Közlekedés, 1980 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) Kosné, Garacs György, Vigh Já­nos, Urban­­ János, dr. Veroszta Imre, Bakkó László, Opris János­né, Eperjesi F­erenc, dr. Hegedűs Ágoston, Federovits Györgyné, Kriston István és Oláh Károly a múlt évi eredmények vázlatos felsorakoztatása mellett a hogyan­ról, a szakszervezet gazdálkodást segítő módszereiről is beszéltek. Közülük többen közkinccsé téve mozgalmi tapasztalataikat és a Szakszervezeti munkában kiala­kuló, az eredményesebb gazdál­kodást segítő módszereket­­ ismer­tetve gazdagították a vitát. Javas­latokkal élve segítették az állás­­foglalás tervezet lényegretörő megfogalmazását annak érdeké­ben, hogy szakszervezetünk ve­zető testülete a legcélravezetőbb, hatékony­ módszerekkel segíthes­se a nehezedő gazdasági körülmé­­­nyek közepette a vállalati tervek, ezzel a népgazdasági célok ideji valóraváltását.. Nehogy embertelenségbe csapjon a magasabb szintű követelménytámasztás Az új módszerek keresésének közös vonása volt, az ,,együtt a dolgozókkal", az üzemi demok­rácia erősítése, a demokratikus fórumok tartalmas működtetése melletti állásfoglalás. A Volán 1. sz. Vállalat saját tennivalóinak megfogalmazása mellett — hogy e fegyelem egyidejű erősítésé­vel, nevelő munkával, oly módon is védeni kell a társadalmi tulaj­dont, hogy meglevő eszközeiket, gépjárműveiket és üzemépületei­ket óvni, kímélni, és karbantar­tani kell —, Vigh János felszóla­lásában attól is óva intett, ne­hogy a fegyelem megkövetelése, a magasabb szintű követelmény­támasztás embertelenségbe csap­jon át. Urbán János a szakmun­kásképzés és továbbképzés foko­zásának fontosságát hangsúlyozta az AFIT-vállalatoknál, mint a szolgáltatás színvonala növelésé­nek, ezáltal az eredményesebb Vállalati munkának előfeltételét. Hasonlóan szólt Opris­­Jánosné is­, aki a MA­!­ART-nál mind jelent­­ősebb rétegét érintő második szakmára szóló képzésről beszélt. Nagy hangsúlyt kapott a gaz­dasági vezetők ésszerű intézkedé­seinek megvédése a szakszerve­zet által. A teljesítménykövetel­mény növelése, a differenciált bérezés, a fokozott takarékossági intézkedések nem népszerűek. Ezekről szólt dr. Veroszta Imre is, hozzátéve, a helyes intézkedé­seket tevő vezetők megvédésében nagyobb feladatai lesznek a mi­nisztériumnak is. A fegyelmezett összefogás a további siker záloga, hangoztatta Opris Jánosné. A szakszervezetnek ebben a terve­zéstől a végrehajtásig a gazdasá­gi vezetőkkel való jó kapcsolata elengedhetetlen. Nagyobb léptekkel kell előrehaladni a tudományos munkaszervezés elterjesztésében Dr. Hegedűs Ágoston elmond­ta, a központi vezetőség eredmé­nyesebb munkát végezhetne, ha megtagadná azokat a súlyponti kérdéseket — például a létszám- és bér­gazdálkodást, az alkatrész­­ellátást —, amelyek gátjai a di­namikusabb gazdálkodási ered­ménynövelésnek. Utalt az írásos előterjesztésnek arra a megálla­pítására, hogy miközben tavaly a teljesítmények 1 százalékkal alatta maradtak az elvártnak, a bérek 7,8 százalékkal meghalad­ták a tervezettet. Határozottan álljt kell mondani az eszközki­használás romlásának. További nagy tartalékok vannak a pót­kocsis szállítás növelésében, a MÁV-val való kapcsolat szoro­sabbá tételében. Felszólalásában erősítette az