Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-24 / 87. szám
s módon, amint átvette, átadta Madarász László honvéd, bizottmányi tagnak; ’s Madarász László erre az egész nyilatkozatában sehol semmi észrevételt nem tett. De még az i-ső pont szerént nagyobb gondatlanság volt az, hogy Madarász László nyíltan megmondja, miszerint a’ rendőri hivatalt utasította, hogy azon holmik Debreczen felé száláltassanak, Duscheck Ferencz álladalmi titkár jelentése szerint pedig csak azért volt megkeresve a’ rendőri hivatal egyénei által, hogy azon holmik Szolnokig szállítassanak, ’s Szolnokon már elveszhettek volna, ’s hogy el nem vesztek, csak a’ Duscheck Ferencz titkár úr gondosságának tulajdonítható, mert a’ szállításra utasított rendőri biztosság még csak annyit sem tett Szolnokon, hogy megtudakozta volna : fognak-e azon ládák ’s holmik Debreczen felé tovább szállíttatni. A’ második pontnál felolvastatott az, hogy egy vasas láda kulcscsal, két koffer pedig lakattal bezárva találtatott, egy nagyidda fedele csak nehány szeggel volt leszegezve.“ Nem ez van vádként felhozva, hanem, mert a’ textust nem lehet megszaggatni, ez, a’ mit leg alább olvashatni „lepecsételve nem volt egy sem, csak részint feltört, részint leszakasztott régibb pecséteket lehete rajtok látni.“ Ez volt azon kitétel, a’ melly czáfolatot kívánt, de a’ melly Madarász Lászlónak sem az eddig előadott nyilatkozatai, se a’ mostani előadásával megczáfolva nincs. Az mit Madarász László felhozott, hogy „a’ kulcsok ki- , bontattak“—épen azon czélból említtetik fel a’ Nyíri Józsa előadásából ezen kitétel „ekkor felbontván a’ több apró pecsétekkel ellátott papirosomét, kivettük a’ kulcsokat és a’ ládák felnyitásához fogtunk,“ mert, ez által már azon kulcsnak lepecsételtetése mintegy igazoltatik. ’S épen azért tartottuk kiemelendőnek, hogy a’ ház figyelmét ki ne kerülje azon körülmény, hogy a’ kulcsok pecsét alól kerültek ki. A’ mi a’ 3-dik pontot illeti, Fekete László előadásában benne van, hogy Budapesten az összeíráskor jelen voltak Kubinyi Ágoston museum igazgatója és Érdi János urak, kik külön válogatták azon holmikét, mellyek a’ museum számára megtartandók voltak, tehát külön válogatták szakértők; és, hogy megkülönböztessék a’ többiektől, berakták egy a’ gazdászati hivataltól átvett Verschlagba. Midőn tehát igy körüliratik, ’s a’ Verschlag tartalma — mert azt is tudni kell, hogy Fekete László előadása szerint, melly a’ Duscheck Ferencz államtitkáréval egyezik, kitetszik, hogy a’ ládákra azok belső tartalma meg volt említve, de ha nem lett volna is megemlítve, még akkor is egyenesen a’ museum részére tétetvén le azon elkülönzött Verschlag, nem hibázott a’ számoltató bizottmány, ha azt állította, hogy ,,a’ hazai művészet ’s régiség tudomány tetemes kárával ’s megvetésével ollyan holmik kótyavetyéltettek el, mellyek a’ museum számára külön válogatva rakattak el. Az, hogy a’ ruhaneműek miért nem adattak el, miután Madarász László nyilatkozatában semmi nem hozatott fel, hanem csak annyi, hogy azok, mik el nem adattak, az árverési leltárban megvannak, ebben pedig annak oka, hogy miért nem adattak el, kitéve nincs, okokat a’ számoltató bizottmány senki részére nem kereshet, azt mindenki a’ maga nyilatkozatában köteles előadni. Ha Madarász László ezt megtette volna, akkor a’ számoltató bizottmány az a. pontot mellőzte volna. Mi a’ b. pontot illeti: hol a’ 17-dik sz a., melly a’ III. alá