Köznevelés, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1948-09-01 / 17. szám
eszközeit, a gondok szára kitalálását, a bűvös négyzet kitöltését vagy a versenyszámolást sem lehet felhasználni, mert a gyermek ezekben is játékot lát. Tudnunk kell azonban, hogy az erőfeszítés, amely valamilyen nehéz munka elvégzéséhez vagy nehéz feladat megoldásához szükséges, nem csökken azzal, hogy a munka játékos színt kap. A játékjelleg az, ami a gyermeket a munka sikeres elvégzésére ösztönzi. Az öröm és jókedv, amellyel a gyermekek a versenyben indulnak, az erőfeszítés, amelyet mindannyian kifejtenek, megcáfolja az ellenzők érveit. 5. A gyermek szívesebben végez testi, mint szellemi munkát. Ez jobban érdekli és kevésbbé fárasztja. Ahol a tárgy természete erőfeszítés nélkül megengedi, kössük össze kézimunkával. Rajzolás, mérés, papírhajtogatás és kivágás, agyagmunka, fafaragás, stb. igen jó szolgálatot tehetnek a tanítás vonzóbbá tétele szempontjából. 6. Megtörténik, hogy a tanár kényszerítő eszközökkel, kiabálással, asztalcsapkodással vagy büntetéssel igyekszik a tanuló szétszórt figyelmét tanítására irányítani. Az így elért eredmény legtöbbször csak látszólagos, csak a tekintet irányul a tanárra, a figyelem azonban szétszórt marad. Akadhat különösen engedelmes gyermek, aki erőlteti a figyelmet. Ez a kikényszerített, erőltetett figyelem nagyon fárasztó, s rövid idő múlva a figyelem ismét csökken. A kényszerített figyelem az oktatás szempontjából értéktelen. A figyelem szellemi munka közben erőkifejtést kíván, s így bizonyos idő múlva fáradtságot okoz. Minden szellemi kifáradás elsősorban a figyelem lankadásában és szűkülésében jelentkezik. Minél inkább fokozódik a fáradtság, annál inkább hajlik a figyelem arra, hogy ne a kijelölt irányban működjön, hanem a tárgyhoz nem tartozó jelenségek felé irányuljon. A kifáradt tanuló figyelmét egy irányba összpontosítani nem tudja. Általános tapasztalat, hogy a tantárgyak nem egyenlő mértékben fárasztók. Különböző eljárásokkal megállapították az egyes tárgyak fárasztó együtthatóját. Ezzel kapcsolatban azt is megállapították, hogy nem az anyag mennyisége vagy nehézsége az, ami különösen fáraszt, hanem az anyag természete és kezelési módja. A fárasztó hatás kisebb vagy nagyobb a tanár pedagógiai készsége szerint. Az a tanár, aki tárgya iránt érdeklődést tud kelteni, kevésbbé fáraszt, mint az, akinek óráján a tanulók unatkoznak. Általában a tanulót érdeklő anyag nem fáraszt, de gyorsan kimeríti az olyan anyag, amely nem érdekli. A gyermeket kedvenc játéka akkor sem fárasztja, ha az folytonos, feszült figyelemmel jár. Ezt a figyelmet természetes érdeklődés táplálja, ilyen esetben a fáradtságot hoszszabb időre is leküzdi az erős akarat. Az érdeklődés az a hajtóerő, amely az akaratot erősíti. Pedagógiai szempontból ez a tény azt igazolja, hogy ha sikerül a tanuló figyelmét hosszabb időre lekötni, ezzel a fáradtság leküzdésére szoktatjuk és akaratát erősítjük. A tanítás közben jelentkező kifáradás jeleit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az akár szervezeti okból, akár az előbbi órák fárasztó hatása következtében kifáradt tanuló feszülten figyelni, az előadott anyagot megérteni, emlékezetébe vésni nem tudja. Hiábavaló a tanár lelkes magyarázata, a tanulónak pihennie kell. A fáradtság legfeltűnőbb jelei: a figyelem ellankad, a munkakedv kedvetlenséggé változik, az emlékezet ereje hanyatlik, szórakozottság, unalom mutatkozik. A pad alatti játszadozás is az unalom jele. Kényszerítő eszközökkel a pad alatti játék gyorsan megszűnik, de ezzel nem szűnt meg az unalom. A módszer eszközeivel az osztály hangulatát kell megváltoztatni. A szellemi kifáradás minden tünete megszűnik, ha a tanár érti a módját, miként kell a tanulók természetes érdeklődését felébreszteni és ébren tartani. A tanulók érdeklődése s az ebből fakadó feszült figyelem, amely hosszabb időn át leküzdheti a jelentkező fáradtságot,a sikeres tanítás legfontosabb tényezői. A