állásfoglalásnak azt a megállapítását, miszerint na­gyobb léptekkel kell előrehalad­ni a tudományos munkaszervezés eredményeinek elterjesztésében, hasznosításában. Állítsuk helyre a munka be­csületét, hangoztatta Oláh Ká­roly, és adjunk több segítséget a gazdasági középvezetőknek az ak­tuális gazdasági, politikai felada­tokra való felkészüléshez. Többen — Balogh Jánosné és Kriston István — az alapszerve­zeti munka fejlődésében, a bizal­miak munkájának javulásában jelölték meg a múlt évi kedvező eredményeket. Elismerően szóltak a gazdasági vezetés és a szak­­szervezet jó kapcsolatáról, a de­mokratikus fórumrendszerek mind tartalmasabb működéséről. Segítsen a KPAA az alkatrészellátás javításában A vitában részt vett Sólyom Ferenc, a SZOT titkára is, aki az előterjesztéssel egybehangzóan megállapította, hogy az ágazat vállalatai a kedvezőtlenül ható tendenciák ellenére a szállítási igényeket kielégítették. Mérséklő­dött a munkaerőhiány, csökkent a fluktuáció, javult az üzletpoli­tikai munka, teljesítették, némely vállalatnál túlteljesítették a szo­ciális­ terveket. Szólt a hiányos­ságokról is. Arról, hogy nem ér­vényesült kellően a munkaerő­­gazdálkodás és a követelmények­hez szabott bérpolitikai és­ még lassú az eszközkihasználás javu­lása. Felhívta a KPM figyelmét a rakodásgépesítés fokozásának fon­tosságára, hogy intézkedjen az alkatrészellátás javítására. Reálisnak tartja az idei terve­ket a SZOT titkára. Erőink fo­kozott összefogásával, jobb mun­kával azok teljesíthetők. 1980 nem lesz könnyű éve a szakmának sem, és ugyanez mondható az utána következő évekre is. A szakszervezet legfontosabb tenni­valója felkészíteni a tagságot a feladatok fogadására, teljesítésé­re. Felhívta a figyelmet arra, hogy a népgazdaság mérsékel­tebb ütemű fejlődése és a haté­konyabb gazdálkodás következ­tében számolni kell létszámfe­­lesleg keletkezésével. Ezért mind nagyobb szerepe lesz a dolgozók több irányú képzettségének, a második szakma megszerzésének. A megfelelő emberi, a megfelelő helyre­állításban nagy felada­taik vannak a szakszervezetek­nek. E témánál a SZOT titkára hangsúlyozta a demokratizmus,ér­vényesítésének, az emberséges magatartásnak a fontosságát. A vitában résztvevők több mint fele javaslattal élt Moldován Gyula főtitkár azzal kezdte felszólalását, hogy megál­lapította, a téma fontosságának megfelelő nagy aktivitás jelle­mezte a vitát, s hogy a hozzászó­lóknak több mint a fele javas­lattal élt a munka jobbítása ér­dekében. Az állásfoglalás-terve­zetet illetően elmondta, helyes, hogy a hozzászólók kritikus bírá­latokkal, javaslatokkal segítenek egyértelműen megfogalmazni a gazdaságsegítő szakszervezeti ten­nivalókat. Utalt arra, hogy a párt Köz­ponti Bizottsága 1979. dec. 6-i ha­tározatára, a népgazdasági terv gazdaságpolitikai elveire épülő gazdasági terveinkben foglaltak teljesítésében melyek a felada­taink. Hogy miben kívánunk előbbre lépni, egyértelmű és vilá­gos. A központi vezetőségnek­­ most az a feladata, a hogyanban határozzon, s azt fejezze ki az ál­lásfoglalás. Javasolta, hogy a szakszervezeti szervek az állás­­foglalás alapján dolgozzák ki sa­­ját tennivalójukat, s azok végre­hajtását az év folyamán rendsze­resen ellenőrizzék. Halaszthatatlan teendőként fo­galmazta meg a