mellékelve, bemutattatik, mellyben 2995 ft 37 krok p.p. befizettetni rendeltetnek ’s egyszersmind azon utasitvány szövegében az van, hogy a’ már befizetett 243 ft 30 kr. az elárvetettekkel számbavétessék, a’ midőn ez ugyanazon irat szövegében van, azt kell hinnünk, hogyha nem onnan vétettek is ki, de azon ingóságok közé tartoznak; másodszor, midőn a’ számbavétel megrendeltetik , okvetlen szükséges bebizonyítani azt is, hogy a’ kérdéses órák ára be is fizettetett. Ennek ugyan egy most később beadott nyugtatóval már elég van téve, de azon hibának, hogy miféle árverésen adatott el, még most sincs, mert ez nem tűnik ki sehonnan. Mi a’ 4-dik pontot illeti, maga Madarász László is, ugyan azon véleményben van, a’miben minden igazságos embernek lenni kell, hogy t. i. a’ fölidézett kifejezések a’ gyanú alapját támasztják fel, akárkinél. Azonban igazságos vélemény az lehet, hogy megkerittetvén, az adatok, világositassék fel, váljon ezen gyanu tény-e, elsikkasztatott-e valami vagy sem l ehet a’ régi lelettár szükséges. Itt is a’ küldöttség semmit egyebet nem tett, mint csak azt jelentette, mi neki előterjesztetett, ’s a’ mi a’ bejelentés kitételeivel próbáltatik. Egyébiránt a’ t. ház bölcsességétől függ, mit teend e’ tárgyban. Véleményem szerént azt, hiszen a’ házat bírói adás nehezen illeti. Ha, a’ mi legnagyobb vétek t. i. az elsikkasztás, valósulni fog, annak bírói után meg kell indíttatni. Arra nézve pedig, hogy kik által történtek ezen elősorolt hivatalos visszaélések, nyomozásra lesz szükség, mert szerintem is maga a’ honvéd, bizottmány által megbízott tag nem kezelte, hanem a’ kezelésre másokat csak utasított, ’s hogy azon utasítottakat annak idejében kérdőre nem vonta, 's a’ részükre kiadott rendeletek teljesítése iránt őket nem számoltatta, az hiba volt; de ez a’ dolog nem ide tartozik. A’ pecsétek feltörése olly visszaélés, mellyet megbocsátani nem lehet; azt tehát, hogy ki tette és mikor ’s hol ? kormány általi nyomoztatás után lehet és kell megtudni. (Közhelyeslés.) Kubinyi Ferencz: A’ történetiró alig fog mulatni ma egy parliamentet, melly erkölcsi tekintetben tiszta hazafiuságának ’s önmegtagolásának olly dicső példáját adta volna , mint e’ t. ház. És a’ t. ház, a’ midőn a’ haza megmentése körűli intézkedések eleibe terjesztettek a’ honv. bizottmány által, azt tartom, hogy sok tekintetben engedékeny is volt, de szükséges is volt, mivel tekintélyét kellett fentartani. Volt is sikere, mert a’ nemzet bizalmát megnyerte. Azt tartom, ha eddig szükséges volt a’ nemzet bizalmát fentartani, ezentúl még inkább szükséges; ’s ezt csak úgy tarthatjuk fen, ha a’ ház minden önzés, minden tekintetek félretételével egyedül a’ nemzet boldogságán fog munkálódni és javai körül tisztán sáfárkodni. Mi az előttünk levő tárgyat illeti: megvallom, sajnos egy részről, hogy közbejött, de más részről megvallom, nagy szererencse, hogy most jött közbe, mert így első zsengéjében még orvoslást szerezhet és jövendőre nézve el lehet hárítani a’ viszszaéléseket. De midőn ezen iparkodunk , szükséges hogy igazságosak ugyan, de minden esetre szigorúak legyünk. Véleményemet még előterjeszteném, méltóztassék megengedni Madarász László képviselő úr, hogy azon irományokra, mellyek élőnkbe terjesztettek, és magánlag olvastunk — mit ugyan már Szacsvai előadó’s képviselőtársunk megérintett — némellyeket röviden előadjak. Vádolja Madarász L. úr a’ számoltató küldöttséget, hogy vele az irományokat