Közgazdasági Szemle – 1987.
január - A magyar gazdaság szerkezeti alkalmazkodása – közép-európai összehasonlításban (Kádár Béla)
Közgazdasági Szemle, XXXIV. évf., 1987. 1. sz. (1—11.1.) A magyar gazdaság szerkezeti alkalmazkodása — közép-európai összehasonlításban Kádár Béla Az elmúlt évtizedben lezárult a világgazdasági növekedés második világháború utáni több mint negyedszázados szakasza. A világgazdaság növekedésének évi átlagos üteme 1960—1973 között még meghaladta az 5 százalékot, de 1973—1979 között átlagosan már csak 3,7 százalékot, 1980—1985 között pedig — az 1980— 1982. évi stagnálás és a legutóbbi három év megélénkülésének eredőjeként — 2,6 százalékot ért el. Noha a gazdasági fejlődés dinamikája országonként, illetve tevékenységi területenként változatos képet mutat, a lassúbb növekedés világléptékű jelenség. Világgazdasági kihívások , alkalmazkodási kényszerek A nyolcvanas évek fő gazdasági, politikai és társadalmi feszültségei azonban nem egyszerűen a növekedés lelassulásából, hanem a változások felgyorsulásából, az egyensúlyi feszültségek kiéleződéséből, az új, technológiaintenzív növekedési pályára való áttéréssel együtt járó alkalmazkodási nehézségekből adódtak. A gazdálkodási feltételek biztonsága, áttekinthetősége, az illeszkedési stratégiák kialakítása szempontjából világméretekben is óriási megrázkódtatást okozott, hogy a nyolcvanas évek során — az 1979-es bázishoz viszonyítva — először csaknem kétszeresükre nőttek, majd (szintén gyorsan és nagymértékben) csökkentek az energiahordozók árai, a dollárárfolyamok, a hitelek kamatlábai. A világgazdaság szerkezeti átalakulását sokrétűen és a korábbinál erőteljesebben befolyásolják a műszaki fejlődés és a kiélezett piaci verseny által támasztott követelmények. A gazdaságilag fejlettebb országokban a kereslet már hosszabb ideje a magasabb minőségi igényszintet kielégítő, megbízható, az életvitel változásaival szorosabban összefüggő termékek s különösen szolgáltatások felé tolódik el. A fiatalkorú fogyasztók arányának csökkenése, széles rétegek létbiztonsági érzetének romlása, a nyolcvanas években világszerte erősödő jövedelemdifferenciálódás nyomán szűkül a gyengébb minőségű, „árérzékeny" keresletű, egyszeri vagy rövid használatra szánt termékek piacát korábban tápláló „pazarló fogyasztás". A fejlettebb országokban kibontakozó technológiaintenzív növekedési szakasz egyik legfontosabb sajátossága a ráfordításokkal való takarékosság térhódítása: csökken az egységnyi termelési értékre, illetve annak növekményérejutó nyersanyag-, energia-, munkaerő-, tőke-, sőt terület-és környezetfelhasználás. A nemzetgazdaságok dinamizmusa a század harmadik negyedében viszonylag szorosan összefüggött a munkaerővel, az 1973 utáni évtizedben az energiaforrásokkal, a nyolcvanas évek kezdetétől pedig a technológiai erőforrásokkal való ellátottság mérté- 1 U.N. Statistical Yearbook, New York, 1985. Dr. Kádár Béla a közgazdaságtudomány doktora, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének tudományos osztályvezetője.