főtitkár az ered­ményesebb munkamegosztást, a szervezettebb, tartalmasabb együttműködést a KPM-mel. Mind a tervezésben, mind a cse­lekvésben az együttműködés ja­vítására van szükség. Szakszervezeti szerveinknek fo­kozni szükséges a gazdaságsegítő munkát. Szakszervezetünknek a tervezésben, a döntések meghoza­talában, a végrehajtásban, a cse­lekvésben való mélyebb részvé­telre van lehetősége és szüksége is a jövőben. Megerősítette mindazokat, akik a bürokratikus hivatalnokszel­lem, a közömbösség ellen emeltek szót. Itt hívta fel a figyelemmét ar­ra, hogy a vezetők helyes, jövő­beni fejlődésünket szolgáló intéz­kedéseit a szakszervezeti tiszt­ségviselőknek magyarázniuk kell, s ha szükséges, a vezetőket meg kell védeniük. — A szakszervezeti munka nem tűri a tehetetlenséget, a sab­lonokat, a reszortszemléletet — hangsúlyozta a főtitkár, majd óva intette a központi vezetőséget a tavalyi hiba megismétlésétől, amikor megfogalmazta a teljesít­ménykövetelmény-rendszer bőví­tését, a differenciált bérezés fon­tosságát, de ezek végrehajtását nem kérte számon következete­sen. A bérezésről szólva kiemel­te, halaszthatatlan feladat annak pontos megfogalmazása, hogy szakmánkban mi az a teljesít­mény, amely fölött differenciál­tan magasabb bér illeti meg a dolgozót. A követelményszint meghatározása, alkalmazása és pontos betartása az előbbre lé­pés előfeltétele. A teljesítéshez a következőkben Kóróczi Gyu­­láné bv-titkár szóbeli kiegészí­tést fűzött az üzemegységi, vál­lalati, intézményi, középszervi, szakszervezeti szervek felépítése módosításáról előterjesztett állás­foglalás-tervezethez. Ezzel együtt tárgyalta a kv-ülés a SZOT vá­lasztási határozatának a szak­­szervezetünk területén való al­kalmazásáról szóló előterjesztést. A kv titkára bevezetőjében ar­ról szólt, a szervezeti módosítás­sal a tagság és a vezetők kap­csolata mélyül, megszűnnek az átfedések és a szervezett dolgozó­kat érintő minden kérdésben egy­szerűbb lesz az információáram­lás. A szakszervezeti szervek új­­jáválasztásával kapcsolatos elmé­leti, szervezeti kérdésekkel la­punk múlt év decemberi számá­ban Moldován Gyula főtitkár ve­zércikkében részletesen foglalko­zok. Kuróczi Gyuláné kv-titkár a választások politikai jelentőségé­nek méltatása után felhívta a fi­­gyelmet a gondos káderkiválasz­tásra, hogy áprilisban, a bizalmi­szükséges minden feltétel biztosí­tása pedig a vezetők, a mi fel­adatunk. Végül elismerését fejezte ki a közlekedési és szállítási dolgozók­nak a múlt évben elért eredmé­nyekért,­ és hangot adott abbeli meggyőződésének, hogy a tavalyi­hoz hasonló egyetakarással, és még annál is jobb munkával, az idei tervek­ is teljesíthetők. Klézl Róbert miniszterhelyettes és Arató Árpád kv-titkár össze­foglalója után a központi vezető­ség elfogadta az írásos előterjesz­tést, valamint az állásfoglalást, választással kezdődő tisztújítás során a legrátermettebb, a dolgo­zók bizalmát élvező­­ embereket válasszanak minden tisztségbe. A szervezeti változással tisztség nél­kül maradó, politikai hűségből, rátermettségből jól vizsgázott, nagy mozgalmi tapasztalattal bí­ró tisztségviselőkre hívta fel a figyelmet. Rájuk a­­ mozgalom­nak ezután is szüksége lesz, han­goztatta. Ehhez a napirendhez szintén többen hozzászóltak. Pásztor