Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Szakszervezeti tapasztalatok Mérlegen a vállalati ötéves tervek A központi vezetőség novemberi ülésén áttekintette a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatok VI. ötéves terveinek céljait és a szakszervezeti tapasztalatokat. A gazdálkodás megváltozott feltételei új típusú tervező munkát, érdemibb szakszervezeti közreműködést igényeltek a vállalatoktól. Mi valósult meg mindebből? — ez volt a számvetés tárgya. Elég nehezen alakultak ki a tervek. A tervkészítéshez szükséges információk késése, az időközbeni változások a tervjavaslatok többszöri átdolgozását tették szükségessé jó néhány vállalatnál. A MALÉV például hatszor, a MAHART kilencszer kényszerült módosítani elképzeléseit. A végül is elkészült középtávú tervek számszerűségükben megfelelnek a népgazdasági terv előirányzatainak. A tervidőszak első két évére a kellő részletességgel határozták meg a célokat, a hátralevő évekre lehetőséget hagytak az alkalmazkodásra, a rugalmas változtatásra. Sok helyütt azonban a tervek a szemlélet változásának lassúságáról tanúskodnak, így pl." a vállalatok a hatósági árváltozások hatásainak teljes továbbháríthatóságát, illetve — a személyközlekedésben — a költségvetési támogatás arányos növekedését tételezték fel. Számolnak a vállalatok a tarifák időközönkénti emelésének lehetőségével. Nincs azonban garancia arra, hogy ezek az árelképzelések megvalósíthatók. A vállalati tervek többsége nem tartalmaz alternatívát erre az esetre. Emiatt bizonytalanná válik a bevételek mértékének megítélése. Van azonban ennél nagyobb gond is. A költségek automatikus áthárításának koncepciója azt jelzi, hogy a hatékonyabb munkára törekvés még mindig nem került a megfelelő helyre a vállalati gondolkodásban. A tartalmi célokat, mint az eszköz- és költséggazdálkodás javítása, a jobb munkaszervezésben rejlő lehetőségek, a meglevő kapacitások gazdaságosabb kihasználása — a vállalati tervek egy része sajnos csak általánosságban tartalmazza. Ezekben a tervekben elmaradt a célok megalapozása a fuvaroztatói igények rugalmas és népgazdaságilag is hatékony kielégítését szolgáló üzletpolitikai elképzelésektől. Számos hasznos kezdeményezést tartalmaznak a vállalati tervek az energiafelhasználás csökkentésére. Az intézkedések eredményességét az idei tapasztalatok is igazolják, növekvő teljesítmény mellett is csökkent a fajlagos üzemanyagköltség. Többségében a foglalkoztatottak számának csökkenését várják a közlekedési vállalatok tervei. Baj ez? Nem, amennyiben a munkaerő hatékony foglalkoztatásáról van szó. De baj, ha megfeledkeznek a gazdaságosan foglalkoztatható dolgozók megtartásáról! A népgazdaság egyensúlyi helyzetét tekintve fontos a közlekedési vállalatok devizaszerző és -kímélő tevékenysége. A Hungarocamion, a Volán, a MALÉV és a MAHART együttműködésében volt előrelépés a korábbi időszakban. Középtávú terveik azonban a munkamegosztás elmélyítésével, az így adódó lehetőségek kiaknázásával még nem a kellő alapossággal foglalkoznak. Ez — az elmaradt hasznot tekintve — mind a vállalat, mind a népgazdaság számára káros. A dolgozók, a szakszervezeti szervek a korábbinál nagyobb mértékben vettek részt a tervek készítésében. A szakszervezeti szervek már az előzetes elképzelések kialakításánál is ott