Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)

1848-08-24 / 76. szám

383 katonasághoz. Ennél fogva tehát vélekedésem oda megy ki, hogy azon 4000 embert, kiket Erdély kiállított, be kell számítanunk azon szám­ba , melly ezen keletkezendő törvény alapján ki fog állitatni. Továbbá bátor vagyok még egy körülményt megemlíteni, t. i. azt, hogy az er­délyi katonaság 8 évre állitatott ki, ’s már most, ha azon elv, mellyel önök fel fognak állítani (Többen : ez későbbre való!) Engedelmet ké­rek , Szamos-Ujvár követe az előbb szinte erről szólt, s nem méltóz­­tattak közbe szólani: tehát azt tartom , én is elmondhatom nézeteimet. (Zaj.) Bátor vagyok tehát e' tárgybani pótlékjavaslatomat beadni. (Ja­vaslatát átadja az elnökségnek).. Ludvig. A' bányászoknak a' katonáskodás kötelessége alóli felmentése iránt, Kubinyi barátommal egy véleményben nem lehetek. Tagadhatlan ugyan , hogy a’ katona sohasem megy olly bizonyosan a’ halál elébe mint a’ bányász ; mert ha olly szerencsés, hogy a’ mély­ségbe le nem zuhan, vagy hogy kőszikla által össze nem zuzatik, vagy a' fojtólég által le nem tek­tetik, már maga a’ bányászati foglalkozás az élet rövidítésével jár. Azért a’ rómaiak a­ bányákat rabszolgák ál­tal miveltették, az orosz is halálra ítélt bűnösök által mivelteti bányáit; de azért ha a­ bányászokat a­ katonáskodási kötelessége alól felmente­ni akarnók , ez által sem rajtok nem segítenénk, sem az ipar érdeké­ben nem cselekednénk; mert a’ 19 éves bányász teljességgel nem bírhat azon képességgel, hogy a’ bányászatra nézve nagy hasznot te­hetne. És ha a' bányászokat ki kellene vennünk, akkor annál inkább ki kellene venni azon erőművészeket, kik szinte a' bányászat körül foglalkoznak ; ki kellene venni a’ bányászati academicusokat, 's ki kel­lene vennünk átalában minden technicusokat, kik a' bányászat körül fáradoznak. 'S igy ha későbbi évekre terjesztetnék ki a’ katongáílitás, akkor igenis rá állanék, hogy a’ bányászokra nézve kivétel tétessék; de miután a' törvény határozottam mondja , hogy csak a' 19 évtől fog­va kötelesek az ifjak katonáskodni, ennek következtében azt hiszem a­ kivétel el is maradhat. B­a­t­e­r­n­a­y: Most, midőn a’ hazát vész fenyegeti, kivételt, ’s kiváltságot követelni a’ köz érdekében nem helyes ; még is, épen a’ közjó érdekében kötelességemnek érzem a’ bányászok mellett szót e­­melni, kikkel csak a' legnagyobb önfeláldozás által eszközölhető ha­szonra nézve semmi más iparos osztály a’ versenyt ki nem állhatja. Ez igenis igy van; mert egyedül­­ a kizárólag csak a’ bányászoknak köszönhetjük, hogy e’ szép , és­­ egyetértésen kívül minden jóval meg­áldott hazában , annyi arany é­s ezüstpénzt bírhatunk. Hivatalos statis­­tikai adatokkal van bebizonyítva, hogy az egész osztrák birodalomból, Magyarországot is ide értve, minden 2% év leforgása alatt passiv kereskedése miatt, a’ létező minden conventionalis pénz az utolsó fil­lérig kitakaritatnék, ha ezen deficitet a' bányászat helyre nem pótol­ná. 'S ezért nem gyériteni, hanem a’ lehetőségig szaporítani kell a' bányászokat; mert azt hiszem, ha nélkülözhetünk is bizonyos időben mindennemű kellékeket, sőt a’ házi eszközök­ is pótoltathatnak, de pénz nélkül a’ mai világban mit sem tehetünk, sőt a’ hazát sem fogjuk megmenthetni. Alázatos véleményem tehát oda járul, hogy az eddig fenálló törvények értelmében a’ bányászok a’ katonáskodás­­ alól men­tessenek fel. Kövessük el­ődeink példáját: kik a’ bányászokat min­denféle kiváltsággal édesgették az országba , hogy eme terhes ’s élet­veszéllyel járó, de az országra nézve hasznos foglalatosságot űzzék.