Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1913-1914 (11. kötet, 1-8. szám)
1913-01-01 / 1-2. szám
betegednek meg az egyenítőcsontok a felső egyenítőszalagok tapadásai helyén. Az egyenítőcsontok elsőleges gyulladása ritka. A hajlítóinak gyulladása alkalmával található kórboncztani elváltozások 5. szerint a következők : kifejezett bővérűség, kisebb vérzések következtében savós-véres folyadék lép ki, amely az ínrostokat helyükből kitéríti. Az ínrostokfibrilláris szakadása makroszkópiailag nem ismerhető fel, a helyenként található vörös, lágyabb szigetek azonban, melyek különösen az egyenítőcsontokhoz közel, vagy azok tapadási helyén fordulnak elő, fibrilláris szakadásramutatnak. Az egyenítőszalagok egyenetlen megvastagodása a szürke-vörös kötőszövet és az ínrostok közötti interfaszczikuláris szövet megszaporodása miatt van. Nem ritkán idült gyulladás után porczszerű és valódi csontszigetek is találhatók az egyenítőszalagok száraiban, melyek az egyenítőcsontok szomszédságában fordulnak elő, mint csontkinövések. Ugyanilyenek a gyulladásos elváltozások az egyenítőszalag testében ; feltűnően csekély számban található az egyenítőszalag eredésének gyulladása, továbbá a lábközép hátulsó felületén csonthártyagyulladások nyomai, ami abból magyarázható, hogy megterheléskor az egyenítőszalagnak csak az egyenítőcsontokhoz közel eső részére esik a testsúly, míg attól távolabb a hatás gyengül és az egyenítőszalag ama részére, amelylyel a lábközépcsonton ered, már nincs hatással. Az alsó egyenítőszalagoknál rendesen az egyenítőcsontok közelében, a tapadás helyén található elváltozás. A gyulladás következtében az egyenítőszalag heges zsugorodása miatt rövidülés, a csüdizület merev állása, az izületi porcz lecsiszolódása és elvékonyodása jön létre. Az egyenítőszalag szárainak gyulladásához gyakran az egyenítőcsontok megbetegedése is társul, nevezetesen a felső egyenítőszalagoknak az egyenítőcsontokhoz való tapadási helyén csontkinövések keletkeznek. Stoss [1895. (18.)] a ló egyenítőszalagainak boncztanáról és fiziológiájáról szóló dolgozatában tárgyalja az egyes hajlítóinak és a függesztőszalagaiknak, nemkülönben az egyenítőszalagoknak működését, illetőleg szerepét a mozgás különböző szakaiban. Vizsgálatai alapján arra az eredményre jut, hogy az ú. n. hosszú függesztőszalagok — a pata- és pártahajlítóín függesztőszalagaikkal együtt — funkciója a pata- és pártaizületre vonatkoztatva ugyanaz, mint az egyenítőszalagoké a csűdizületre, vagyis az ízületben a túlságos háti hajlást megakadályozzák. A lábvég csontjai és a hajlítóinak akkor viselik egyformán a testsúlyt, ha a lábvég csontjai 45° szöget alkotnak a talajjal. Az egyenítőszalag tulajdonképen az első ujjízület hajlítója, az ujjonjáró állatoknál azonban ezen aktív szerepét elvesztette és mint a csűdizület erősítő szalagkészüléke szerepel. Az egyenítőszalagok magas sarok mellett erősebben megfeszülnek, míg a fokfal emelésével a pata- és pártahajlítóín feszül meg s erősebben nyomja az egyenítőcsontokat a lábközéphez. Szakáll [1895. (19.)] a felső egyenítőszalag boncztanára vonatkozólag közöl részletes adatokat s ismerteti működését. Sz. szerint a felső egyenítőszalag működése részben izomi működésben, a csűd és párta hajlításában nyilvánul — a mi lovaknál nem jön számításba — részben és ez fontosabb működés, a testsúlyt hordja. Abból, hogy a belső oldalon metacarp. exostosisok fordulnak elő, Sz. azt következteti, hogy az egyenítőszalagot a csontkinövés