Közlekedéstudományi Szemle, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1969 / 1. szám - Az országgyűlés elfogadta a közlekedéspolitikai koncepciót és a vasúti törvényt
Az Országgyűlés elfogadta közlekedéspolitikai koncepciót és a vasúti törvényt A magyar Országgyűlés — mint arról a sajtó, rádió és televízió annak idején részletesen beszámolt — 1968. október 17—18-án tárgyalta és elfogadta a magyar közlekedéspolitika koncepcióját és az új vasúti törvényt. A közlekedéspolitikai koncepció elfogadásával lezárult az előkészítő munka többéves szakasza, amelynek során a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium messzemenően felhasználta és értékesítette a hazai közlekedéstudományok eredményeit, azokat a kutatásokat, amelyek a magyar közlekedés fejlesztését szolgálták és amelyeknek részeredményeiről a Közlekedéstudományi Szemle is rendszeresen tájékoztatta az olvasóit, számos, a tárgykörbe tartozó tanulmány közzétételével. A közlekedéspolitikai koncepció országgyűlési tárgyalása történelmi esemény volt a magyar közlekedés életében, amelynek jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy hasonló átfogó tervezetet utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt a magyar törvényhozás. Ezért úgy véljük, hogy lapunk olvasóinak jó tájékoztatását szolgáljuk azzal, ha a következőkben teljes terjedelmében közöljük dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter parlamenti expozéját, továbbá röviden összefoglaljuk az országgyűlési vita eredményeit. DR. CSANÁDI GYÖRGY KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTER EXPOZÉJA Tisztelt Országgyűlés! Mint népgazdaságunk közlekedési ágazatának képviselője, nem minden megilletődés nélkül állok most Önök elé, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében beterjesszem a magyar közlekedéspolitika fejlesztési koncepcióját és a vasúti törvényjavaslatot. Ez a két javaslat ugyanis — ha a. Országgyűlés elfogadja — új fejlődési szakaszt nyithat meg a magyar közlekedés történetében, ugyanakkor — a közlekedésnek az egész társadalom, az egész népgazdaság szolgálatában betöltött szerepe miatt — a lakosság jóléte, országunk fejlődése és a szocializmus további sikeres építése szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Számunkra, a közlekedés dolgozói számára, nagy megtiszteltetés, és tevékenységünk gazdasági-politikai súlyának elismerését érezzük abban, hogy a Magyar Népköztársaság törvényhozása időt szentel e kérdések megtárgyalásának. Fokozza ennek az ülésszaknak a jelentőségét az a tény, hogy noha a magyar törvényhozás és jogalkotás sokszor foglalkozott a közlekedés problémáival, az egész ország fejlődését érintő, átfogó közlekedéspolitikai koncepciót utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt. Az ennek alapján hozott 1848. évi XXX. törvénycikk akkor közlekedésügyünk fejlődésében hosszú ideig meghatározó szerepet játszott. Az azóta eltelt több mint egy évszázad folyamán nagyokat fordult a történelem kereke. Nemcsak a társadalmi forma, a nemzetközi erőviszonyok, az ország politikai és gazdasági környezete változott meg alapvetően, hanem a mi évszázadunkban kibontakozó újabb tudományos-technikai forradalom nyomán a közlekedés eszközei és módjai is lényegesen módosultak. Ha nem akarjuk azt, hogy a közlekedés — ahelyett, hogy előmozdítója, serkentője lenne előrehaladásunknak — annak fékjévé váljék, akkor bátran mérlegre kell tennünk a múlt örökségét és olyan új közlekedéspolitikai koncepciót kell kialakítanunk, amely megfelel a mai, modern élet követelményeinek és viszonylag hosszabb időre megszabja a fejlődés útját. Tisztelt Országgyűlés ! Jelenlegi közlekedési rendszerünk alapvető vonásait lényegében a múlt század közepén kialakított közlekedéspolitika határozta meg. Széchenyi István — annyi sok közlekedési alkotás fáradhatatlan kezdeményezője, támogatója és megvalósítója — 120 évvel ezelőtt olyan koncepcióval lépett a nyilvánosság elé, amelyet bátran tekinthetünk — mai szóhasználattal élve — a korszak komplex távlati közlekedésfejlesztési programjának. Híres 1848. évi javaslata a vasúti, közúti és vízi közteke Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter