Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-20 / 84. szám
Lemondtak ez által, és pedig valamig az austriai felséges háznak bármelly ivadéka életlen lesz, mindenkorra , az ország rendes királyválasztási minden jogukról, ’s ezt még csak azon esetre tartották fen, ha az austriai ház és uralkodó egész család (mitől az isteni gondviselés őrizzen !) kihalna. Ezen örökösödési rend szerint a’ magyar királyi korona és trón, akár halál, akár lemondás által jöjjön üresedésbe, (melly utóbbi trónváltozási módra nézve sem hiányzanak honi történeteinkben a’ példák) a’ közvetlenül következő trónörökös , vagy ha jogáról ez is önként lemondana, ennek legközelebbi törvényes utódja lép az austriai császári ’s magyar királyi trón birtokába. — így történt ez legközelebb, múlt évi december hó 2-kán, midőn a’ tizennégy év lefolyása alatt atyai jósággal és szelídséggel uralkodott I. Ferdinánd , austriai császár , Magyarországnak e’ néven ötödik királya, ugyanaz nap kelt legmagasabb manifestumában kimondott okoknál fogva, az austriai összes birodalom uralkodói székéről, következőleg a’ vele várhatlanúl összekapcsolt Magyarország koronájáról is leköszönvén, az örökösödés rendén arra hivatott testvér öcscse pedig, fenséges Ferencz Károly cs. k. főherczeg, a’ koronáhozi jogáról egyszersmind ünnepélyesen lemondván, ennek elsőszülött fia, fenséges Ferencz József, kit a’ pragmatica sanctio szerint ezen visszalépések után az uralkodás egyenesen és törvényesen illetett, az austriai császári’s magyarországi királyi trónt I. Ferencz József név alatt azonnal elfoglalta. Nem szűnt meg tehát V. Ferdinánd lelépésével a’ királyi hatalom ez országban, ’s azon hűségi eskü, mellynek kötelezésétől a’ lelépő felség ön személyére nézve, addig volt alattvalóit felmentette, szintúgy kötelező erővel bir a’ trónra lépett I. Ferencz József királyunk ő Felsége irányában, ki sarkalatos törvényeink értelmében teljes joggal vette át az uralkodást, és kitől az engedelmességet senki ezen alkotmányos hon polgárai közül bűn nélkül meg nem tagadhatja; mert Üdvözítőnk nyíltan parancsolja, megadni a’ császárnak, mi a’ császáré; az apostolok fejedelme pedig II. levelében arra inti a’ keresztényeket, hogy engedelmeskedjenek a’ felsőbbségnek, akár magának a’ fejedelemnek , mint legfelebb valónak, akár a’ helytartóknak, kik tőle küldetnek; mert ez az Istennek akaratja. Azért kelle pedig hazánk ezen alkotmányos viszonyait a’ lelkipásztorok és kedvelt híveink előtt bővebben is felvilágosítanunk, mivel tudjuk azt, hogy a’ hon lakosainak legnagyobb része a’ dolgok és események elhallgatása vagy szántszándékos elferdítése által a’ szabadság ’s törvényszerű függetlenség túlfeszített eszméivel ragadtatott azon veszélyes harczra, mellynek valamint kitörése az országot nyomorral és rendetlenséggel borította el, további folytatása azt a’ veszély, és soká tartható ínség örvényébe sodorhatja. Magyarországnak sajátságos helyzete, ’s jóllétének és ősi függetlenségének biztosítása tette szükségessé, hogy a’ bölcs és előrelátó elődök az ősi alkotmány megtartása mellett, az országot ugyanazon egy uralkodó személyében, és a’ kölcsönös védelem biztosítása alapján, az austriai örökös tartományokkal elválaszthatlan kapcsolatba hozták és szövetséges állásba léptették. Azóta a’ hont századokon át pusztította vad ellenség innen visszanyomatott, az ország határai ’s a’ külbéke hosszabb időre biztosíttattak. Az austriai házból származó királyok alatt épült föl e’ hon a’ török hagyta romok alól, indult virágzásnak köztünk a’ tudomány és polgárisodás, ’s a’ mit legelöl kell vala említenünk, a’ katholika egyház, melly e’ honban is, a’ mohácsi veszélyt nyomban követett vallási szakadás által kimondhatlan sok veszteségeket szenvedett, az austriai házból eredett dicső apostoli királyok védnöksége alatt újult föl viszontagságaiból. Azért, noha a’ múlt évben ápril hó 11-én bezárt pozsonyi országgyűlésen alkotott új törvények a’ régi alkotmányon lényeges változtatásokat tettek, a’ trónörökösödés rendét, ’s Magyarországnak az örökös tartományokhozi törvényes viszonyait sértetlenül hagyták, ’s mint a’ törvényczikkek élőbeszédében olvasható, az országos rendek ad pragmatica sanctiora hivatkozva, a’ nemzetnek ama fönebb dicsért jellemét is, miszerint a’ felséges uralkodó házhoz örök hűséggel ragaszkodik, kiemelendőnek tartották. Több fejedelmi legmagasabb nyilvánitmányok, mellyekben fi felségöknek, V. Ferdinándnak, valamint felséges utódának. Ferencz Józsefnek, a’ magyar néphez és országhoz intézett atyai intéseik ’s az ország kibékitésére czélzó legfelsőbb rendeleteik foglaltatnak, vagy csak roszul értelmezett fordításokban jöttek e’ honban köztudomásra, vagy nagyobb részt a’ nyilvánosság elöl elvonattak. E’ körülmény ’s a’ nép kedélyét felzaklató, szenvedélyeit izgatottságban tartó alaptalan hírek ’s koholmányok folytonos terjesztése, elhomályosították sokak előtt azon kötelesség ismeretét, ’s meggyengítették bennök a’ kegyelet azon érzelmeit, mellyekkel egy ország sem dicsekedhetett inkább, mint a’ királyához még a’ hatalmas franczia hóditó csábításainak daczára is hűségben megmaradt Magyarország. Holott azon okiratok tanúsága szerint nem szenved kétséget, jöl, hogy ő császári királyi felségének, V-ik Ferdinándnak atyai legmagasabb szándéka és törekedése eleitől fogva oda volt irányozva, miszerint a’ hazánkban megzavart békét helyre állítsa, ’s a’ viszálkodás szerzőit a’ törvényes engedelmesség útjára visszaszólítsa. 2or. Hogy e cs. kir. felségek, V-ik Ferdinánd és I. Ferencz József nem akarják szabadságunkat, vagy nemzetiségünket elnyomni; sőt azok további fentartását ünnepélyesen biztosítják; és hogy különösen a’ földmivelő népet az újabb törvények által megszüntetett úrbéri stroti’entra visufl' állítása iránt terjesztett álhirek alaptalanságára figyelmeztetvén, a’ részökre törvény által engedményezett nyereményeket minden jövendő időkre biztosítani kegyeskedtek. 3-or. Hogy a’ cs. kir. hadsereg élén föméltóságu herczeg Windischgraetz, mint főparancsnok és teljes hatalmú k. biztos, ő felsége legfelsőbb rendeletéből, ’s edül azon békeséges czélból lépett az országba ’s haladt egész Budapestig, miszerint ezen, a’ legszebb rendet tartó és példás fegyelem alatt álló hadserőnek tekintélye által lefegyverezze az ellenszegülőket, ’s a’ személy- és vagyonbátorságot biztosítván, a’ törvényes rendet ’s az irántai tartozó engedelmességet az egész országban visszaállítsa. Kinek is e’ szerint, mint