Közlekedés, 1979 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

4 Növekvő aktivitás a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében Az év utolsó hónapjaiban mozgalmas nemzetközi tevékenységet folytatott szakszervezetünk, több rokon és testvérszakszervezet kül­döttségét fogadtuk szakszervezetünk székházában. Többek között a kuvaiti rokonszakszervezet két tagú küldöttsége, a dél-afrikai Szakszervezeti Kongresszus három tagú küldöttsége volt szakszervezetünkben. Fogadtuk Japán 19 tagú csoportját, Cseh­szlovákia és Ciprus testvérszakszervezetei vezetőit. Az USA—ILWU Dokkmunkás Szakszervezet volt elnökét Kuróczi Gyuláné, a közpon­ti vezetőség, a Szakmai Szövetség, illetve a SZOT meghívására tar­tózkodott hazánkban. Éves nemzetközi tervünknek megfelelően fogadtuk meg a román szakszervezet, az olasz szakszervezet, a dán szakszervezet két-két ■tagú küldöttségét. Tóth István főtitkár üdvözölte a terven felül hoz­zánk látogató szovjet repülős szakszervezet két tagú küldöttségét, amellyel kölcsönös információs tanácskozást folytattak. A küldöttségek többsége a székházunkban folytatott kölcsönös ta­pasztalatcseréken túl, meghatározott program alapján üzemeinkben tanulmányozta a közlekedés, a szállítás, a hajózás és a repülős dol­gozók szociális ellátottságát, megismerték az emberről való gondos­kodás módszereit, nem utolsó sorban a szakszervezetek jog- és ha­táskörének érvényesítését. Szakszervezetünk küldöttségei is több testvér és rokon Szakszer­vezetnél tettek ugyanezen időben látogatást. Tóth István főtitkár vezetésével küldöttségünk Nagy-Britanniába látogatott, ahol az Eu­rópai Autóközlekedési II. Szeminárium előkészítő tanácskozásán vett részt. A szovjet repülős szakszervezetnél járt küldöttségünk tárgya­lást folytatott az európai szocialista országok repülős dolgozóit érin­tő tanácskozás előkészítésében. A tanácskozásra márciusban Buda­pesten kerül sor. Arató Árpád, a központi vezetőség titkára vezeté­sével küldöttségünk a jugoszláv testvér szakszervezetnél tett terv szerinti látogatást. Küldöttségeink látogatásai és a nálunk járt küldöttségek fogadása hozzájárult szervezeteink és népeink közötti kapcsolatok erősítésé­hez, az előttünk álló kölcsönös feladatok és a világbéke fennmaradá­sáért folytatott közös harcaink megvalósításához. Schwarcz Gyula Kulcsár Ödön: Szakszervezeti mozgalmunk emlékhelyei Budapesten 1914-ig K­icsit hosszú e könyv címe, de pontos. Tisztelet a szerző­nek, aki gondos kutatómunkával feltárta e könyv adatait s át­nyújtja a kései utódoknak: hol szervezkedtek az elődök, melyik vendéglőben volt a sztrájktanyá­juk, hol gyülekeztek egy-egy­ tün­tetés előtt, melyik utca melyik háza milyen emlékhelyet rejt magában. Mert ezt mind nyújtja ez a gondos munkával készült könyv, amelyet a Táncsics adott ki. Érdemes belelapozni. Szakmánk, a régi harcostársak is helyt kaptak e könyvben. Ér­demes felütni a könyvet s itt-ott egy-egy adatot felmutatni. Va­jon ismertük-e? Tudtunk-e ró­luk? A könyv betű szerinti sor­rendben halad végig a régi Bu­dapest utcanevein. Lapozzunk bele, a teljesség igénye nélkül. Bécsi út 72. A Káderer-vendég­­lőben volt a fuvarozómunkások •budai helyisége, befizető- és munkaközvetítő helye 1907-ben. Belső-Jászberényi u. 43. A Werderics-vendéglőben volt 1906- től a fuvarozómunkások kőbá­nyai helyisége. Conti u. 19. A Magyarországi Szállítási és Közlekedési