tanítás teljes sikere csak ezek elérésével biztosítható. VIZSGA VOLT ERDŐALJÁBAN... Árkossyné Szabó Margit budapesti tanítónő írja: Vizsga volt bizony, méghozzá Táborhegyen. Ebben a pirostetős, sokablakos, nagyterraszos, szépséges iskolaépületben. Igaz, hogy egyelőre csak a félföldszinten, mert a másik oldal s az emelet még padlózatlan, berendezetten. A nagyobbak hát továbbra is a Vörösváriút ősrégi padjait kell, hogy koptassák, de az alsóbb osztályok már itt fent hancúroznak a ribizlibokros cseresznyéskertekben, pirospozsgásan, rózsaegészségesen. Úgy virult a sok szép gyermek a vizsgás virágok között, hogy könnybe lábadt mindnyájunk szeme. Kedves nap volt ez, régen várt ünnep, régi vágy beteljesülése. Vagy húsz esztendeje járta, kérte, kérvényezte ezt az új iskolát a hegyvidék népe. Telket is adományoztak reá jóelőre. Itt várt a szép kert az erdőség előtti tisztáson a közkút mellett. Itt várt évekig az építőkre. Végre álltak a falak a háború első esztendejére. De aztán nem volt pénz, nem volt kedv, — abbamaradt minden ... Szegény kisgyermekek tovább járták a messzi iskolákat nagy esőben, téli fagyban, hófúvásban, les fel a hegyen. A félig készépületet később a budai csata is alaposan megrongálta. De elérkezett az újjáépítés ideje. Megint összefogtak a szülők, a házmegbízottak, a főváros tanügyi tanácsnoka, meg az itteni tanító bácsi és lám, tavaszra felragyogtak az ablaksorok és iskolapadok kerültek a frissvakolatú, jó hűvös osztálytermekbe. Április első hetében tartották meg az avatást. Itt volt a környék apraja-nagyja. A zenekart az Úttörő-gyermekhad szolgáltatta. A köszönőbeszédet pedig egy sokgyermekes boldog anya mondta. Megszületett hát a főváros harmadik kerületének tizenhatodik általános iskolája. Hány nemzedék fog itt még felnevelkedni, s mi minden fog itt még kifejlődni, kivirágozni egy eljövendő centenáriumra ... Vízvezeték, autóbuszjárat máris tervbe van véve. Aztán munkásházak fognak épülni, egy egész kis erdei kolónia. Mondották is a vizsgázó gyermekek: Értünk épít a demokrácia. Mi pedig azzal köszönjük meg, hogy már most munkába állunk. Egyelőre buzgón tanulunk. — Tessék csak nézni ezeket a szorgalmi rajzokat, ez a mi hároméves tervünk... Így képzeljük el a tanyákat vasúttal, villanyvezetékekkel ... Ugye, milyen szépek a műutak, ahogyan szétvezetnek minden irányba? Ez itt a mélyszántás, így ül a gazda a gépeken, éppen csak a kormánykereket forgatja... Ez a csámpás kis vályogház két kicsi ablakocskával, egy régi-régi községi iskola... Itt pedig azt rajzoltuk meg, hogy ilyenek lesznek az újak, ilyen szép muskátlisan nagyablakosak... Bizony, kedves vizsga volt ez, azelőtt nem láttam ehhez hasonlót. Nem volt itt zordarcú ellenőrzőközeg, itt mindnyájan elnökök voltunk. Hiszen mamák ülték körül a rózsacsokros tanítói asztalt, s a tanító bácsi is csupa mosoly volt. Aztán az volt a meglepetés, hogy alig kérdezett. Inkább irányított, magyarázatokat kért és bírálatokat nyilváníttatott. Bizony, mi is sokszor bólogattunk reá, sokat okultunk... Harangszóra a magyar költészet kincsestára következett. Az eddig nem hallott csodálatos szép versek, a bátorszavúak, a mélyérzésűek. Még Petőfitől is az eddig ismeretlenek. Például az, hogy: ,,Meddig alszol még, hazám?“. S hogy: „Törjetek szét minden láncot, legyen elég vasatok, csináljatok vasutakat, járjátok a világot!“ Volt vers aztán favágóról, bányászról, kubikosról... Volt vers a kopottkabátú apákról, az izzadókról, a robotolókról... De szerethette édesapját az a kisfiú, akinek még a szeme is szikrázott, amikor ezt szavalta: Az én apám dolgozik és küzd, nála erősebb nincs talán, egy királynál is hatalmasabb az én apám. DEMÉNY IMRE ORGONA- ÉS HARMÓNIUMÉPÍTŐ, BUDAPEST VL LÁZÁR UTCA 13 AZ (OPERÁNÁL) ORGOZÁM orgonajavítások, átépítések, síppótlások, tisztítás, hangolás, karbantartás. MABMéílíIUMOSÍ újak, használtak, eladás, vétel, csere, javítás, bérlet. Új harmóniumokról árjegyzék ingyen. MZSTÉSKEDVEZMÉNY KÖZNEVELÉS 427