az ország kibékéltetéjének magas rendeleteit nemcsak elfogadni, hanem pontosan teljesíteni, sőt a’ parancsa alatt levő cs. kir. hadseregek támogatása által üdvös czéljainak kivitelére segédkezeket nyújtani tartozunk. Csak igy remélhetvén azt, hogy alkotmányos szabadságunkat, mellyet a’ pártütés koczkára tett, megmenthessük. Ugyanazért, miután egy részről a’ törvényes fejedelem iránti hűség ’s engedelmesség őszinte és tartózkodásnélküli bevallása legszorosb polgári ’s keresztényi kötelességünkben áll; más részről pedig semmit inkább nem óhajthatunk, mint, hogy e’ honban a’ száműzött béke visszatérésével, a’ jó rend ’s közcsendesség helyre álljon, ’s a’ polgárok előbbi iparuk ’s munkásságuk folytatása által, jóllétük el kivitelét háborítatlan szorgalommal eszközölhessék, mint sz. Pál apostol meghagyta utódának sz. Titus krétai püspöknek, hogy a’ gondjaira bízott híveket a’ fejedelmek iránti engedelmességre ’s alattvalói meghajolásra intse, úgy mi is intjük és kérjük az Urban mindnyájokat, kiknek üdvössége fölött őrködnünk parancsolta az ur, tőlünk egykor számot veendő, de kiknek földi boldogságát is szivünkből óhajtjuk; miszerint az általunk őszintén és igazságban előadottak nyomán ne késsenek I. Ferencz József törvényes királyunk ’s urunk ő felsége iránt, szóval és tettes hűséget ’s engedelmességet tanúsítani, és ne várják be azon időpontot, hogy azon országot, melly a’ hűségben magát más által megelőztetni soha sem engedte, ő felsége törvényes urunk királyunk, hadseregeivel kénytelenittessék meghódoltatni. Csak egy éve még, hogy mostani urunk ő felsége legelső hivatalos föllépésével az ország fővárosában mindnyájunk szeretetét, tiszteletét ’s bámulatát magához hódította vala, akkor az ország 5 felségében egykori dicső, ’s a’ nemzethez különös vonzalmat tanúsító királyát üdvözlette, most az isteni gondviselés ő felségét megadta nekünk és a’ nagy birodalomnak ; ’s mivel gondosan , és hazánk iránti folytonos figyelemmel neveltetett föl, az ur, ki a’ népek millióinak jóllétét tette le kezeibe, megadja neki bölcseségének ’s igazságának azon ismeretét, mellyel népeit erős karral fogja védeni, szelíd jósággal kormányozni, jogtisztelet, igazság-kiszolgáltatás, a’ szellemi ’s anyagi kincsek fejlesztése által boldogítani. Kérjük tehát sz. Pál apostol szavaival a’ lelkipásztorokat és kedvelt híveinket, hogy Ferencz József ő felségéért, mint az ország törvényes királyáért, ’s azokért, kik a’ felsöbbségben vannak, tartassanak imádságok és könyörgések, miszerint csendes és nyugodt lehessen életünk az isteni félelem megőrzése által. Különösen pedig rendeljük, hogy a’ szent misében ott, a’ hol a’ király nevének kell megemlittetni: I-sö Ferencz-József urunk királyunk neve soroztassék be, ’s azonkívül minden ünnep ’s vasárnapon a’ collecta rendén fi felsége, I-sö Ferencz- Józsefért a’ nyilvános könyörgés megtartassék, egyszersmind pedig, hogy a’ békeségért eddig folytatott nyilvános könyörgések mig, mint reményijük, az isteni jóság és szeretet az áldott békét és nyugalmas időket visszaadja, ezután is naponkint mondassanak el. —■ Végezetre pedig a’ békességnek Istene, a’ ki a’ juhoknak az örökké tartó szövetség vére által való nagy pásztorát, a’ mi urunk Jézus Krisztust