Közlekedés, 1951 (43. évfolyam, 1-13. szám)
1951-01-02 / 1. szám
4 KÖZLEKEDÉS mmm yfSSsü ummm Az ifik jó munkája eredményeként: átadták rendeltetéséink at aunai Vasmű vasá rtasútvonalát Átadták a Dunai Vasmű első vasútvonalát. A hivatalos közlemény tudatta dolgozó népünkkel, hogy ötéves tervünk büszkesége, a Dunai Vasmű építésének jelentős szakaszához értünk el. Bebrits Lajos elvtárs közlekedés- és postaügyi miniszter a vasútvonal megnyitásán a legnagyobb elismerés hangján szólt a vasútépítők munkájáról, akik a legnehezebb időjárási viszonyok között is határidőre, a felajánlás napjára, Sztálin elvtárs születésnapjára átadták a Vasmű első vasútvonalát a forgalomnak. Hogyan született meg ez a nagyszerű eredmény, hogyan élnek és dolgoznak a vasútépítők? Erre akarunk választ kapni, amikor az épülő szocialista városba látogattunk az első vasútvonal megnyitására. Lelovics József elvtárs, a MÁV Az egykori Paizs-villa kapuja fölött kis tábla hirdeti: „Rákosi-brigád otthona". Éjszakai műszakon voltak az ifik, a brigád nevéhez méltóan a legkeményebb feladatokra vállalkoztak, személyes ügyüknek tekintették, hogy Sztálin eleiére születésnapjára tett felajánlás alapján az új vasútvonal, amely még a régi állomástól vezet az új gyártelepre, határidőre elkészüljön. Népgazdaságunk e vasútvonalnak megépítését is a MÁV Pályaépítő és Felújító üzemi Vállalatra bízta, az ifik is ennek kötelékében dolgoznak. Az otthon olyan mint egy méhkas, nyüzsgés, emeletre föl, leszaladgálás, rengeteg láda, csomag kis hegyekben, kalapálás. Hurcolkodnak. Uj, még szebb otthont kap a Rákosi-brigád, s az ifiknek nincs türelmük kivárni míg egyet alusznak, csomagolnak. Hazakerülnek rövid, jól megérdemelt szabadságra, s újév után visszajönnek már a Dunai Vasmű közelében épített új otthonukba. Csak sebtében lehet velük beszélni, távirati stílusban válaszolnak, bontják a kultúrtermük színpadát, azt is elviszik. Cs. Tóth József ifi-titkár, határozott útmutatásokat ad a csomagolási lázban, az ifi-gárda fegyelmezetten végrehajtja, élen az ifi-titkárral. Az egyik szobában megtaláljuk a legifibbet, őt megértően hagyták egyet szundítani az emeletes ágyban, de már ő is készülődik. Gémes Tibor, 15 éves, Szegedről jött, hogy Rákosi elvtárs szavára kivegye részét a Vasmű építésében. A legfiatalabb vasútépítő. — A kezdeti nehézségeken átestünk, a brigád szelleme erősen megjavult, össze kellett szoknunk, hiszen az ország minden részéből jöttünk ide, nem ismertük egymást, egymás képességeit és a körülményeket. Akik nem közénk valók, azok már nincsenek is itt Ez a brigád csak olyanokat vall magáénak, akik méltóak is arra, hogy Rákosi elvtársról elnevezett brigádban dolgozzanak. — Milyen az ellátás, van-e panasz? Pályaépítő Vállalat központi, racionalizálási, újítási és munkaverseny osztályvezetője már a vonatban lelkesen beszél a pentelei ifikről, mutatja be később az egyre nagyobb méretekben kibontakozó vasútépítékezést és kalauzol végig a neki már jól ismert helyeken. Ez a nap nem olyan mint a többi, még a régi dunapentelei állomás utóbbi időben erősen felfokozódott forgalmán, a tehergépkocsik tömegének szakadatlan száguldozásán s a dolgozó emberek ezreinek lázas munkáján túl is érezhető, hogy ez a nap tele van várakozással, a hangulat a hatalmas