Közlekedés, 1949 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-01 / 1. szám
TM» Jannuár 1. Az 1948-as esztendő a magyar munkásosztálynak, így a szakszervezeteknek is harcos és eredményes éve volt. De az elért eredmények csak azoknak a harcoknak nyomán jöhettek létre, amit folytattunk a hazai reakció és az őket kiszolgáló jobboldali szociáldemokraták ellen. Ma már mindenki tudja, hogy mennyire hátráltatták a szakszervezeti mozgalmat, de az egész nép felemelkedését is az áruló jobboldali munkásvezérek aknamunkája. Hátráltatták, mert nemcsak a hazai reakciósokkal voltak kapcsolataik, hanem a nyugati imperialisták ügynökeivel is. Ennek az áruló politikának vetettek véget a baloldali szociáldemokraták, mikor eltávolították pártjukból Peyer Károlyt, Bán Antalt, Szélig Imrét és a többieket és a párt 36. kongresszusán kimondották a két munkáspárt egyesülésének szükségességét. így alakult meg a Magyar Dolgozók Pártja, magáévá tévea marxiizmus-leninizmus elméletét, felszámolva a reformista opportunizmust Mondanunk sem kell, hogy a szakszervezeti mozgalomban lényeges javulás állt be, a jobboldal ellen lekötött erők felszabadultak és teljes aktivtásukkal a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével hozzáfoghattunk a kapitalizmus gyakorlati felszámolásához is. Mint ezévi eredményeket könyveljük el a nagyüzemek és bankok államosítását, az egyházi iskolák államosításával a klerikális reakció kiszorítását az iskolákból, a mezőgazdasági gépállomások felállítását, táblásgazdálkodást, a falu dolgozóinak, új- és kisbirtokosok megsegítését, a munkások és parasztok behatolását a közigazgatásba, a szocialista termelés kifejlesztését munkaversenyen, élmunkás- és brigádmozgalmon keresztül és nem utolsó sorban a békéért vívott harcunk eredményét, melynek köszönhetjük szövetséges és baráti viszonyunkat a nagy, felszabadító Szovjetúnióval és a szomszédos népi demokráciákkal. Döntő jelentőségűnek számítjuk a Szakszervezeti Tanács XVII. kongresszusán hozott határozatokat is, az ipari szervezkedésre való áttérést, amit az tesz szükségessé — ahogy Apró elvtárs főtitkári referátumában bejelentette —, hogy „hazánkban a szocializmus építése került napirendre“. Ez az, ami meghatározza a szakszervezetek új feladatait az új esztendőre is. Úgy a szocializmus építésében, mint a szocializmusban a szakszervezetekre igen komoly feladat hárul azon túlmenően, hogy a dolgozók gazdasági, szociális és kulturális érdekeit védi. Mivel az üzemek, a termelő eszközök állami, illetve társadalmi tulajdonba vanak, a dolgozók érdekében meg kell szervezni a termelést is. Hogy ennek a feladatnak jól meg tudjunk felelni az üzemi szakszervezeti bizottságok az eddignél nagyobb önállóságot kapnak, de magától értetődően nagyobb lesz a felelősségük is. Különösen az egyéni felelősség, minden egyes funkcióban. A vezetőknek időközönként be kell számolni az elvégzett munkáról a tagság előtt. Ezzel kettős célt érünk el, egyrészt a tagság kritikát tud gyakorolni a funkcionárius felett, mellyel a munkát kollektíve javítani lehet, másrészt a tagság állandóan informálva van. A termelés megszervezésénél igen fontos a jó termelési terv, amivel mi idáig nem rendelkeztünk, de az 1649-es tervünk már jobb lesz az eddigeknél. Nagy súlyt kell helyezni az önköltség csökkentésére, olyan formában, hogy az egyes helyeken bevezetett új munkamódszerek, más üzemekben is alkalmazást nyerjenek. Ne fordulhasson elő pl. az, hogy ablakkereteket lényegesen drágábban állítson elő mondjuk Cinkota, mint a Pesti főműhely. Vagy egy bizonyos csapágyat drágábban állítson elő Budafok mint az Autóbusz főműhely és így tovább. Vagyis