­­S midőn ebbeli meggyőződésemet kimondom, azt hiszem, nemcsak a’ bányászatnak, hanem a’ hazának is teszek szolgálatot. Ajánlom e’ tár­gyat nagy fontosságához képest, a’ tiszt, ház minél nagyobb figyelmébe. Halász B­ó­d­i: Én ugy látom , hogy a’ kivételek két elvre vannak hasirozva. Nevezetesen arra, hogy ki hasznos szolgálatot tesz, 's arrá, hogy ki a’család fentartására szükséges ,vétessék, ki. 'S hír ezen elvből indulva vétettek ki a’ papok és tanítók? nem látom át, miért nem megyünk tovább, s miért nem vesszük ki a bányászokat és a­ hivatalnokokat is, kiknél hasznosabb szolgálatot az országban senki sem tesz ? Pártolom tehát Kubinyi teremsz indítványát, mert ámbár igaz , hogy alig van 19—20 éves pap , vagy tanító; de h­a feltesszük hogy lehet, akkor fel kell tenni, hogy 10—20 éves bányász és hiva­talnok is lehet. Kívánnám tehát, hogy megváltoztatván , vagyis pótol­tatván az első pont, a­ bányászok ’s hivatalnokok is vétetnének ki. — Mi a’ c) pontot illeti, nem akarok felelni azokra, miket Szász Károly a’ 19—30 évről mondott, mert azt gondolom , hogy a’ kikre kivétel van azokat ismét be nem foglalhatjuk, már pedig természetes , hogy a’ 30 évesek közt sok család­apa fog lenni ezek pedig ki vannak véve, hanem csak azt mondom, hogy az idő előtti házasságokat ne idézzük elő, ’s ha tiltólag nem is rendelkezünk, miszerint például 22 éves korig ne legyen szabad házasodni, úgy legalább azt szeretném , hogy mon­danék ki, miszerint a’­ 22 éves korunkig senki családapának nem te­kintetik. Mert tapasztaltam a­ nemzetőrségi törvény végrehajtásánál, a’ mellyben ki van mondva hogy a’ ki meg van bélyegezve, nem lehet nemzetőr, volt egész falu , hol azt mondották, lopni fognak mindnyá­jan, csakhogy nemzetőrök lenni ne tartozanak. ’S igy ha csak általában azt mondjuk, hogy a’ családapák nem tartozznak katonáskodni, úgy a’ kora házasságok igen gyakoriak lesznek, mi a’ statusnak bizonnyára nin­csen érdekében. A­ c) pontra nézve tehát indítványozom, hogy ez után: ,,a’ család fentartására mulhatlanul szükséges család­fő tétessék: »azonban senki 22 éves kora előtt családfőnek nem tekintetik.“ Mert ha ez benne lesz, 's valaki mégis megházasodik ám lássa ő, azért ka­tonáskodni is tartozik; minthogy, ha megházasodik is, a’ kivételek­hez nem fog számitatni. Palóczi László: A’ bányászoknak ajánlott kivételét; pár­tolnám de attól félek, miként majd annyira meg fognak szaporodni, hogy a­ bányában , egymástól, utoljára dolgozni sem fognak tudni. Pártolnám, a’ másodikat is , de mintha már hallanám nagy érdemű hadügyminiszer protestatioját, hogy a’ bányászokat ki ne hagyjuk, mert szakértőkre van szüksége. Bár csak most is Szt. Tamásnál volná­nak ’s felvettetnék a’ ráczokat. Az erdélyi helyettesekre, csak azt mondom, hamarább megegyezném követ urak előadásában, ha azt kí­vánnák hogy az hagyassék ki, ki helyettesnek állott, mert ez áldozta fel életét, ki pedig helyettest állított, csak néhány forintját áldozta ezt azért nem venném ki. Egyébiránt senki kérdésbe nem veszi — én legkevesbbé — hogy a’ hazát vérük ontásával is védni kell fiainak. Jól tudom, hogy a’ törvényhozásnak