Köznevelés, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-01 / 1. szám

azokat a valóban alapvető általános ismereteket a növény- és állatvilág­ról, amely a ma embere korszerű alapműveltségének része, és amely egyben a mezőgazdasági ismeretek, tehát az alkalmazott növénytani és állattani ismeretek elsajátításának biztos alapja. Mindebből az követ­kezik, hogy ha bevezetnék a mező­­gazdasági ismeretek tanítását az álta­lános iskolába, ezt semmiképpen nem azon az áron szabadna megtenni, hogy a mezőgazdaságtant a növény­tan és állattan helyett tanítsuk. A növénytan és az állattan megismer­teti a tanulót a növénnyel és az ál­lattal, mint élőlénnyel, a mezőgazda­ságtan megtanítaná a korszerű agro- és zootechnika legfontosabb alapis­mereteire. Az semmiképpen nem valósítható meg, hogy a növénytani-állattani és a mezőgazdasági ismereteket vala­hogyan elegyesen tanítsuk. Didakti­kailag teljesen helytelen az ilyen összeelegyítás, mert a tananyag mozaikszerűvé válik és egyik tan­tárgyban, egyik ismeretcsoportban sem tudnánk megfelelő eredménye­ket elérni. Nem is szólva arról, hogy az ilyen megoldás rendszerint szűkebb óraszám-kerettel jár, amely­be már eleve nem férhet bele még a minimális ismeretanyag sem. Vé­leményem szerint csak az a meg­oldás lenne helyes, hogy a növény­tannak és az állattannak, mint tan­tárgynak a meghagyása mellett kell bevezetni a mezőgazdasági ismeretek tanítását, a mezőgazdaságtant. Ennek az alapelvnek az elfogadása kor­szakos jelentőségű lenne általános iskoláink fejlődésében, olyan tett lenne, amely művelődéspolitikai té­ren szervesen kiegészítené új gazda­ságpolitikánkat. A mezőgazdaságtant, mint tantár­gyat nyilván több­félekép lehet be­illeszteni az általános iskola tanter­vébe. Az egyik ilyen megoldás a kö­vetkező lehetne: Az eddig V. osztály­ban tanított „Élettelen természet"* tantárgy kerüljön a IV. osztályba, ahova jellegénél, tartalmánál fogva amúgy is jobban illik. Az V. osztály­ba kellene bevezetni a növénytan, a VI. osztályba az állattan tanítását. Mezőgazdasági ismeretként a VI. és VII. osztályban növénytermesztéstant, a VIII. osztályban állattenyésztéstant tanítanánk. Kérdés az is: várjon a mezőgazda­ságtan, mint tantárgy, minden álta­lános iskolába bevezetésre kerül­­jön-e? Ennek a problémának azon­ban a főkérdésről nem szabad el­vonnia — véleményem szerint — a figyelmünket. A kérdésnek van még egy olyan vonatkozása, amiről feltétlenül be­szélnünk kell. A mezőgazdasági is­meretek tanításának bevezetését megfelelően elő kell készíteni. A megfelelő előkészítés többek között azt is jelenti, hogy gondoskodni kel­lene már eleve az oktatók megfelelő képzéséről, képzésének kiegészítéséről a tantárgy valóban eredményes okta­tásának személyi előkészítéséről. Ez egyben már tanárképzési probléma. A pedagógiai főiskolák mostani biológia szakos hallgatói részére feltétlenül lehetővé kell tenni külön mezőgazda­sági, növénytani és állattani előadá­sok és legalább minimális termelési gyakorlatok során, az alapvető mező­­gazdasági ismeretek színvonalas elsa­játítását, minél előbb meg kell vi­tatni ezzel kapcsolatban a szakcso­portosítás kérdését. Ezenkívül nyil­ván gondoskodni kellene a már mű­ködő biológia-szakos nevelők mező­­gazdasági ismereteinek továbbfejlesz­téséről. A magyar népgazdaság fejlődése népi demokráciánk új szakaszáig. Iparun­k, mezőgazdaságunk eredményei és hibái a) Az ország gazdasági helyzete a felszabadulás után. A földreform megvalósítása 1945 tavaszán. A föld­osztás hatása a munkás-paraszt szö­vetségre, a parasztság különböző ré­tegeire. Győzelmes küzdelem az újjá­építésért. Stabilizáció. A