nemzetével kibékült király arczképe felé fordul és áldást mond reá, kitörő ujongás, frenetikus lázas lelke­­sültség hullámai rezegtetik meg a régi székház falait. Úgy tombol ott mindenki, úgy tapsolnak a gyöngéd női kezek, úgy harsognak a férfiúi, lelkesült han­gok .. . Sajnáljuk, hogy ezt a remek beszé­det lapunk hasábjain meg nem örökít­hetjük, de mi e kis lapnak szűk ha­tára, annak a tartalmas, nagy beszéd­nek a befogadására. Szerencsére akadt egy lelkes férfiú Beák Lajos kir. ta­nácsos tanfelügyelő személyében, kinek indítványára elhatároztatott, hogy a fő­ispán szép megnyitója, az alispán de­­rekas munkája és Filep Albert pompás ünnepi beszéde, díszes alakban kinyo­­mattassék és a bizottsági tagoknak va­lamint a községeknek megküldessék. Hajdú Elek főjegyző felolvassa az ál­tala szerkesztett hódoló felirat szövegét, mely úgy pompás styljánál, valamint kenetteljes hangjánál fogva általános helyeslésre talált. Berzenczey István bizottsági tag in­dítványozza, hogy a magyar festőmű­vészetnek is lendület adassák, egy 600 méteres körképen örökíttessék meg a hódoló díszfelvonulás. E tervhez és az előállítási költségek fedezéséhez való hozzájárulásra keressenének fel a vár­megyék. A szép indítvány elfogadtatik. Toldalági László gróf bizottsági tag írásban indítványozza, hogy a tisztvi­selők nyugdíj évei ez évben azoknak, a kik 1879-ben már, a vármegye szol­gálatában állottak négy évet, a kiket az 1895-ik évi tisztujitás hivatalában ért három évet, és a mostani új tisztviselők két évet­­ számítsanak. Szintén elfo­gadtatik. Ezután a gyűlésről felvett jegyző­könyvet felolvassa Hajdú Elek főjegyző, mire a díszgyűlést főispán hazafias ér­zelmektől áthatott beszédével bezárja. Általános nagy érdeklődéssel, impo­záns módon, igazi magyaros jelleggel folyt le a millennáris ünnep a várme­gyeházán. P. Gy. érvényesülő pályakört szertelen előíté­leteink zárnak el. Jó, gyakorlatias pá­lyát választani nehéz és sok szülőnek feje fáj miatta. S mivel e gondok a szülőre szakadtak, sok közüle és mond­juk meg, nem minden alap nélkül az iskolát vádolja. A vád az, hogy az elemi és középiskola versenyeznek egy­mással a gyermek agyának megterhe­lésével. Kilenc­, tíz éves fiuk nehéz filosófiai definícziókkal, politikai föld­rajzzal, pragmatikus históriával és még számos elmélettel foglalkoznak. Aki a száraz theóriákkal nem tud megbir­kózni, az előtt bezárul a tudomány csarnoka. Az iskola a szülőket, ezek viszont az iskolát vádolják. S egyik sem látja meg a maga hibáját Az apa egész nap töri, zúzza magát a kenyérért, ő nem ér rá gyermeke nevelésére, az anya folytonosan a gyer­mekekkel van, vele szemben makacsab­­bak, követelőbbek. Az apa azt hiszi, hogy atyai köteles­ségeinek megfelelt, ha fiáért a tandíjat megfizeti, a könyveket megveszi, de ez az apai kötelességnek csak félig való teljesítése: résen kell lenni s a tanulás körül ellen kell őrizni a gyermeket. Igazat kell adnunk a tanárnak, taní­tónak, aki az öntudatos gondolkozásra fejleszt és ha hosszú megfigyelés után tehetséghiányt tapasztal, még kellő idő­ben más pályára utasít. A baj azonban a cziczomás anya, a söröző férj és a paedagogiában járat­lan, esetleg Darwinismussal telített ta­nárban van, az ilyen szülők, az ilyen tanár neveli a mai léha társadalmat. Ha