munkaütem mellett is ünnepváró. A gyárépítők, mélyépítők és az útépítők is tudják, ma a vasútépítő dolgozók munkájának eredménye a beszédtéma. Hova vezethet első útunk? Persze az ifikhez. — Ellátásunk ellen nincs kifogás — mondja Ser József, aki Győrből jött Dunapentelére. — Mást szeretnénk azonban szóvá tenni — fűzi hozzá az ifi, majd halkabbra fogja a szót, mintha nem szívesen beszélne erről. — ezt mindannyian nehezményezzük. Lelovics elvtárson meg a DISZ-központi elvtársakon kívül bizony nem igen látogatják meg az ifiket. A vállalat központjából, vagy a minisztériumból ha jönnek, ide is betalálhatnának. Igaz, hogy eddig elég messze laktunk az állomástól, dehát ha mi az ország túlsó végeiből is ide találtunk Pentelére, őket is szívesen látnánk. Reméljük, hogy új otthonunk, ahová újév után költözünk, jobban útba esik a kiutazóknak, mert van mindig valami mondanivalónk. S ebben az ifiknek igazuk van. Még utánunk szólnak. — Igaz, a „Közlekedés" legújabb számát még nem kaptuk meg. Itt egyébként új újság jelent meg Sztálin elvtárs születsénapján. A Dunai Vasmű építése pártbizottságának lapja, így saját lapunk is van már, mi is írhatunk bele. Az újság persze egész Dunapentelén percek alatt elfogyott, nagy népszerűségnek örvend. Az ifiktől legújabb versenyeredményeik után érdeklődünk. Szerények ezek az ifik. Bár büszkék munkájukra, úgy kell kihúzni belőlük, de inkább másoktól tudjuk meg, hogy mas hónapban 180 százalék volt a kiteljesítésük, sőt a kavicshányásnál 276 százalékot értek el, s most az utóbbi hetek viszontagságos időjárásában, esőzések között az új esőköpenyekben s az új bakancsokban is kitaposták maguknak a 124 százalékot a pentelei vasútért. Szeretettel beszélnek egy másik brigádról. Ez a Debrői-brigád. Mint „tiszteletbeli" tag, ott dolgozik az öreg Debrői két ifi fiával együtt. Nemcsak ezért népszerűek. Elnyerték a Pályaépítő Vállalat vándorzászlóját ebben a hónapban, vágány fektethető, az anyag közvetlenül mehet a gyárterületre, nem akadály a sár, s a kivett töltésanyagot pedig könnyen pótolják, hiszen azt már maga az anyagvonat szállítja oda. Kirakodási és berakodási költség megszűnt, a megtakarítás az első számítások szerint is jóval felülhaladja a százezer forintot. A legjobb brigádok, a Szolnoki, a Csorba, Harmat, Meleg és Bogó brigádjai , a Fazekasbrigád — amelynek vezetője egyúttal Békésszentandrás tanácstagja —, nekilendültek az ifikkel együtt. Fekécs János 22 tagú brigádja — mind endrődi kubikos — 155 százalékra teljesítették legutóbb is az új normát, összefogtak és jól előkészített terv alapján megoldották a feladatot. Vágányfektetés !Kész! A határidő előtti napon, a késő esti órákban fáklyafény mellett dolgoztak s este tíz órakor az új töltésen találkozott egymással a két oldalról elindított, fektetett sínpár. Az állomás és a gyártelep között meg volt a vasúti kapcsolat. Távirati jelentés megy a Pályaépítő Központnak. Virág Béla főmérnök jelenti, hogy 20-án este tíz órakor a vágányfektetés kész, másnap utómunkák kellenek, s indítható az első vonat. Ilyen előzmények után köszöntött be a megnyitás napja. A szocialista város építő lendületét alig bírja követni a régi állomás. A rakterűjét zsúfolva anyaggal, a forgalmat alig bírja már fogadni. De már rakják az első anyagvonatot, tehermentesül