Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-28 / 91. szám
336 t közönségesen már tudalik. (örömnyilvánitás.) Áldom az istent, hogy hadi munkálataink tervét, mellynek megállapításánál a’ gödöllői táborban a’ fővárosnak az ágyúztatás szerencsétlenségétől megóvása nevezetes momentumoi fordult elő, áldom az istent, hogy azon tervet az események igazolták, és a’ kivitel akként érlelte meg, hogy csakugyan a’ mit óhajtottunk, a’ főváros a’ nemzet birtokába visszakerült a’ nélkül, hogy ágyúztatni kellett volna (tetszés.) Nevelheti ezen dolog a’ nemzetnek a’ hadvezérek combinatioja iránti elismerését, tiszteletét háláját (Éljenek,) hogy a’ kivitel annyira igazolta azt. Valamint, mikor Tisza-Füreden a’ haditanácsban megkészitettük a’ tervet, és a’ hadvezérek azt mondák, ha a’ terv effectualtatik, Gödöllőről ki kell vonulni az ellenségnek csata nélkül; úgy Gödöllőn megkérdeztek a’hadvezérek, valljon helyezek-e politicai momentumot abban, ha a’ főváros ágyúztatás által szenvedni fogna, mert ha nem helyeznék, ők készek nyomban az isaszegi csata után egyenesen Pestre menni, és onnan venni be Budát; ha pedig momentumot helyzek benne, akkor más módon fognak operálni. Minthogy a’ hadjáratnak politicai iránya a’ reám ruházott hatalomnál fogva, egyenes eldöntésemtől függött, a’ hadvezéreknek azzal feleltem, hogy közöljék velem hadimunkálataik tervét, mert kijelentem, ha nem volna a’főváros ágyúztatás nélkül bevehető, akkor tartozni gondolom a’ hazának azzal, hogy bár ollyan nevezetes helynek szenvedését a’ haza megmentésének irányában eldöntő súlyúnak nem tekintem; de ha a’ hadimunkálatok reményt és biztosítást nyújtanak arra, hogy bár kis időveszteséggel az ellenséget kimanevvíirozhatjuk a’ nélkül, hogy Pest bombáztatásnak lenne kitéve, akkor azt hiszem, hogy magamra vállalhatom a’ felelősséget, ha Pest városának e’ szerencsétlenségtöli megóvására fogok közremunkálni. (Helyeslés) A’ hadvezérek közölték velem a’ tervet, ’s miután bizva egyszersmind hadsergeinknek úgyszólván győzhetetlen kitartásában, a’ tervnek valószínűségét beláttam, nyomban akkor egyenesen Pest felé nem mentünk. ’S én reménytem és a’ nemzet nevében megvárom a’főváros lakosságától, hogy a’ nemzetnek ezen kegyességéről megemlékezzék, és rója le azon hálát, mellyel ezért a’ nemzetnek tartozik. (ügy van.) Egyébiránt kétségtelenül kimondhatatlan súlyú és fontosságú a’ főváros birtoka ; hanem a’ nemzet tiszteletében, hálájában és elismerésében nagyobb momentumnak kell tekinteni azon eldöntő csatát, melly ezen eredményt maga után vonta. Illyen volt az apr 19-ki csata ’s mondhatom a’ 20-ki és 21-ki, de ezt már nem mondhatni csatának, hanem a’ nyert csata következtében történt üldözésnek. A’ 19-ki csata — reményiem, hogy a’jövendő is igazolni fogja szavaimat— Magyarország jövendő sorsának eldöntésében határozó csata volt. Azok után, miket tegnap szerencsém volt kijelenteni, utólagosan részleteket kaptam , részint egészen hitelesen a’ fővezértől, részint az ottan működő egyik képviselő társunk és kormánybiztostól, a’ mi ha nem hivatalos is, de némelly vonások vannak benne, mellyeknek kötésez úgy hiszem nem lesz érdektelen. A’ tudósításoknak nem nyilvánosságra való pontjait méltóztassanak elengedni , a’ többit ezennel