Munká­sok Országos Szövetségének he­lyisége 1913-tól. Conti u. 22. A Magyarországi Szállítási és Közlekedési Munká­sok Oszágos Szövetségének helyi­sége 1912-ben. Egressy út és Gizella út sarka. A Csetényi-vendéglőben volt a fuvarozómunkások zuglói helyi­sége, befizetőhelye 1907-ben. Fecske u. 3. A Fuvarozó Mun­kások Szakegyesületének helyi­sége 1907. január 1-től. 1907-ben 6663 tagja volt. Itt szerkesztet­ték a Fuvarozó Munkást, majd a Küzdelem című lapot. Itt volt a fuvarozómunkások szakegylete Egyenlőség dalkörének helyisége is. „Dalóráink hetenként egyszer, csütörtökön fél kilenc órától.” Fóthi út. 1903. szember 28-án sztrájkba léptek a fuvarozómun­kások. Magasabb munkabért, rö­­videbb munkaidőt követeltek. A háromezer fuvaroskocsis sztrájk­tanyája a Fóthi úton volt. A sztrájk harmadik napján ,­a rendőrség a Fóthi úti sztrájkta­nya előtt provokálta a sztrájkoló­kat. A Rendőrség fedezete mel­lett sztrájktörők által hajtott ko­csikat vonultattak el előttük. A szándékos ingerlés kihozza sod­rukból a sztrájkolókat. A sztrájk­törők megtámadása viszont okot ad a rendőrségnek a közbeavat­kozásra, a sztrájktanya megroha­mozására és feloszlatására. A ro­hamozó rendőröket kőzápor fo­gadja, válaszul sortűz dördül. A rendőrség segítségére siető há­rom század huszár eldönti a küz­delmet. Véres utcai harc bonta­kozik ki a sztrájkolók és a ha­tósági erők között, s a proletariá­tus névtelen halottainak száma tovább nő: négy halott. Hatva­­nan megsebesülnek, köztük a nők is. A sztrájk kevéske eredményt is hozott: 2 korona béremelést, s a munkáltatók elismerték a bi­zalmi férfi rendszert.” Szúnyog-sziget, Népsziget. Az újpesti vasúti hídnál levő sziget­ kedvelt kirándulóhelye volt a munkásoknak. A fuvarozómun­kások 1904-es sztrájkjuk kezde­tén a Hermina-kertből a Szú­nyog-szigetre vonultak. „Az első nap a 3000-ből csak 300-an je­lentek meg, a másodikon már 700-an, szerdán 1475-en és pén­teken 2100 sztrájkoló volt egy­ben.” Váci út 56. A Budapesti Teher­szállító és Fuvaripari Munkásse­gédek Szakegyesületének helyisé­ge 1903-tól , a Keilinger- (majd Horváth-) vendéglőkben. Csak néhány példát soroltunk fel a könyv lexikális anyagából. Érdemes a fellapozásra. Köszönet érte a szerzőnek. Jó munkát vég­zett. A könyvet gazdag képanyag teszi teljessé. " (tt) KÖZLEKEDÉS Jól sikerült a Andor­ettai elődöntő A Volán 20. sz. vállalatnál még augusztusban megalakították a vetélkedők szervezését, segítését szolgáló operatív bizottságokat és a vetélkedő szervezésével foglal­kozó vszb-ülésen meghatározták a vetélkedővel kapcsolatos fel­adatokat. Szeptemberben titkári értekezleten, tszb-üléseken, bi­zalmi értekezleteken beszélték meg a tennivalókat. A vállalati és az üzemegységi operatív bi­zottságok tagjai személyes agi­­tációval ösztönözték az érintet­teket a vetélkedőn való részvé­telre. Ennek ered­m­ényeként szeptemberben 64 csapat nevezett be, majd októberben további 18 csapat jelentkezett. A csapatta­gok között 114 bizalmi, 63 bizal­­mi helyettes, és 121 gazdasági ve­zető volt. A nevezett csapatok tagjai időben megkapták az Ak­tivista Tájékoztatónak a vetélke­dőre való felkészülést segítő kü­­lönszámát, valamint a szervezeti élet fejlesztésére hozott vszto vszb-határoza­tokat. Az operatív bizottságok tagjai a budapesti és vidéki egységek­ben a szükséges irodalom és a lapunkban sorozatban megjelent kérdések és válaszok vázlata alapján 