Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)
1970-11-25 / 22. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LX. ÉVFOLYAM 22. SZÁMÁRA: 50 FILLÉR 1970. NOVEMBER 25. A Magyar Légiközlekedési Vállalatnál — a MALÉV-nél —, Ferihegyen jó ütemben halad a bizalmiak újjáválasztása. Szakszervezetünk sejtjei, a bizalmi csoportok életében ez jelentős esemény, hiszen ha nem is minden, de nagyon sok függ attól, hogy a csoport kire szavaz, kinek adja meg a bizalmat a következő esztendőkre. Ferihegyen ráadásul most több bizalmit is választanak, mert a fejlesztés, a létszám növekedése szükségessé teszi, hogy az eddigi 110 helyett a jövőben 120 szakszervezeti csoport, bizalmi működjék a 14 osztály- és műhelybizottság területén. — Szakszervezeti központunk hatékony útmutatása alapján kezdtük el az előkészületeket, majd a bizalmi választásokat — tájékoztatott a szakszervezeti bizottság irodájában Halmai István, a titkár helyettese. — Központi vezetőségünk határozatának megfelelően igyekeztünk gondosan előkészíteni a választásoknak már ezt az első fázisát is. A bizalmi tisztséget szervezeti életünk szempontjából nagyon fontosnak tartjuk. A munka első vonalában fejtik ki tevékenységüket, mindezt probléma, észrevétel elsősorban hozzájuk érkezik... Néhány perccel később már személyesen is találkozhattunk az újjáválasztott bizalmiakkal, akikhez a repülőtér üzemi területére Halmai István kalauzolt bennünket. A hangárban, ahol éppen egy hatalmas IL—18-as átvizsgálását végezték a szerelők, elsőnek Dadi Istvánnal találkoztunk. A 28 éves repülőgépszerelő tíz éve a MALÉV dolgozója és két éve választották meg először szakszervezeti bizalminak. — Az elmúlt két esztendő sok tapasztalatot hozott a bizalmi munkámban — mondotta. — Minderről részletesen beszámoltam a csoportértekezleten. Csak eleinte volt nehéz dolgom, amíg egyenesbe jöttünk a tagdíjfizetéssel. Két tagom is volt, akik eleinte két-három hónapot is elmaradtak a tagdíjfizetéssel... Elbeszélgettem velük és megértették, hogy az olyan régi dolgozóknak, mint ők, akikre hallgatnak a többiek, nem szabad hanyagolni a kötelességeket. Megértették, s azután nem is volt problémám a tagdíjak beszedésével, de az új tagdíjbesorolások alkalmával sem kellett senkivel sem vitatkoznom. Ám a jó bizalmi nemcsak a tagsági bélyeg „postása”. Szadi István, bár újoncnak számított a bizalmi tisztségben, igyekezett kellően képviselni csoportja érdekeit. — Osztálybizottságunk segítségével elértük, hogy a melegedőnket szépen rendbehozták és az egyetlen falikút helyett két mosdókagylót szereltek fel ide. A melegedőben, ahol reggelizünk is, most már meleg vízzel moshatjuk le kezünkről az olajat. A segélyezés, az üdültetés területéről is szép eredményekről adhattam számot csoportomnak — folytatta a bizalmi. — Hogyan fogadták a beszámolását? — Megelégedéssel, már ami a munkámat illette. Többen kérték, az üdültetés további fejlesztését, hiszen az igények ezen a területen is növekednek. Vállalatunknak Balatonlellén van gyönyörű üdülője, de vannak, akikt szívesen üdülnének a hegyekben is, vagy a gyógyfürdőt keresik. Elismeréssel nyilatkoztak csoportom tagjai a most már megvalósított differenciált jutalmazásról, de többen észrevételezték, hogy szerintük a vezetők és a dolgozók között túl nagy megkülönböztetések tapasztalhatók. Dadi István brigádvezető is. Örömmel újságolta, hogy a X. pártkongresszus tiszteletére tett külön vállalásuk sikeres megvalósításával elsők lettek a versenyben és hétezer forint jutalmat kaptak. Ezután is igyekeznek, hogy a jövő április 4-re elnyerjék a szocialista címet. Már búcsúzni készültünk tőle, amikor eszünkbe ötlött, hogy egy fontos dolgot még nem említett Dadi István. Ezért megkérdeztük : — Végül is megválasztotta a csoportja? — Nem. — hangzott a meglepő válasz. Megnyugtatásul azonban minőjárt hozzáfűzte: — Az