van szerencsém felolvasni. A’ fővezérnek tudósítás a következő: (Már közöltetett.) Ha jól emlékezem f. h. 22. megmondottam, a’ mit a’ hadi munkálatok compromissiója nélkül mondani lehetett, t... hogy a’ munkálatoknak egyik czélja, Komárom várának az ostrom alóli felmentése volt, ’s hogy ezen czél 22-én alkalmasint előretett. Erre nézve calculusom csak ugyan beteljesült, mert a’ fővezér tudatja, hogy holnap az az 22-én Komáromban lesz. — Ludvig képviselő úrnak, ki a’ táborban működik, leveléből némelly érdekes egyes részleteket lesz szerencsém felolvasni. Így irt a’ többi között: „Az exkirály születése napján ágyúink a’ nemzet határozatát ’s hatalmát hangosan hirdették. Ez már a’ független Magyarhon harcza volt, és pedig a’ négy nap előtt elutazott Windischgraetz helyére jött Weiden hadterve elleni győzelmes harcz. Az ellenség vezérei, Wohlgemuth, Jablonovszki ’s Teissing, hátrálásuknak még csak lehetőségét sem tették. Wohlgemuth, ki nem régen jött Olaszországból, a’ hátrálás lehetőségére figyelmeztetvén, e’ figyelmeztetést csak mosolygással fogadta, ők a’ magyar hadsereget a’ Garamba vélték fullaszthatni. Kossuth és Pöltenberg az ellenségnek Esztergom felé vágta el útját. Foglyaink száma meghaladja az 1200. Van köztük Olmütcz- től csak e’ napokban jött Maczuchelli ezredből is fogoly tiszt, úgy az István Tóherczeg ezredből is. Nagy Sarlót az ellenség röppentyűivel több helyen fel-gyujtá. A’ nép jó szellemét bizonyitja az, hogy a’ magyar hadsereg számára kenyeret süttetett ’s azt sülttel is várta; de akadt gaz ember, ki azt elárulta, hogy egy magtárban van eldugva és az ellenség elrabolta ’s néhány egyént foglyává tett. Ma (ápril 20-kán) Endrődön egy asszonysággal beszéltem, ki csak tegnap érkezett Pozsonyból. A’ futó mágnások és nyugdíjas tisztek egész légiója van ott; az esztergomi kanonokok e’ társaságot növelték. Gondoskodni kell hogy e madarak fészkeikbe vissza se térhessenek. A’ hadsereg bajnokul ii, ’s ez a’ határozatnak legjobb foganatosítása. Midőn a’ szétvert ellenséges had teljes felbomlásban szaladt a’ tisztek, nehogy a’ népnek eszébe jusson a’ szaladókat, kik fegyvereiket elhányták, ’s mint szemeimmel láttam a’ kamaschokat legombolták ’s elvetették, elfogni, azzal ijesztették, hogy a’ futó katonák kirabolni fogják, ha haza nem mennek ingóságaikat eldugni. ’S az eggyügyű nép a’ tanácsot követte. Weiden a’ n.-sarlói csatában mint a’ fogoly tisztek beszélik jelen volt. A’ jászfalusi pap beszéli, hogy a’ csata előtti recognoscirozás után Wohlgemuth dicsekedve mondta, hogy 24.000 emberével miként fogja a’ magyar tábort szétverni. Illy nagy szám hallottára a’ pap aggódva mondá, hogy a’ vidéket egykét nap alatt tökéletesen ki fogja a’ sereg élni. A’ büszke tábornok válassza volt: „mi nem állunk meg, hanem gyorsan haladuk“ Másnap Wohlgemuth és Jablonovszki sebesen a’ falun keresztül nyargalván, a’ pap kint állott, és Wohlgemuthnak illy panaszát hallá: „es ist ja schrecklich wie die seigen Kerle laufen, sie sind ja nicht aufzuhaltern. Jablonowszki pedig megelégedve mondá: ich könne diess Laufen von Waitzen aus.