Közlekedés, 1983 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
EMLÉKEZZÜNK Nyolcvan éve, 1903. augusztus 2-án született Fazekas Ferenc, a munkásmozgalom mártírja. Eredeti foglalkozása géplakatos volt, szervezetlen munkásokat foglalkoztató kis műhelyben kapott munkát. Hamarosan kapcsolatba került a munkásmozgalommal, 1926-ban belépett a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségébe, ahol nagy lelkesedéssel vett részt a szervezeti életben. Mint ismert szakszervezeti aktivistát a rendőrség sűrűn zaklatta, végül is lehetetlenné tették elhelyezkedését a szakmájában. Ezért 1937-ben a BSzKRT-hoz ment dolgozni. Ebben az időben lépett át szakszervezetünkbe, ahol a helyi csoport vezetőségében dolgozott. A szakmai szervezet kommunista csoportjának tagjai felfigyeltek agilis társukra és bevonták a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális küzdelmébe. Egyik irányítója volt azoknak a megmozdulásoknak, amelyek a minimális bért és munkaidőt szabályozó rendeletek érvényesítéséért folytak. Szüntelenül képezte magát, munkatársait is arra ösztönözte, hogy tanuljanak. A legális mozgalmi munkája lehetőséget nyújtott arra, hogy ismertesse az MKP céljait, és a második világháború kirobbanását követő években népszerűsítse a párt antifasiszta, háborúellenes függetlenségi politikáját. Az akkori nehéz viszonyok között nagy lelkesedéssel és erőfeszítéssel terjesztette a marxizmust, a szocializmus eszméjét. A dolgozók és az elvtársai körében példamutató, népszerű volt. 1942. áprilisában a katonai nyomozó hatóságok általános támadást indítottak a kommunista párt, a szociáldemokrata párt baloldali tagjai, a szakszervezeti aktivisták ellen. Fazekas Ferencet bevonultatták a 402. sz. munkás büntető századba. A Szovjetunió elleni frontra hurcolták. Néhány társával együtt egy aknamezőre hajtották, ahol robbanás következtében súlyosan megsebesült. A nélkülözések miatt legyengült szervezete már nem volt képes a gyógyulásra. Életét adta az eszméért. Nevét a szakszervezetünk székházában emelt márvány emlékművön örökítettük meg. Elhunyt Szörényi István A szakma területén futótűzként terjed el a szomorú hír. Csaknem az ország minden részéből megkérdezték, nem tévedés? Nem rémhír? Válaszunkban sajnos meg kellett erősítenünk a hírt, hogy Szörényi István központi revizor július 4-én 57 éves korában eltávozott az élők sorából. Az egykori segédmunkás fiatalemberként kötelezte el magát a szakszervezeti mozgalommal, 33 éven át hivatásszerűen végezte a szakszervezeti munkát. Ebből 30 évig revizorként dolgozott. 13 évet a KSZDSZ apparátusának tagjaként töltött el szorgalmas, példamutató munkával. Az alapszervezeteknél a szakszervezeti vagyon kezelésének, előírásszerű őrzésének, hatékony felhasználásának ellenőrzése, figyelemmel kísérése volt a feladata. Következetesen, elvszerűen, alaposan végezte munkáját. A hibákat szigorúan feltárta, de mögöttük sohasem a szándékosságot, hanem a tévedéseket tételezte fel. Erőfeszítést tett a gyengébbek, a hibásan dolgozók képességeinek kifejlesztésére. Tanította, erősítette a kezdőket. Igényesen és alkotó módon végezte munkáját. Kidolgozta a legcélravezetőbb nyilvántartási vagyonkezelési és különböző számítási módszereket, amelyek közül jó néhány a mozgalomban széles körben elterjedt. Sokoldalú, széles látókörű ember volt. Csaknem mindenhez értett, amellyel kapcsolatban a munkatársai hozzá fordultak; ha kellett, rádióamatőrként segített, vagy szükség szerint bölcs tanácsokat tudott adni az arra rászoruló társainak. Eredményesen segítette az apparátusi szakszervezeti bizottság munkáját. Tudott örülni a kicsiny eredményeknek, s a sikertelenség nem törte le, újabb erőfeszítésekre ösztönözte, mások buzdítására, lelkesítésére késztette. Elmúlását