voltak. Javaslatukra sok helyütt bevonták a tervkészítésbe a középvezetőket, a közvetlen termelésirányítókat is. Sok vállalatnál — így például az 1-es Volánnál, a FOTAXI-nál — a bizalmi csoportok is megvitatták az elképzeléseket. Számos hasznos javaslatot eredményezett ez. A gazdálkodás bizonytalan tényezőinek hangsúlyozása egyes Volán- és AFIT-vállalatoknál visszatartotta a dolgozókat a fejlesztési elképzelések érdemi vitatásától, összességében a tervek megbeszélése, a bizalmi testületi viták során a dolgozók az alapvető gazdálkodási gondok felszámolását és a minőségi tényezőkön alapuló fejlődést segítették javaslataikkal. Igényelték a vállalati belső irányítási, ösztönzési rendszer korszerűsítését, a teljesítménybérezés kiterjesztését, a folyamatos munka feltételeinek biztosítását. A legfontosabb feladatokról gondolkodtak, s ez biztosítéka lehet a tervek sikeres teljesítésének is. B. P. Tíz millió ember a szállítás és közlekedés biztonságáért Hullik a hó Moszkva házaira, a széles sugárutakra. Sorban indulnak a hókotrók, hogy a forgalom előtt szabaddá tegyék az utakat. A vásznon látható képsorok talán nem is lennének különlegesek, ha a film narrátora nem sorolná az adatokat, amelyek nemcsak a közlekedés feladatait, méreteit érzékeltetik, hanem a fejlesztés távlatait is. A moszkvai közlekedést bemutató filmen kívül a Szovjet közlekedés és szállítás fejlődése a XI. ötéves tervidőszakban az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak tükrében című előadásból is igen érdekes tervekről tájékozódhattak a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában a közlekedés dolgozói. Az érdeklődők kérdéseire A. N. Kabanov, a Szovjetunió Állami Műszaki Tudományos Bizottsága közlekedési osztályának helyettes vezetője válaszolt. Az óriási ország közlekedésének fejlesztési tervét 1981—85-re, illetve 1990-ig dolgozták ki. Nem csekély területe ez a szovjet gazdaságnak, hiszen 10 millió ember dolgozik a szállítás és közlekedés zavartalanságáért. Néhány önmagáért beszélő adat: jelenleg 140 ezer km vasútvonallal, 770 ezer km szilárd burkolatú úttal, 210 ezer km gáz- és kőolajvezetékkel, 188 ezer km, kikötőkkel jól ellátott víziúttal rendelkezik az ország, személyszállító járműveik pedig évente 890 milliárd utaskilométert teljesítenek. A jövőben a közlekedés és szállítás jelentős struktúraváltozását tervezik. Első helyen szerepel a repülőtér-hálózat rekonstrukciója. Új, üzemanyag-takarékos megoldások után kutatnak, ezért új légi vonalakat terveznek, módosítják az utak időtartamát. A személyszállítást 1985-re jórészt gázturbina meghajtású repülőgépekkel szeretnék megoldani, természetesen növelik a sugármeghajtású gépek számát is. Az autóbusz-közlekedés területén mintegy hatszoros növekedésre számítanak a tervidőszak végéig. Ez nagyobb befogadóképességű buszok gyártását, vásárlását igényli. Óriásit fejlődött a teherszállítás: 1960-ban még a vagonállomány 40 százaléka kéttengelyes volt, ma már ilyen egyáltalán nincs. Nőtt a vagonállomány teherbíróképessége és villany-, valamint Diesel-mozdonyok teszik jóval gyorsabbá a szállítást. A tengeri flottát 1961—80 között felújították. Sokat várnak az egyre nagyobb számban munkába álló, 75 ezer lóerős Arktyika típusú atomjégtörőktől, amelyeket elsősorban az északi területek szállítási feladataiban