az állomás, néhány óra múlva mintegy harminc vagon anyaggal siet első útjára a gyártelep felé „Rozika". Már tudniillik az anyagvonat mozdonnyá. Idő: 15 óra 15 perc. Késő délutánra várják Bebrits elvtárs közlekedési- és postaügyi miniszter különvonatát, a közlekedésügyi minisztérium vezetőivel és a Pályaépítő Vállalat központjának műszaki vezetőivel, a vasútvonal átadására. Virágh Béla főmérnök, építésvezető a MÁV Pályaépítő és Felújító üzemi Válalat és a jutalmazottak nevében tesz ígéretet arra, hogy a továbbiakban még fokozottabb teljesítménnyel akarnak eleget tenni annak a bizalomnak és elismerésnek, amely Sztálin elvtárs születésnapján és a Dunai Vasmű első vonalának átadási ünnepén a dolgozók felé megnyilvánult kormányzatunk részéről. A Párt iránymutatása alapján a dunapentelei dolgozók egy célért, együttes erővel folytatják a munkát. Az ünnepség véget ér, lekerülnek a karbidlámpák az emelvényről, hogy mutassák az utat az új töltésen. A különvonat ablakából még Bakáig látni az egyre távolodó szocialista város új lakóépületein a vörös csillagot. SZITNTAI JENŐ, a „Közlekedés" levelezője. Éjszakai műszak után is mozgalmas az élet az ifiknél Csomagolnak az ifik Bebrits elvtárs kiosztja a pénzjutalmat az élenjáró dolgozók között. Izgalmas tanácskozás az építési irodában. Egy ötlet eredménye. A vasútvonal átadási ünnepsége előtt sok szó esik erről. A felajánlási határidő december 21 volt, a megelőző napokban komoly aggodalom töltötte el a vasútépítőket. A pentelei sár egyre kegyetlenebből kapaszkodott meg a tehergépkocsik kerekeibe és akadályozta, hogy az állomástól elvigyék az építési anyagot a több kilométerre lévő gyárvároshoz. A vasútvonal alépítménye már nőtt, de egy óra kiesés sem lehet, a viszontagságos időjárást le kell küzdeni, hogy az anyagvonatok beszaladhassanak a gyárterületre. Hatalasas önköltségcsökkentést is jelent, gépkocsik, szekerek, kordék bére takarítható meg. A vasútvonalnak el kell készülnie! Kell, de a töltéshez még anyag kell s a kocsik késve tudnak csak megbirkózni a Gárral. Tudta ezt Szolnoki Imre, a vasútépítők dolgozó kubikos UB-titkára is. Töprengéséből ötlet született. Rohant Virágh Béla főmérnök építésvezetőhöz, aki az ötlet alapján pontos műszaki számításokat végzett. A két vágányra épített töltésen az időjárás megjavulásáig úgy is csak egy vágányt fektetnek. A töltésmagasításhoz szükséges anyagot kiveszik a második vágány töltéséből, az egy Dolgozóink történelmi cselekedetet hajtanak itt végre... Estébe hajlik a délután, bevilágítja Pentelét a frissen esett hó és meszszire világít az épülő új város hatalmas, modern palotáinak, a gyárváros dolgozói számára épült lakóházak tetején a vörös csillag. Vége a munkaidőnek, de ma az útirány nem a lakóházak, laktanyák és ifi otthonok felé vezet, hanem a gyártelep felé, ahová elért a vasút. Hevenyészett emelvényre két erős fényű karbidlámpa kerül. Kemény munkásarcokat világítanak meg, idesereglettek, hogy amíg megérkezik a miniszter elvtárs, megvitassák az eseményt, és kicseréljék véleményüket a javítani való hibákról. A távoli sípjelzésre mindenki egy irányba fordul. Lassan a vágány végéhez befut az elsőszemélyszállító vonat. Bebrits elvtárssal élén, a közlekedésügyi minisztérium és a vasúti főosztály vezetőségének