nem közölte. Erre Szacsvai előadó úr megfelelt, mert a’ tudósítások természetével ellenkezik, hogy azok a’ vádlottal közöltessenek; azt azonban nem tagadhatja Madarász László, hogy a’ beadott nyilatkozatok vele közölve voltak; azok közöltettek, mit maga is elismer, ’s maga is hivatkozik azon levélre, mit én hozzá intéztem; ő azonban világosan nem felelt; sőt nem mondom, hogy talán megvetette a’ bizottmányt, hanem minden esetre megvártuk volna, hogy némellyek iránt tett volna felvilágosítást, mit ha tesz, a’ küldöttség bizonyosan akként intézkedik. Itt azon kifejezésére: „intézkedni nem annyi, mint kezelni“ bocsásson meg Madarász L., ha azt mondom, hogy ő nem csak intézkedett, de kezelt is, mert az árverést maga intézte el, és a’ tárgyakat maga íratta össze. Van még másik kitétele is, mintha t. i. a’bizottmány ellenszenvvel viseltetett volna iránta; kérdem, valljon az egész felolvasott tudósitásban van-e valamelly ellenszenv? Ítéljen a’t. ház felette. Mi adatokat vettünk tekintetbe, ’s ezek szerint igen természetes vot, hogy véleményeinket előterjesztettük, mert a’ ház tőlünk körülményes tudósítást kívánt. (Helyes.) A’ mi hivatkozását reám illeti, hogy t. i. én személyesen járultam hozzá és felszólítottam, hogy a’kótyavetyélést ne folytassa tovább, azt tartom, ezt talán épen a’ művészet ’s régiség tudomány érdekében tettem, és megvallom köszönettel tartozom, hogy azon vandalismust, mellyet kezdett, tovább nem folytatta. Mi az utósót illeti, hogy t. i. „szükségtelenné lett az intézkedés“, miután az előadásokból kitetszik, hogy a’ museum igazgatója Kubinyi Ágoston és Érdi János régisóger által a’ museum számára elkülönöztettek a’ tárgyak, ’s az illető öszszeirók által le is pecsételtettek, azt tartam, szükségtelenné vált egy új intézkedés az elkülünzésre nézve. Még az ezekből következhetökre vagyok bátor a’ t. ház figyelmét, mig véleményemet előadnám, felkérni, mellyek a’ tudósításban nem foglaltatnak. Ha vesszük a’ nyilatkozatokat, úgy Madarász Lászlóét, mint a’ többi beadott nyilatkozatokat, ezek egyátalában öszhangzásban nincsenek. Méltóztassanak a’ combinatiót megtenni, de meg fognak győződni, hogy bennük öszhangzás egyátalában nincs. * Arra nézve, hogy t. i. szerinte „más intézkedni, más kezelni“, csak egyet érintek t. i. az árjegyzéket, mitly rendetlenség merül föl ebben! Árjegyzék készül, ki által? azon hivatalnokok részéről talán, a’ kik Budán befolytak az összeírásban? Nem. Hanem egyedül a’ rendőrség által. Illy esemény jővén közbe, kötelessége lett volna a’ rendőrségnek felszólítani a’ honvéd, bizottmányt, hogy miután többen folytak be az első eredeti összeírásba, az árverés előtt a’bizottmány által készíttetett volna meg az összeírás. De ezt nem tette a’ rendőrség, hanem az árverési jegyzéket elkészíti, az árverést végrehajtja, és a’ jegyzékben becsár kitéve nincs. Most, ki kezeskedik felőle, ha valljon a’ becsáron alól nem adattak-e el némellyek ? És továbbá, a’ mi igen nevezetes és fontos, t. i. Fekete László nyilatkozatából az tetszik ki, hogy az érez vagy is pénzgyüjtemény között nemcsak régi ezüst és rézpénzek találtattak, hanem arany is volt, ’s az a’ különös, hogy a’ végső összeírás megtétetik ’s az aranynak nyomába jönni egyátalában nem lehet, pedig, hogy megvolt, Fekete László nyilatkozatából kitetszik, a’ ki jelen volt Budapesten az összeíráskor. Most már mi a’ véleményt illeti, osztom a’ bizottmány véleményét, először a’liszti