Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-14 / 79. szám
párnahajat. Tolnai István 1 pár vis. fehér ruhát. Molnár Sámuel 1 köteg lépés, Dömetér. 2 új párnát és 1 lep., Vig Sámuel 2 bögrét és 2 tányért. Molnár Pál 1 használható gatyát, és 1 rész inget. Möszner András serfőzö 1 pár használható fehér ruhát 5 pár fáslit. Tószegi Pálné 1 párnaczihát. Csávai Hódi Pál 1 rongynak való gatya és 1 uj párnacziks. Katona litván 1 uj szalmazsák. Rubin Henrich 1 ócska rósz szalmazsákot, 2 pár viseltes fehér ruhát, 3 pár rosz papucsot; Szénási Sámuel két szál lepedőt és egy párnahajat; Laskai Muzsi Péter egy uj szalmazsákot; Kovács J. 1 szalmazsákot; Vetró Mihály 1 csomó tépetet; Vácsi Antal 1 ócska gatyát; Kiss István egy tollas párnát; Mózes István egy párnát, lepedőt és tépetet; Cz. Nagy Pál egy szalmazsákot, egy jó lepedőt, egy ócska párnahajat, 2 ócska inget és egy gatyát; Varga István egy új len takarót, egy tollas párnát, egy tollas derekadat, egy új lepedőt, két pár új, egy pár ócska fehérruhát, özv. Búzás Jánosné egy ócska gatyát; Bereczki István egy párnát és párnatakarót ’s tépést; Kertész Márton két lepedőt; Hegedűs kántorné egy köteg tépést; Elek János két inget, két gatyát, egy lepedőt és egy új párnahajat; Viski Péter egy rész inget és egy használható lepedőt; Diószegi István két pár ócska fehérruhát; Csábi Sámuel egy jó lepedőt és három viseltes párnahajat; Maksa Mihályné egy pár viseltes fehérruhát; Tokai Sámuel rongynak való inget és gatyát; fia Beller György egy lepedős paplant, egy külön paplant és egy párnát; Hezsó Mihály 2 kis inget, és egy ócska gatyát; Lukács Ferencz 2 új szalmazsákot, két új lepedőt, két ócska párnahajat; Beretvás Józsefné egy gatyát, egy inget és egy viseltes lepedőt; Fekete István egy paplant, egy szalmazsákot, egy lepedőt, két inget és egy párnahajat. A’katonai kórházra Kovács Ferencz vásárhelyi szolgabiró úr által a' következendő adakozások gyüjtettek, elhunyt vitézeink illő eltakarítására: Karász Benő fizetett 5 pengő ftot, Kaszap Mihály 5 ft, Fekete Mihály 5 ft, Jeszenszki László 1 ft, Medveczki Antal 1 ft, Kovács Ferencz 2 ft, Herczeg Ferencz 1 ft, Kovács Károly 2 ft, Adler Ignácz 2 ft, Mihályi István 40 krt, Szenti János 30 krt, Varga István 30 krt, Lukács Ferencz 2 ft, Égető István 2 ft, Mónus János 30 krt, Szél Pál János 40 krt, Telki István 1 ft, Muzsi István 1 ft, Zsoldos István 20 krt, Bán Ferencz 20 krt, Szüts Pál János 20 krt, Szabó Péter 40 krt, Kovács kapitány 2 ft, Joó Mihály 1 ft, Hódi János 1 ftot, Balás János 5 ft, Illés Péter 10 krt, Bán Tamás 10 krt, Török István 20 krt, Libor András 20 krt, Kenéz Pál 20 krt, Diószegi István 20 krt, ifjú Barta János 20 krt, Rostás Pál 10 krt, Tornyai József 20 krt, Bojtor Károly 1 ft, Rósa 30 krt, Kecskeméti 20 krt, Révesz Pál 20 krt, Nagy Mihály 30 krt, Vincze Sándor 1 ft, Szomor József 1 ft, Gaal Dániel 2 szál köteles deszkát. Öszvesen pengőben 50 ft 40 kr. BELFÖLD. B á cs bó 1, apríl. 10-én Perczel Mór tábornok ur a’ csajkások kerületéből gróf Batthyány Kázmér úrhoz intézett legujabbi tudósításában hirül adja, mikép a’ goszpodinczei eredményes csatánkban az ellenség emberben, ’s hadiszerekben tetemes veszteséget szenvedvén, — a’ csajkások nagyon meg vannak ijedve ; — továbbá be kezdik látni, hogy anyagi érdekűk ellenszegülésük által veszt, mig ellenben csatlakozásuk által csak nyernek, melly okból remélhető, hogy az egész kerület legrövidebb idő alatt a’ magyar kormánynak alá vetendi magát. Már tegnap az elsánczolt Csurog népe fehér zászlóval jött seregünk elébe, magát megadni; a’ tábornok körlevelet bocsátott a’ kerületbeli helységekhez, hódolatra felszólítván, f. hó 8- kán Zsáblya (Josephsdorf küldöttei már megjelentek. A’ már meghóditott helységeket illetőleg a’ tábornok rendelkezett ; kihirdette, hogy az eddigi végőri viszonyok a’ kerületben megszüntetnek; meghagyta, hogy a’ községek elöljárókat válaszszanak, kik a’ helységekből majd Zsáblyán összejövendnek, ’s egy főbírót választandnak, ’s ezen biró egy küldöttséggel a’ grófhoz fog járulni Szabadkára, a’ kerület, polgári, politikai tekintetbeni rendezését illető szabályokat, ’s intézkedéseket kikérendő. Az ideiglenes rendelet értelmében a’ csajkás kerület továbbra is külön kerület maradna, az igazgatási nyelv, valamint a’ községekben, úgy az egész kerületre nézve szerb lenne. — A’ helységek küldöttei együtt a’ nemzeti gyűlésre egy követet küldenének; egyébiránt közbocsánat a’ kerület lakosainak. — Tartoznak azonban minden ágyukat, lőszereket és fegyvereket a’ mieinknek átadni. Igen óhajtjuk, hogy eljőve a’ számolás ideje, a’ szörnyűséges nagylelkűség mellett meg ne nyúzzanak ujlag benünket a’ ráczok. A’ jövőt ki látja ? ’s nem emeli-e fel a’ pokoli hydra fejét első alkalommal újra? pedig az illyen alkalmak könnyen előfordulhatnak. — Tehát a’ csajkás kerület egy compact rácz fészek, a’ lázadásnak gyúpontja marad ezután is; hiszen a’ tiszai koronás kerületet is meg kell szüntetni, nem pedig privilégiumok , sok külön vált heterogen elemekkel a’ közigazgatás gépezetét nyikorgóvá tenni. — Hogy esküdtünk múlt septemberben égre földre, hogy csak egyszer a’ lázongó ráczok le legyenek törve, szét fogjuk őket polyvakép szórni, ’s a’ csajkás kerületet tisza-alföldi magyarokkal benépesíteni, hogy a’ Dunánál egy magyarokból álló örláncz legyen, melly a’ tulfelölről bármikor áttörni akaró rablóknak gátul szolgáljon! Itt hát az idő, ébren legyünk, emlékezzünk a’ múlt hetekre, ’s a’ jövőre nézve úgy intézkedjünk, hogy az elmulasztott alkalom miatt bánattól ne kínoztassunk. Bezdánál ’s a’ Ferencz-csatorna felső torkolatánál ugyancsak befészkelték magukat a’ ráczok vagy hat ágyúval, mig mi a’ csatorna alsó részén az irgalmasságnak bámulatra méltó jótéteményeivel halmozzuk őket. Turián hadseregünk kit sem talált,Földváron sem; Ó-Becse üres. Ma Szabadkán a’ városház teremében a’ fergeteg után bizottmányi ülésünk volt; összejöttünk tehát újra; a’ ráczok többeket soraink közül kivégeztek, és igy illyen időket is kelle elérnünk. A’ zöld asztalnál olly kényelmesen éreztük magunkat, ’s az ágyúkról pompás beszédeket tartottunk amúgy igazi táblabizótosan. Gróf Batthyány orsz. biztos úr levele a’ bizottmányhoz olvastatott fel, melly mellett kiadott rendeletét a’ tisztviselők uj névsorát, ’s az ezek számára adott utasítást küldé át. Tetszett az eljárás, ’s a’ grófnak czélszerű intézkedéseiért köszönet nyilváníttatni, ’s hogy e’ megyére ezentúl is gondja legyen, megkéretni rendeltetett. F. hó 14. ismét ülés lesz, mikor a’ tisztviselők hivatalukat elfoglalni fogják, ’s az