Köznevelés, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1972-02-18 / 4. szám

„A kísérletre a pedagógia története is joggal tarthat igényt... Felügyelői Feljegyzések Németh László óráiról ” Németh László hódmezővásár­helyi pedagógiai kísérletéről ma már bőséges anyag áll rendelke­zésünkre. Maga az író is megörö­kítette vállalkozásának sikereit, buktatóit (1. „Óraadók királysá­ga”), és a Köznevelés is foglalko­zott hasábjain Németh László és Vásárhely pedagógiai, emberi kap­csolatával (1. Sipka Sándor cikkét az 1971. évi 11. számban). Most egy más nézőpontból kiindulva kívánjuk gazdagítani a lassan tel­jessé váló képet. A hódmezővásárhelyi Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola (ko­rábban leánygimnázium) irattárá­ból nemrég kerültek elő Németh László óráiról készült tan- és szak­­felügyelői feljegyzések. Ma, ami­kor módszertani kultúránk mély­reható reformjának korában élünk, felettébb időszerűnek tart­juk az ott látott módszerek köz­kinccsé tételét. A feljegyzések, 1947—48-ban íródtak. Abban az időben Németh László 15 órát látott el a leány­­gimnáziumban: VI. o. vegytan, VII. o. magyar, történelem, böl­csészet, VIII. o. bölcsészet és gaz­daságtan. („Tanárember aligha ta­nított annyiféle tárgyat, vagy ha valami algimnáziumban rá is kényszerült, akkora elkeseredés­sel, mint én gyönyörrel” — emlé­kezik vissza e körülményre az író). A gyönyör forrása az volt, hogy kísérletező kedvét szabadon kiélhette. 1962-ben írja: a Bethlen Gimnáziumban, majd a leánygim­náziumban töltött három és fél év „a kísérletező kedv legnagyobb torabolása volt az életemben”. Er­ről a felügyelők is csak elismerés­sel tudtak nyilatkozni. Dr. Páthy Ferenc tankerületi főigazgató so­rai: „E kísérletre a pedagógia el­jövendő története is joggal igényt tarthat, és jelentőssé teszik az is­kola működését is. Németh Lász­ló ... szellemi kisugárzása és egyé­ni példája ösztönzően hat az egész intézet munkásságára és kiemeli azt a többi intézetek sorából”. (1948. márc. 4.) „ A pedagógiai kísérletezés egyik területe, az irodalom és történelem együttes tanítása, újszerű volt ak­kor is, annak tekinthető ma is. En­nek az újításnak igazolására csu­pán két érvet kívánunk idézni ma­gától az írótól: a­ Tinódira, Balassira, Besse­nyeire, Zrínyire, Kazinczyra a ta­nulót „csak a történeti érzék föléb­resztésével­ lehet rákaparni, akkor lesz a történelem az irodalom megfejtője s az irodalmi mű a tör­ténelem illusztrációja” (Óraadók királysága 174­­1.). b) Súlyos probléma a történe­lem- és irodalomtanítás aszinkron­ja. „Az embernek magának kell az asztalt is megcsinálnia, amire a fo­gást ráteheti, s végül is egy rög­tönzött asztalra, amelyet a törté­nettanárnak két hónap­­múlva ki kell cserélnie. Mennyivel egysze­­rűbb lenne a két tárgyat egy ta­nár kezébe tenni.” (uo.) 1948. február 17-én Nagyajtósi István szakfelügyelő a VII. osz­tályban tekintett meg egy ilyen irodalom-történelem órát.­ Idézzük a feljegyzést: „A magyar történe­lem és irodalom szoros együvé­­tartozása közismert, itt azonban a magyarság élettörténete az embe­riség világ- és irodalomtörténeté­vel kerül tárgyalásra ... A mun­kaszervezés módja már egy óra alapján is megcsodálható... A megjelenő új ismeretanyag új kez­deményezést kihívó problémafel­vetésként jelenik meg, és állandó kedély- és gondolatmozgást idéz elő. Az óra közvélemény-kutatás­sal kezdődött. A tanulók házi fel­adata éppen az volt, hogy érveket gyűjtsenek a történelem együtt­­tanítása mellett vagy ellen az iro­dalomban. A gyors és eleven vitá­ból kibontakozott tulajdonképp a számonkérés is, mert természet­szerűleg kínálkozott az elvégzett anyag, hogy rajta kipróbálják a pro- és kontra érveket.” Érdemes felfigyelni a felügyelő által említett mozzanatra, az új­szerű számonkérésre. Közismert, hogy Németh László idegenkedett a szokásos feleltetéstől. Az Óra­adók királyságában így ír: „az, hogy »feleltetni« kellett, már a csőd bevallása volt”. Különösen az irodalomtanításnál érezte­­ezt. Ezért keresett jobbat a „hagyomá­nyos” leckekérdezésnél. Dr. Páthy Ferenc más értékekre hívja fel figyelmünket: „Dr. Né­meth László, mint a VKM által kí­sérletezésre kiküldött tanár ... az irodalomban a történelmi sorskér­désekre adott feleleteket mutatja meg tanulóinak, viszont a törté­nelmet az irodalommal illusztrál­ja, ezáltal a legteljesebb tárgykap­csolást éri el és jelentékeny idő- 18____________

Next