teljes joga van arról rendelkezni, mind a’ mellett vannak olly kényes természetű viszonyok, olly különös kö­rülmények, mellyekre még a’ törvényhozásnak is figyelnie kell, melyek­hez csak óvatosan lehet nyúlni, sőt némellykor hozzá nyúlni tilos is. Illyen az egyetlen fiukra való engedelem megtagadás. Igen fájdalmas, soha be nem gyógyuló sebeket ejt ez a' szülék szivén, olly sebeket, mellyek a’ haza, alkotmány, és törvények iránti ragaszkodást, vonzódást, tiszteletet, és bizodalmat, nem melegítik, s emelik, hanem inkább hűtik. Miből áll az állomány? Áll részletes egyes családokból. 'S miből állnak a' családok? Atyákból, anyákból és gyermekekből. A' szülőknek gyer­mekeik iránti szeretetét maga a’ természet szentelte meg. Nem kell ennek tisztaságát, törvényességét indokolni, mert a' természet szen­telte meg. Ki azt kérdi: mért szeretik a' szülők gyermekeiket, vagy még inkább, ki azt mondja, hogy ezen természeti viszonyra semmi figyelemmel nem kell lenni, az vagy valami felségesebb lény, mint egy puszta ember, vagy nem atya. A’ mennyiben tudom, még eddig minden törvényhozás, s minden ország kivette az egyetlen fiukat. Egyenlő a­ természet szava mindenhol, egyenlő volt régen, egyenlő most is. Ez már Horatiusban meg van, ki a’ háborúkat úgy nevezte: „bella quae a matribus detestantur.“ Még jobban tette ki Renougard, ki merész volt Napóleonnak azt mondani „váljon az anyáknak könyes osztályban jutott öröksége-e a’fejedelmeknek? ’S maga Napoleon is, ki a’ francziáktól mindig és csak mindig katonát kért, az egyetlen fiukat a’ katonai összeírás szigora alól kihagyta, azon Napoleon, kiről saját édes anyja azt mondta — intvén, hogy hagyjon fel a’ háborús­kodással— miként nem hús szive van melljében, hanem szív helyett egy ágyú­golyó. Nemzeti képviselők­ ne legyetek, e’ részben keményebbek, és szigorúbbak, mint volt Napoleon, tartsátok tiszteletben a’ természet szent szavát, hisz a­ hadsereget az egyetlen fiú beszámítása nélkül is ki lehet egészítni. Volt, van és lesz olly dicső atya, ki azt mondja: egyetlen fiam van, általadom a' hazának, védelmezze. Volt van és lesz olly je­les fiú, ki azt mondja: bátor egyetlen fiú vagyok, elmegyek hazámat védni. Az illy atyáknak, az illy fiuknak polgári babér koszorú fejökre. Nem kell őket gátolni, de kényszerítni sem. Hát azon természeti szent viszony, melly a’ szülő és egyetlen fiú közt van, kevesebb tekintetet érdemel-e, mint a’ segédlelkészek és tanítók.“ Hát a’ praedisatorral vagy plebánussal nagyobb nexusban van a’ káplán mint az atya a’ fiu­­val ? Képviselők­ legyetek e’ tárgyban kegyesek és igazságosak. Bezerédy István: Nem foglalom el az időt az előttem tett indítvány taglalásával; csak a’ kivételes két pontra nézve vagyok bátor kikérni a’ figyelmet. Első az a) pont; ez igy van a’ szolgálatban levő felszentelt lelkészek 'sa’t. Én azt gondolom, hogy azon tekintetek, mellyeket a’ hitvallás a’ papság igényel, mellyekkel a' nép azok iránt valóságosan viseltetik alig engedi meg, hogy a' felszentelt papokat, habár nem lelkészek is a’ katonaságba sorolják. Én azért olly változ­tatást kívánok, hogy általában bármelly hitvallású felszentelt papok“ vétetnének ki, a' tanítók pedig maradnának. Figyelembe véve, hogy azon néhány egyén,­­ mint 19—20 éves katonaságba soroltatik, ke­vesebb figyelmet érdemel, mint némelly hitvalláson levő nép vallásos érzelmeinek megsértése, melly megsértetnék, ha a’ felszentelt papot, az oltárnak szolgáját katonaságra vonnók, a’ felszentelt papot ki kell venni. 