Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)
1848-09-16 / 99. szám
502 menyek ellenkezőt nem parancsolnak, minden dologra nézve tartsa meg a’ ház azon eljárást, mellyet azon dolgokra nézve már meghatározott. Nyári követtársunk a’ jobbágyi természetű viszonyok megszüntetése iránti törvényjavaslatát beadta , volt igazságügyminister az iránt szinte törvényjavaslatot adott be. A’mennyire tudom, a’ ház azt bizottmányokban tárgyaltatta, ’s mert azok már készen vannak vele, véleményem szerint a’ legrövidebb utón elővehető lesz, ha akkép méltóztatik a’ ház intézkedni, hogy a’ központi bizottmány holnapi ülés előtt üljön össze, tárgyalja ’s a’ holnapi ülésben vegyük fel nyomban. (Helyes ) Ezt azért is óhajtanám , mert én valamint akkor , midőn a’ kormánynak egyik érdemetlen tagja voltam (hosszas éljenzés) úgy most is azon meggyőződésemet nyilatkoztatom ki, hogyha a’ volt aristocratiának akármelly része a’ múlt időkből fenmaradt jobbágyi viszonyokat tartogatni akarná, csak önmagának ártana, mert alkalmasint kármentesítés nélkül vesztené el, mivel azokra ki van mondva az isteni végzet által, hogy azok fen nem maradhatnak, (ügy van !) De más részről kinyilatkoztatom azt is, miként én nem csak mint ember embertársaim iránt hanem egyenesen mint magyar a’ magyar elemnek a’magyar nemzetiségnek érdekében tartom azt, hogy a’ volt nemesség vagyonilag tönkre ne tétessék, hanem mikor el kell veszni annak, mire ki van mondva a’ világ történetében az ítélet egyszersmind adassék meg a’ nemességnek az, mire méltán számot tarthat, miszerint legyen kedve a hazát ezen nagy veszélyben védeni. ’S e’ szempontból indulva, időt fogok magamnak venni a holnapi ülésig, mikor a’ bizottmány által nézi azon törvényjavaslatot, mellyet e’ tekintetben némelly tisztelt barátim, kiknek szakjártassága iránt e’ tekintetben bizodalommal viseltetem elkészitni szívesek voltak, s egyszersmind holnap nem tárgyalás alá, hanem legalább fel fogom olvasni javaslatomat a kármentesítés iránt, mellyet az urbériség után nyomban tárgyaltatni kérek. Tehát véleményem az: holnap tárgyaltassék bizottmányban, s aztán tűzessék ki napirendre, most pedig tárgyaljuk az erdélyi dolgot, az erdélyi követ uraknak, kik többet vagy kevesebbet akarnak, tessék előadni nézeteiket, hiszen mindnyájunkat csak az vezet, hogy Erdélyben minél több rokonszenvet keltsünk, mert mi testvérileg akarjuk őket ölelni, kiket törvény által már magunkhoz kapcsoltunk. (Helyes, éljen!) Elnök: Perczel Mór urnak felszólalása után azonnal felkérem Pálffy alelnök urat, hogy ez érdemben holnap hívja össze a’ központi bizottmányt. Most tehát által mehetünk a’ napirendre. Saidt Konrád: (Zaj, napirendre!) A’ napirendre kitűzött törvényjavaslat véleményem szerint sokkal fontosabb , mint hogy azt előleges tanácskozás nélkül eldönteni lehessen, annyival inkább, mert a’ kinyomott példányok csak most az ülés előtt osztattak ki. Hivatkozván a’ ház rendszabályaira, kívánom, hogy az osztályokra, és központi bizottmány tárgyalására utasitassék. (Napirendre !) Buda Sándor: Előttem szólt követtársammal egy értelemben vagyok, az erdési ügynél fontosabbat a’ hazában nem ismerek, mert ez százados sérveket foglal magában, mellyek orvoslást