több tagja jött el a különvonattal az első pentelei útra. Légrádi János elvtárs, a MÁV Pályaépítő- és Felújító üzemi Vállalat igazgatója tesz jelentést a miniszternek mindazokról a nehézségekről, amelyeket a vasútépítőknek le kellett küzdeniük, hogy ezt az eredményt elérhessék. A Dunai Vasmű pártbizottsága agit.prop. titkárának üdvözlő szavai után Bebrits miniszter lép az emelvényre és tolmácsolja a kormányzat elismerését a vasútépítőknek. — Történelmi cselekedetet hajtanak végre az itteni vasútépítők — mondotta egyebek között , akik hozzájárulnak munkájukkal a Vasmű létrehozásához. Ma a Dunai Vasmű építésének jelentős fejezetét zárjuk le azzal, hogy a vasutat közelebb hoztuk az épülő gyárhoz. A Dunai Vasmű ötéves tervünk legfontosabb objektuma s mindnyájunk közös ügye, hogy minél közelebb hozzuk ennek megvalósítását. Minél előbbre tudjuk hozni a Vasmű felépítését, annál előbb tudjuk azt hasznosítani népgazdaságunk számára és dolgozóink életszínvonalának emelésére. A vasútépítők jó munkát végeztek, amikor harcolva az idő viszontagságaival, határidőre elvégezték a kitűzött feladatot. Kormányzatunk a jó munkát nemcsak elismeri, hanem jutalmazza is — mondotta Bebrits elvtárs miniszter. tett kérges tenyereket, köszönöm. A kormányzat és az egész népünk elismerését tolmácsolja ezzel. 331 dolgozót jutalmazott meg a közlekedési kormányzat. Nemcsak vasútátadási ünnepség volt ez, hanem váratlan meglepetésként a dolgozók jutalmazási ünnepsége is. A MÁV Pályaépítő és Felújító üzemi Vállalat, a Dunamenti Mélyépítő Vállalat, a Betonútépítő, valamint az Út- és Vasúttervező Iroda 333 dolgozója között osztott ki a miniszter mintegy 160 ezer forint pénzjutalmat, a végzett jó munkáért. E napon osztották ki a kinevezési okiratokat is és előléptetéseket. Egymás után hangzanak el a nevek és Bebrits miniszter a pénzjutalom átnyújtásával egyidejűleg ezzel szorítja meg a kemény munkában ed„Harcoljunk a munkafegyelem megszilárdításáért! — ezt követeli tőlünk a most indult téli forgalom, az ötéves terv második évének mielőbbi befejezése. Ezt követeli tőlünk néphadseregünk erősítése, a szocializmus gyorsütemű építése. Ezt követeli tőlünk a békéért való szilárd kiállás! Ezt azonban sokan nem tudják, vagy talán nem akarják tudni, mert sok helyen tapasztaltam, hogy dolgozótársaim késve jelentkeznek szolgálatra, vagy egyáltalán nem jönnek be akkor, amikor odahaza valami dolguk akad. A vasúti munkát csak másodrendű munkának nézik. Vannak kartársak, akik ittasan jelentkeznek szolgálattételre, és olyanok, akik előbb hagyják el a munkanelvüket, mint szolgálatuk megengedné. Olyan dolgozók is akadnak nálunk, akik maguk által készített bélyegzőállomásunkon meglehetősen elszaporodtak a dézsmálások. Sokan nem gondolják meg, mit cselekszenek akkor, amikor hozzányúlnak a szállított áruhoz. Egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy ma már nem a kapitalisták szállítmányait dézsmálják, hanem a nép vagyonát pusztítják. Egykét péklát mondok el: A XXII-es számú rakodón az egyik gyüjtőkocsiból C. Ujvári András, kettő doboz kenőszappant akart eltulajdonítani; Baba Mihály és Csábi János a feladásra váró lovasszekérküldeményből három csomag szeget; Kukucska Benjámin kocsirendező és Szűcs István váltókezelő, oltatlan meszét akart