“ Weiden olaszországi módjával kezdte meg fővezéri szerepét; a’ helységeket parancsainak teljesítésére felgyujtással ’s kiirtással fenyegeté, így tett Szentendrével, mellynek megiratta, hogy ha valamennyi csónakot át nem szállitat, röppentyűkkel felgyújtja. Az ellenségtől egy vetés három ágyú esett kezünkbe. Selmeczbányán Gürgei Armin Landerer bányásztanácsost, ki a’ múlt alkalommal már nehezen kerülte el a’ kötelet, újabb árulásai miatt elfogatta. Ugyanott az ellenségből elfogatott 14 embert; 4 halva maradt ’s 15 megsebesült. Az ellenséges had úgy szétfutott, hogy Körmöczre csak 48 ember érkezett meg. Zólyomra a’ lakosok az ellenséget be nem eresztették, Beszterczebányáról pedig Trenk őrnagyot nem akarták elereszteni, de a’ polgármester letartóztatását akadályozó.“ Az ellenségnek terve az volt, hogy a’ Garam vizén seregeink hidat verve átmenjenek, mert ha nyomban mindjárt egy folyón túl, mellyen a’ sereg által kél, ütköznie kell, és a’ csata szerencsétlenül üt ki, a’ megvert ármádiának a’ rögtönzött hidakoni általvonulása nehézséggel van össze kötve; ők tehát nem akadályozták a’ hidverést, hanem a’ folyón túl biztos erős állást vettek maguknak, hogy bekergethessék seregeinket a’ Garamba. De az isten másképen rendelkezett és a’ mi vitéz seregeink. (Tetszés.) Pestről még azt is mondhatom, hogy az utóbbi hadjárat következtében Pestnek élelmezése vidékről, melly rendesen tárházul szokott annak szolgálni, el lévén zárva, a’ szükség növekedni kezdett annyira, hogy 20 kr. volt egy zsemlének ára; de mindemellett, a’ mint az újabb operatiok következtében az ellenség a’ fővárosból kivonult, 's nemzeti lobogók tűzettek ki fővárosaink házain, töméntelen tengerárban ezrenként jött ki a’ nép Pest környékén levő seregeinket megvendégelni. (Éljenek!) Jelentem egyszersmind, miként intézkedtem, hogy azon ágyúk, lőszerek ’stb. miket gőzhajókon küldött lefelé az ellenség, kellő fogadtatással találkozzanak; ’s tegnap éjjel rendeletet bocsátottam mind Bem altábornagy, mind Vécsei tábornok urakhoz, mindkettőnek meghagyván, hogy az ellenségnek seregeink általi határozott megveretését, ’s az ország fővárosának a’ nemzet kezéhez visszakerülését parlamentak által az aradi ’s temesvári várőrségnek tudtúladják, azon kijelentéssel, hogy, ha a’ parlamentak kijelentésétől számítandó 24 óra alatt megadják magukat, ’s a’ várakat visszabocsátják a’ nemzet törvényszerű birtokába, akkor kegyelmet ad a’ nemzet az őrségnek, de ha 24 óra alatt ezt nem teszik, akkor egytől egyig fognak über die Klinge springen. (Roppant tetszés.) Egyébiránt még van szerencsém jelenteni azt is, mikép a’ vereczkei passuson benyomult ellenség, mint a’ hirdetés jelentette, nemcsak hátranyomatott, hanem az országból ki is üzetett úgy, hogy Gallicziába visszavonult. De a’ mint szerencsém volt jelenteni is, azt tartom, a’ nemzetnek nem lehet megelégelni azt, hogy ha bejön valaki az országba, visszaverje, ’s egész hadseregeket legyen kénytelen a’ határokon tartani, ugyanazért intézkedtem olly biztosítékok czélbavételéről, mellyek biztosítsák a’ nemzetet, hogy ez többé nem fog történhetni. (Helyes ! Éljen!) Számoljon jövendőjével azon hitszelő ház, melly Magyarországgal úgy bánt, hogy megérdemli, mikép talpalatnyi föld sem maradjon lába alatt. (Úgy van; helyes!) Egyszersmind igen örvendetes tudósítást vettem arra nézve, hogy egyik képviselőtársunk közremunkálása következtében a’ legjobb