használnak. A folyami közlekedés is jelentős fejlődésen ment át. Ezen a területen Szibéria anyagi-műszaki bázisának erősítése a cél. Előadása után Kabanov a jelenlevők kérdéseire válaszolt. Többen érdeklődtek a helikopterközlekedés és -szállítás lehetőségei iránt, amelynek előnyeit különösen a nehezen hozzáférhető területeken, így Szibériában ismerték fel az utóbbi években. Szó esett a folyami közlekedés további fejlesztéséről és végül a sokakat érdeklő témáról, a személyautók számának növekedéséből adódó gondokról. Kabanov elmondta, hogy a Szovjetunióban még — elsősorban a nagy távolságok miatt — nem fenyeget az utak zsúfoltságának veszélye. A 260 millió lakosra mindössze 10 millió magán-személyautó jut. Egyébként inkább turisztikai célokat szolgálnak a magánautók, míg a nagyobb távolságokat, illetve a városi közlekedést korszerű tömegközlekedési eszközökkel oldják meg. Többféle kísérlet folyik légpárnás, mágneses pályás, függőpályás és egyéb járműveknek a városi közlekedésbe való beállításán. Zsoldos Júlia 2 KÖZLEKEDÉS A művezető szb-elnök Negyedszázada került az AURAS Autóalkatrészgyárba Mihályi Tivadar. Azóta ugyanabban a műhelyben dolgozik. Tulajdonképpeni szakmája vasesztergályos, ő a fogaskeékgyártásra specializálódott. Jeleneg művezető. Társadalmi tisztsége tb-elnök. Régi munkás és régi szakszervezeti ember, tagkönyvének dátuma 1946. Ekkor kötelezte el magát a szakszervezeti mozgalomnak. — Kezdetben bizalmi voltam, szerettem ezt a feladatot. Tulajdonképpen egy kicsit most is annak érzem magam, bár egészen más a munkám és néha jó, néha kevésbé, hogy művezető és szakszervezeti elnök is vagyok egyben. Van, amikor segíti egymást e két feladatkör, egyszer egyik kerekedik felül bennem, máskor a másik. De mindig lelkiismeretem szerint cselekszem, hogy ne csorbuljon sem a kis közösség, sem a nagyobb közösség érdeke. Volt még egy igen kedvelt társadalmi munkám, ami nagyon a szívemhez nőtt; két évtizeden keresztül szakszervezeti munkavédelmi felelős voltam, ezt a tisztséget már valóban nem tarthattam meg tovább. Találtam magamnak mást. Mióta jogsegélyszolgálat működik vállalatunknál, rendkívül népszerű. Mintegy 100 ügyet számláltunk össze legutóbb. A jogász mellett, szakszervezeti munkatársként segédkezem ezeknek az ügyek-bajoknak a rendezésében, és úgy érzem, ezzel is jó szolgálatot teszek. — Mint művezető, hányan tartoznak irányítása alá? — Jelenleg 18-an. Azért mondom így, mert a létszám változó, ugyanis nagy a fluktuáció, és állandó a munkaerőhiány. Férfiak-nők, betanított és szakmunkások vegyesen tartoznak ide. Én már gondoskodtam utánpótlásról. A fiam itt a vállalatnál villanyszerelő, leányom a pénzügyi osztályon dolgozik, most megy majd számviteli főiskolára , megtalálták a helyüket. A közelben lakunk, Mátyásföldön, kertes házban. Én szabad időmben a kertet gondozom, meg a két kisunokámra vigyázok, ezzel segítek a lányomnak. Mindig délelőttös vagyok, de három óra előtt ritkán érek haza. Mihályi Tivadar 1969 óta párttag. Állandóan képezi magát, olvas, tanul. Most végzett újabb 1 hetes elnöki tanfolyamot, mert a szakszervezeti életben történő eligazodáshoz is mindig újabb ismeretek kellenek. — Megbecsülik-e társadalmi tevékenységéért? — Úgy érzem, igen. Gazdasági és társadalmi munkámért is több kitüntetésben volt