újjáválasztandó osztálybizottságba jelöltek engem. Tehát előbbre lépek... A bizalmiság „stafétabotját” munkatársamnak, Szegedi Benőnek kellett átadnom. A csoport nem jár vele rosszul, mert példásan dolgozik és már ő is a törzsgárda tagja. Egy éve választották meg szakszervezeti bizalminak Varga István szerelőt. Akkor alakult a Mayer csoport, ezért vált szükségessé a soron kívüli bizalmi választás. A napokban csoportja ismét megválasztotta. — Hogyan fogadta ezt? — örültem a megbízatásnak, munkatársaim felém áradó bizalmának. — Az első év tapasztalatai ezek szerint kedvezőek voltak... — jegyeztük meg. — Ahogy vesszük — felelte. — Az biztos, hogy munkatársaim, osztálybizottságunk tagjai az első perctől kezdve megbecsültek, mint bizalmit és mindenben támogatták a munkámat. De ami a problémákat illeti, azokból jutott nekem bőven. Viszont, szerintem a bizalmit azért is választják, hogy képviselje csoportját. Voltak például elintézetlen túlóráink, amelyek miatt az osztályvezetőhöz kellett elmennem, hogy végre kifizessék! S az ilyesmi nemcsak a megdolgozott bér miatt esik jól az embernek ... Tagjaim mind nagyon igyekvő emberek a munkában és most már a tagsági díjat is pontosan fizetik. A csoportértekezleten külön meg is dicsértem Báner Józsefet és Kemencei Józsefet, akik nemhogy megfeledkeztek volna kötelességükről, hanem már decemberre is kifizették a tagdíjat. — Újjáválasztásakor milyen útravalót kapott a tagságtól? — Azt kérték, segítsem elő a munkakörülmények további javítását. Nálunk általában elégedettek a dolgozók, tehát szerencsére nincsenek nagy problémáink. De olyan „apróságokra” is fel kell figyelni valakinek, mint az, hogy a melegedőben nincs fogas, ahová a pufajkát felakasszuk. A 25 éves Varga István úgy látja nem lesz különösebben nehéz dolga az elkövetkező időszakban. Meg is magyarázta ennek okát. — Csoportom egyben ifjúsági brigád, s az idén először versenyzünk a szocialista címért. Úgy látom, a kollektív szellem egészségesen fejlődik. Mindenben segítjük, támogatjuk egymást. A gazdasági vezetők is törődnek velünk. Aki például nálunk tovább akar tanulni, csak szorgalmas legyen, tanulhat! Lehetővé teszik részére az állandó délelőttös beosztást. Jómagam a közelmúltban kaptam 20 ezer forintos kamatmentes kölcsönt családiház építésére. Lőrincen az őre utcában építkezik. Tavaszra már be is költözhetek az új házba. Brigádomtól is sok segítséget kaptam már ehhez. Közvetlenül érezhettem, milyen nagy erő a közösség támogatása. Mint szakszervezeti aktivista ezért igyekszem magam is mindent megtenni a közösségért, munkatársaimért Ézsiás Zoltán, a 23 éves repülőgépszerelő két éve MALÉV-dolgozó. Ugyanakkor lett először, bizalmi, amikor Varga Istvánt megválasztották. Hozzá a Mayer csoport fiataljai tartoznak. — Eddigi bizalmi működésem, ha többre nem, arra mindenképpen jó volt, hogy megtanuljam, valóban milyen szép, de nehéz feladat is az emberekkel való foglalkozás. Mint bizalmi, úgy érzem, rendesen végeztem teendőimet, ezért választottak meg ismét. — Már eddig is többet tanulhattam volna az idősebb munkatársaktól, akik igazán hivatásuknak tekintik az itt végzett értékes munkát — folytatta komoly megfontoltsággal. — A fiatalok bizalmija vagyok, őket is erre szeretném nevelni. Komoly munkahelyen vagyunk, a hányaveti magatartás itt nem vezethet jóra. Szerintem nekünk nem a divatozásban kell kitűnnünk, hanem a munkában, a tanulásban. A KISZ jól szorgalmazza ezt, s ebben a szakszervezeti aktivisták is sokat segíthetnek. — A fiatalok mindig szerették a vidámságot, a szórakozást... — vetettük közbe. — Magam is így vagyok ezzel, de azért többet kell tanulnunk. Szeretném megszervezni, hogy amikor a munka megengedi, a rendszertechnikusok tartsanak előadásokat a részünkre. Ha felkérjük őket erre, biztosan szívesen megteszik. Nekünk pedig hasznos lesz a különféle géptípusok