remény, valószínűség, sőt csaknem bizonyosság áll előttünk, hogy az erdélyi oláh népfaj átlátva megcsalattását, a’ fegyvert le fogja tenni, ’s a’ törvény iránti engedelmességre visszatér. Ezt igen örvendetes tudósításnak mondom azért, mert semmi sem fájhat inkább az ember szivének, mint egy hitszegő háznak zsarnok czéljai miatt tömegekben látni vérzeni a’ szegény elárult, legyilkolt népet; (igaz) ’s nincs szomorúbb kénytelenség — jó szerencsében is reánk nézve — mint ha a’ kard élével ’s vérontással vagyunk kénytelenek megszerezni a’ hazának azon békét, melly béke alapján, a’ szabadság közös élvezetére, minden embert széles e’ Magyarországon, nyelv- ’s valláskülönbség nélkül, csak szeresse e’ hont, olly örömest karolt fel a’ magyar. (Hatás, éljenzés.) Egyúttal van szerencsém bemutatni Asboth ezredes úr jelentését, melly ki is van nyomtatva; ’s milly különös! már gödöllői főhadiszálláson átalánosan mondottuk, ’s ime igazolva van, hogy Asboth lesz az első, ki Pestre be fog menni. (A’ jelentés már közültetett.) A’ jelentés felolvasása után: Most csak azon egy kérést engedje még meg a’ tisztelt képviselőnáz, ’s vegyék e’ kérést magukhoz intézettnek mindnyájan, kik jelen vannak ’s a’ képviselői testülethez nem tartoznak, hogy valamint becsületes férfiúi kebellel kiállottuk a’ vésznek, a’ szerencsétlenségnek napjait, úgy mikor a’ szerencse igazságos ügyünknek kedvezni kezd, ne hagyjuk magunkat a’ világért sem elragadtatni, ’s a’ vitéz seregeink által eddig szerzett babérokon, hogy úgy mondjam, pihenésre elszenderittetni, é s ne hagyjuk főkép magunkat arra vezettetni, hogy talán azt gondoljuk, ideje van magunk közt némelly viszálkodást előidézni. (Úgy van! helyes!) Ha valaha, most megfeszített igyekezet, kétszerezett erőkifejtés, áldozatkészség és egység kell, hogy biztosítva legyen az, mit vitéz hadseregünk annyi véráldozattal ’s egyszersmind Olly példátlan elszántsággal megszerzett eddig is a’ nemzetnek. (Hatás.) Én remélem, hogy azon 50.000 ujoncz kiállításánál, mellyeket a’ nemzet képviselőinek határozata kiállítani rendelt, most sem a’ kivitelt garantirozó felelőségekre, sem kényszerítésekre nem lesz szükség; hanem a’ hálás nemzet önkéntes akarata fog segíteni kezébe adni a’ kormánynak minél elébb azon erőt, mellyel olly imposant állást vegyünk, hogy istennek hála mondhassuk: megelégelte a’ gondviselés a’ vért, mellybe került Magyarország szabadsága. Kérem a’ t. képviselőket ’s mindenkit hasson közre kiki a’ maga körében, ’s a’ szerencse által ne hagyja magát senki tétlenségre szenderttetni. Ha valaha, most van ideje, sem nyugodni, sem aludni, hanem mindenkinek tettre feszíteni erejét. (Igaz- Helyes. Hosszas éljenzés.) Elnök: Tisztelt képviselőház ! Azt hiszem hogy a’ hazának illy nagyszerű ’s örvendetes napján nem lehet egyéb tárgy, mint a’ háznak örömnyilvánitása ’s hálás elismerése mind a’ nemzet, mind a’ hadsereg, mind a’ kormányzóelnök iránt. Éljen !! éljen a’hadsereg! éljen a’haza! (Hosszantartó éljenzés!) Kossuth: Alázatosan kérem a’ t. elnök urat, ha nem volna az ujonczok kiállítása iránti törvényjavaslat átküldve a’ felsőházhoz, méltóztassék azt azon kéréssel átküldeni, hogy legyen szives a’ felsöház e’ törvényjavaslatot minél elébb tárgyalás alá venni. Végre kérem a’ 