mindenki gyászolja, aki ismerte. Gyászában mindnyájan osztozunk. Emlékét kegyelettel megőrizzük. A Farkasréti temetőben július 14-én rendezett gyászszertartáson vettek tőle végső búcsút munkatársai, tisztelői, tanítványai, gyászoló családja. KÉRDEZTÉK- VÁLASZOLUNK Volán 16. sz. Vállalat dolgozóit meggyőzte a „Panoráma” májusi műsora arról, hogy az amerikai néptömegekben erős a békevágy, mert a műsorban megszólaltatott emberek elítélték a fegyverkezést, őszintén támogatják a leszerelést és békében szeretnének élni, de tudják, hogy ezért harcolniuk kell. Szeretnénk eloszlatni a műsor kapcsán kialakuló illúziókat. Az Egyesült Államokban a békemozgalmak napjainkban még nem tettek szert nagyméretű tömegbefolyásra. Minket időnként megtéveszt az objektív helyzetkép kialakításában az a tény, hogy tömegkommunikációnk viszonylag gyakran szólaltat meg olyan személyiségeket, akik felelősséget éreznek az emberiség sorsáért, bár világnézetileg szemben állnak velünk. Egyre nagyobb az USA-ban az olyan tudósok, volt tábornokok, püspökök és különböző területeken dolgozó értelmiségiek száma, akik felemelik szavukat a fegyverkezési hajsza ellen, a béke védelmében, de közben az amerikai szenátus, ha vonakodva is, megszavazza a hatalmas katonai költségvetéseket pl. az MX- rakéták sorozatgyártására. Az amerikai tömegek pedig naponta azt hallgatják a tévében, azt olvashatják az újságban, hogy a fegyverkezésre azért van szükség, mert a Szovjetunió fenyegeti országuk biztonságát. Reagan nyilatkozataiban minden negatív jelenségért a világban a SZU-t teszi felelőssé. Az amerikai tömegek keveset olvasnak, információik zömét a tévéből kapják, a kommentátorok úgy manipulálják őket, ahogy akarják. A nyugat-európai békemozgalomban is az „oroszok kezét” láttatják velük. Az Egyesült Államoknak a II. világháborúban népességéhez képest minimális volt az embervesztesége, a városi lakosság nem élt át egyetlen légitámadást sem, tehát nincsenek történelmi tapasztalataik, mint az európaiaknak a háború borzalmairól. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy az egyén számára, aki saját társadalmában kiszolgáltatott, milyen imponáló azt hallania, hogy ő a világ leggazdagabb, legjobban felfegyverkezett, legnagyobb hatalommal rendelkező államának polgára, ezért neki senkitől és semmitől, még az atombombától sem kell félnie. Ez ellen a magatartás ellen léptek fel a „Panoráma” műsorában megszólaltatott emberek, akik felismerték az egész emberiséget — köztük az Egyesült Államok népeit — fenyegető súlyos veszélyt és a maguk eszközeivel harcolnak ellene és e harcba megpróbálnak minél nagyobb tömegeket bevonni. Ma még ők vannak kevesebben. Dr. Szilágyiné Simon Mária GONDOSKODIK a Volán 7. sz. Vállalat nyugdíjasairól. Nemcsak belföldi kirándulásokra hívják el őket, hanem évente egyszer anyagilag is támogatnak egy külföldi utazást. 1981-ben erdélyi körutazáson, 1982-ben magas-tátrai kiránduláson vettek részt. Idén júniusban Nyugat- Szlovákiában jártak a vállalat nyugdíjasai. A NYUGDÍJAS KLUB fő célkitűzése, hogy az aktív dolgozókat, az ifjúságot közelebb hozzuk nyugdíjasainkhoz, ami részben sikerült, s ezen munkálkodunk az év hátralévő részében is. Az első félévben 10 előadást rendeztünk, az előadásokon 607-en vettek részt. Négy kirándulást szerveztünk. Kétnapos utunk volt a Dunakanyarban. Jártunk az Ormánságban, Komlón, Málfán, Sikondán és Orfűn. A kirándulók létszáma 241. Tegzes Béla, pécsi Volán HÍREK Napóleon flottája Kiemelik a tengerből Napóleon flottáját. Az Abukiri-tengeröbölben elsüllyedt hajók kiemelésére készített francia tervet elfogadta az egyiptomi kormány is. Ha a kiemelés sikeres, akkor a 13 elsüllyedt hajó kincseit megosztják a két ország között, de a vezérhajó, a VOrient — amely a feljegyzések szerint igen sok kincset vitt magával — egyiptomi tulajdonba kerül. Statisztika az autókról Tíz év alatt ötszörösére nőtt a magángépkocsik száma hazánkban, 1981-ben már meghaladta számuk a másfél milliót. A múlt év végén már minden harmadik családnak volt gépkocsija, de még mindig 200 ezren vártak autóra. Többet autóznak a vidékiek, mint a pestiek: az előbbiek 12 029, az utóbbiak 11 734 km-t évente. Vidéken 9,1, Budapesten 14,1 százalékkal csökkent tíz év alatt az egy kocsira jutó kilométerteljesítmény. A legtöbbet a szellemi szabadfoglalkozásúak autóznak, köztük is az állatorvosok. Fazekasmúzeum Mezőtúrott létesítik az ország első fazekasmúzeumát — amelynek gondolatát annak idején már Móricz Zsigmond is szóvá tette írásaiban. — A neves író többször látogatott el a híres-neves túri fazekashoz, id. Badar Balázshoz. A múzeum — amelynek anyagát: több száz régi butellát, bütyköst, kancsót, tálat, tányért és szilkét már összegyűjtöttek — a város egyik épületében kap helyet. A múzeumhoz tartozik majd a mellette álló volt zsinagóga is, amelyben időszakos kiállítások megrendezésére kerülhet sor. A kiállítás októberben, a múzeumi hónap alkalmából nyitja meg kapuját. A kapu nyitva áll Harmincnyolc évet dolgozott a közlekedésben, ebből harmincat két autójavító vállalat élén. A ■miskolci három év rövid kitérőnek tűnik a IV. sz. Autójavító Vállalatnál töltött 27-hez képest. És most ünnepélyesen elköszöntek tőle. Szekszárdi Imre hosszú szabadságra megy, s januártól kezdve neve után az áll majd: nyugdíjas igazgató. Hogyan telt élete 60 éve? A több mint negyedszázad az autójavító iparban? Mellőzve az életrajzi adatokat, az első, a második, a harmadik diploma megszerzésének évszámait, a számtalan kormány-, párt-, szakszervezeti kitüntetések dátumait, szívesebben beszél a társadalom fejlődéséről, amely az autójavító iparban is jól lemérhető. A két vállalatból alakult IV-esnek 1957-ben mindöszsze 800 dolgozója volt. A fejlődés csúcsán meghaladtuk a kétezret. Közben mintegy ráérezve a helyes, a követendő útra, komplex fejlesztést hajtottunk végre, és az autójavítás mellett a tömegszerű fődarabfelújítást és -alkatrészgyártást is bevezettük. Vidéki üzemegységünkben importpótló alkatrészgyártást honosítottunk meg, sőt, exportra is termelünk. A vállalat vezetésének, a műszaki gárdának sok gondot okozott a végre elkészült és munkával is benépesült új karbantartó állomás megépülése. Örülök, hogy a befejezést megélhettem és készen adhatom át utódomnak — mondta. Megszokott, hogy a nyugdíjba vonuló érdemes embertől kitüntetéssel búcsúznak. — Én előzőleg, tavaly november 7-én kaptam magas államikitüntetést. Második alkalommal vettem át a Munka Érdemrend arany fokozatát. — És van egy nálunk egyedüli elismerése is. — Igen. Ez év tavaszán a Wartburg-gyártól kaptam az általuk alapított, saját kitüntetés aranyfokozatát, mellyel a Wartburgmárkaszerviz fejlesztésében kollektívánk által elért eredményeket ismerték el személyemben. Délelőtt még ő kívánt nyugdíjba ment munkatársának jó pihenést, kellemes nyugdíjas életet. Délután a vállalat gazdasági, párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetői, a dolgozók jókívánságaival köszöntek el tőle. A búcsúszavak szinte azonosak voltak a délelőttivel: a kapu továbbra is nyitva áll, várják, mindig szívesen látják. P. S. A munkahely marad a jogok és kötelességek gyakorlója Szakszervezetünk nyugdíjasainak száma a tíz év előtti 13 085-ről 1982- ben már 25 592-re nőtt. Hazánkban a nyugdíjasok száma több mint kétmillió, a lakosságnak mintegy 20 százaléka, azaz minden ötödik ember nyugdíjas. A szakszervezeteknek nem lehet közömbös, hogy e széles réteg a maguk gazdag szakmai és élettapasztalataival miként él és gondolkodik