kívánnak. Kérdem : ki lehet ennek inkább eoropetens bírája, mint azon képviselők, kiket a’ nép választott meg. Azok nem lehetnek, kik ezen munkálatot beadták (ministerium adta be) igenis a’ ministerium adta be, s ’s az Erdélyben kinevezett regnicolaris bizottmány dolgozta ki. Ezek nem lehetnek competens bírák, mert azokat nem a’ nép választotta, nem a’ nép kívánatét mondták ki. Nem akarom gyanusitni a munkálatot, annak idejében véleményemet ki fogom mondani. Competens bírák lehetünk csak mi a’ nép által választottak , de miután ezen törvények csak ülés előtt osztattak ki, kimondhatja, hogy igazságosan és lelkiismeretesen szólhat a’ tárgyban? Én ismeretes vagyok az erdélyi tárgyakkal, de nem merem állítni, hogy lelkiismeretesen fogok hozzászólhatni. A’ háznak szabálya van, melly azt mondja: minden tárgy az osztályoknak adassék ki, én is ezt kívánom. Papfalvi: Ismételten fel valónak e’házban már a’ román képviselők szólítva, miszerint ezen nemzetet oda bírni igyekeznének,hogy a’ haza e’ veszélyes perczeiben megszabadítására erélyességgel közre munkálni is siessen. Valamint magamról, úgy szintén több képviselő társaimról is meg vagyok győződve, hogy e’ szent kötelességet nem csak felfogni, de annak tehetségük szerint eleget is tenni törekedtek.— Igen uraim ! mi mit sem mulasztottunk el, nem is fogunk mulasztani nemzetünket oda bírhatni, hogy a’ közhaza szükségeit ’s kor igényeit felfogva azon munkálodjék, hogy hivatásának megfeleljen, (éljenek) de azt is nyiltan vallom , hogy miután ezen nép a’ vele volt mostoha és fonák bánásmód által a’ reactionalis Gamarilla körmei közé martalékul esett, nem kicsin fáradságba kerülendőt azok közül megmenteni; igen is a’ feladat nem olly könnyű, ’a a szél csak úgy éretethetik el, ha ahhoz megkívántak eszközök fognak használtatni. Ezen eszközök pedig a’ felelős kormány ’s a’ tisztelt ház kezében vannak, méltóztassanak azokat átnyújtani,s azonnal becsületemmel ’s életemmel kezeskedhetném arról, hogy a’ nép maga hivatását nem csak felfogni, de ennek meg is felelni kész leend. Uraim sokkal fontosabb most az időnek minden persze, hogy sem a’ tisztelt ház figyelmét merészeljem fárasztani a’ román nemzet mostoha állása leírásával (azokról szólva, kik a’ Királyhágón túl laknak), legyen elég annyit említeni, hogy e’ nemzet törvényes követelései soha sem teljesültek, sérelmei soha sem orvosoltattak, hanem mind ez ideig, hol egy, hol más kibúvó után el valónak mellőztetve és kijátszva, azért nem csudálkozhatni’ hogy most, midőn a’ szent szabadság hajnala minden népeket zajos örömre buzdít, őt ölly leverő és teepedő állapotban szemléljük, most is a’nép emberi, kik annak fájdalmát ismerik, kik a’ roszok gyökeréből gyógyító szereket tudnának javasolni, vagy meg nem hallgattatnak vagy ha meg is hallgattatnak, tanácsuk el nem fogadtatik, ’s onnan ered az, hogy a’ honatyák olly szereket használnak, mellyek által a’ sebek nem gyógyulnak, hanem inkább naponta mérgesebb alakot vesznek. Uraim 1 soha sem voltam annak barátja, hogy az egyházi papi személy politicai tárgyakkal és debátokkal foglalkozzék. Én a’ papot szerem látni az oltár mellett és az egyházi szónokszéken, (helyes!) mégis hajlamom és gondolkozásom ellenére a’ nép