13 helyen tartottak elő­ször előkészítő megbeszélést, kon­zultációt. A tanfolyamokon min­den csapatból legalább 1­1 fő jelen volt. A ceglédi főnökségen a nevezett 8 csapat tagjai teljes létszámmal részt vettek a képzé­sen. Eredménye meg is látszott a ceglédi csapatok átlagon felüli szereplésén. Nagy gondot fordítottak a zsűri tagjainak, elnökeinek és a játék­vezető kiválasztására, felkészíté­sére. Többségében a helyi gaz­dasági, párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetőket, valamint­ szak­szervezeti tisztségviselőket kértek fel zsűritagoknak. Ilyen felkészülés után került sor a Volán 20. sz. Vállalatnál Budapesten 7 helyen, továbbá Vácott, Érden, Cegléden, Szent­endrén, Szigethalmon, Zsámbé­kon a vetélkedők elődöntőire. Az Andor utcai üzemegységben szer­vezett elődöntőre móri és buda­pesti csapatok neveztek. Az Andor utcai vetélkedő Men­tényi István zsűrielnök bevezető­jével kezdődött, aki hangsúlyoz­ta: a cél az, hogy mind a gaz­dasági vezetők, mind a szakszer­vezeti bizalmiak még alaposab­ban ismerjék meg a szervezeti élet normáit, összefüggéseit... jo­gaikat, kötelezettségeiket, hatás­körüket, gyakorlásuk módját az együttműködésben. A zsűriben helyet foglalt Formanek Béla, a párt csúcsvezetőség titkára, Rácz Sándor üszb-titkár Wentzel Ist­ván KISZ-titkár, és Kiss Károly üs­zb-tag. Dacsur Sándor játékve­zető nagy rutinnal, a versenyző­ket lelkesítve végezte munkáját. A versenyzők többségében jó fel­készültségükről tettek tanúbi­zonyságot. Válaszukkal több eset­ben szereztek maximális pont­számot. Az egyik csapat a nem könnyű feladatlapot hibátlanul kitöltötte. A pontatlan vagy hiányos vá­laszokat pontozás után a zsűri el­nöke kiegészítette, kiigazította. Ezzel a módszerrel az összes ver­senyző és a gyér számú közön­ség előtt többek között megfogal­mazásra került: a szakszervezeti tagok kedvezményei, jogai, köte­lezettségei; a szakszervezeti ta­gok szerepe a határozatok előké­szítésében; a szakszervezeti cso­port fogalma, létrehozásának fel­tételei; a csoportélet fejlesztésé­nek feladatai; a bizalmiak egyet­értési jogkörébe tartozó esetek; a bizalmiak ellenőrzési jogával kapcsolatos alapelvek; a bizal­miak tájékoztatásának fejleszté­sére megjelölt feladatok; a vá­lasztott testületek munkájára, ha­tározatképességére érvényes el­vek; a szakszervezeti taggyűlések fogalma, funkciója, jelentősége. A vetélkedő izgalmakban bő­velkedett. Kezdetben úgy tűnt, hogy az Engels téri női csapat esélyes a második helyre, de vé­gül nem lett dobogós. A máso­dik játékrészben a harmadik helyre zárkózott fel a műszakiak Mayer Károly, Mátis Péter, Fe­hér Gyula, Írisz István összeál­lítású csapata. A második helyre dr. Kovács Árpádné, Filutás Ist­vánná, Palócz Erzsébet, Dalos Irén — a gépi adatfeldolgozók egyik csapata került. Az első he­lyen végzett, s ezzel biztos to­vábbjutó a gépi adatfeldolgozók másik csapata, amelynek tagjai Balajthy Lászlóné, Battai Zol­­tánné, G­ellé­ber Lajosné és Kecs­keméti Éva. Jól sikerült az Andor utcai elődöntő. A kedvező tapasztala­­tok mellett arra is ráirányítot­ták a figyelmet, hogy a Volán 20. sz. Vállalatnál és másutt is a­ vetélkedők vállalati középdön­tői, döntői és az országos elődön­tők, az országos döntő szervezése kapcsán a szakszervezeti szer­veknek a szellemi dolgozókból létrehozott csapatok mellett, még fokozottabban kell segíteni a mű­szaki és a forgalmi