mindenki, szülők és iskola, telje­sítenék kötelességeiket, akkor a mostani rendszer mellett sem lenne baj. Nem a rendszer rész, de a mód, melylyel végrehajtják. Ámbátor egy kis tananyag reduk­­cziónak immár be kellenék következnie. Hallgassunk végig egy érettségi vizs­gálatot. Szinte bámuljuk az ifjú agyat Ennek anyaga, amit az érettségin kö­vetelnek, bátran lehetne az egyetem tananyaga. Három, illetőleg öt nyelv grammatikája, stilisztika, poétika, és retorika, a pragmatikus világtörténelem mindezek filosófiai magaslaton köve­telve. Ez sok! Ezért dőlnek ki tanulóink a középiskola derekán, ezért a bukott diákok Asyluma a kereskedő meg az iparos pálya. Lássuk már be, hogy Magyarország­nak egyelőre nem nagy tudósokra, ha­nem intelligens, tanult széles látkörű, európai műveltséggel bíró kereskedőkre és iparosokra van első­sorban szük­sége. Majd ha ilyen osztályunk lesz, akkor az ország gazdag lesz és zavar­talanul fejlődhetik a tudomány. De más hibája van a középiskolai túlterhelésnek a 17 —18 éves fiatal emberek szellemi csömört kapnak s innét sokasodnak meg az ősjogonczok, és orvosnövendékek, a pályatévesz­tettek. Valóban itt az ideje, hogy az irány­adó körök behatóbban elmélkednének közoktatásunk állapota fölött. Nem elé­gednének meg a külső felszínnel, ha­nem a mélyére, gyökerére hatolnának a tanügy összes kérdéseinek. Hiszen a haza jövő nemzedékéről, szeretett gyer­mekeinkről van szó, vagy gyámoltjaikat az internátusba felvétetni óhajtják, ebbeli kérésüket f. évi július 15-ig az igazgatósághoz nyújtsák be, czímük és la­kásuk pontos megjelölésével. A kérelemhez melléklendők: a) A legu­tóbb kelt iskolai bizonyítvány; b) testi épsé­get igazoló orvosi bizonyítvány; c) jogérvé­­nyes kötelezvény arról, hogy a szülők, gyá­mok vagy helyetteseik az ellátási díjakat a kiszabott időben előre megfizetik, ruhá­zatról, gyógytári s más, a tanulókat illető év­közi kiadások fedezéséről gondoskodnak. 3. Az internátusi díjak félévi részletekben előre fizetendők; indokolt kérésre az igaz­gatóság a minisztérium jóváhagyásával, az évnegyeden részletekben való fizetést is en­gedélyezheti. 4. Azon szülők, vagy gyámok, kik mér­sékeltebb díjak mellett óhajtják gyermekei­ket, illetve gyámoltjaikat fölvétetni, legújabb keletű s az illetékes lelkész által is látta­­mozott vagyoni kimutatással is tartoznak ké­résüket támogatni. 5. A fölvett növendékek élelmezést, la­kást, fűtési világítást kapnak és a megfelelő felügyeletben részesülnek. Az élelmezés a kö­vetkező: reggeli (tej kenyérrel), ebéd (há­rom tál étel, csütörtökön és vasárnap négy tál), vacsora (egy tál étel, rendesen sült). Ezeken kívül délelőtt 10 órakor és délután 4 órakor egy-egy szelet kenyeret kapnak. 6 A tanítással járó költségeket, mint tandíj , a szükséges taneszközök beszerzését a szülők vagy gyámok tartoznak hordozni. 7. A fölvett tanulók a belépéskor a kö­vetkező felszereléseket tartoznak hozni: a) egy-egy nyári és téli időszakra való tisztes­séges ruházatot, téli köpenyt vagy kabátot és főrevalót; b) legalább két pár czipőt; c) egy fölszerelést és pedig egy párnát, egy téli paplant gombokkal; két paplanlepedőt gomblyukkal; két alsólepedőt és két párna­­héjjat; d) fehérneműt, hat fehér inget, hat lábravalót, három hálóinget, hat zsebkendőt, hat pár harisnyát, 4 türölköző kendőt, to­vábbá, ruha-, fog- és czipőkeféket. A fehérneműekre azon szám lesz hím­­zendő, legalább is 2 cm. nagyságban s föl­tűnő helyen, mely szám alatt a fölvételről szóló értesítés kiadatott. 