Közgazdasági Szemle – 2010.

március - KÖNYVISMERTETÉS - Faragó László: A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Szerkesztette: Lengyel Imre és Rechnitzer János (Modern regionális tudomány szakkönyvtár)

Közgazdasági Szemle, LVII. évf., 2010. március (283-285. o.) A regionális tudomány két évtizede Magyarországon Szerkesztette: Lengyel Imre és Rechnitzer János. Modern regionális tudomány szakkönyvtár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009, 468 oldal A közgazdasági irányzatok többsége a makrogazdaságtan törvényszerűségeit helytől függetlenül univerzálisnak tételezi fel, bár mindenki tudja, hogy azok térben sajátosan jelennek meg. Az időtényezőt figyelembe vevő egyensúlyi modellek sem tudták értelmez­ni a tartósan fennmaradó centrum-periféria viszonyt, nincs magyarázatuk a globalizált egységes piacokon belüli területi különbségekre. Már az 1950-es évektől folyamatosan je­lentős új közgazdasági elméletek születtek területi megközelítésekben, például a növekvő mérethozadék és a szállítási költségek közötti kapcsolatokról, az agglomeratív előnyökről, azok városnövekedésre gyakorolt hatásáról (Ohlin, Myrdal, Hirschman, Pred stb). A közle­kedés, az infokommunikációs szektor felgyorsult fejlődése sokáig azzal kecsegtetett, hogy a távolság, a tér szerepének jelentősége csökken. Ezzel szemben mindenkinek azzal kellett szembesülnie, hogy nem le-, csak átértékelődött a tér szerepe, a fizikai/földrajzi távolság helyébe új típusú szomszédság és hálózatosodás lépett, például az ágazati klaszterek mel­lett megjelentek a regionális klaszterek. A Magyar Közgazdasági Társaság éves vándorgyűlésein már évek óta igen sikeres szek­ció a fejlesztéspolitikával és a területfejlesztéssel foglalkozik. Mára a gyakorlati közgazdá­szok mindennapi munkájában is megnőtt az igény a gazdasági jelenségek térbeli folyama­tainak ismerete iránt. Felértékelődtek a területi kutatások, előtérbe került az egyidejűség, mellérendeltség, a közel és a távol, a terjedés és a hálózatosodás vizsgálata. Területi kutatások már régóta folynak Magyarországon, de egységes, rendezett új regi­onális tudománnyá csak az utóbb évtizedekben „állt össze” a rendszer. Az elmúlt 20-30 évben sikerült úgy integrálni a területiséggel foglalkozó különböző tudományterületeket, hogy az mára önálló diszciplínává válhatott saját axiómákkal, elméleti és módszertani eredményekkel. A közgazdaságtan, a földrajz, a szociológia, a jogtudomány, a politológia és más anyatudományok területi kérdésekkel foglalkozó képviselői mára megteremtették azt a tudományos és intézményi közeget, amelyben „regionális és környezeti gazdaság­­tani” közgazdasági mesterszakon egyetemi diplomát, „regionális tudományi” doktori is­kolában PhD-fokozatot lehet szerezni, vagy éppen e tudomány MTA doktora címet, aki megfelel a szigorú követelményeknek. Az Akadémiai Kiadó könyvsorozatot indított Mo­dern regionális tudomány szakkönyvtár címmel. E sorozat első eleme e kötet, amely az elmúlt húsz év rangos publikációiból készült tematikus válogatás és a regionális tudomány magyar képviselőinek elmúlt két évtizedes eredményeiről nyújt keresztmetszetet. Ez az összegző visszatekintés, az egy kötetben való megjelenés még azok számára is hasznos, akik egyenként már találkoztak e publikációkkal. A kötet közvetlen „gyakorlati haszna”, hogy olvasókönyvként is jól használható az egyetemi oktatásban. A megjelent tanulmá­nyok szerzői a regionális tudomány rangos képviselői, Enyedi György akadémikus mellett a tudományterület jeles tudósai, akik közül többen a közgazdaságtudomány doktorai. A kötetben a gazdasági kérdésekhez kapcsolódó tanulmányok vannak túlsúlyban, nem vélet­len, hogy az előszót és egyik fülszöveget is Török Ádám írta. A szerkesztőknek nehéz dolguk lehetett a válogatásban, hiszen csak az MTA Regionális Tudományos Bizottsága tagjainak a kötetben megjelent válogatott bibliográfiája közel 600

Next