a munka menetét úgy kell megszervezni, hogy azt a bizonyos munkadarabot ott gyártsák, ahol olcsóbb. Ezért azután nem a szakszervezeti funkcionáriusok a felelősek, hanem az egyéni felelősség kiterjed az üzem vezetőire. A fizikai dolgozók, szakmunkások nagyon sok hasznos újítással, ötlettel jöttek már eddig is, de előfordul, hogy bizonyos dolgoknál megakadnak, mert kivitelezésükhöz magasabb műszaki ismeret szükséges. Ilyenkor forduljanak bizalommal a műszaki titkárságuik felé, ahonnan támogatást kapnak. , 1949. évi feladat vállalatunknál a szabatos normák megállapítása, ami eddig lassú ütemű volt. Ennek érdekében képeztettünk ki időmérőket (normamegállapítókat) fizikai dolgozókból. Nagyon sok régi normával dolgozunk, pedig figyelembe kell venni, hogy „minden újítással, minden új gép beállításával,, vagy új gyártási rendszer kidolgozásával együtt fejlődik a norma is“. (Rákosi elvtárs ref. november 27-i közp. vez. ülés). Igaz, hogy voltak önkéntes felajánlások szórványosan a norma szűkítésére, de ez nagyon kevés. Itt van nagy szerepe a változott helyzet tudatosításának, annak, hogy döntő módon megváltozott a dolgozók viszonya a termelő eszközökhöz. A termelő eszközök társadalmi tulajdonba való átvételével ezek az eszközök nem ellenségként állanak már a munkással szemben, hanem eszközként a szociális társadalom megvalósításához. Ezt sokan még a mai napig nem tudták megérteni. Itt kívánok utalni, mint feladatra a helyi csoportok jó kádermunkájára, ami ne csak politikai, hanem szakkádermunka is kell, hogy legyen, mert az 1949-es év a hároméves terv utolsó éve és még ez évben elkezdjük az új ötéves tervünket, ami a vasútvállalatunkat érinteni fogja a szakmunkás utánpótlást illetően. Éppen ezért az ifjúság nevelésére nagy súlyt kell helyezni úgy politikailag, mint szakmailag. Figyelemmel kell kísérni fejlődését és az arra érdemeseknek továbbképzését elő kell segíteni.Nem kielégítő a nők aktivizálása sem a vállalatunknál. Kevés helyen vannak tisztséggel megbízva. Vezető állásokról nem is beszélve, pedig a szocialista tervgazdálkodással igen fontos szerep vár a nőkre. Azon kevés helyen, ahol foglalkoztatva vannak, bebizonyították, hogy jól megállják helyüket. Új és igen fontos szerve lesz az üzemi szakszervezeti bizottságnak a szociálpolitikai reszort is, mert a dolgozók egészségvédelmével, s ezen belül az üdültetéssel foglalkoznék és nemcsak a megszervezésével, hanem az ellenőrzés is feladatuk lesz. Meg kell még említenem a kultúr és a sport terén azokat a döntő változásokat, melyeket végre kell hajtanunk, hogy végre munkáskultúrát és munkássportot nyújtsunk dolgozóinknak. A kultúrmunkánkban szakítani kell az úgynevezett „civilizált nyugati polgári kultúrával“ — a „giccsekkel“ —, ami álomvilágban tartja a dolgozókat, valószínűtlen mesével a tőkésosztály érdekeinek megfelelően. A dolgozóknak a realista kultúrát, a való életet kell adni, a szocialista fejlődés érdekében. A sport terén a professzionizmus megszüntetése érdekében ki kell fejlesztenünk a tömegsportot a modén sportágra, hogy ezen belül jó egyéni sportolók fejlődhessenek ki, akik a sportot magáért a sportért űzik és nem a professzionistának járó előnyökért. Mindennél fontosabb és állandó feladat: az oktatás. Bár szakszervezetünk a tagság felvilágosítása érdekében mindent megtesz, szeminárumok és öthetes iskola vezetésével, de a szocializmus építése és a körülöttünk történő dolgok rohamlépésben követik egymást, amit csak úgy tud a tagság megérteni, ha a szeminárum, vagy iskola befejezésével nem áll meg a tanulásban. Továbbképzéssel felvértezi magát Marx—Engels—Lenin- és Sztálinideológia fegyverével. Csak