8. Az internátusba föl­vett növendékek kö­telesek mindenben az internátusi szabályza­tok szerint eljárni Azon tanulók, kik rész magaviseletét s folytonos szorgalomhiányt tanúsítanak, az internatusból kizáratnak. Székely-Udvarhelyt, 1896. junius havában. Az igazgatóság. Szünidőben. Megújul egy ugorkaérés táján, az iskola ajtóinak bezárásával a szülők kétol­dalú sopánkodása. Egyik nehéz szülői gond a pályaválasztás. A latainer pálya nem­csak nehezen elérhető, de nincsen tövisek nélkül. Egy-egy az életben gyorsan TANÜGY. A székely­udvarhelyi kir. állami főreáliskola internatusa. Szám 170. 1. A székelyudvarhelyi kir. állami fő­reáliskolával kapcsolatos internátusba az 1896—97. tanévre 65 tanuló vétetik föl, a kik közül 30 egész dijat azaz 400 koronát, 10 tanuló 300 koronát, 10 tanuló 200 koro­nát és 15 tanuló 150 koronát tartozik fizetni. E helyekre ezennel pályázat hirdettetik. 2. Azon szülők vagy gyámok, kik fiaikat, IRODALOM. A Pallas Nagy­ Lexikona XI. kötetének öt utolsó befejező füzete (161 —165) is meg­jelent; külső és belső tartalom, meg kiálli­tás tekintetében e füzetek is méltó verseny­társai a hasonló német nyelvű vállalatoknak A 16 L. füzet két nagy mellékleten a Loko­­motivok különböző fajait és belső szerkeze­tét hozza; c­ikkei közt nevezetes a Lyrai költészet (Négyesy L) és a Ló, mely utób­bit, a tárgy természetének megfelelően töb­ben írták. A 162. füzet két mellékletén Lon­­don város tervrajza és a Belső London szí­nes képe van feltüntetve; a reá vonatkozó ismertetés (­Brózik) szintén e füzetben van. Nevezetes e füzetben a Lokomobil (Lázár) és a Lokomotiv (Varga Pál), mind a ket­tőt kiváló szakértelemmel és alapossággal írták meg; a Longobardok története, Man­gold tollából, szintén igen becses tanulmány. A 163. füzet három mellékletben bőven ma­gyarázza és mutatja be a lövegek különféle alakjait; a szöveget hozzá négyen (Ferenczy, Gardos, Schwanda, K. Pauer) írták, s czik­­kükben minden megvan, a­mi a tárgyra fon­tos és érdekes. A 164. füzet elején e Lövő­fegyverek mellékletei vannak, melyhez a czikket (K. Pauer) a megelőző füzet közölte ebben két jeles életrajzon (Machiavelli és Madách) kívül Madagaszkár leírása (Brózik) és története (Mangold) fontos, mely kime­rítő képet ad a szigetről a múltban és je­lenben. A 165. füzet két mellékletén a kü­lönböző a Madárláb­ik és Madárcsőrök áb­ráit kapjuk ; a czikket hozzá (Madarak) Ván­­gel J. írta. Fontos és alapos czikket közöl e füzet a Mágnesséről (Mialovich) s mind arról, mi e nevezetes természeti tünemény­nyel összefügg. E füzettel befejezést nyert a XI. kötet, mely a Közép-Magyar közé eső lexikális anyagot magyarázza, a szöveg­ben 134 ábrával, külön mellékletül 32 kép­pel, ezek közt 5 színnyomattal, 4 térképpel és 3 városi tervrajzzal. Eleven élet tapasztalható most minden té­ren. A nagy nemzeti ünnep hullámzásba hozta az egész magyar társadalmat. A nem­zetközi világra szóló kongresszusok p­edig a művelt külföld figyelmét irányítják reánk. Nemsokára megérkeznek az európai parla­­lamentek küldöttei is, hogy a magyar fővá.

Next