2 szór a­ c) alatti pont, hol van mondva, „a’ család fentartására mulhatlanul szükséges családfő“ — ez ki nem elégítő. Hátha a’ férj meghal, és az özvegy több gyermekekkel marad hátra, szükséges, hogy az egyik fiú kivétessék. Én a’ „család­főt“ „egyénnel" kívánom fel­cseréltetni. (Hiszen úgy van) akkor jól van. Hanem a’ papokra nézve tett észrevételt bátor vagyok figyelmükbe ajánlani, mert különben több kárt teszünk mint hasznot. Nodraviczky Gyula: A­ 6.) pontra nézve, melly szerint azon elv állitatik fel, hogy csak a’ családfő vétetik ki, azon észrevé­tel fordul elő részemről, hogy miután a’ katonáskodás kötelessége ki van mondva 19.­20. évesekre­, illyenkor nem igen tanácsos olly rend­szabályokhoz nyúlni, mellyek némelly egyénekre rész hatással fognak lenni. Engemet e’ részben a’ hadügyminister törvényjavaslata, sokkal inkább kielégít; mert ebben ki van mondva, hogy nem csak a’ csa­ládfő , hanem az egyetlen fiú is kivétetik a' katonaság kötelessége alól. Ez a' m­ istani körülmények között miután a’ katonaság kötelessége csak bizonyos egyénekre van kiterjesztve, sokkal czélszerűbb, mint a’ bizottmány törvényjavaslata. Még egy körülményre figyelmeztetem a’ házat, különösen azon szegény felső vidéki nép érdekében, mellynek bizodalmából ide küldettem. Azok kik 1840-ik évben ujonczállítással foglalkoztak, tudni­ fogják, miként gyakran olly eset fordul elő , hogy egy házban több személyből álló család van, kik osztatlan állapotban vannak. Eziránt szinte szükséges intézkedni. Véleményem szerint szük­séges volna, hogy olly esetben , midőn egy család több egyénből áll, és egy kenyéren és csak egy egyén soroztathassák katonává. A' töb­biek felmentetvén^ Ezeket előre bocsátván a’ c.) állati pontra nézve , bátor vagyok'következő módosítást előterjeszteni. ,, A’ családfő , és egyetlen f­ u, vagy vő mentes legyen a’ katonaság kötelességétől, ma­gától értetvén , hogy a’ jelen törvény alkotása előtt osztatlan állapot­ban talált családokból, egyedül egy személy soroztathatik katonává. Ezen toldalékot annyival inkább bátor vagyok a’ ház figyelmébe aján­lani , miután azon felső vidéki nép, a' napokban is azt tanusita, hogy a' magyar nemzetiség és érdek iránt rokonszenvvel viseltetik. A’ mint a' napokban tudomásunkra esett, azon katonák, kik a' Bakonyi és Sándor ezredekbe sorozva vannak, igen jó szolgálatot tettek. Méltá­nyos tehát, hogy irántuk is legyünk figyelemmel, kik a’ hazának szo­morú pillanataiban hasznos szolgálatot tettek. (Szavazzunk!) Jendranek: Igen szívesen méltányolnám a’ tisztelt ház azon most nyilvánult óhajtását, hogy szavazzunk azon esetre, hogy ha az előttem szólok közül is a’ bányászok kivételére nézve valamelly tör­vényjavaslat mutattatott volna be, de miután ez nem történt, és más­részről Palóczi által azon ellenvetés tétetett Kubinyi Ferencz indítványa ellen, hogy ha ezen kivétel történik, akkor annyi lesz a’ bányász, hogy helyök sem lesz a’ bányákban; szükségesnek tartom, hogy a’ törvényben a' bányászok iránt provisio tétessék. Mi a’ bányászokat illeti, ez nem uj tárgy, nem ma forog először szőnyegen. 