részem. Ötször voltam kiváló dolgozó, kétszer kaptam miniszteri dicséretet, és most, november 7-e alkalmából azSZDSZ- ben Kiváló Munkáért kitüntetést. Közhely, hogy soha nem kitüntetések reményében dolgozik az ember, de hogy észreveszik, számontartják, amit csinál a közösségért, az jólesik és újabb erőt ad. L. Gy. KONDICIONÁLÓ TERMET avattak november 5-én a BKV Tábornok utcai munkásszállóján. Régi, használatlan fürdőhelyiséget alakítottak át erre a célra, főként szocialista brigádok segítségével, társadalmi munkában. Különösen sokat segített a Hungária villamosüzemegység Budapest brigádja. A nagy örömmel fogadott kondicionálóteremben egyebek között pingpongasztal és más játékok teszik kellemesebbé az időtöltést a szállólakók részére. Egymást segítve, a tagság javára Egy főbizalmi egyedül maradt Levelet írt szerkesztőségünknek Fazekas Antal, a Fővárosi Szállítási Vállalat 4. sz. üzemegységének dolgozója. Idézzük sorait: „... Szakmám autószerelő. A szakszervezeti mozgalomban a főbizalmi tisztséget töltöm be. E tisztség jog- és hatáskörének tisztázatlansága levelem megírásának oka. Az 1980—81-es évben végzett mozgalmi munkám, a sok ellentmondás és áttekinthetetlen hatáskör miatt, úgy érzem, semmit sem ért. Munkahelyemen a szakszervezeti és a középvezetés szemében a főbizalmi tisztség jog- és hatáskörét túllépni akaró ember vagyok. Az üzemegységi szb-ülésekre meghívnak, azokon egy-két kivétellel részt veszek. Hozzászólásaimat figyelembe veszik, a kényesebb kérdéseimre — mint pl. a bérezés, a munkavédelem — a kellő intézkedés elmarad. Az eltelt két évben a középvezetés és közöttem (talán személyi okokból) az együttműködés megszakadt, ez egyre jobban fokozódik. A teljességhez tartozik, hogy az szb titkára is zaklatásnak tartja a középvezetőnek az elmúlt napokban feltett kérdéseimet a bérekkel, célprémiumokkal, mozgóbérekkel kapcsolatban. Kérem önöket, a főbizalmi jog- és hatáskörének tisztázásában segítsenek.” Eddig hát a levél, melynek kézhezvétele után beszélgetésre kértük az érdekelteket: Fazekas Antal főbizalmit és Szilvási Bélát, a FÖSPED 4-es üzemegységének szb-titkárát. Ott volt Csák Lajos, a Fővárosi Szállítási Vállalat bizalmi testületének titkára. Fazekas Antal tenni akar. Szavaiból kitűnik, tetteket, érdekeik képviseletét várják tőle a dolgozók is, akiknek bizalmából szakszervezeti tisztséget visel. Az első időkben még megbeszélték velünk, főbizalmiakkal a dolgokat — mondja —, aztán ez elaludt. Kár, pedig jó volt. Amikor például beindult nálunk a zárttechnológiás javítási rendszer, a feltételek nem voltak biztosítottak, sok mindent nem gondoltak át eléggé. Hiába szóltam, így aztán a dolgozók között igen nagy alaptalan különbségek, s következésképpen feszültségek alakultak ki. — Ha valakinek ellenvetése van, megkerülik. Ha kérdezősködik, mondjuk bérügyekben, nem veszik szívesen. A főművezető nem vont be például a legutóbbi béremelésbe sem. Kinek jó az — kérdem én —, ha megkerül? Az szb annak idején elfogadott egy megfelelő bérezési koncepciót. Mostanra eltorzult, mert nem megfelelően osztják el a munkát. Egyes műhelyeknek mindig csak jól fizető, másoknak pedig gyengén javadalmazott munka jut. Van jól fizető műhely, jól fizető műszak és van rosszul fizető. Pedig a dolgozók ugyanolyan tisztességgel dolgoznak, s munkájuk