Köznevelés, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1945-12-01 / 11. szám

A MAGYAR VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM KIADÁSA TARTALOM• Simon László: A demokrácia iskolái. — Dr. Beresztóczy Miklós: Szellemi devalváció felé? — A tudósképzés problémái. — Dr. Timaffy László: A magyar falu nép­­művelődése. — Muszty László : A megindítandó filmoktatás elé. — Kállay István : Kereszt­hordozók — útmutatók. — Fiatalok „Candida“-ja. — Közlemények. L ÉVFOLYAM, 11. SZÁM. BUDAPEST, 1945. DECEMBER 1 KÖZNEVELÉS A DEMOKRÁCIA ISKOLÁI (Az országos tanítói átképző tanfolyam elé.) Az úgynevezett világnézeti átképző tanfo­lyamok — ezt mi pedagógusok tudjuk legjob­ban — annyira eredményesek, amennyire meg tudják tartani eleven kontaktusukat azzal az életformával, amelynek számára „átképezni“ szándékoznak. Nem szükséges feltétlenül tör­ténelmi materialistának lenni ahhoz, hogy be­lássuk: maga az egzakt ismeret, az eszme, sőt az eszmény, tehát a tisztán szellemi tényező csak úgy tudja formálni a világot, ha éppen magáról a formálandó világról, annak jelen­ségeiről tisztán, becsületesen, őszintén számol be, őszintén veti fel a valóságban kialakuló nagy belső ellentmondásokat és teljes őszinte­séggel igyekszik megtalálni azoknak feloldá­sát. A szellem, az eszme plátói időnként nem te­remtheti a valóságot, de a valóságnak azok a jelenségei, amelyeket az ember világának ne­vezünk, nem alakulhatnak, vagy csak helyte­lenül, az emberre károsan alakulhatnak akkor, ha­nem a szellem, tehát az értelem, a forma és a becsületesség alapvető törvényszerűségeit be­tartó emberi tevékenység oldja fel annak rej­telmeit. Amikor tehát azzal az őszinte meggyőződés­sel üdvözöljük ezt a világnézeti átképző tanfo­lyamot, hogy minden kérdés megoldását nem várhatjuk egy ilyen tanfolyamtól, nem várha­tunk tőle csodát, éppen nekünk pedagógusok­nak kell legjobban tudnunk, hogy a szellemi tevékenységnek, az elfogultságot lehetőleg tá­vol tartani igyekvő készséggel végzett meg­ismerő, a valóságban eszméltetve és tudatosítva rendet teremtő tevékenységnek mekkora jelen­tősége van. Ha így fogjuk fel a tanfolyam je­lentőségét, ebből két irányú fontos következte­tést kell levonnunk. Az egyik a tanfolyam módszerére vonatkozik, a másik pedig kötelezi a nevelők magatartását. A tanfolyam módszere csak akkor lehet eredményes, ha a résztvevők konkrét tapaszta­lataira, az életben, a demokrácia szerveiben és intézményeiben szerzett közvetlen tanulsá­gokra támaszkodik. Mert nem a tanfolyamok a demokrácia igazi iskolái, hanem az életnek azok az intézményei, azok a szervei, amelyek­ben a demokrácia mindennapos gyakorlata alakul. A politikai pártok, a szakszervezetek, elsősorban a pedagógusok érdekképviseleti szervei, a sajtó, az önkormányzati szervek és a lassan-lassan életre kelő parlamentarizmus a demokrácia igazi iskolái. A tanfolyam csak akkor lehet eredményes, ha azokat a tapaszta­latokat rendszerezi és tudatosítja, amelyeket a tanfolyam résztvevői ezekben szereztek. Ez­által juthatunk el a demokráciának ahhoz a legmagasabb követelményéhez: mindenkinek nemcsak joga, hanem kötelessége is részt venni a közösség életében. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer komoly fel­adatokat ró a tanfolyam minden résztvevő­jére, komoly kötelezettséget jelent a demokra­tikus nevelés minden munkájára. Magyarsá­gunk ügye a demokrácia ügyével áll vagy bu­kik. Olyan világ vesz körül bennünket, ame­lyiknek történelmi hagyományai, szerencsé­sebb helyzete sokkal több lehetőséget adtak arra, hogy demokráciája mélyebb alapokról in­duljon, mint a miénk. A nagyvilág tehát ná­lunk előnyösebb feltételek mellett indul a de­mokrácia felé, de benne nem fognak kíméletet találni azok a népek, amelyek múltjuk bal­lasztjai miatt vele lépést tartani nem tudnak. 1

Next