esküt leteendik. A’ rendelkezés a’ megye új rendezése, a’ közigazgatás érdekében megtételeit; hiszszük, a’ tisztviselők irányában nem lesz alkalom, az utasítás némelly pontjait igénybe venni. De ellenörködésre van szükség, nehogy Bácsmegye a’ közigazgatás tekintetében oda sülyedjen, hol ezelőtt tespedett. A’ római sánczokban elfoglalt ágyúk Szegedre szállíttatnak. Zemplénből, april 5-kén. Megyei bizottmányunk, melly Schlick proclamatióinak circulatiója előtt háromszáz tagot számlált, Szemere Bertalan t. h. fő kormánybiztos úr által caszáltatván, most csak 33 tagból áll. Ilyen bizottmányi ülés tartatott április 2-ik és 3-kán főispáni elnöklet alatt, mert első alispánunk azért, hogy Schlick német levelét gyűlési felvétel alá terjesztette , felfüggesztetett hivatalától, másod alispánunk pedig azért, mert nem elég korán távozván lakától, midőn Schlick a’megyére tört, annak rendelkezése alá jutott, ’s következőleg egy nagy lótfejü sasos német levél felett tartandó gyűlésre kemény parancsot köröztetett, ’s ezek miatt gyanúba jővén, leköszönt Főjegyzönk is vád alá helyheztetett, mert Schlick "német levelét igen talpra esetten forditá magyarra rögtön, a’ mint azt felolvasó. Illyen crisis alatt lévén az elnökség, azért van szükség főispánra. Főispánunk gyűlés előtti napon és gyűlés napján majd délig conferentiázott, ugyanazért úgy ment minden, a’ mint eleve kiterveztetett. Tudni kell, hogy múlt évi octoberben egy zali gyalog és 80 lovas önkénytes indult innen a’ csatatérre, a’ gyalogok most jöttek vissza, turva sokat, kiállva többet a’ kemény előőrsi szolgálatban, és fáradva legtöbbet. A’ huszárok részint el sem mentek , részint Dézstöl hazáig retirálván hon maradtak, részint elnyomorodtak, de részint becsülettel feleltek meg, ’s most tehát ők is itt vannak a’ bányán vannak; hogy illy szép erő kelt ki Zemplén kebeléből, annak előmozdítására sokat jön egy megelőző gyűlési határozat, mellyben kimondatott, hogy a’ melly tisztviselő felajánlja magát egy évi önkénytes szolgálatra, és példájával von maga után másokat, visszatértével azon hivatalt azonnal elfoglalandja, és az csak ideiglenesen töltetik be. Az ifjúság buzdításául pedig elhatároztatott, hogy helyettesítések csupán 50 éven felüliekből létetnek, ’s visszatérvén a’ csatamezőröl, minden mások felett ők fognak hivatalokra alkalmaztatni. Most visszatértek, a’ kik alkalmazást nem nyertek , ’s itt az idő beváltani a’ határozatot. Előadá tehát elnöklő főispán úr, hogy több hivatalok megüresülve, másokra nézve az ideiglenes hellyettesitések lejárván , azok betöltéséről intézkedni kell. És azonnal készen volt egy indítvány, mellyben előadaték, hogy a’ jelen bizottmány nem az lévén, melly 1848-ban megválasztatott, különben sem lehetne a’ törvény értelmében eljárni a’ helyettesítésekben , tehát írjunk a’ honvédelmi bizottmányhoz, hogy a’ volt bizottmányt állítsa vissza, továbbá vád alá helyezett első alispánunk főjegyzőnk felett mondja ki ítéletét, mi pedig addig bizzuk meg a’ főispánt , hogy mellé kinevezendő néhány bizottmányi tagokkal egyetértőleg minden hivatalok betöltését eszközölje. Az indítvány minden pontjaiban elfogadtatott, ’s még csak azzal sem toldatott meg az utána következett indítvány ellenére, hogy a’ fenálló közhatározatokhoz képest, mindaddig a’ mig van táborban szolgált alkalmas egyén, azoknak tulajdoníttassék elsőség. Nem, mert már mi azon határozatokról megfelejtkeztünk, mintha következetesnek lenni szégyen volna, ’s hazafi feláldozásra szükség nem lenne. ’S a’ helyett, hogy az érdemeseket jutalmaznók, azon törjük fejünket, hogyan lehetne az ideiglenes véneket, kiket csupán a’ hivatal vesz ki feketesárga szinekből, megtartani, és még ollyanokat is befészkelni, kik a’ hajdani ellenzék mellett buzogtak ugyan egykoron, de az administrátorok fénykorában elpártoltak rátul, és voltak az administrátor batárjának hűséges csatlósai; mártius óta pedig fülelnek, mintha, mondanák : „bárcsak tudnák, mellyik fél győz, hogy oda állhatnánk!“ Régi levéltárnokunkat csodálatosan kisérté meg a’ sátán mikor Schlick itt járt, és Ottstaedt térparancsnok utasításából az új útszabályzási és más térképeket a’ levéltárban kerestető, azt súgó levéltárnokunknak a’ sátán: „te öreg, vedd el a’ hűséged alatti arany és ezüst emlékpénzeket, és mondd, hogy az ellenség rabolta el.“ És úgy jön, az öreg reszkető ajakkal rebege el többeknek, miként rabold el a’ gaz ellenség még az emlékpénzeket is. Ámde a’ főnökét ismerő levéltári segéd azt kérdi ,hát nem adott nyugtatót az ellenség ama pénzekről, hiszen a’ házi sőbeszédőnek adott a’ tőle elvitt tizenkét ezer darab ezüst húszasokról?1 „Dehogy adott,’ jön a’felelet. ,Nos tehát adja ki urambátyám a’ feljegyzést, és én megyek Schlick után, ’s vagy visszahozom az emlékeket, vagy nyugtatványt veszek.1 „Jól van,‘ mond a’ főnök, „csak rendeljen fogatot, én addig elkészítem a’ consignatiót.“ ’S midőn a’ fogat készen van, összeszidogatja a’ segédet, és nem ad feljegyzést. Ezen töredelmes tréfában három nap telt el, és azután mondá az öreg úr, hogy ő csak meg akarta ijeszteni segédjét, miért nem volt mellette mindig a’ levéltárban, míg az ellenség Ujhelyt szállva tartá. A’ vastag tréfa az öreg hivatalába került, elmozdíttatott.— Ezután szóba hozatott, hogy már két hónapja, mióta Schlick elment, és még sincs nyilvánosság elébe tárva, hogyan lehetett az, hogy Schlick, a’ mint beszélik, tizenkét ezer darab ezüst húszast talált azon házi pénztárban, mellynek gondviselője már ezelőtt esküdözött, jóval a’ mesterembereknek, önkénytesek özvegyének, hogy nincs pénz a’ cassában, ’s egy ötös bankót száz pengőért sem lett volna képes felváltani. Erre a’ leköszönt másodalispán úr felelé megnyugtatólag, hogy a’ megyét azon húszas pénzek elvitele miatt semmi kár nem érte. Ámde tisztában akarván lenni, felkéretett alispán úr, nyilatkoznék kereken, ha váljon tehát a’ pénztárnak saját pénze volt-e az? Mire aztán csak kijött, hogy vízszabályzási, és más deponált pénz volt, ’s csak azt érté, hogy nem adó pénz volt, így hát mégis érdekünkben van tudni, miért nem mentette azt meg a’ pénztárnok, a’ mire elég ideje és útja módja lett volna, meg fogjuk tudni. Meg akarjuk tudni még azt is, hogy azon önkénytesek nejei , kik a’ csatatéren távol voltak, miért nem kapták a’ megye által kötelezett húszasokat ’s miért illettettek méltatlan bánással, és a’ mi legfőbb, midőn haza jöttek az önkénytesek, miért vétettek el tőlük a’ pecsétes levelek, és szolgálatuk idejéig eső húszasokról szóló nyugtatványok, holott kinek 30, kinek 20 húszassal kevesebb fizettetett, ’s