is legalább olyan fontos, a rosszul fizető helyeken mégse boldogulnak. Jó ez? Kinek jó? Vagy, ha az egyes dolgozót nézem: három családos szakmunkás, tíz éve dolgozik itt 18,50-ért. Egy másodéves segédnek meg 16,50 a bére. Hát persze, hogy feldühödik, különösen amikor a főművezető azt mondja: menjen át éjszakai műszakra, ha több pénzt akar! — Én Bélát (Szilvási Béla szb-titkárt) kérdeztem ezekről a legutóbbi béremeléssel kapcsolatos ügyekről. Azt a választ kaptam: nem képzeli, hogy leülök magával tárgyalni erről! Az ember így egyedül marad, a feje felett, körülötte zajlanak a dolgok, ő mégsincs benne. A legutóbbi béremelésről is csak akkor hallottam, amikor már a bérosztályon voltak a papírok. — Az szb álláspontja, hogy a fennálló törvények szerint hajtsák végre a bérfejlesztést. Az törvényesen, a bizalmiak egyetértésével történt mondja Szilvási Béla. Amit Fazekas Antal említ, akkor éppen munkavédelmi minősítés folyt, s sejtettem, hogy a bér miatt jött. Ideges voltam, de megnyugtattam, hogy törvénysértés nem történt. De én úgy érzem, mónikám, hogy magában sértődöttség van. A szakszervezeti mozgalomban pedig megsértődni nem lehet! Fazekas Antal tehát egyedül maradt. Nem kapta meg azt a támogatást, az üzemegység szakszervezeti szerveitől, amire szüksége lenne. Útmutatást se nagyon, hogyan dolgozzon, mit várnak tőle. Mert attól, hogy törvénysértés nem történik, a jó szakszervezeti munka még igen messze van. Fazekas Antal — leveléből is láthattuk — magát is okolja. Elmondta, fél éve már, hogy utoljára tanácskozott a hozzá tartozó bizalmiakkal. Egyedülmaradásához ez is hozzájárult. Megsértődött, valóban megsértődött. Tudja, hogy ez nem jó, de ő is ember. Elvárná, hogy hívják meg oda, ahol a közösség érdekében, képviseletében ott kéne lennie, hogy segítsék, irányítsák, tanácsokkal lássák el, ösztökéljék, ha elfáradt, elkedvetlenedett. Nehezére esik hívás nélkül megjelenni, kilincselni tanácsért, segítségért. Tudja, hogy ezen változtatnia kell — de mi is tudjuk, hogy az igazság valahol félúton van, s nemcsak neki kell változtatnia. Ezt hangsúlyozta Csák Lajos is, amikor elmondta: a jó szakszervezeti munkához a keretek adottak. De hogy miképp töltik meg tartalommal a kereteket, hogy mit és hogyan dolgozik a főbizalmi — ez rajtuk: a helyi szakszervezeti szerveken, testületeken és a főbizalmiakon múlik. Kölcsönösen több támogatást kell adjanak egymásnak, csak így végezhetik a tagság javára munkájukat. Többet segíteni egymásnak, jobban tájékoztatni egymást, több figyelemmel és megértéssel fordulni a másik felé — valóban ez oldhatja meg a problémákat. Bizonyára a vállalati bizalmi testület is segít ebben. Az ügyet itt lezárhatnánk, de Fazekas Antal kérte, segítsük a főbizalmi jog- és hatásköre, feladatai tisztázásában. Úgy gondoljuk, kérését sok más főbizalmi is leírhatta volna. Ezért az alábbiakban közzétesszük a SZOT szervezési és káderbizottságának a Magyar Szakszervezetek Alapszabályának alkalmazásához kiadott állásfoglalása idevágó részét . „A főbizalmi tevékenysége önálló funkció, de nem jelenthet elkülönült vezetési szintet. A feladat ellátásában ez azt jelenti, hogy a főbizalmi tölti be a gazdasági, állami vezető partnerének a szerepét a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő valamennyi kérdésben; szervezi, segíti, ellenőrzi