unszolására felvállaltam már kétszer a’ képviselői szerepet, (éljen !) azon remény alatt, hogy majd erőt és alkalmat nyerendek egy elnyomatott nép sérelmeit feltárhatni és sebei orvoslására gyógyszereket javasolhatni, de eddig a’ siker nem igen felelt mreg reményemnek. A' román nép több, mind fele részét teszi az erdélyi lakosságnak, ’s mégis, midőn az unió kimondatott, egy szóval sem volt kihallgatva, de ám legyen, azért kövesse azon uniót a’ román nemzet által óhajtott áldás, mert mégis azon remény táplált, hogy legalább itten a’ nép hangja nem fog pusztába elhangzani, úgyis mutatkoztak az előjelek, mert a’ ministerium a’ nemzet bizodalmas embereiből 9 egyént választván azok már több, mint két hónap óta itten mulatnak csupán csak a’ végre, hogy az erdélyi bizottmány által az egyesülés tárgyában előtérj esztendőkbe észrevételeikkel befolyással lehessenek, kik a’ haza a’ pénz szűke korszakában egyenkint a’ közpénztárból 5 ft napi dijt húznak, és ime uraim, az érintett munkálat a’ ház ’elibe terjesztetett, a’ nélkül, hogy az említett egyéneknek mód ’s alkalom adatott volna a’ tárgyhozi szólásra, vagy nézeteik némi kifejezésére, ők egy napról a’ másikra utasitattak el mind e’perczig. ’S mondják meg önök, minő érzést fog ébreszteni a’ népben, ha ezek igazolásul azt fogják mondani, hogy illy hosszas idő alatt ki sem voltak hallatva? ’8 mi több »sen munkálat a’ hás ebbe tárgyalás alá van ter* jesztve a*nélkül, hogy a*házszabályok , nevezetes a‘ 3. szakasz 32. pontja szerint elébb osztályokra adatainék. Uraim ! e tárgy fontosabb , hogynem azt rögtönözni lehessen, fontosabb mondom, mert ennek eldöntése és elhatározásától függ számos népeknek csendessége, vagy meg nem elégedése. Azért valamint előttem szóló képviselőtársam, magam is kérem méltóztassanak a’ dolgot nem rögtönözni, hanem maga rendén a’ ház szabályai szerint az osztályoknak előleges tárgyalás végett elébb átadni. Gr. Batthyány Lajos ministerelnök: Én is ezen tárgyat a’ ház szabályai szerint osztályokban kivánnám tárgyaltatni, annyival is inkább, mert azt gondolom, hogy be kellene még is várni a’ rövid napok múlva alkotandó ministerium felállítását, mellynek kihallgatása nélkül nem tartanám czélszerűnek e’ fontos tárgyat befejezni. Pálffy János: Ha csakugyan el akarja a’ ház e’ tárgyat halasztani , úgy nem szólok hozzá; hanem bátor vagyok mégis egyre figyelmeztetni a’ tiszt. házat, arra t. i. hogy miután a’ reactio mindenféle alakokban működik úgy Erdélyben mint Magyarországon: nem gondolja-e a’ tiszt, ház, hogy fejét a’ reactio ott fogja leghamarább felütni, hol támaszra talál, s igy Erdélyben, mert a’kir. kormányszék , mellynek Erdély köszönettel bizonyosan nem tartozik, fenáll még mindig mint végső támaszpont, mellyet a’ reactio , a’ mikor tetszik, felhasználhat. Ha gondolja a’ ház , hogy Erdély Magyarországnak nem kedves nyeremény, úgy halasszák el a’ tárgyat; de ha a’ két országnak megtörtént egyesültét fen akarják tartani, sőt szorosabb kapoccsal egybefűzni, úgy méltóztassnak e’ részben határozni; annyival is inkább pedig , mert tudva lehet mindenki előtt, miként a’ határőrökhöz most mindenféle engedmények érkeznek, mellyek által elleneink azokat részükre akarják megnyerni, ha pedig