1802 előtt az ausztriai kormány, melly Magyarországban is többet gyakorolt, mint kellett volna , nem igen sokat kérdezősködött, ki fog kivitetni, ki nem, az akkori rendek pedig szinte igen meg voltak elégedve azzal, hogy ha szolgáik kivétettek, és szolgáikon kívül bár mi történjék a' többiekkel nem bánták, ’s igy csak 1802-ben jött ezen kérdés először szőnyegre, az i-ső és 2-ik czikkben, hol a' nem nemesek évenkénti öszveirása forog szőnyegen. Legújabban 1830- és 1840-ik törvé­nyekben kimondatott a’ bányászok mentessége, hanem a­­nélkül, hogy különösen körül lett volna írva. Én tehát hogy egy részről mind az ügy elősegítessék, más részről pedig eleje vétessék minden helytelen­ségeknek vagy is visszaéléseknek, ajánlom a’ következő módositványt: ,, a’ bányásztisztek, altisztek és azon munkások, kik a' bányászat körül ide értve a' kohókat, zúzó, mosó és egyéb gépeket, és a' pénzverést.“ (Szavazzunk, halljuk a' kérdést!) Elnök: Arra akarom figyelmeztetni a’ házat, hogy már vala­mi 20 módosítás van; és a’ húsz közül azt lehetne mondani legalább 15-ben ugyan azon idea van. Azon módosítást, melly az erdélyiek által beállított 4000 ujoncz beszámítását czélozza módosításnak nem vehető, ez egy külön álló idea, ’s azért külön­­­, mellyre külön kell szavazni. A’ kivételekre nézve, azt gondolom, egyszerre nem lehet sza­vazni , hanem sorról sorra fogunk rajtok keresztül menni, és ha valaki hozzá akarja tenni a’ bányászokat, egyetlen fiút, és tanulókat, akkor hozzá szólhat. (Halljuk a’ kérdést.) Kijelentem, hogy az erdélyieket nem lehet a’ kivételek közé sorolni, hanem arra nézve egy egészen külön­­­ kell, (halljuk a’ kérdést!) mint mondám a kivételekre sorban fogunk szavazni. Az l-ső igy van a’ szerkezetben: „kivételnek a' szolgálatban levő felszentelt lelkészek, segéd lelkészek és rendes isko­­latanítók.“ Erre nézve két módosítás van beadva. Az egyik így szól: „bár­melly hitvallású felszentelt lelkészek és iskola tanítók.“ A’ másik: „bármilly hitvallású papok.“ Első kérdés, marad e a’szerkezet vagy nem ? (többség feláll) marad a’ szerkezet. Következik a’ b) alatti pont­ , további rendelkezésig a’fegyverben álló határőrök.“ Kik e'szerke­zetet akarják álljanak fel! (többség feláll) marad a’ szerkezet. A’ c) pontra nézve több módosítás van. Előre figyelmeztetem a’ házat, hogy e’ pontban nyomtatási hiba van, a’ központi bizottmánynak véleménye nem az volt „a család fentartására mulhatlanul szük­séges „családfő,“ hanem „szükséges egyén.“ Az e’pont­ra beadott módosítások közt első „a család fentartására mul­hatlanul szükséges „család­tag.“ (Egyén.) Az első kérdés , ma­rad-e a­ szerkezet vagy nem? (többség feláll) marad a’ szerkezet. Következik a’ d) pont „azok, kik valamelly hibájok miatt a’ katona­ságra teljesen alkalmatlanok „(ez ellen nincs észrevétel) tehát marad. Vannak itt még több pontok, mellyeket a’ kivételhez kívánnak tétetni. Első Palóczy Lászlóé, aki az egyetlen fiút ki akarja venni. Kik erre igennel akarnak szavazni, álljanak fel. (Többség feláll.) az egyetlen fiú kivétetik. (Nem hallottuk a’ kérdést uj szavazást kérünk!) Illy za­varban lehetlenség hallani. Ha nem ülnek le az érdemes követ urak mindnyájan, tehát nem lehet kivenni a’többséget. (Helyre !) Azt mond­ják , nem értették a’ kérdést. Palóczi tagtársunk azon indítványt tette, hogy az egyetlen fiú vétessék ki. Kik ezen kérdésre igennel szavaznak, álljanak fel. (Felállnak.) Megvallom , nekem úgy tetszik, hogy többség van, hanem