1. képviselőházat, adják e’napok eseményeinek a’ vallásos ünnepélyességet, (Helyes!) történjék intézkedés ,te deum‘ tartására a’ 19-ki ütközetért, s nyomban tartassák requiem azok emlékéért, kik azon Ütközetben a’ hazáért elvéreztek. (Helyes!) Elnök: Én pedig a’ 1. képviselőház tagjait arra kérem, hogy holnap 9 órakor zárt ülésre méltóztassanak összegyűlni, hogy a’ haza jelen körülményei közt a’ teendőkről intézkedjünk. Most az ülés eloszlik. Eloszlott dél felé. BELFÖLD. Pestről. Még kevés nap és Magyarország végkép ki lesz tisztítva a’ nyomorult Habsburgok zsoldosaitól; ’s ekkor majd ideje lesz számot kérni a’ haza nyugalmát és a’ honpolgári kötelességet ama gazemberektől, kik magyar létökre olly készek voltak ásóhoz, kapához nyúlni, miszerint az önkénynek segélyt nyújtsanak a’ haza és nemzet eltemetése körül. Illy körmönfont gazemberek egyike Havas József, kit már több ízben volt alkalmunk bemutatni a’ magyar közönségnek. Ezen ember, mint egykori pestvárosi tisztviselő legalkalmasb eszköz volt arra, hogy a’ fővárosra illesztethessék az osztrák despotismus vasigája. Ő adogatott tanácsokat Wrbnának, Windischgraetznek, ő koholgatta a’ placátokat, mellyekkel a’ közönség ijesztetett vagy ámitatott. Itt is mutatunk be egy példányt ama rendeletekből, mik e’ gyönyörű úri ember által kiadatott. „Az ország kormányszékei és Buda-Pest városok hatóságai a’ cs. kir. hadsereg épen most érkezett főparancsnoka, báró Weiden cs. k. táborszernagy excellencziája előtt azon aggodalmukat nyilvánítván, hogy netalán a’ cs. kir. hadsereg jelen mozgalmainál fogva a’ két testvérvárosokat szigorúbb katonai eljárás alkalmazása és azon szomorú sors fenyegethetné, miszerint az által sok ezer békés lakók vagyona megsemmisittetnék. Ő excellentziája azt válaszolni méltóztatott, hogy miután 5 is azon két virágzó város kímélését épen olly őszintén óhajtja, mint minden egyéb ő felsége alattvalóinak személy és vagyonbeli védelmet és oltalmat testvérikig nyújtani mindenkor kész. Ő excellencziája a’ rideg szükség utósó lépéséhez saját szándéka és várakozása ellenére csak az által látná magát kényszerítve, ha Pest és később Buda városából leendő békés és rendes kivonulásra, nem különben a’ hadsereg betegei és sérültjeinek biztosítására elegendő idő nem engedtetnék, melly váratlan esetben ő excellencziája,bármilly sajnosan magát okvetetten arra látná kényszerítve, miszerint virágzó Pest város a’ lánczhiddal, a’ művészet ezen remekével együtt az ágyuk tüzének martalékául esnék. Ennél fogva Pest és Buda minden lakói felszólíttatnak, miszerint ő excellentiájának ezen nyilatkozatát szivükre véve, saját érdekükben is módokról és utakról gondoskodjanak, mikép a’ cs. kir. hadsereg főparancsnoka , excellentiájának a’ főn kitett értelemben teljes és elégséges kezesség, és biztosíték megszereztethessék. Kelt Pesten april 22. 1849. Felsőbb meghagyásból Havas József, királyi biztos.“ Weiden tehát kétségbeesésében ágyúztatással fenyegette Pestet, ’s Havas ezt egész készséggel tudomására adja a’ közönségnek. Illy eszközökkel csak rablók élnek. Azonban efféle ijesztések legkevésbbé sem hangolták le a’ fővárosi lakosság lelkesedését. Maros-Vásá r hely, ápril. 