elszakad a’ székely fegyveres erő, akkor úgy szólván a’ haza fegyveres erő nélkül marad; méltóztassanak tehát gondoskodni, nehogy a székelyeknél, és egyátalában a’ határőröknél megelőztessünk. Mikó Mihály: Röviden szólok de kihallgatást kérek, mert én is a’nép nevében szólok és a’ nép nevében merek szólani, mert rám nézve egyszerűleg nem igaz mit Buda követ úr mondott, miszerint az erdélyi követeket nem a’ nép választotta volna, tudatom a’ tisztelt követtel, hogy bár én is erdélyi és székely követ vagyok engemet a’ nép választott a’ szónak teljes értelmében. Lehetnek, kik tolakodásnak nevezék, hogy én, ki az erdélyi ügyek felvételét már délelőtt is sürgettem most ismételve felszólalok azért, de ám legyen uraim , én a’ tolakodó nevet is magamra veszem csak megnyerhessem azon áron azt, hogy Erdély e’ honhoz úgy kapcsoltassék , hogy többé semmi ármány el ne szakaszthassa , én tehát átalában semmi halasztásra nem szavazok. Minthogy azonban úgy látszik némelly követeknek azon furcsa eljárása, melly minden eddigi gyakorlattal ellenkezőleg nem tudom mi okból és czélból a’ ház által hozandó törvényjavaslatokat nem képviselő románok észrevételeire közöltetni kérik, kérem a’ házat, hogy legalább azokat, mellyek a’ román ajkuakat nem illetik , rögtön vegye fel. Van pedig a’ kérdéses czikkek között egy, mellyről nem követelhetik azt, hogy a’ román ajkúak észrevételei nélkül fel nem vehető, ez a’ székely katonaságot illető javaslat, melly alig 13 sorból áll s rögtön elláttathatik. Nem akarom e’ tárgy sürgetős voltának okait hosszasan elősorolni, nem akarom a’ halogatásban rejlő veszélyeket megemlíteni, csak azt említem meg, miszerint több okok között a’ haza megmentésére szükséges katonai erő szaporítása és biztosítása ’s e’ tárgy sürgető volta mellett szólnak. Hazánkban a’ vész mindenfelől nő , ’s ép azért pillanatig sem halasztható megszüntetése minden ollyan rendszernek, melly a’ hazát megmentendő biztos katonai erő kifejtését akadályozza, illyen pedig azon székely katonáskodási rendszer , mellynek megszüntetése a’ törvényjavaslatban foglaltatik. — Uraim ! a’ haza oltalmára alkalmas karok aránylag a’ székely katona vidékeken legnagyobb számmal vannak , és mégis ott önök által hozott törvény értelmében a’ katonaállitás nem kezdethetett meg, a’ nemzetőrség nem állíttathatott fel, mert mindezt a’ fenálló rendszer akadályozá, önkéntesek gyűjtése próbáltatott e’ vidékeken és sükertelenül s tudják-e önök miért? talán mert hiányzott a’ lelkesedés? nem uram, franczia háborúba szolgált egyének is vannak, kik örömest előveszik régi fegyverüket a’haza oltalmára, de mindazoknak, kik a’ mostani rendszerbe, írva vannak, eltiltatott az önkéntesek közé állani azon katonai hatalom által, mellyet önök még eddig nem szüntettek meg. Felhívom tehát a’ házat azok érdekében, kiknek egy része most is életét vitte feláldozni, ha kell a’hazáért, azon nép érdekében, melly a’ székely katonáskodás rendszere által küszöbéhez van bilincselve , midőn a’ haza tárul vidékeit ellenség dúlja, vegye fel rögtön e’ törvényczikket, adja vissza szabadságát a népnek , ’s nyújtson rögtön alkalmat, hogy a’székely is vérét és életét a’ hon megmentéséért szabadon áldozhassa. Kossuth Lajos: Én