Közgazdaság, 1946. július-december (1. évfolyam, 1-24. szám)
1946-10-06 / 12. szám
n KÖZT,AZDASÁD A magyar kormány gazdasági jellegű megjegyzései a békeszerződéstervezetre vonatkozólag • (Részletek) Bevezető megjegyzések. . A trianoni Magyarország a háború előtti viszonylatban is Európa egyik igen tőkeszegény, igen alacsony életszínvonalú és a közteher tekintetében nagyon igénybevett országa volt. Népsűrűsége iparosodását feltétlenül szükségesé tette, bár az ehhez szükséges nyersanyaghelyzet kedvezőtlen volt. Az utolsó békeévben, 1938 ban, a nemzeti jövedelm 5,2 milliárd pengit (1 milliárd dollárt) tett ki, egy lakosra tehát alig 112 dollár esett, amiből lakosonként 24 dolárt tetek ki a közterhei. Ilyen körülmények között tőkésítésről természetesen csupán csekély mértékben lehetett szó. Még a legjobb esztendőben is a megtakarított öszeg nem haladta meg a 7,4''»-ot, szemben a nyugati országok 15”/o-kál terjedő tőkésítési hányadával. Oazdasági életének kifejezetten agrárjellege következtében az ország nem tudott kellő ellenállást mutni az 1931-iki világválsággal szemben. Moratórumot kellett elrendenie, belső viszonylatban pedig agráradósainak jelentékeny könnyítéseket kellett nyújtania. A háború gazdasági következményei. A német hadvezetőség 1944 március 19-én megszállotta Magyarorzágot és ezzel az ország előbb a Szövetségesek légitámadásinak, majd födi harcoknak színhelye lett. A németek már a nyár elején megkezdték az ország ingó javainak elszállítását; a háborús ..helyzetnek számukra katasztrófálissá válásával ez a teljes kiürités jellegét vette fel. A háború előtt 52 milliárd pengőre, azaz 10 milliárd dollárra becsült nemzeti vagyon 30—40"/3-a ment veszendőbe, ebből 0,7 milliárd esik a terhelési apparátusra és 6.1 miliárd a forgalomra. A mezőgazdaság tőkeállományának 21"/o-át, s állatállományának több mint 50"/»-át elvesztette. Az ipar adótőkéjének egy -harmadát vesztette el. A vasúti gördülő anyag OH“/«"» ■... elpusztult, vagy a németek által elhurcoltatott, a budapesti lakások egynegyed része vált használhatatlanná, sőt vannak városok, ahol az egész lakóházállomány 88'/6-a megsérült. Az állami, apparátus teljesen megbomlott, ennek következtében a közlekedés megbénult, a forgalom megszűnt, a vidék és a városok közi csereforgalom megállott ,a „nagyvárosok súlyos, sifujcsipet, .göt éhséget "szenvedtek. , - - - . .*•* -Mindennek következtében jó • nemzeti jövedelem a felszabadulást követő évben mintegy 2600 millió békepengőre vagyis 500 millió dollárra csökkent. Az infláció. A termelés és fogyasztás teljes egyensúlyhiánya, valamint az állami apparátus megbénulása rákényszerítette a kormányt arra, hogy megtűrje a szabad piac visszaállítását, másrészről a fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettségek szükségesé tették, hogy az ipari termelést legalább részben újjáépítsük, mégpedig a belső piac szükségleteinek háttérbe szorításával. Ezenkívül az álam hosszú hónapokig nem volt abban a helyzetben, hogy adókat kivessen és beszedjen, de nem is voltak adózóképes alanyok, mert a gazdasági élet csak lassan élénkült meg. Mindeme körülmények együttes hatása vezetett ahhoz a súlyos inflációhoz, amely a gazdaságtörténelemben úgyszóván egyedül áll. Az 1745 június 1-től 1946 június 30-ig terjedő költségvetési év alatt a kiadások kerek összegben 54,4 millió békepengét tettek ki. Ezen időszak alatt a bevétel 54,7 millió pengő volt, vagyis a kiadásnak alig 10,6°/s-át fedezte. Minden állami feladatfinanszírozójává a bankóprés lett és így érte el 1946 júliusában, vagyis egy hónappal a sablizáció előtt a bankjegyforgalom a csillagászatinak mondható 6.277 trilliós számot. Mindazok, akik az inéció gazdasági hatását ismerik, tudják, hogy annak minden terhét a dolgozó rétegek viselik. Magyarországon sem volt ez máskép. A reálbérek, a folytonos béremelések ellenére, elősör hétről hétre, majd napról-napra, végül óráról-órára csökkentek Voltak napok és hete, amikor a szabott keresetű rétegek 1938. évi reálbérüknek 1, 2 és 3°/o-át kapták. Még a Szerencsésebb, de