Közgazdasági Értesítő, 1930. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-05 / 27. szám
1930 julius 5. KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 3 Lengyelországra, ahol a nemzeti egység hatalmas gazdasági erőforrásokkal párosul, dicsőséges szerep vár Európa történetében. Lengyelország hatalmas nemAz Országos Törvénytár, mint az 1930. évi XVI. törvénycikket folyó évi május hó 22-én hirdette ki a közhasználatú gépjárművállalatokról szóló törvényt. Ennek kapcsán a kereskedelemügyi miniszter a törvény végrehajtására vonatkozó rendeletek előadói tervezetét most küldte széjjel az érdekelteknek nyilatkozás végett. Három rendeletről van szó: 1. a törvény végrehajtási utasításáról; 2. a közhasználatú gépjáróművállalatok üzemi rendtartását és üzletviteli szabályzatát megállapító rendeletről; 3. végül az e vállalatok ellenőrzésére vonatkozó szolgálati utasításról. A gépjárómű, mint tömegszállítási eszköz csupán a háború utáni időben lépett előtérbe és a gépjárművel történő fuvarozás közlekedési és közgazdasági jelentősége csak lassan és fokozatosan kezdett kidomborodni. A fejlődést ezidőszerint sem lehet még befejezettnek tekinteni. Amíg tehát egyfelől sürgősen szükségesnek mutatkozott, hogy az eddigi közigazgatási gyakorlat helyébe a jövő fejlődésnek alapjai törvényes jogszabályokban lefektettessenek, addig másfelől óvatosnak kellett lenni, nehogy éppen e szabályozás állja a fejlődésnek útját, amelynek irányát előre látni nem lehet. Ilyen megfontolásból következően a törvény u. n. kerettörvény, amely lehetőleg csak az alapelvek lefektetésére törekszik, míg a részletes rendelkezések megállapítását a változó viszonyokhoz könnyebben idomítható rendeleti szabályozás körébe utalta. Heti megmozdulását a Trianonban megcsonkított Magyarország — hűen a régi közös történelmi tradíciókhoz — őszinte örömmel és lelkesen köszönti. A törvény mindenekelőtt a közhasználatú gépjárművállalat fogalmának szabatos meghatározását adja, azután az ilyen vállalatokat osztályokba sorolja és a vállalkozás elemeit az ipartörvény hatálya alól kiveszi. Ennek helyébe a törvény a gépjáróművel való keresetszerű fuvarozást a közforgalmú közlekedés általános rendjébe illesztette be és az iparűzés tekintetében szokásos helyi szabályrendelet-alkotást megszüntetve, e kérdést országosan, egységesen szabályozta. E cél megvalósítása érdekében a törvény az engedélyhez kötöttség elvét alkalmazta, sőt a helyközi rendszeres járatokra kimondotta, hogy ezek létesítése és fentartása az állam fentartott joga, amely jog gyakorlása a magánvállalkozásnak csak időlegesen engedhető át. Emellett azonban a törvény tekintettel volt arra, hogy a helyi gazdasági és települési érdekek érvényesülése biztosíttassák és e célból az egy községre vagy városra szorítkozó járatok engedélyezésénél messzemenő decentralizációt állapított meg. Általában a törvény különös súlyt helyez arra, hogy a vállalat létesítése által érdekeltek mindenkor meghallgattassanak. A törvény továbbá a közhasználatú gépjárómű vállalatoknak egymáshoz és az egyéb közforgalmú közlekedési vállalatokhoz, nevezetesen pedig a vasutakhoz való jogviszonyát szabályozta, azt az elvet követve, hogy a nem gazdaságos verseny kiküszöböltessék, a forgalom indokolatlan elforgácsolódása elkerültessék és az érdekek egymásbaütközésénél a közérdek érvényesüljön. A törvény a közhasználatú gépjáróművállalatokat szavatossági biztosításra köte A közhasználatu gépjáróművállalatokról szóló 1930. évi XVI. törvénycikk és végrehajlást ulasitása Irta: Dr. GÉBER ANTAL m. kir. kereskedelemügyi miniszteri tanácsos