a’ halálból kihozta, igazgasson titeket minden jóra, hogy az ő akaratját cselekedjétek, munkálván bennetek azt, a’ mi előtte kedves, a’ Jézus Krisztus által, kinek dicsőség mind örökkön örökké. Amen. Kelt Pesten, januar 20-án 1849. A’ magyar püspöki kar. 309 NEM HIVATALOS RÉSZ. Metternich és a’ szabadság ügye. A’ férfiú, kinek nevét czikkünk homlokára tűztük, első Ferencznek jobb keze, V. Ferdinándnak mindene volt. Úgy látszott, őt választá a’ sors végrehajtójaúl ama czélnak, mellyet már az első Habsburg tűzött ki magának, és hagyott meg testamentumában utódainak. Kitűnő észtehetsége ’s fényes állása, megadák Metternichnek azon hatalmat, mellynél fogva képes volt volna a’ lelki sötétség börtönébe zárt népeket olly szoros bilincsbe verni, miszerint azok, akaratuk nyilvánítására teljesen képtelenek lettek volna. A’ múlt tavaszi események azonban ketté vágták azon rendszert, szétszakíták azon hálót, mellyet a’ Metternich esze olly ügyesen szőtt vala a’ népnek bekerítésére. A’ három százados terv hajótörést szenvedett a’ fölzúdult népakarat hullámzó tengerén, ’s magát az absolutismus bárkájának kormányosát is egy szigetbe sodorta a’ martiusi zivatar. Metternich itt is sokkal okosabb volt mint elvbarátai. Ő átlátta, hogy hasztalan küzd a’ rohanó hullámok ellenében, elvonult a’ vihar elöl, ’s John Bullnál kopogtatott be szállásért, hogy födele alatt pihenhesse ki fáradalmait. ■ De keblének hite itt sem tört meg a’ számüzöttnek, ő még most is hiszi, hogy az ügy, mellyért lelkét az ördögnek adta, győzni fog, és megérendi örömét a’ napnak, mellyen újra bilincseket lát csörögni a’ népnek kezén, ’s mellyen újra tündökölni látja a’ népnek vérében megfényesült koronákat a’ zsarnokok halántékain. A’„Revue des deux Mondes“ azt mondja, mikép Metternich úgy tartja, hogy a’ határtalan hatalmat bitorolt fejedelmek irányában türelemvesztett népek jelen öntudatra ébredése „csalfa alkalmazása az elvnek, merő esztelenség, és semmi erővel nem bir; következőleg e’forradalmi mozgalmaknak semmi életrevalóságot nem tulajdonit.“ ,,A’ politikai haladás (igy szólt tovább Metternich hitvallomása) egy körben mozog; ’s mentül előbb végzi futását, annál gyorsabban ér véget.“ ,,A’ Francziaországot és Európát megingatott rázkódás, elkerülhetlen és utósó oscillatiója a’ társadalomnak, melly miután a’ forradalom tapasztalásain keresztül, ment, ismét a’ korlátlan hatalom hitéhez fog visszatérni.“ ,,A’ népek elvesztik a’ forradalmi jellemet, a’ királyok az erőtlenség szellemét; ezek ugyanis drágán vásárlandják meg azon tapasztalást: mit tesz jogaiktól elállani.“ ’stb. Ez politikai hite Metternichnek, a’ jelen európai eseményekre vonatkozólag. Nincs mit csudálkoznunk illyetén gondolkozás módján azon férfiúnak, kiben vérré vált a’ despotiára vágyás, ’s kinek fürtéi az absolutismus népnyomorgató czéljainak végrehajtásában fehéredtek meg; ismételjük, nincs mit csodálnunk, hogy egy illy ember, bukása után is a’ zsarnokság diadalát hiszi. Az éhes disznó Londonban is makkal álmodik. Mindemellett nem tartóztathatják magunkat, hogy a’ nagy hírű diplomatának illyetén bölcselkedéseire csekély észrevételeinket meg ne tegyük. Hogy az öreg úr a’ jelen forradalmi mozgalmaknak semmi életrevalóságot nem