György, Dobál Bálint, Bánfai Jó­zsef, Mónus Gábor és Kővári Re­zső részben kérdéseket intéztek az előadóhoz, részben indokolták és megerősítették a szervezeti változások időszerűségét. A vá­lasztások politikai előkészítésének fontosságát hangsúlyozta felszó­lalásában Sólyom Ferenc SZOT- titkár. Az idei első központi vezetőségi ülés a költségvetés elfogadásával, a két központi vezetőségi ülés kö­zött végzett munkáról szóló tá­jékoztató jóváhagyásával ért vé­get.. Felsorakoztatni a mozgalmi munka kínálta gazdag lehetőségeket A központi vezetőség egyetért az 1981­. évi terv gazdaságpolitikai céljaival és felhívja a szakszervezeti szervek figyelmét, hogy a dol­gozók széles körű bevonásával, a mozgalmi munka sa­játos eszközei­vel segítsék elő azok megvalósítását, — mondja ki az állásfoglalás. Részletezve a legfőbb célkitűzéseket: a hatékonyság növelése, az eszközkihasználás javítása, a munkaerő- és bérgazdálkodás javí­tása, az ü­zem- és egyéb anyagokkal való takarékosság továbbfej­lesztését, a központi vezetőség hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a terv gazdaságpolitikai célkitűzései csak akkor valósulhatnak meg, ha a munkások, műszaki és gazdasági vezetők azt megértik, maguké­nak vallják és támogatják. Ezért szükségesnek tartja, hogy a szak­­szervezeti szervek agitációs, felvilágosító, nevelő munkájukkal se­gítsék elő, hogy a népgazdaság, valamint a közlekedés és szállítás terveiben megjelölt alapvető célokat és feladatokat a dolgozók min­denütt megismerjék, helyesen értelmezzék, és megvalósításukért fe­lelősen munkálkodjanak. Felhívja a szakszervezeti szervek figyelmét, hogy a vállalat belső tartalékainak jobb kihasználását, a gazdaság hatékonyságának nö­velését segítsék, hogy fokozottabban támaszkodjanak a szocialista brigádokra, az alkotó kollektívák kezdeményezéseire. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny kötelezettségvállalásokat irányít­sák azokra a vállalati és ágazati célkitűzésekre, amelyek elősegí­tik a tervekben meghatározott fő célok elérését. A szakszervezeti bizottságok, a szakszervezeti aktivisták a ver­seny irányításának és szervezésének politikai felelősei, ezért leg­főbb kötelességük gondoskodni arról, hogy a verseny termelést se­gítő és embert formáló hatása minél magasabb szinten érvényesüljön. , A vállalati belső erőforrások felszínre hozásában nagy szerepe van az anyagi ösztönzésnek. A differenciált bérezés érvényesítése a mun­kahelyi gazdasági és szakszervezeti vezetők felelősségteljes köte­lessége. Az átlagosnál jobb munka részesüljön nagyobb anyagi és er­kölcsi elismerésben. Az átlagos munkáért sem jutalom, sem prémium nem jár, szögezi le az állásfoglalás. Végezetül a január 8-i központi vezetőségi ülésen elfogadott ál­lásfoglalás a munkaversenyről, a kongresszusi felszabadulási ver­seny eredményeinek kamatoztatásáról szólva megállapítja: a kibon­takozott kongresszusi és felszabadulási munkaverseny lendületének növelésével, a dolgozók széles körű bevonásával el lehet és el kell érni, hogy a nehezebb körülmények között is teljesüljenek kitűzött céljaink. Sólyom Ferenc Opris Jánosné dr. Veroszta Imre Haksa László Garacs György Fedelovits Györgyné liubán János dr. Hegedűs Ágoston KÖZLEKEDÉS 1980. január

Next