a hozzá tartozó bizalmiak munkáját úgy, hogy nem veheti át a bizalmiak hatáskörét, jogkörét. A főbizalmi alapvető feladatai a szakszervezeti célkitűzések megvalósításában. A termeléssel, a gazdálkodással összefüggésben: Saját tevékenységi körében elősegíti, támogatja a dolgozóknak a tervezésben való alkotó közreműködését; szervezi, segíti a termelési, gazdálkodási feladatok, a munkaverseny-célkitűzések végrehajtását; a beruházási, a felújítási, a termék- és termékszerkezet korszerűsítésével összefüggő tervek megvalósítását. Segíti a szocialista brigádmozgalom mindenkori konkrét célkitűzéseinek megvalósítását, az alkotó emberi tulajdonságok kibontakoztatását; támogatja és segíti az egyéni munkaverseny-vállalások kibontakozását és megvalósítását, figyelemmel kíséri a dolgozók javaslatainak megvalósítását, tájékoztatja az érintetteket, különös tekintettel az újítási mozgalomra, a munka- és üzemszervezési kérdésekre és a hatékonyságot javító ésszerűsítésekre. Az érdekvédelemmel, a neveléssel, a munkahelyi élettel összefüggésben: A hozzá tartozó bizalmiak, bizalmi helyettesek, főbizalmi helyettesek körében ellátja és gyakorolja mindazon jogokat, amelyek a bizalmiakat illetik meg, a szakszervezeti bizottság és az érintettek felhatalmazása alapján. Szervezi a bizalmiak munkáját az őket megillető jogok gyakorlásában, biztosítja a bizalmiak jogvédelmének érvényesülését; a felsőbb szervek határozatairól tájékoztatja a bizalmiakat, szervezi, segíti azok végrehajtását. Segíti, támogatja a kulturális, ideológiai nevelő-, agitációs és propagandamunkával összefüggő célkitűzések megvalósítását. Az üzemi, munkahelyi demokrácia érdemi fejlesztése érdekében szervezi és segíti a különböző munkahelyi rendezvények színvonalas megtartását, elősegítve a dolgozók felkészítését és aktív közreműködését. (Termelési tanácskozás, munkahelyi bizalmi testületi ülés, brigádvezetői értekezlet stb.) Rendszerezi és biztosítja a tevékenységi területéhez tartozó dolgozóktól felfelé történő információ áramoltatását; figyelemmel kíséri és ellenőrzi a dolgozók politikai, szakmai képzését szolgáló tanfolyamok megtartását; részt vállal a bizalmiakkal együtt a munkahelyi életet alapvetően meghatározó kérdések előkészítésében, a döntések meghozatalában. A mozgalmi, a szervezeti élettel összefüggésben: Biztosítja a vezető szervek határozatainak végrehajtását, állandó és rendszeres kapcsolatot tart a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak között, együttműködik az illetékes gazdasági vezetőkkel, a munkahelyi párt- és KISZ-szervezettel; segíti, támogatja a szakszervezeti bizottságok munkáját. A bizalmiak testületének két ülése között összefogja, szervezi, segíti a bizalmiak tevékenységét és rajtuk keresztül a szakszervezeti csoportokét; közvetíti a szakszervezeti bizottság által kijelölt tennivalókat a bizalmiaknak; segíti és ellenőrzi a szakszervezeti csoportértekezletek és csoporttaggyűlések megszervezését, megtartását. Segíti, ösztönzi a szakszervezeti demokrácia kibontakoztatását tevékenységi körében és a bizalmi testületi munkában; irányítja a reszortfeladatokkal megbízott aktívák munkáját; figyelemmel kíséri az adott terület szervezettségét, a tagdíjfizetés alakulását, szükség esetén bekapcsolódik a tagszervező munkába...” (bernhardt)