területeken,­­nehezebb körülmények között dolgozó versenyzők felkészítését. Burger Péter Mentényi István, a zsűri elnöke értékel Legizgalmasabb pillanat: mit mond a kérdés A SZOT-pályázat két helyezését a KSZDSZ hozta el A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1978-ban pályázatot hirdetett a szakszervezeti tag­ság és a tisztségviselői oktatás, valamint a vállalati művelődési bizottságok működése, tapasz­talatainak feldolgozására. A tisztségviselői oktatás témakö­rében 64 pályamű érkezett. A ,,Levelező oktatás a közleke­­désben” című pályaművet, amelyet Földi Sándor Kultu­rális Ágit. prop. és Sportosz­tály főmunkatársa nyújtott be, a zsűri III díjjal jutalmazta. A vállalati művelődési bi­zottságok tevékenységét 17 pá­lyázó dolgozta fel, szakmánk területéről. Somogyi László, a 18. sz. Volán dolgozója „Egy közlekedési vállalat művelődé­si bizottságának tevékenysége” című pályázatával III., helye­zést­ ért el. Jégországból érkeztünk... Találkoztunk a téllel Takács Károly és Bán Jenő a 14­ .sz. Volán gépkocsivezetői. Mindketten több százezer kilomé­tert vezettek már, de legutóbbi útjuk sokáig emlékezetes marad. — December 27-én álltunk be a VIDEOTON-hoz rakodni, hogy 28-án számítógép alkatrésszel megrakva elinduljunk úticélunk, Kiev felé. Ki gondolta volna ak­kor ... Szavaik nyomán kikerekedik a kép, ami örökké emlékezetes marad számukra. — Egészen Munkácsig jól ment minden — mesélik. — Az idő napos, az út száraz volt. Ahogyan közeledtünk a Szovjetunió belse­je felé, úgy változott az időjárás. Lvov­ban már mínusz 10 fok fo­gadott bennünket. Mire felébred­tünk mindenütt hó és jég volt körülöttünk. A hőmérő higany­­szála mínusz húsz fokon állt meg. Az üzemanyag megkocsonyáso­dott ... — És ekkor még előttünk állt az 540 kilométeres út Kiev felé. A negyvencentis hó, a dermesz­tő hideg és a jégpáncél 100 kilo­méterrel a cél előtt fogságba ej­tette a kocsit.­­ Nem adtuk fel, mindig az járt az eszünkbe, hogy tovább, tovább amíg csak lehet. Egyikünk vezetett, a másik, meg 15 kilomé­teren át lapáttal a kezében a ko­csi mellett tette amit lehetett. Közel 300 kilométert tettünk meg egyes­ fokozatban a kocsival. , Ilyen előzmény után érkeztek Kievbe, ahol mínusz harminc fo­kot­ mutatott a hőmérő ... — Ilyen szilveszterünk még nem volt — mondja most már nevetve Takács Károly Nem mertünk kiszállni a kocsiból, ál­landóan járatni kellett a motort teltünk, hogy teljesen lefagyunk. A vezetőfülkében 12 fok volt a hőmérséklet... — A szovjet elvtársak vissza­­indulás előtt fél napra fűtött ga­rázsba állították be a 24 tonnás szerelvényt, hogy üzembiztosan vághassanak neki a visszafelé útnak. — Január másodikén indultunk haza. Az igazi megpróbáltatás a Kárpátokban hüllött 50—60 cen- t is hó és az alatta lévő jégpán­cél leküzdése volt. Háromszor le­fagytunk, elfogyasztottunk 200 liter üzemanyagot melegítő jára­tásra, de idehaza vagyunk — mondják felszabadultan. — A kocsi motorja december 28-tól január 5-én két óráig egyhuzam­ban járt, és büszkén mondjuk: kitűnőre vizsgázott. Csak az üzemanyag hagyott cserben ben­nünket — hamar kocsonyáso­dott ... A munkatársak ismerősök meg­megállítják őket a folyósón, amint az­­ elszámolásokkal sietnek a pénztár felé, boldog , újévet kí­vánva köszöntik őket, ők meg ■összenéznek, elmosolyodnak és , nyújtják a kezüket mintha mi­t sem történt volna ... Hagrtán Zoltán 1979. január

Next