alaposabb ismerete és ez is hozzásegít, a szakma megszeretéséhez sok fiatalt. Van Ézsiás Zoltánnak egy saját, külön vállalása. Erről így beszélt: — A 19 éves K. Gy. nem rosszindulatú gyerek, de „hippiskedik”. Mindeddig nem lépett be a szakszervezetbe. Mindenki látja, hogy környezetére, amely éppen az én csoportom, nem vet jó fényt magatartásával. Még nem tudom, hogyan de szereném elérni, hogy megváltozzék, megtalálja helyét a mi közösségünkben. Ehhez az elhatározáshoz külön is sok sikert kívánunk búcsúzáskor a lelkes, fiatal aktivistának. Jó tanácsként, ha megengedi: ha egyedül nem boldogul, fiatal munkatársa „elneveléséhez” bátran igényelje csoportja, a kollektíva segítségét. A repülőtéri javítási osztály egyik 19 tagú csoportjának bizalmija Temleitner Imre. Megválasztása körül nem volt vita, hiszen a csoport minden tagja jól ismeri, becsüli a „művész urat” — tréfásan így becézik a festőcsoport vezetőjét. — Harmadszor is szívesen vállaltam a bizalmi tisztséget, mert fontos, értékes társadalmi munkának tartom. Szeretném tapasztalni, hogy az elkövetkező időszakban a mi közvetlen gazdasági vezetőink is így vélekednének erről. .. Szerintem elismert partnerként szorosabban be kellene vonni a bizalmiakat a csoportjuk tagjait közvetlenül érintő kérdések eldöntésébe. A dolgozókat a bizalmi ismeri legjobbban, hiszen közöttük él. Javaslatainak meghallgatása tévedésektől óvhatja meg a művetőt, jól tudjuk, hogy ez mennyire fontos, hiszen a dolgozók az ilyesmire igen érzékenyen reagálnak. — A bizalmi maga is sokat tehet azért, hogy elismerjék, megbecsüljék ... — Ez igaz — helyeselte Temleitner Imre. — A magam területén igyekeztem mindent megtenni, ne mondják már, hogy csak ,,pénzbeszedő'’ vagyok. A segélyügyeket illetően mindig azt tartom, hogy kétszer ad aki gyorsan ad. S ha a segítség nem késik, világos, növekszik a bizalmi tekintélye. Ez fontos azért is, mert sokan a szakszervezet egészét rajtunk, bizalmiakon keresztül ítélik meg. Tehát, ha jól meggondoljuk, nem is olyan csekély a tr.i feladatunk, felelősségünk. Azt szeretném, hogy dolgozótársaim a jövőben is érezzék: gondban, bajban mellettük áll, értük van a szakszervezet. A MALÉV bizalmi gárdájának veteránja Vértes György. Egy kicsit büszke is erre és joggal, mert az idő ugyan önmagában nem érdem, de ő a legaktívabb aktivista címet is százszor kiérdemelte volna már — ha lenne ilyen —, annyi társadalmi munkát végzett. — Azon a héten, amikor húsz évvel ezelőtt ide kerültem a repülőtér garázsához autóvillamossági szerelőnek, éppen bizalmi választás következett. Előző munkahelyemen is bizalmi voltam, így mindjárt rám szavaztak. S Vértes György a két évtized óta mindig újra és újra rászolgált a bizalomra. — Ma hogyan látja, hálás feladat bizalminak lenni? — Érdemes körülnézni nálunk — felelte. — Az idén költöztünk ebbe az új üzembe. A sok szociális probléma, amit annyiszor szóvá tettem, egyszeriben megoldódott. Kitűnő világítás, fűtés, tiszta aknák, korszerű emelők segítik a munkánkat. Kezdetben nem volt kielégítő az új fürdők melegvíz ellátása, de már ezt is sikerült megoldani. Most készülünk a kéthetenkénti szabad szombat bevezetésére. Ilyen körülmények között a bizalmi dolga sem olyan ,,rázós”, mint azelőtt — mondta mosolyogva. Szöveg: Lőrincz János Fotók: Katkó István Beszélgetés, újjáválasztott bizalmiakkal a MALÉV-nél Új erőt ad a társak bizalma Ézsiás Zoltán, fiatal szerető a fiatalok képviselője Varga István, az ifjúsági brigád tagja Temleitner Imre: „A bizalmi tisztséget fontos, társadalmi munkának tekintem” Dadi István, akit az osztálybizottságba jelöltek Vértes György, a bizalmi gárda veteránja A TARTALOMBÓL: Közös célért egy nyelven Helytállás az áruszállításban A közösségért fáradozik Szocialista brigádvezetők tanácskozása A szakmunkástanulók kiállításán Megjelent a MUNKA novemberi száma Sportkaleidoszkóp