azért fordítsuk meg a’ kérdést. Kik nem akarják kivenni az egyetlen fiút, álljanak fel. (Felállnak. Szavazzunk név szerinti) úgy tetszik, hogy az első kérdésnek volt többbsége, de azért nem szüksé­ges az individuális szavazás, jegyző urak osztályonkint fogják össze­­számitni a’ szavazatokat. (Helyre ! Zaj.) Nyíltan kimondom , ha nem méltóztatnak meghallgatni, az ülést eloszlatom. Ezen szavazásnál szük­séges , hogy senki helyét meg ne változtassa, ’s épen ellenkezőt tesz­nek, felállnak, összemennek és beszélgetnek. Méltóztassanak tehát le­ülni. A’ jegyzők által történt osztályonkinti összeszámítás után. Elnök: Palóczi indítványára szavazott 122, ellene 142 (Helyre!) a’ többi kivételekre nézve úgymint a’ bányászok ’s egyéb módosításokra nézve, az ülés esti 8 órakor fog folytattatni. Ministerel­­nök urnak jelenteni valója van. (Halljuk !) Batthyány Lajos: Egy kegyelmes kir. leirat kezemhez jutván az publicáltatni fog. Kazinczy Gábor olvassa a’ következő leiratot: „Mi első Ferdinand ausztriai császár stb. Hű Magyar ’s vele egyesült Erdély országunk ’s az ahoz kapcsolt országok zászlósainak egy­házi és világi főméltóságainak, tagyainak és képviselőinek, kik az ál­talunk Pest városunkba összehívott országgyűlésen egybegyülve vannak, üdvet és kegyelmünket. Kedves híveink! Miután egészségünk isten jó­voltából helyreállván az országlást ismét átvettük, ennélfogva birodal­mi fővárosunk, Bécsbe visszaérkezvén , megszűntek azon körülmények, mellyek közt folyó évi junius 26-kán kibocsátott legkegyelmesebb le­iratunk szerint, kedves öcsénk István főherczeg nádor és királyi hely­tartónknak, mint kir. felségünk teljhatalmú képviselőjének, azon jo­goknak ideiglenes gyakorlatára való hatalmat átadtuk, mellyek a’ fen­álló törvények szerint legfelsőbb kir. felségünknek fen vannak tartva, ezen rendkívüli ideiglenes megbízásunk is megszűnt, miről, valamint az országlásnak isméti átvételéről hűségteke­t ezennel legkegy­esebben értesítjük. Hozzátok egyébiránt cs. kir. kegyelmünkkel állandóan haj­landóak maradunk. Kelt a' mi őszintén kedvelt hívünk, méltóságos és nagyságos herczeg Eszterházy Pál legmagasabb személyünk körüli mi­nisterünk kezéből birodalmi fővárosunk Bécsben, augustus 14-én az ur­nák 1848. esztendejéban. Elnök: Ki fog nyomatni­­ s tárgyaltatni. Az ülés délután 2 órakor eloszlott. Belföld, Becskerek, augustus 19. Tegnap érkezett be városunkba a’ Würtemberg huszárezred első őrnagyosztálya, lelkes derék magyar­vitézek. Szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadtattak. Az ezredes Paar Alfred, b. Hacre Károly őrnagy és a’ két százados hiányzottak; a’ tisztek mind össze csak heten valának, s csak a’ másod századosok vezették az osztályt, — Seibel és Károlyi. Velük jövőnek Zimmermann lengyel születésű, Herczeg és Aranyi főhadnagyok; gróf Kilmansegge Hannover Szoszkála cseh születésű hadnagyok, mind lelkes, tiszta érzelmű, bá­tor harczfiak.