nyomozást illetőleg, mert hiszen itt az, hogy drágaságok hibáznak, az előadásokból kitűnik, és igy lopás forog fel, tehát criminalitas (Közbeszólás!) Ki tette ?nem tudom, hanem másként nem fejezhetem ki, mivel a’ mi hibázik, az eltulajdonittatott, ki által ? nem tudom. És senkit világosan nem vádolok, hanem én ténynek találom azt, hogy miután a’ jelentésben kitétetik a’ hiányzás, természetesen valaki által eltuajdonittatott. Mi a’ pecsét feltörést illeti: itt is violatio követtetett el, ki által? azt nem tudom; és különös, hogy Madarász képviselő felvilágosítása szerint az egyik, mellyben 19 gyémánt volt, ’s 50 ezer pártra becsültetett, visszakerült, midőn az utósó összeíráskor nem volt lepecsételve, pedig, hogy először elnöki pecséttel volt ellátva, az kérdést nem szenved. Mi az álladalom kártalanítását illeti, azt tartom a’ felelősség eszméje magában foglalja azt, hogy minden hivatalnok becsülete ’s hivatalával köteles jót állani azért, a’ mit kezel. Annyi bizonyos, hogy bármi hibák történtek is, hanem a’ határozatot képviselő úr nem tartotta meg, mert ollyanokat adatott el, a’ miket nem lehetett volna; az arany és ezüst csak tartható, ezt senki nem tagadhatja. Megvallom, nem örömest kívánom az illy kezelést feszegetni, miután megtörtént, ’s hogy valamitas volt, hogy képviselő úr a’ rendőrségnek igazgatója volt. (Közbeszólás!) Személyre nem megyek, de azt tartom, hogy miután illy elmulasztások történtek, calamitásnak tartanám, ha folytatná hivatalát, nyíltan megmondom. Azt tartom erre ügyelni is fog azon kormány, melly iránt bizodalommal viseltetünk, és ezen kormány iránt csak addig lehet bizodalommal, átalánosan szólok viseltetni, mig igazságos lesz a’ jutalmazásban, ’s mig igazságos lesz a’ megfenyitésben t. i. a’ hivatalokkali visszaélések megfenyitésében. (Helyeslés!) Emlékezni fognak a’ t. képviselők, hogy miért nem volt az osztrák kormánynak hitele, mert az osztrák kormány igazságtalan volt, mind a’ megjutalmazásban fukar és lenéző, mind a’ megfenyitésben igazságtalan. Azt tartom kötelessége kormányunknak erkölcsi hitelét fentartani, mit csak úgy tarthat meg, hogyha igazságos lesz, úgy a’ megjutalmazásban mint a’ hivatalokkali visszaélések, elmulasztások kellő megfenyitésében. Átalában tehát én csak oda szorítkozom, mellőzve minden reeriminatiókat és minden keserűségeket, hogy erről a’ kormány elnöke bizonyosan intézkedni fog, hanem szükséges először, miután eriminalitas és pecsét violatio forog fen, hogy annak rendi és módja szerént nem is általunk, hanem a’ kormány által vizsgáltassák meg, és ez rögtön tétessék, és csak itt távozik el saját véleményem a’ bizottmányétól, én rögtön kivánom, ’s azt tartom, meglehet nem tudjuk a’ körülmények hogy fejlődnek ki, nem lesz-e a’ ház kénytelen azontúl intézkedni, a’ dolog eredményéről a’ kormány annak idejében a’háznak referáljon. (Helyes!) Szunyogh Rudolf: Engedje meg a’ t. ház, hogy igen szárazan és higgadtan ezen tárgyhoz hozzá szóljak, merítve okoskodásomat az élénkbe terjesztett irományokból; — elfogom mondani nézeteimet a’ felelőségről, szigorúbban mint az érdekletnek ínyére volna. Ne veszítsék el figyelmük elöl a’ t. képviselők, olly egyénről szólok, ki azt mondá, hogy ő felelősséggel kormányoz és olly egyén iránt mondom ki véleményemet, ki felelősséget vállalt magára, felelősségge köteles. Azon irományokból mellyek itt vannak, de saját magának Madarász LDSZ-rónak itt előttünk elmondott