rövid ideig tartó periódusokban sem jutott túl a munkáság reálbérének 20—20 százalékán. Ebben a számításban benne vannak már az olyan szolgáltatások is, mint a falusiak és a gyári munkásság között közvetlenül megszervezett csereforgalom, amelynek az volt a célja, hogy a munkásság élelmezését biztosítsa. Természetes volt tehát, hogy a pénz rohamost veszte el nemcsak értékmérő, de fizetési eszköz jellegét is. Így történt, hogy a 20. szád kellős körén volt Európa széűen egy ország, amely visszafejlődött a majdnem teljes naturálgazdálkodáshoz. A stabilizáció. A magyar gazdasági élet minden feelős tényezője, de maguk a tömegek is tisztában voltak azzal, hogy az infáció folytatása lehetetlenné vált és hogy bármilyen áron, bárr milyen áldozattal kísérletet kell tenni a stabilizációra. A szakmbereknek természetesen számos aggodalmuk volt. Úgy vélték, hogy a nemzeti jövedelem még nem elég jelentős az államháztartás újjászervezéséhez, valamint ahhoz, hogy a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelő adóztatást elviselhetővé, tegye. A javak termelése sem volt olyan mérvű még, hogy a fogyasztási igényekkel megfelelő termelés volna szembeállítható. Teljesen hiányzott továbbá az a devizatartalék, amely a magyar pénz árfolyamának alátámasztására nemzetközi viszonyaiban feltétlenül szükségesnek látszott. Mindezen aggodalmak ellenére a fentebb emetett okokból előállott a stabilizáció kényszere. Meg kellett kísérelni az első kínálkozó alkalommal a stabilizációt és ezt az akalmat az új termésév kezdete szógáltatta. Az agrárreform, amellyel kapcsolatban sokan attól féltek, hogy a termelésben viszaesést fog jelenteni, az adott rendkívüli viszonyok között a mezőgazdaságitermelés megmentőjének bizonyult, mert anagybirtok termelésben , szükséges mezőgazdasági munkaerő, l£ásállat és gép egyaránt hiányzott. . A magyar paraszt jóformán két kezével művelte meg a neki kiosztott földet és a statisztkai kimutatások szerint 1946-ban 9.9 millió q búzát, 35 millió q rozsot, 41 millió árpát, 1.7 millió zabot, 19.9 , kukoricát 19 millió q burgonyát termelt. Ez a termés az 1938. évhez viszonyítva búzában 36.9, rozsban 43.7, árpában 56.9, zabban 54.8, kukoricában 75, burgonyában 88.7"/s-ot tesz ki. Az 1946. évi termés ugyan eléggé rossz, de jobb a tavalyinál. A kenyérellátás ,csak részben van biztosítva, mert a lakosság élelmiszerfogyasztása búzában és rozsban 9.5 millió q-t, nemzetközi kötelezettségre 1.4 millió q-t kellene számba vennünk, ami már majdnem eléri a termét, úgy hogy a vetőmagot csak azáltal tudjuk előteremteni, hogy a kukorica és a burgonyatermést vesszük ketnyérpótlásra messzemenően igénybe. Az 1916. év január—március hónapjában 1938 megfelelő időszakához viszonyítva, a magyar ipar termelése következő százalékarányt érte el: vas-, fém- és gép'p 1 941."/«, bőr- és gumiipar 12 C/o, fa-, csont- és műanyagipar 11.9"/», fonó- és szövőipar 24.3,/o, ruházati ipar 12.3*7», élelmező ipar 36.2"/«. A magyar kormány e számok ellenére úgy érezte,hogy nem várhat tovább a termelés fejlesztésére és külföldi segítségre. Augusztus hó első napjával arany alapon új pénznemet vezetett be, a forintot, amelynek értékét úgy szabta meg, hogy 1 kg sínarany 13.210 forintnak, 1 dollár pedig 11,74 forintnak felel meg. Egyszersmind a kormány aránylag szigorú kötött gazdákodás korlátai közt szabályozta az ár- és bérviszonyokat. E kötött gazdálkodás egyelőre csak bizonyos élelmezési cikkekre terjed ki. Az egész népesség elátására ipari termékeket gyártani ne tudunk és ezért a kormány az adagolást nem vállalható. Az árviszonyok úgy alakíttattak ki, hogy az élelmiszerek az 19.A évi pengyárnak 4,1-szeresei, az ipari cikkek 5 szőrösei, a lakbérek átíróan 3 szorosai, ugyanakkor a bérek és fizetéik átlagban 1933-1 vásárlóértéküknek csupán 25—50"/s-át érik el. Az életszínvonaljellemzésére elsősorban az élelmezés szel ál. Az adagolási rendszer keretében a városi lakosság számára napi 1077 kalóriát biztosítottak, az irodai alkalmazottak számára 1084-et, a testi munkások résére 1484-et