*) A’ mi helyzetünket illeti, mi még mindig a' régiben vagyunk. A* perlaszi tábor, még fen áll, ha ezerszer hazudjék is némelly újságok, mintha az szótveretett volna. Boldog isten , ki az a' ki hazugságokkal mer föllépni most az ország színe előtt ? ! Mi bizonyosan megírunk minden eseményt, híven s lelkiismeretesen, ’s ezért kezeskedünk. — Neuzina elpusztítása óta a' rabló csoporttal nem volt más bajunk, mint hogy Ellemérnél szünetlenül lövődöznek előőreinkre , tegnap éjjel is­mét lelőttek egy szajáni s egy kis oroszi magyart, fejeiket levágták, hótt testükből iszonyú kegyetlenséggel hús darabokat vágtak ki, hasu­kat fölmetszették, ’s a’ hazaáruló Rajacsics ezen embertelen kegyetlen­kedéseket , miket a’ rablók elkövetnek, embereinkre, a’ bosszújában is emberi érzelmét levetkezni nem tudó magyarra, akarja tolni; azon­ban szavait nem hiszi el más, mint czimborái, vagy azok kik vele egy gondolkozásuak. — Ágyúzást hallunk Taras felül, tegnap jött a’ hír, hogy ide a’ rablók ismét befészkelték magukat. Kiküldetett rögtön egy osztály lovasság, és egy zászlóalj gyalogság két álgyával. Minő eredménnyel működendőnek, holnap megírjuk. Bechtold hihető­leg ma kezdte meg az elhatárzó ütközetet. Mi ébren hallgatjuk az ágyú ropogásait. Bízunk istenünkben, bízunk a lelkes katonaságban, a­ hazafiui lelkesedésben, s hisszük nem sokára véget érnek már szen­vedésteli napjaink! Verbászról, aug. 19-dikán. Ma a­ csata megkezdetett; az ágyuk legelőbb Turiánál kezdettek szólani reggeli 4% órakor , 5 óra­kor Szent-Tamás ágyuztatása kezdetett meg; 8 óráig erősen dörögtek az ágyuk, nem csak a’ mondott két helyen, hanem beljebb is, hihető­leg Földvárnál, 's tán a' római sánczoknál is. Turia még délutáni 1 órakor is égett reggeltől kezdve, Sz.-Tamáson ötször égett, de mind­annyiszor szorgalmasan eloltatott a’ tűz; 9 órakor erős puskázás hal­latszott a' sánczokban és mellettök; azt véltük, hogy a miéink a sán­­czokba benyomultak, de jött a hir, hogy a’ sánczokból erősen tüzel­nek , a’ miéink pedig a’ sánczon kívül, 1 órakor a’ seregek Tursa felől visszavonultak Sz. Tamás felé, s onnét az ágyuk Verbászra vissza. — Szent-Tamás nem vétetett be. Mi történt beljebb Turia , Földvár és a’ római sánczoknál nem tudjuk. A’ miket láttunk, elszomorítának bennün­ket, mert egészen mást váltunk ; Szent-Tamás ostromlására csak ne­hány ágyú volt alkalmazva. Majd meghallják önök a’ mai nap esemé­nyeit ; sok lelkes férfiai a' hazának jelen voltak, szemmel láttak min­dent, majd elbeszélik a­ történteket. Még csak egyet, 8 óra után a’ miéinknek már puskaporuk ’s golyójuk elfogyott. Bakonyi volt a nap hőse, ő egy pár ágyújával 1 óráig működött, rohanást is intézett. Nem értem a’ dolgok mibenlétét, azért többet nem is irok. **) Ausztria. Bécsből, aug. 43-dikáról írják a’ ,Nürnb. Corr‘-nek: A* közmunkák ministere Schwarzer elleni rész hangulat mindinkább erős­­bödik a­ közönségben. Az ellene intézett plakátok naponta szaporod­nak. Ma egy illy czimüt lehetett látni az István templomára felragasztva: „mikép lehet minister egy pastétomsütőből ?“ (Schwarzer, mielőtt szerkesztő lett volna, Párizsban egy előkelő sütőnél volt foglalkozás­­ban) Doblhoff ellen is kezdenek már kikelni. Divatos szépbeszédüség és elkopott ó liberalizmussal vádolják. Ha nem csalnak a’ jelek, ismét miniszerváltozás fog bekövetkezni. *) Bocsásson meg tisztelt levelezünk, hogy az itt találkozó apostrophot, mellyröl illető helyen úgy is tudják mit kelljen tartani, részint hely­hiány , részint, mert a' f­entorgó körülmények közt olly megjegyzé­seknek helyét nem látjuk, becses közléséből ki k­el­e hagynunk. S­zerk. **) Ezt helyesen cselekszi tisztelt levelezőnk, várjuk el a’ dolgok kifejté­sét, ’s úgy mondjunk ítéletet, kivált olly dolgokban, mellyekbe avatva nem vagyunk. Sserk, 98*

Next