hosszú okoskodásából világos az, hogy sem a’ kezelési hűség, sem a’ pontosság, melly követeltetett volna a’ status vagyona iránt, még nem tartatott; mert midőn a’ rendőri főnök bevallja azt, hogy a’ rendőrségi hivatalnál több ideig hevertek a’ ládák, ’s mits tud mit sem, hogy azokat mikor vitték oda, hogy itt pontosság nincs, azt senki sem tagadhatja. Uraim, egy rendőri főnöknek mindent kellene tudni, és midőn saját irodájában nem tudja mikor jutottak a' drágaságok hozzá, saját bevallása szerént is felelni köteles. Hogy a’ fehozatalban kevésbé tartatott meg a’ pontosság, azt mind Duschck Ferencz 1-ső szám alatti nyilatkozata, mind maga beszédében igazolja, Duschek azt mondta, megkerestetett a’ rendőrség által, hogy azon ládákat szállítsa Szolnokig, és azon rendőrség közöl, mellynek főnöke Madarász volt, báris egyénekből állott, még is egynek sem jutott eszébe, hogy azon nehány ládáról gondoskodott volna. — Tovább megyek, uraim ! nekem a’ felelősségről azon eszmém van, hogy a’ ki valamelly hivatalnak főnöke,— felelős saját elismerése szerint minden a’ rendőrségnél elkövetett tényekért. Madarász László ő magát örökké a’ collegialis rendszerben elkülönözte a’ honvédelmi bizottmány többi tagjaitól és saját neve alatt mint rendőrfőnök intézkedett, és igy minden visszaélésekért tisztán Madarász László felelős. Példát hozok fel: ha az eddigi életben a’ ki közpénzeket kezelt, és a’ pénztárban bármiként és ki által hiány okoztatott, kit kellet számadásra vonni ? nem mást mint a’ pénztárnokot, kinek kezelése alá volt bizva a pénz. Hasonló az eset Madarászéhoz, saját vallomása szerint is ő volt megbízva az álladalom ezen vagyonának kezelésével és midőn nemcsak rosz kezelés és hűség megtartása nem volt meg, de még elveszések és sikkasztások is történtek, midőn ez tudomására jött a’ háznak és az kinevezett egy bizottmányt, mit tett Madarász László? nem hogy tudta volna magát kitisztítani, de ő azt nem teszi, ekkor senki mást számolás és felelet terhével sújtani nem lehet mint Madarász László, einek kezelésére volt bízva mind az, de pontosan azt nem teljesítette. Hátra van még a’ pecsétek feltörhetlenségének szentsége a’ ládák Debreczenbe megérkeztek. Igen nagy tiszteleten áll mindnyájunk előtt Duschek Ferencz, és nincs senki, ki lelkiismeretes kötelesség teljesítését el ne ismerné, és ő nem is megbízás nyomán, hanem azért, mert tudta, hogy az álladalmi vagyon, és kötelességének érezte azon vagyont, mellyet 60 hivatalnok elhagyott, elhozatni Debreczenbe, és Duschek Ferencz lepecsételve ’s bántatlanul alia által Madarásznak, mégis midten a’ vizsgálat megtörténik a’ pecsétek féltőivé, ’s a’ ládák felnyatva vannak; ha itt van kezelési hűség, akkor nekem fogalmam nincs a’ hűségről, hanem igenis van hűségtelenségről quanta satis. — Nekem az véleményem, mi Kubinyi Ferenczé, hogy ki kell mondani, hogy Madarásznak eddig a’ kormányban léte tisztán calamitás volt; 2-or ki kell mondani azt, miről meg vagyok győződve, hogy illy egyének felelősséggel párosult hivatalaa nem jöhetnek. (Zaj) Engem mint képviselőt senki el nem tilthtt attól, hogy ki ne mondjam véleményemet. 