a maga és az ország helyzetéről. A népgazdaságban elért szerény eredményeink mellett a gondjaink is szaporodtak. Az árak a várhatónál magasabbra emelkedtek, nőttek a megélhetési gondok, s ebből eredően — főleg a nyugdíjasok körében — a feszültség is. A probléma nagyságát mutatja az, hogy nyugdíjasok 60 százalékának 2500 forint alatti a nyugdíja, ezen belül 118 000-nek 1500 forint alatti. Sok a leszázalékolt, rokkant és egyedül élő nyugdíjas, akik közül sokuknak különösen súlyos a helyzete. Szakmánkon belül is hasonló a helyzet. A BKV-nál a nyugdíjasok 72,7 százaléka 3500 forint alatti nyugdíjat kap. Ezen belül 56,2 százaléknak 2500 alatti nyugdíja van. A Volán-vállalatoknál 37,9 százalékos a 2500 alatti nyugdíjjal rendelkezők száma. Az autójavító iparban 50 százalékos a 2000-ren aluli nyugdíjat kapók száma, 72 százalékuknak pedig 3000 alatti a nyugdíjuk. Csekély eltéréssel hasonló a helyzet a többi vállalatnál is. (Hungarocamion, Főtaxi, Mahart, Malév, Fősped stb.) Szakszervezetünk elnöksége, számolva az ország területén szétszórtan élő nyugdíjasokkal 1972. október 25-i határozatában kimondta, hogy: „személyekre terjedő hatékony tevékenység csak úgy lehetséges, ha a nyugdíjasoknak a volt munkahelyük marad az alapszabályban előírt jogok és kötelezettségek gyakorlója”. Ennek megfelelően hozta létre valamennyi vállalatnál — a választott testületek mellett és ezek munkájának segítése céljából — a nyugdíjas bizottságokat. A nyugdíjas bizottságoknak — melyek 5-7 főből állnak — összetételükben tükrözni kell a vállalati szervezeti felépítésből eredő rétegződést és sajátosságokat. Ennek megfelelően a bizottságokban a szakszervezeti munkában jártas dolgozók és alkalmazottak mellett helyet kaptak a felszabadulás előtti szakszervezeti tagok is, akik élet- és szakmai tapasztalattal segítették a bizottságok munkájának tartalommal megtöltését. A bizottságok vezetői egyben a választott testületnek is tagjai, és korábbi hallgatólagos megbízásuk most már választott szervek által kialakított megbízásokká váltak. Ez a tény nagymértékben növelte a nyugdíjas bizottságok tekintélyét és munkájuk hatékonyságát. A vállalati szakszervezeti bizottságok általában 1-3 évenként tűzik napirendre és értékelik a nyugdíjas bizottság nyugdíjasok körében és érdekében végzett munkát. Ezekre az ülésekre meghívják a párt, a KISZ képviselőit, a gazdasági vezetőt és a nőbizottság tagját is. A helyi nyugdíjas bizottságok munkáját segítik a KSZDSZ bv nyugdíjas bizottságának kihelyezett ülései is: az ott elhangzott tájékoztatások a gazdasági vezetés, az szb és a vállalati nyugdíjas bizottságok tagjai részéről stb. A nyugdíjas bizottságoknak jó a kapcsolata a vállalatok, üzemegységek gazdasági vezetőivel s az illetékes párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezetekkel, a szocialista brigádokkal, amit nemcsak a nyugdíjasok érdekében végzett hétköznapi munka, hanem a nyugdíjas találkozó színvonalas megrendezése is bizonyít. Mindezekhez nagy segítséget nyújtottak a Volán Tröszt, — a BKV, az AFIT nyugdíjas bizottságai által kezdeményezett közös tanácskozások — az úgynevezett tájértekezletek. Jó kezdeményezése a Volánnak a nyugdíjas bizottságok vezetőinek szervezett továbbképző tanfolyama is. Összességében megállapítható — így értékelte a kv 1982. december 16-i ülése is —, hogy a szervezeti élet gyakorlata fejlődött és eredményei gyarapodtak. Javítani kell viszont az együttműködést a tanácsokkal, a szakszervezetek területi bizottságaival, a szakmaközi bizottsággal. E szervek társadalmi munkabizottságai és a nyugdíjas bizottságok megfelelően szervezett, összehangolt tevékenységével éppen a leginkább rászoruló nyugdíjasok (egyedül élő, mozgásképtelen, súlyos betegségben szenvedők