tulajdonit, arról nem tehetünk, ’s ellenkezőre kapacitálni nem okunk sem kedvünk; de, hogy az igazságtalanul nyomott népek szabadságkövetelése nem volna egyéb, mint csalfa alkalmazása az elvnek, ’s merő esztelenség: engedjen meg nekünk a’ tudós herczeg, ezt nem fogjuk elismerni soha. Benőtt már annyira a’ fejünk lágya, hogy átlássuk, mikép ha csakugyan szükség volna is a’ fejedelmekre, ők vannak a’ népért, és nem a’ népé érették. Túl vagyunk rajta, hogy azt higyjük, mikép közvetlen az isteni kegyelem löki közénk, (mint a’ mesés hajdanban a’ békák közé) a’ királyt, ’s ép e’ hitben föltétlenül bókoljunk akaratának. Ezentúl a’ nép fog immár akarni; mert tudja, hogy ő teszi az álladalmat, rendeltetésének pedig csak úgy felelhet meg valamelly status, ha benne a’ valódi népakarat uralkodik. Ez a’ czél, mellynek elérésére törekednek, ’s mellyet megnyerni vérök árán sem drágálnak a’ népek. És ne higye Metternich, hogy egy amollyan bécsi fajta congressus itt is eldönti a’ dolgot, mint eldöntötte 1813-ban. Akkor Europa fejedelmei szövetkeztek az egy Napoleon ellen; most pedig Europa népei támadtak föl egynéhány zsarnok ellen, ’s e’ két viszony közt ég és föld a’ különbség. A’ népeknek csak akarniok kell, ’s akaratuknak árja el fogja sodorni azon haszontalan gátat, mellyet egyesek parányi ereje törekszik elébe vonni. Azt mondja az öreg úr, hogy a’ politikai haladás egy körben mozog?... Bámulunk rajta, hogy egy olly okos fő, miilyennek övét a’ világ ismeri, mikép teremthet illy idétlen állítást. Hiszen csak egy tekintetet kell vetnünk az emberiség történetére, hogy meggyőződjünk, mikép a’népek eleitől fogva folytonos tökélyesbülésen mennek keresztül, ’s a’ mint a’ tökéletesedésben előbbre haladnak, a’ szerint igyekeznek emelni és tökélyesbitni fokonkint politikai institutioikat is. Ez ép olly természetes, mint kézzel fogható. Hogyan lehet tehát mégis ollyat állítani, miszerint a’ jelen rázkódásnak meg kellett ugyan történnie, de ez volt utósó oscillatiója a’ társadalomnak, ’s majd ha keresztülmentünk a’ forradalom tapasztalásain, visszatérendünk ismét a’ korlátlan hatalom hitéhez. Mondta volt Metternich, hogy az embereknek a’ civilisatio jelen stádiumán át kellett menniök, de ez véghatára a’ műveltségnek, hol most állunk, és itt immár azon ponton vagyunk, honnan okvetlenül visszafelé kellene indulnunk, ’s elhányva kabátjainkat és minden szellemiséget, amaz első eredeti állapotba fogunk visszatérni, hol füge-levélbe öltözvén, marhák legeltetésében találandjuk a’ legfőbb boldogságot, — mondta volna ezt Metternich, nem állított volna vadabbat, mint az imént. Ellene szól a’ józan ész, ellene a’ tapasztalás. A’ mi hitünk szerint, a’ népszabadság sorsa az leend, mi volt a’ lélekismeret szabadságáé a’ reformatióé. Üldözték, pusztították akkor is a’ fáklyavivőket, kik világosságot terjesztenek a’ sötétségben tapogató népek közt. Épen úgy mint most. És mégis ezer meg ezer apostolai akadtak az igazságnak, kik nem féltek martyrjai lenni a’ szent ügynek. Épen úgy, mint most. És minden tilalmak daczára elterjedt az uj hit világa a’ föld kerekségén, megnyilatkozának a’ népek szemei, különbséget vontak a’ jó és rész között, és követték benső meggyőzéseiket. Épen úgy lesz most.*