3-ot. Ezen tény bevégezve van, nincs más hátra mint hogy rendes ítélő biró ítéljen ezen kérdésben, és én a’ kormányt oda utasítanám, hogy a’ rendes ítélő birószék és bíró elébe terjessze ezen ügyet, és a’ perutján lesz alkalma igazolását és indokokat beadni, ha ugyan vannak, mellyeket most már be kellett volna becsülete érdekében mutatni Madarász Lászlónak. Elnök: Miután a’ vitatások bosszúra terjedhetnének, de azért is, hogy mostan komoly időket élünk, kérem a’ tiszt, képviselő urakat, méltóztassanak a’szólástól elállani; ’s ha ezen kérésem elfogadtik, ki lehetne mondani, hogy a’ fenforgó ügyben, a’ hivatalos visszaélések iránti vizsgálat, úgy szinte a’ leltárok egybevetéséből eredhető czélszerű nyomozások megtételére a’ kormány utasittassék. (Helyes!) Ezen végzés a’ szoros igazsággal megegyez, ’s ezzel az ügy befejezve van. (Kazinczy szólami akar.) Ha kérésemet nem méltóztatnak figyelembe venni, tehát Román képviselő úr következik. (Zaj: Román eláll.) Kazinczy Gábor: Követni fogom a’ tanácsot, a’mit elnök úr ajánlott, ’s elnyomok mindent. (Zaj.) mi a’ szenvedélyesség színét legkevésbé is hordhatná magán, hanem kénytelenitetem felszólalni magam igazolása végett is. Én tettem ez ügyben az interpellaliót. Mikor tettem, mind azokról, a’ mik itt elmondattak, biztos tudomásom volt; ’s én nem nyilvános ülésben hoztam elő a’ dolgot, nem léptem fel mint vádló, hanem zárt ülést kértem , ’s ott sem mondtam el mind a’ mit tudtam , hanem be akartam vágni az ügynek további menetelét, mert azt a’ közvélemény szemében, érdekünkre nézve veszedelmesnek tartottam. (Igaz.) Nem mondtam a’ kezelésről semmit, az intézkedésekről semmit, hanem azt, hogy eddig az akasztott embernek hagyományában a’ hóhér osztozott, ’s most a’szabadság harezot ne használjuk fel arra, hogy az illy hagyományban a’ haza osztozzék; mondtam azért, mert nem akartam elmondani, holy ezen hagyománynak kezelésében, nem mondom ki által és miképen, de minden esetre hibák történtek. És Madarász László által szenvedélyesen toroltatám meg; ő azt mondá, hogy e’ kérdést nem zárt ülésben, hanem nyíltan akarja tárgyaltatni, hogy kisüljön azon gyáva emberek személyeskedése, kik Pesten fel akarták adni a’nemzet szabadságát Feleletül, ezen adatok zsebemben voltak; ’s hallgattam, mert akkori körülményeink közt nem lehetett akarnom, hogy egy ügy olly világosságban jöjjön közönség elébe, mint tudtam, hogy nyomozás után jönie kell. Eltűrtem a’ Madarász László személyeskedését, mert inkább akartam a’ reámkent vádat azoknak szemeiben elviselni, kik nem ismernek, mint adatokat szolgáltatni arra, mit rólunk jobbra-balra terjesztettek ellenségeink. És e’nézetben vagyok most is, ’s bár mily alkalmam volna, felmutatni ha gyáva személyeskedés volt-e a’ mi felszólalni kényszeritett; egyszerűen mondom ki, hogy a’ választmány véleményét pártolom. Midőn az alap, min e’ nemzet? jövője álland, van megtámadva: nem czélszerű, hogy egyéniségek hozattassanak a’ közvélemény birószéke elébe; nehogy a’ pártszenvedély, fegyvernek tekintse a’ szabadságot is, mit az ellenfél kezében öszsze tördelhet, ’s miután Irányi elmondá az igét mi és ti. óvakodni kell még, nehogy személyi ügyek vonják meg köztünk a’ határvonalé . Mind ezért ’s mert, végül, akarom, hogy ne legyen valaha egy magyar Lamartinenek alkalma, a’ magyar szabadságharczról is mondania, hogy szép és tiszta benne csak az eszme volt, mig eszközeiben volt sok nem szép, nem tiszta is: pártolom az elnök intését: álljunk el az ügy további vitatásától, ’s a’ kellő intézkedéssel bizassék meg a’ végrehajtó hatalom. Bernáth József: Megvallom, hogy e’ tárgyhoz nem örömest szólok, de kötelességem szólani. (Zaj.) Mert én elmondhatom magamról, és nem szerénytelenkedve , nem pirul- 321