hogy szót tettek, kihajtattak ? Szemere Bertalan főkormánybiztos úr által tervezett négy ezernyi védsereg fizetési és élelmeztetési költségéből e’ megyére eső mennyiség Boronkai kormánybiztosunk felszólítására teljes készséggel felajánltatott, ’s ehez képest az adó kivetés iránt intézkedés létetett. Ennyit a’ gyűlésről. A’ védsereg gyűl, ’s a’ harczias szellem most is Patak városában mutatkozik minden községek felett, a’ holott Pálkövi Antal önkénytes százados felhivására egy nap alatt száznál több derék legény csapott fel. Ujonczaink is állíttatnak, ’s most jön az ifjúság java, a’ 22 és 23 éves. Most már nem is kíván a’ besorozó bizottság holmi hat pengő forint ráadást minden legény után, úgy nevevezett, de publicum elébe soha sem juttatott költségekre, mint ez régebben követeltetett. Azon felvidéki tót atyánkfiai, kik minap Kassára szándékoztak Schlick utódjához, törvényszéki ítélet következtében példásan megbotoztattak és nyirágoltattak; akasztófára egy sem találtatott qualificáltnak. Herczeg Breczenheim Ferdinánd Patakról eltűnvén, és Kassán Schlicknek látogatást tevén, most vagyonai összehratnak. Azon hir, hogy az uj császár Gallieziában a’ zsidókat emancipálta, ’s azért húsz ezer katonát vállaltak kiállítani, nagy gyűlöletet gerjeszt nálunk a’ magyar zsidók ellen, kivált midőn az aljasabb és ostobább zsidókról az ellenséges járatkor itt is árúlást kellett tapasztalni. Az ostobább zsidó a’ spionságot is Gschaeftnek tartja, és az illy söpredékek okozzák a’ derék szelleműek elleni gyűlöletet is a’ nép szívében. Népünk — kevés elámított, és a’ commassatióval megrontott elégedetlenen kívül — a’ legjobb szellemű, és pedig nyelv, és valláskülönbség nélkül. Beszélhet ennek Hurbán, Schlick, és küldhet proclamatiót akár mennyit. Ez meg van győződve lelkében, ügyünk szent igazságáról, és véréhez életéhez forrva a’ magyar kormány szerelme. A’ Windischgraetz-féle proclamatiókra császári szózatokra azt feleli: „ki kérte őket, hogy ide jöjenek az országba, rendet csinálni? nincs itt semmi rendetlenség martius 15-ke óta. Ki panaszkodott a’ császár előtt a’ magyar kormány ellen? Nekünk jól volt a’magyar kormány alatt dolgunk, nem kell nekünk az a’ császár, a’ ki hazudik, és mikor rendet emleget, akkor gyilkoltat és raboltat.“ Az eddig úgynevezett polgárság — kereskedők, mesteremberek, és egy szóval a’ nem urak, de birtokosok — testestől lelkestől független magyar érzelmű, egyetértő és elszánt. A’ napi eseményeket, kifejlődéseket éber figyelemmel kiséri, ugyanazért ama felekezetet, melly szakadás előidézésében vesztegeti a’ drága időt, kárhoztatja, és az országgyűlés és honv. bizottmány eddigi politikájával teljesen osztozik, ’s annak fentartásáért és a’ mételyek eltávolításáért mindenre kész. A’ régenten úgynevezett honoratiorok — vezérei a’ polgárságnak, és összesimultak az egyenlőség testvéri indulatával. Az urak — kevesen vannak. Némellyik sehogy sem találja magát, mert már nem táblabiró. A’ műveitek azonban teljesen jól érzik magokat, mert ők az idővel és szellemmel haladnak. A’ tarczali dombra — a’ derék Klapka által vívott tarczaltokaji ütközet emlékéül — kápolnát szándékoznak építeni, mert hiában, de mi Klapkának felette sokat tulajdonítunk. Ő tört® meg bizakodó Schlick másonnan is gyarapodott erejét.