így tudjuk a Magyar Dolgozók Pártjának programját magunkévá téve. Rákosi elvtársunk vezetésével harcunkat eredményesen folytatni népünk felemelkedéséért, a szocializmus mielőbbi megvalósulásáért. ÚJ FELADATOK írta: Földvári Aladár A közlekedés szervezett dolgozóinak tiltakozása A francia bányászok 8 hetes hősi harcot vívtak a francia nép szabadságáért és függetlenségéért. A francia áruló kormány csak tetézte jóvátehetetlen bűneit azzal, hogy ezeket a hazafiakat és öntudatos dolgozóikat és vezetőjét letartóztatta. A vasutas, BSzKRt és a gépjárművezetők szervezett dolgozói felháborodásuknak adtak kifejezést és tiltakoztak ez ellen a minősíthetetlen eljárás ellen. De az ifjúmunkások sem tűrik a francia munkásárulók machinációját, árulását. A MAVAUT „Zrínyi Miklós“ SzIT-csoportja táviratilag tiltakozott 2000 francia bányász, letartóztatása ellen. Táviratukban hangsúlyozzák, hogy felháborodva ítélik el a munkásáruló kormány fasiszta intézkedéseit, majd együttérzésükről biztosítják a francia bányász elvtársakat. A Le Peuple című francia újság rövid visszapillantást vet az imperialista zsoldban álló francia kormány esztelen intézkedéseire és számokban mutatja ki, hogy a francia bánya,szűk követeléseinek kielégítése jóval kevesebbe került volna, mint amenynyi kárt a sztrájk okozott a francia nemzetgazdaságnak Eszerint 500 milió frank elegendő lett volna a követelések kielégítésére. A sztrájk következtében 16.000 tonna szén veszett el naponta, ami egymagában 16.800 millió frank veszteséget jelent havonta. A bányák üzemköltsége havonta 1 milliárd 800 millió volt. A francia kormány, hogy tetézze hibáit, havonta 1 millió tonna drága külföldi szenet von kénytelen, importálni és tízmilliókat költeni a bányászvidékekre kirendelt fegyveres erőkre. A kormány összes költsége havonta 211 milliárdra rúgott. Ez az összeg 3 évre elegendő lett volna arra, hogy a bányászok által követelt szerény béremelést fedezze. A francia kormánynak azonban nem ez volt a célja. Következetesen megtagadta a létminimumot a bányászoktól, hogy az egész francia munkásosztálytól megtagadhassa. Fokozott nyomort akar a tömegekre kényszeríteni és rajtuk akarja behajtani a múlt háború költségeit, valamint annak a háborúnak a költségeit, amelyre az amerikai imperialisták készülnek és amelyet a békeszerető népek ereje meg fog akadályozni. KÖZLEKEDÉS |i ■"■um m M 3 A GÉPJÁRMŰVEZETŐK vidéki szervezeteinek HIÁNYOSSÁGAIRÓL Írta: Korompai István Révai József elvtárs írja a karácsonyi „Szabad Népi’ vezércikkében a következőt: „A népi erők fölülkerekedése a magyar történelem múltjában mindig epizód volt...“ — „ezúttal nem az...— halad, izmosodik, megszilárdul.’ Megszilárdul, mert a dolgozók tömeges feladatukat megértve országszerte kapcsolódnak be demokráciánk építésének hatalmas munkájába annak megerősítésébe. A fejlődésünket elősegítő hatalmas munkában való résztvétel csak akkor eredményes, ha minden egyes dolgozó, minden egyes szaktársunk elsajátította a szélesebb látókört biztosító világnézeti alapismereteket. Ennek segítségével alakul ki az a közösségérzet, amikor a szaktársaink már tudják, hogy nemcsak gépjárművezetőkről van szó, a mi foglalkozásunk sajátosságai csak külön lehetőségeket nyújtanak a közösség megszilárdítására. Szakszervezetünk központi vezetőségi határozatának végrehajtását, hogy országos viszonylatban a tagság ötven százaléka, legelsősorban a helyicsoportok vezetősége alapfokú szemináriumot végezzen egy éven belül, vidéki szervezeteink késedelmesen kezdték el és megállapítható, hogy folyamatban levő tanulókörök résztvevőinek létszáma nem kielégítő. Ez a lemaradás eredményezi azt, hogy