az erdélyi viszonyokra nézve aként vélekedem, hogy az előttünk fekvő törvény czikkekben vannak olly pontok, a’ mellyek iránt soha sem lesz szerencsés a’ ház az erdélyi követ urak egyetértésének örvendhetni; hanem a’ mellyekre nézve, akár ma, akár holnap, akár máskor tárgyaltassanak, különböző vélemények fognak nyilvánulni. Hanem engemet ezen állapotra nézve az nyugtat meg, hogy mi Erdélyre nézve a’ legsürgetősebb a’ végett, nehogy ott a’ reactio támaszpontra találjon, az nyugtat meg mondom, hogy épen ezek nem ollyan pontok, mellyekre nézve akár eltérő vélemények, akár pedig súrlódások merülhetnének fel; 's ezért megértve a’ körülmények sürgős követeléseit, kérem a’ tiszt, házat ne méltóztassanak elhalasztani azt, mit megtenni kétségtelenül lehet. Kérdem , mi vélemény különbség lehet arra nézve, hogyha már egyszer ministeri kormányzat van, gubernium, 's thesaurariatus nem lehet? Mi vélemény különbség lehet arra nézve, hogy a' székelyek, és határőrvidéki katonaság sérelmei megszüntessenek ? És ha Kolozsvár városának kivánatait tekintetbe vesszük, miért ne lehetne magát az igazság szolgáltatásnak Erdélyre! alkalmazására törvényjavaslatba tett azon három pont iránt határozni, mellyekben mondatik, hogy a’ királyi tábla Erdélyben maradjon ott a' hol van ? hogy a’ kormányszék megszűntével Kolozsvárott állitassék-e vagy nem egy főtörvényszék ? és hogy a’ pesti hétszemélyes tábla részéről neveztessék ki oda egy osztály? miért ne lehetne, mondom ezek iránt határozni? Én nem bánom, ha engedünk a’ körülményeknek annyit a’ mennyit kell, ’s elhalasztjuk azon kérdéseket, mellyekre nézve véleménykülönbség támadhatván , felölök határozni nem egy könnyen lehetne; de hogy azt, miszerint gubernium ne legyen, annyival inkább, mint a’ reactiónak szolgál, s azt, hogy Kolozsvár városának ez vagy amaz megadassák, elhatározni ne lehetne, nem tudom átlátni, mert hiszem, hogy nem nagy véleménykülönbség fog ezekre nézve támadni, hanem egyszerű százatolással lehet bevégezni. (Átalános helyeslés.) Elnök: E’ szerint tehát a’ 10, 41, 12, 13, 16 és 20 dik $-sok fognak felolvastatni. Drágos: Ha megegyezik a’ hír Kossuth előadásában, akkor e’ dolgot pontorként kell tárgyalni, nem pedig osztályokra utasítani, mert különben én is szót kérek. Pálffy János: Én az első czikket is kívánnám felolvastatni , 's megállapítani, mert az unió már ő felsége által is szentesítve lévén, bizton kimondhatjuk másodszor is Erdélynek Magyarországgali egyesültét. (Nem szükséges). Keller jegyző: Olvassa az unió tárgyában kelt törvény javaslatok 10 dik czikkét. Tizedik törvényczikk. A’ közigazgatásnak Erdélyre alkalmazásáról. 1. §■ Az erdélyi királyi kormányszék (gubernium) ezennel eltöröltetvén , mind azon törvényhatóságok , mellyek eddig a’ királyi kormányszékkel közvetlen hivatalos érintkezésben állottak, ezután egyenesen és közvetlenül a’ magyar ministeriumtól veendik a’ rendeleteket, utasításokat, parancsolatokat. 2. §. Mindenféle vallásfelekezetek egyházi kormánya , és iskoláiknak nevelési igazgatása a’vallás- és közoktatási minister felügyelése alá rendelteknek. 3. Az erdélyi kincstár megszűntnek nyilváníttatván , mindannak kezelése és rendezése, mi hatósága körébe tartozott, a’ pánzügy’s illetőleg a’ kereskedelmi ministerre bizatik. 