hároméves terv. A fordulat éve: a proletárdikta­túra kivívása. Politikai és gazdasági feltételek megteremtése a szocializ­mus építésének megkezdéséhez. b) A kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet időszakának gazdasága. A szocialista nagyipar és a túlnyomórészt kisárutermelő mező­­gazdaság közötti gazdasági — terme­lési és fogyasztási — kapcsolatok fenntartásának, állandó fejlesztésének és fel­használásának szükségessége. A szocialista iparosítás szükséges­sége hazánkban. A szocialista iparo­sítás a szocializmus alapjai leraká­sának fő eszköze. A szocialista ipa­rosítás sikerének feltétele: a dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály tudatos, alkotó közreműködése. A szocialista iparosítás eredményei az első ötéves terv során. Hazánk át­alakulása agráripari országból ipari országgá. A Szovjetunió segítsége, a szocia­lista tábor többi országaival való együttműködés szocialista iparosítá-­­sunk eredményeinek fontos tényezője. Szocialista iparosításunk eredményei kifejezik népi demokratikus rendsze­rünk fölényét a tőkés rendszerrel szemben. Az ötéves terv megvalósítása során gazdaságpolitikánkban hibákat követ­. Ez az útmutató a középfokú párt­oktatás SZKP története tanfolyamának hallgatói számára (Szikra 1954—55) kiadott útmutató anyagával szó szerint megegyzik. Mindezek olyan kérdések, amelyek­nek megvitatása és helyes megoldása fontos kultúrpolitikai feladat. A dön­tésnek ebben a kérdésben nyilván nem kis számú szakember meghall­gatása nyomán kell megszületnie és ennek a döntésnek a közműveltség emelését és a mezőgazdaság fejlődését egyaránt szolgálnia kell. ★ (Kérjük olvasóink­at, hogy ehhez a nagyon aktuális és igen fontos kér­déshez szóljanak hozzá, véleményüket juttassák el szerkesztőségünkhöz ér­tünk el. A Központi Vezetőség 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű ha­tározatai feltárták a pártvezetésben és a gazdaságpolitikai irányításban lévő hibákat és lehetővé tették az ezek nyomán támadt súlyos veszélyek el­hárítását. c) A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének megkezdése a fordulat éve után. A mezőgazdaság fejlesztése a munkás-paraszt szövetség megszilár­dításának és a nép életszínvonala emelésének feltétele. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének szükségessége hazánkban. A lenini szövetkezeti terv. A termelő­szövetkezet a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja. A gép- és traktorállomások és az állami gazda­ságok szerepe a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében. A mezőgazdaság szocialista szekto­rjának fejlesztése mellett, azzal egy­idejűleg segíteni kell a kisárutermelő parasztgazdaságokat is. A termelésben való anyagi érdekelt­ség elvének érvényesítése — mind az egyénileg dolgozó, mind a­ termelő­szövetkezeti parasztok számára — a mezőgazdasági termelés növelésének elengedhetetlenül fontos ösztönzője. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének eredményei hazánkban. A mezőgazdaság szocialista szektorának létrejötte és fejlődése. A termelőszö­vetkezeti mozgalom erősödése. Az állami gazdaságok és gépállomások létrehozása és erősítése. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének túlzott üteme, az önkéntes­ség és fokozatosság elvének megsér­tése. A lenini hármas jelszó alkalma­zásában elkövetett ferdítések és hi­bák. A mezőgazdasági termelés — kü­lönösen a kisárutermelő gazdaságok — fejlesztésének elhanyagolása, egyes termelési ágak visszafejlődése. Ennek káros következményei. A PEDAGÓGUS TOVÁBB,KÉPZÉS ÚTMUTATÓJA AZ SZKP TÖRTÉNETE TANFOLYAM HALLGATÓI SZÁMÁRA* IS

Next