stb.) felkutatása és rendszeres támogatása szempontjából nyújt még kellően ki nem használt lehetőségeket. Központi vezetőségünk, 1982. december 16-i ülésének határozata is erre hívta fel — több más feladat mellett — a nyugdíjas bizottságok figyelmét. Dr. Biró Mihály Kedvezmények a Volán járatokon Az üzemanyagárak emelkedése a közlekedési vállalatokat a viteldíjak emelésére kényszerítették. Ennek következményeként — elsősorban a távolsági járatokon — a korábbinál kevesebb az utas, az emberek jobban meggondolják, mikor üljenek járműre. Ugyanakkor országszerte általánossá vált az ötnapos munkahét, minek következtében megnő a szabad idő, amit a lakosság hasznosan , például kirándulással szeretne eltölteni. Mint azt Nagy Istvántól, a Volán 4. sz. Vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályvezetőjétől megtudtuk, július 1-től december 31-ig több távolsági járatukon — 100 forintnál magasabb értékű menetdíj esetén — 20 százalékos kedvezményt nyújtanak, mely az elővételben, vagy a gépkocsivezetőnél váltott menetjegyekre egyaránt érvényes. Szintén július 1-től a nyári szünet végéig a diákok a megye helyközi járatain 50 százalékos kedvezményt kapnak. Ugyanez időponttól 15 százalékos különjárati kedvezményt ad a vállalat szombat-vasárnapokon a csoportos utazásokhoz is. Megváltozik a helyi járatokra érvényes menetjegyek váltásának módja is. A 2 forintossal működő jegyváltó berendezéseket leszerelik, helyettük lyukasztókat állítanak fel. A menetjegyeket elővételben, az arra kijelölt helyeken kell majd megváltani. Tyiszteit Szerkisideiig. Utolsó jelentkezésem óta sok minden történt a II-es autójavítónál. Sokan elmentek a vállalattól, közöttük a mi szociálpolitikus kukánk, akiket igazán nagyon szerettünk és akik nagyon hiányoznak. Június elején egy hétig voltunk Balatonszéplakon, a nyugdíjas találkozón, ahol nagyon jól éreztük magunkat, mert összejöttek a régi jó munkatársak és elmondhattuk egymásnak az örömünket, bánatunkat... Most is, mint régebben, nagyon jó volt az ellátás és a hangulat. Az idő is kedvezett, mert napos, meleg időnk volt. Valami hiányzott a jókedvünkből, mégpedig az, hogy sok részleg megvált a vállalattól és ez nagyon lehangolt minket, nyugdíjasokat is. A vezetőség és a nyugdíjas bizottság vezetője meglátogatott bennünket. Most Ságiné, a Liliké tart össze minket, és ha kevés is a pénze a vállalatnak, azért a rászorulóknak mindig kiharcolja a segélyt, és ahol nagy szükség van rá, segítenek. Köszönöm a szerkesztőségnek, hogy elküldték a kimaradt számokat a közlekedésből. Nagyon hiányzott, mert a volt munkatársaim közül sokan meglátogatnak, és akinek nem küldenek újságot, azoknak én szoktam beszámolni, hogy mi újság az autójavító szakmában. Az áprilisi számban olvastam Kovács Béla vezérigazgatóról és Jónás Sándorról, hogy nyugdíjba mentek. Három évvel ezelőtt Széplakon meglátogattak minket és nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalok nyugdíjba mennek. A vezérigazgató gyakran járt a Skoda szervizbe, ahol én dolgoztam és mindig közvetlen, barátságos volt mindenkihez. Nem tudom, hogy jövőre mi lesz, hogy lesz, de nem sok reményünk van arra, hogy ezentúl is járhatunk a buszkirándulásokra, mert ahogy hallottam, kevés pénze van a vállalatnak ilyesmire és mindig több lesz a nyugdíjas. Ne haragudjanak azért, hogy ilyen őszintén megírtam, hogy mi a helyzet, de ez a tény és valóság. Nem akarom a vállalatot megbántani, mert igazán nagyon rendesek és jók hozzám, de én így láttam és hallottam többektől, akik még a vállalatnál dolgoznak. Mindenesetre én bízok abban, hogy minden jóra fordul és még sok jót is írhatok önöknek. Kívánom, hogy legyen a vállalatnak sok munkája, s akkor talán jut majd pénz a nyugdíjasokra is. Udvaros Ferencné KÖZLEKEDÉS 9