nem egy helyen a demokráciánk fejlődésével egyidőben kiéleződő osztályharc vidéken megnyilvánuló reakciós tünetei elleni küzdelem helyett, szaktársaink azoknak nem egyszer maguk is az uszályába kerülnek. A lemaradás eredménye még az is, hogy sokan még ma is tévesen értelmezik a szakszervezeti tagságot. Nem ismerik fel az együttműködés, a közösségi munka erejét, a szakszervezetet, mintegy tőlük távol álló hivatalt, vagy hatósági szervet képzelik el. Sűrűn tapasztaljuk, azt is, hogy a tagsági járulék pontos kiegyenlítésében látják sokan szervezettségük, vagy öntudatosságuk bebizonyítását. Az értekezleteken, összejöveteleken, vagy az egymással történő beszélgetések során legtöbbnyire apró, egyéni sérelmek, rendőri büntetéseik, ruházati járandóságok és bérkérdések képezik a központi problémákat. Sok helyen a vezetőség is hatása alá kerül az ilyen megnyilvánulásoknak, sőt előfordult, hogy a vezetőség ostromolja szakszervezeti központunkat különféle kisebb egyéni érdekeket szolgáló ügyek elvntézével. Természetes, hogy törődni kell szaktársaink apró sérelmeivel, de ezeknek az egyéni sérelmeknek központi feladatként való beállítása helytelen, mert eltereli a dolgozók figyelmét a demokráciánk állandó erősödését szolgáló közösségi munka elvégzéséről, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb apró sérelem a demokráciánk fejlődésével nyer megoldást. Meg kell szüntetni azt a felfogást is, hogy minden sérelmére, problémára valahonnan felülről várjanak mindent egy csapásra megoldó intézkedéseket. Tudatosítani kell azt, hogy a legtöbb ma még észlelhető sérelem megszüntetésének előfeltételeit a dolgozók közösségének, a demokráciánk megerősödését országos viszonylatban végzett jó munkája fogja megváltoztatni. A közösségi munkának, a szakszervezeti munkának igazi jelentősége nem a külsőségeiben, hanem a tartalmában van. Példa erre: az iskolai védnökségek területén folyó munka. Itt is tapasztalható, hogy a végzett munkánk látszatával eldicsekszünk, közben a legfontosabb rég azé, a lényege elsikkad. Nem erősítjük meg, nem keressük meg az állandó szoros kapcsolatot a tanuló gyermekek szüleivel, a dolgozó parasztsággal. Ez annál inkább hiányolható, mert az iskolai ünnepségeken tapasztalhattuk, a tanyai dolgozó parasztság egy részének közömbösségszerű bizalmatlanságát. De a szaktársaink is közömbössekké válnak. Erre jellemző a nagykőrösi helyi csoportunk példája, ahová leküldtünk egy, a szakszervezeti központ által, a tanyai iskola részére vásárolt kályhát és csak a később kiutazott központi kiküldött vette észre, hogy szakázsaink másfél hétig kerülgették a helyet, ham az onnan 12 km-re lévő tanyai iskola fázó gyermekeinek kiszállították volna. Az iskolák átadási és a karácsonyi ünnepségek színes leírásai nem meríthetik ki védrelmégi munkánkat. Ezek csupán külsőségekké válnak, ha a rendszeres kapcsolatot a dolgozó parasztsággalnem építjük ki. Valéki szakszervezeti csoportjainkra ezen területen döntő feladat vár. A gépjárművezetőket éppen a munkakörülményei teszik hivatottá, hogy úton, útfélen meggyőző erővel szilárdítsák meg a dolgozó parasztság és az ipari munkásság szövetségét. Ennek érdekében válik legelsőrendű követelménnyé, hogy a Szakmaközi Bizottság vagy más nagyobb szakmaközi csoportok segítségével szaktársainknak minél szélesebb rétegei vesz részt világnézeti oktatást végző tanulókörök munkájában. Ezáltal növeljük meg a szocializmust építő erőket és gyorsítjuk meg saját felemelkedésünket. Moszkvában trtfrissítik a villamoskocsik parkjait. Három útvonalon 1 bú férőhelyes acélkocsik bonyolítják le a forgalmat. — trj kocsik a Bauman kerület kocsiszínjében.