4. §. Az erdélyi összes katonaügyek igazgatása a’ hadügyministerre bizatik. — De az úgynevezett székely ezredhavasok és az őrvidékeken levő minden egyéb közjavak a’ pénzügyminister kezelése alá tartoznak, — minden magánjogi természetű követelések a’ magok épségükben hagyatván. 5 Erdélyi törvényekben gyakorlott és az ottani viszonyokat ismerő egyének mindenik ministeriumban a' szükséges számmal fognak alkalmaztatni. Berde Mózsa: A’XI. eze dik szakaszához kötelességem hozzá szólani, mert azon szakaszban a’ székely ezredek havasai, 's ezekből felmerült tőkék, és ismét az ezekből tett katonai építmények, telkek , iskolák tulajdonisága felett tétetik határozat. Engedjenek meg önök, hogy ennek előtte megmondanám egypár szóban azon havasok történetét, ígérem, hogy a’ lehetségig rövid leszek, mert én meg vagyok győződve, miként a’ legnagyobb bűn a’ haza illy súlyos perczében ok nélkül csak egyetlen perczet is elrabolni. Azon havasok , mellyekről fentebb szólani szerencsém vala , egyes községeké voltak századok folytán. Midőn az ozmán betört táborával , azokat ezen községektől a’ moldva és oláhországi birtokaihoz csatolta. Midőn a’ török kivezetett Erdélyből, a’ tulajdonos községek birtokukba visszavették, azonban a’ német kormány kezeikből hatalom utján kifoglalta, és az ezredek rendelkezése alá adta, és máig jövedelmeit húzza , és bár több orsz. gyűlések, a’ királyi kormány, a’cancellaria , sőt maga a’ király is ki-, és visszaadatását megítélték , de a’ bitorló ezredek vissza nem adták. Ez a’ havasok története. És ime most is az érintett szakaszban ezek a’ ministerium kezébe tétetnek, a helyett, hogy a’tulajdonosoknak visszaadatnának. Én tehát ezen ellen nyíltan tiltakozom, bele nem egyezhetem, hogy e’ gyűlés valaki sajátját elvehesse, sőt esedezem a’ háznak, méltóztassék akép intézkedni, hogy rögtön adassanak vissza. A’ tőkék pedig , telkek, és építmények hagyassanak egyenesen azon törvényhatóságok rendelkezése alatt, mellyeknek kebelében feküsznek. Mi ezt nemzeti vagyonnak tartjuk, olly vagyonnak, mellyet a’ legszentebb, legdicsőbb közczélokra fordítni legszentebb akaratunk, mellytől elüzetni egyátalában nem akarunk. Ezek folytán tehát esedezem a' háznak, méltóztassék az érintett S-ból csak ezeket hagyni meg: az erdélyi összes katonai ügyek igazgatása a’ hadügyministerre bizatik, a’ többi sorokat pedig kitörölni. Perczel Mór: Azt gondolom , több illy kérdések is fognak előállani ezen törvény végrehajtásánál, de itt ítéletet mondani arról, hogy van e igazságos követelése valakinek vagy nincs, nem lehet ezt megvizsgálni a’ végrehajtó hatalom, a’ ministeriumnak feladata, ugyanazért kívánom , hogy maradjon meg a* szerkezet. Mikó Mihály: Az előttem szólónak állításából is épen az következik, hogy annak, mit Berde követtársunk kihagyatni kívánt, ki kell maradnia. Igaz az, hogy a’ ház nem mondhat ki ítéletet e tárgyban ; de épen ez oknál fogva , mert a’ kérdéses szakaszban ítélet mondatik ki, midőn kijelentetik , hogy a' havasok ezután a’ hadügyi ministerium rendelkezése alatt fognak állani, kivánnám, hogy sem az ne mondassák, miszerint ezen havasok megmaradnak azon kezek közt, hol vannak, sem az, hogy nem