és a nehéz testi munkásoknak 1951 kalóriát. Ezt a kalóriamennyiséget az UNRRA segítségével lehetett csupán elérni. Túlnyomó részüket a liszt és a kenyér szolgáltatja. E számok helyes mérlegeléséhez meg kell jegyeznünk, hogy az átlagos napi kalóriaszükségletnek Magyarországon 3080 kalóriának kellene lennie és hogy a háború alatt az 1942—43. évben a minerpáus ellátás a legkevésbé kedvezményezett kategóriában 1523 karia volt. A szabad piacon vásárolható szezoncikkek, főzelékek, gyümölcsök, továbbá a baromfi és tojás, bizonyos mértékig könnyítik a helyzetet, hozzá kell tenni azonban, hogy a megállapított bérszínvonal olyan alacsony, hogy a szabadpiacon keresztül a széles tömegek komolyabb életszínvonaljavításra nem számíthatnak. Amiben abszolút hiány van, az a zsiradék, nem is szólva a húsról, amely az utolsó háborús években majdnem teljesen eltűnt, ma pedig átvágás a rendkívül alacsony állomány miatt is tilos. (Folytatjuk) MAGYAOR KÜLFORGALMI RT. bemutató terme V.A Dorottya utca 2. sz. alatt megnyílt Kiállításra kerülnek a 15 millió dolláros amerikai árukölcsön keretében érkezett áruk A kiállítás anyaga az áruk beérkezésének sorrendjében változik 1916 október 6 . Békebeli színvonal az Árverési Csarnok második hború utáni aukcióján A Magyar Postatakarékpénztár szeptember 27-én nuitotta meg 120-as számú aukciójának kiállítását, melynek árverése szeptember 30-án kezdődött és október 8-án zárul. Lapunk munkatársa felkereste az Árverési Csarnokot, hol most először lehet forintért licitálni. A kiállításon dr. Bányay László főigazgatóvezetett végig bennünket. Ez sokkal nagyobb méretű a legutóbbinál. Közel ötszáz festmény, több mint százhúsz szobor, plakett és érme, háromszázhaminc keleti eredetű tárgy, kilencven körüli arany, ezüst ékszer, kétszázötven darab porcellán' és Üvegtárgy, 'heti-éh-textília és Vuhdkati 'fcikk, hatvanöt'szöüyeg és végül kétszázhatvan vegyes tárgy tették látványossá a szép kiállítást. A naponta háromkor kezdődő árverés már javában folyt, melyet az eddigi gyakorlattól eltérően..nő vezetett. Farkas Etelka, a Postatakarékpénztár tisztviselőnője, olyan rutinnal, mintha hosszú évek gyakorlata lenne mögötte. A terembe való belépésünkkor éppen egy kis herendi vázát árvereztek. Ezt a jelenlevők 9-ről 35 forintra verték fel. Körülnéztünk a jelenlévők között. Egy részük ismert műkereskedő és néhány már kevésbbé ismert zugüzletember volt. Szép számmal voltak a műgyűjtők, de az elmúlt konjunktúra újgazdagjai is. Ezeken kívül ott voltak azok is, kiknek tárgyait ezen a napon árverezik. Kísérőnk elmondotta, hogy itt is érezhető erősen a pénzhiány, de ennek ellenére is jóval nagyobb most a forgalom, mint a legutóbbi aukciónál volt. Igen sok kép és tárgy már szinte teljesen békebeli nívón kelt el, így Brodszky Sándor »Kalásztanya« elnevezésűfestményét 800 forintért vásárolták meg, holott kikiáltási ára mindössze 250 volt. Berkes Antal »Pesti uccá«-ját 60-ról 180 és Holló Alajos »Erzsébet híd«-ját pedig 60-ról 220-ra licitálva adták el. Egy keletázsiai aranyozott bronzból készült Buddha-szobor 320 forintról 520-ra, egy keleti terítő 10-ről 60-ra és egy fémszállal hímzett selyem faldísz pedig 20-ról 170 forintba emelve kelt el. A bútorok között is több olyan akadt, amelyek magasan a kikiáltási ár fölött cseréltek gazdát, így egy igen mutatós, de asztal nálküli Mária Terézia stílusú ebédlőbútor 300-ról 1750 forintra emelkedett. Igen nagy érdeklődés kísérte a hársfából készült renaissance stílusú szalonszekrényt, melyet 150-ről bal forintra vertek fel. Egy fényezett tölgyfa könyvszekrényt 40-ről 260-ra és egy ebédlőgarnitúrát pedig 250-ről 750-re licitáltak fel. A statisztika bizonyítja, hogy a Postatakarék Árverési Csarnokának háború utáni második kiállítása már valóban komoly eredményt ért el és a nehéz viszonyok ellenére is csaknem teljesen a békebelit produkálta. Ez az altruista intézmény a pénzszűkét áthidalva igyekszik a betevők érdekeit a legjelesebb mértékben szem előtt tartani. —író. irodabútor? City IV, Párisi utca 6s leelőn, 181-396.