eltulajdonítani. Kovács II. János az egyik szódaküldeményt dézsmálta meg. Pócs László és Lebonov László pedig pálinkaküldeményt dézsmált meg. A bizalmiaknak és népnevelőknek jobban kellene foglalkozni a raktári dolgozókkal, nevelni kellene őket. Az is igaz, hogy vannak bizalmi és népnevelő kartársak, akik nem képezik magukat. Kérdem én, hogyan fogja a hozzá beosztott csoportot nevelni, tanítani, amikor ő maga sem tanul, nem képezi magát. Az a bizalmi és népnevelő akarvanem akarva előbb-utóbb az ellenség uszályába kerül és magával rántja a kevésbbé öntudatos dolgozót is. Az ilyen népnevelőt, vagy bizalmit ki kell zárni társai közül. Kíméletlen tolatás Amikor sztahánovistént, élmunkásaink, öntudatos dolgozóink versenyben vannak „A téli forgalom legjobb dolgozója” címért, hogy ezáltal is erősítsük a békefront magyarországi hamisítványt használnak és így próbálják kijátszani az ellenőrzést. Hogyan akarják ezek a kartársak az országot építeni, hogyan lehet ezekkel a dolgozókkal ötéves tervünket megvalósítani? A lapon keresztül kérem ezeket a dolgozókat, hogy gondolkozzanak egy kicsit. Próbáljanak különbséget tenni a Horthy-rendszer és népi demokratikus rendszerünk között. Emlékezzenek vissza arra, hogy mit nyújtottak Horthyék napkeltétől napnyugtáig való munka után, 35—40 filléres éhbérért, napszámért. Menynyivel más most a helyzet, amikor nem a tőkéseknek, a földbirtokosoknak és a Mákoknak dolgozunk, hanem saját magunknak. Ha ez eszünkbe jut látnunk kell, hogy minden, amit ebben az országban termelünk, létesítünk, vagy alkotunk, az visszavonhatatlanul a miénk. Mi élvezzük annak minden gyümölcsét szakaszát, népgazdaságunkat, telkiismeretlen dolgozók kíméletlen tolatással hatalmas károkat okoznak. A közelmúltban fordult elő például, hogy nyolc ballon vegyszert kíméletlen tolatás miatt, összetörtek. Ma már nem azt kel nézni, hogy a kárt megfizeti a vasút és ezzel, valamint csekély büntetéssel megússza a vétkes az ügyet. Meg kell látnunk emögött azt, hogy az a nyolc ballon vegyszer valahol a munkához kellett, és a vegyszerek megsemmisülése nemcsak kárt, de nagy munkakiesést is okozhat abban a gyárban, vagy üzemben, ahová azt rendelték. Nagyfokú lelkiismeretlenség tehát és az ellenség szolgálatával egyenlő az, ha munkánkat felületesen, hányaveti módon, az előírások semmibevevésével végezzük. Vannak kartársak nálunk, akik a feketézést nem leplezik le. Olyanok is akadnak, akik maguk is feketézéssel foglalkoznak. Leplezzük le ezeket a kartársakat, indítsunk kíméletlen harcot a feketézők ellen. Végre meg kell értenie minden kartársnak, hogy csak fegyelmezett, öntudatos dolgozókkal tudjuk a tér forgalmat sikeresen lebonyolítani, ötéves tervünket határidő előtt befejezni és ezen keresztül a szocializmushoz vezető utat megrövidíteni. Elvtársak! Kartársak! Vegyünk példát a Szovjetunió öntudatos dolgozóitól, a hős szovjet vasutasoktól, akik ma már a kommunizmust építik hazájukban. Ez a példa erőt ad emberi hibáink leküzdéséhez, és erőt ad az építő munkánkat, a béke harcos megvédését akadályozó ellenség megsemmisítésére. Balogh István, a Budapest Nyugati p. a. dolgozója.” Ittasság, dézsmálás, munkafegyelem-lazítás a Nyugati pályaudvar kereskedelmi szolgálatánál A nép vagyonát pusztítják a dézsmások 1951 január 1.