maradnak, hanem hagyassák ki az egész czikk. Kemény Dénes: Nekem úgy tetszik, hogy az előttem szóló követ úr nem olvasta jól el a’ kérdésben levő pontot, mert ebben nem hadügyminiszerről van szó , hanem pénzügyi miniszerről, ’s épen az a dolog veleje , hogy most, az említett havasok, az ezredek vezérletének kormánya alatt vannak; itt pedig mondatik, hogy mint olyanok, mellyek a’ közvagyont képezik, a’ pénzügyminister rendelkezése alatt legyenek; ’s épen a felett forog a’ kérdés, lehet-e ministerialis kormány mellett alkotmányos országban a hadügyminister rendelkezése alatt, eféle közvagyon, vagy nem ? Én azt mondom — nem, mert ha ezelőtt lehetett is mindenféle kormányzatot egybe keverni, nem lehet azt most, midőn van különféle ministeriumunk. S már ha azt kérdezi valaki, hogy tehát mellyik ministeriumhoz, a had vagy pénzügyi ministeriumhoz tartozik-e az említett havasok felőli rendelkezés? azt felelem a pénzügyministeriumhoz, mert minden vagyon, minden jövedelem kezelése ehez tartozik. És ha találkozás ezen havasok közt ollyanok, mellyekhez jogát valaki tisztán bebizonyíthatja: ezekre nézve kívánom, hogy az illetőknek átengedtessenek , mert a magánosok igényeit sértve látni nem akarom; de ha illyen magánjog nem bizonyíthatik be , akkor maradjanak azon ha«vasok a kormány és pedig a pénzügyministerium rendelkezése alatt. Gaál János: Bátor vagyok kimondani, hogy ha a’ ház ezt eképen fogadja el, ez esetben ollyan elvet tesz le a’ székely földre nézve , melly ott még nem létezett t. i., hogy ottan status vagyon is lenne (köszbe szólás: hát a’ sc*aknák). — Követtársamnak vélekedése oda ment ki, hogy a’ háznak ez csak ideiglenes határozata mig a’ magánjogi követelések be fognak bizonyitatni. Én tehát csak ezen szót kívánnám bele tétetni „ideiglenesen.“ Kemény Dénes: Egy része a' havasoknak ollyan, melly senkinek sem fog ítéltetni, ’s egy része a' töröktől volt visszafoglalva. — Оincz. A’ mint látom , a’ szerencsétlen román ajkuakról nem emlékező a commissio, csupán csak a székelyekről szól. Ottan pedig vannak román ajkú határőrök is, ezek is kívánják, hogy a' havasok az övék legyenek. Ezekről is kellene tehát említést tenni. Вder Antal: Mi Csikszék követe megemlített, méltón ássanak meggondolni, hogy az volt estyik legnagyobb terhe a’községeknek ; erőszakkal vétetett el tőlök a’ föld , 's már most, ha könnyítést akarunk tenni rajtok , nem csak szolgálatbeli terhét könnyítsük a’ katonáskodásnak , hanem a’ tulajdont is adjuk meg nekik. (Szavazzunk.) Teleky Domokos: Ha szavazni kívánnak elállók a’szótól, de úgy tartom, lehetetlen azt kimondani, hogy olly birtok, melly most a' kormány által kezeltetik, addig mig a’ magánjogok ki nem bizonyitatnak, senki által ne kezeltessék , ez által csak a dilapidatiónak adunk alkalmat. Miután a* törvényezikkben a’ magán jogok tisztán vannak kikötve, ennélfogva rajtok sérelem nem történik. S miután vannak havasok, mellyek vélekedésem szerint nem magán birtokok, hanem az álladalomnak fognak maradni, ezt bajos is lenne kimondani. Pap Zsigmond: Azon véleményben vagyok, hogy a’ szegény székelyeknek, kik annyit tűrnek legyen ösztönök a' katonáskodásra, a’ havasok, melly hajdan tulajdonaik voltak törvény által vissza-