18-dikán. Miután a’ camarilla bérenczei Bem dicső altábornagy halál-csapásaitól üldöztetve, szerepőket hazánkban végvonaglások között futással végzők, városunk is a’megtört ármány diadalperczeit kezdi élvezni. Az élénkség, nyugalom ’s béke, mellyet a’ gaz kényuralom elrablóit , visszatérve, a’ közlekedés és forgalom, melly 5 hónapig zárva volt megindulva, az ellenség elöl elrejtett kincsek, pénzek naponkint előtűnnek. Általában a’ szabadság korában, mellynek megtartására Erdély 40,000, többnyire székely vitézt állított talpra, szebb jövőnek néznénk elébe, ha a’ közelgő éhhalál és dögvész némi agálylyal nem rémítenének. Ugyanis városunk, mint a’ székely föld kulcsa elejétől fogva jelenig magyar hadseregünk központja lévén, vidékestől tetemesen kifogyott az élelmiszerekből; magtáraink pedig nincsenek, honnan szegényeink jutányosán kaphatnának. A’ sok hadjáratokban, leölt tetemektől megküszködtség, veszélyes kóranyaggal töltvén el népesb helyeinket , méltán tarthatunk ragályos betegségektől, mint itteni kórodáinkban leggondosb orvosi segélyek daczára is, a’ hagymáz (typhus) kezd dühöngeni. Az ipar, és mesterségek pangásán korszerűbb intézményeink segíthetnek, ’s igy remélni is, hogy a’ szellemi és anyagi jóllét hazánkban is fölviruland. Eszmetársulatnál fogva méltánylattal kell megemlítenem jószellemit hazafi, kereskedő Issekutz Imre polgártársunkat, ki az Orbán általi, többszöri rettegtetések idejében eszélyesen vitt kémkedéseivel városunkért sok veszélyes perczeket áldozván fel, hasznos szolgálatokat tett, ’s bár ha két ízben oláh határőrök, és lándsások által elfogatván, néhány órai letartóztatás után Urbán elibe vitetett, a’ legnagyobb félelmek közt is elég bátor volt a második alkalommal Urbán által saját magával az itteni volt császári várparancsnokhoz küldött levelet nem kézbesíteni, ’s mint 10 ezer részlet kenyérről szólót letartóztatni, minek következtében az Urbán városunkhoz 3 órára barangolt tábora számára kenyér nem is adatott, ki zsarnokilag leigázott napjainkban, m. e. november és december hónapokban, a’ császáriak legszigorúbb tilalma ellenére városunkban, különösen 16 napig, nem tekintve a’ köz elcsüggedést, nem tekintve, hogy mások megszüntették, a’ magyar papírpénzt fölváltani, maga egyedül, és örömmel fogadta el magyar bankjegyeinket, azon reményben, hogy bizonyos győzelmünk esetében alapja leend hazánk szent földje, mellynek nem remélt vesztével elveszend életünk, és mindenünk. Azután, és a’ magyar tábor belépteig, melly időköz ránk nézve legkétebb vala, mert az ellenség gyalázatos kivonulása, és sergeink távolsága miatt két hétig folytonos remegésben éltünk , ’s jelenleg is legkészebb szabadsághőseink számára bankjegyeket váltani, ’s hadsergünknek egész örömmel szolgálni. Adjon az ég sok illy jó honfiakat bérez hazánknak. Ajánljuk derék polgártársunkat a’ kormány figyelmébe. Felelős szerkesztő Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. Rosenfeld M. L. és fiai, 1—3 kik épen most érkeztek, és csak rövid ideig itt maradni szándékoznak, mindennemű kézműárukkal jól ellátott raktárukat ajánlják. Egy köpenyeg közelebb múlt országos vásárba a’ külső baromvásári vámháznál maradt, a’ tulajdonosa, körülményes leírása után a’ belső vámháznál átveheti. Budaházy Sámuel. ■■nyíl I a»—I .n»—«*Nyomatik az álladalmi nyomdában.