Köztelek – 1917. 27-51. szám
1917-07-21 / 29. szám
29 SZÁM 27-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1997. JULIUS HÓ 21. egy virágszálnál. És az az igazi hazaszeretet, amely ezzel az egy szál virággal is beéri." „Szeretni a földet, amely az enyém, vágyódni arra, amely a tied, irigyelni, amely a másé: ez csak étvágy. Szeretni a földet, amely a a miénk, a hazafiság erénye itt kezdődik." Alig néhány lapjáról a „Magyar problémák"-nak szedtem össze ezt a kis szemelvényt. Ahova nézek benne, mindenütt érdekes, új, jelentős és gyakran meglepő gondolatot találok. Valamennyinek édesanyja, mélységes magyar érzés, amelyet erős és tisztán kiforrott szociális érzék vezet. Az olvasó szórakozik is, épül is, lelkesedik is és el is tűnődik, ezeket a lapokat forgatván. A mai könyvek között egyet sem tudok, amely annyi gondolkodni valót adna és annyi gondolatot ébresztene, mint Buday Barnának ez a könyve. A könyv végén „Az elveszett plejád"címmel humoros politikai korrajzot ad a szerző 1914-ből. Talán azért, hogy a sok komolyság után egy kis tréfával könnyítsen a néha-néha elboruló lelkeken. Jól tette. Humoreszkje élvezetes, eleven olvasmány és ami már magában is érdeme: nem ront a könyv első részének kétségtelen becsén, igazi értékén. A birtok rendszeres átadása és az OMGE. A „Köztelek" pünkösdi számában ismertetve lett az OMGE számtartási osztályának abbeli ténykedése, mit a hozzája forduló gazdák számadásainak vezetése és az évi mérlegek elkészítése tekintetében kifejt. Ez alkalommal egy más irányú működését kívánjuk az érdeklődők tudomására hozni, melyet ugyancsak a birtokosok, bérlők és gazdatisztek érdekében és a vagyonkezelésnél elengedhetetlen rend tekintetében megvalósítani szándékozik. Nem egy ízben tapasztalhatjuk ugyanis, hogy birtokosaink némelyikénél — tisztelet a kivételeknek — a bérlő vagy gazdatiszt változik, jön és megy anélkül, hogy belépésük és távozásukkor a birtok és annak felszerelése rendszeres átadás, átvétel tárgyát képezné. Rendszeres átadás alatt értjük ugyanis azt, ha az átadást közvetítő birtokos vagy helyettese és a két érdekelt fél (átadó és átvevő) jelenlétében a birtok határai bejáratnak, épületei felvételnek, elő- és holtleltári felszerelései stb. számbavételnek és az egész eljárás jegyzőkönyvbe foglalva, mindhármuk részéről aláiratik. Úgy a birtokos, mint bérlőnek érdeke az, hogy belépéskor a szóban levő vagyon állaga és használható karban léte megállapíttassék, mint ez az alább következőkből kitűnik. Ha egy bérlő rendszeres átadás mellett vezettetik be a bérletbe, a bérleti ciklus végén bekövetkező távozásakor minden vitát kizárólag konstatálni lehet az időköz milatt netán elkövetett visszaéléseit vagy mulasztásait. Nevezetesen idegenek számára általa engedélyezett — idővel szolgalmi joggá válható — úthasználatot; rét vagy legelő feltörését, épületek engedély nélküli átalakítását; továbbá vízmosások keletkezését, határrongálásokat és számtalan, itt elő nem sorolható visszaéléseket és mulasztásokat, melyeknek elkövetéséért — ha a bérlet kezdetekor felvett jegyzőkönyv kéznél van, annak alapján — azonnal felelősségre vonható, míg ellenben nem, vagy legalább is nehezebben. Viszont ez már a bérlő érdeke, hogy a ciklus kezdetekor jegyzőkönyvileg konstatált határrongálásért felelősséggel nem tartozik. Nem kevésbbé fontos a rendszeres átadás akkor is, ha egy belépő gazdatiszt veszi kezelése alá a birtokot. És fontos ez különösen a tisztre nézve, kire a birtok visszaadásánál esetleg felmerülhető vitás és eldönthetetlen, avagy homályban maradó kérdés erkölcsi kárral is járhat. Mindenütt ott, ahol a birtokos a rendszeres átadás szükségességével tisztában van, bizonyára gyakorolja is azt. Lehetnek és vannak azonban, kik nem helyeznek erre nagy súlyt, avagy egy és más ok miatt mellőzhetőnek vélik ezt s minden komolyabb aktus nélkül engedik belépni a bérlőt vagy gazdatisztet a bérlet használatába, illetve a gazdaság kezelésébe. Nagyon természetes, hogy ennek nincs más következése, mint az, hogy a ciklus végén bekövetkező távoztakkor is hasonló eljárás követtezik és az esetleg felmerülhetett visszaélésből vagy mulasztásból eredő kár konstatálva nem, vagy csak hiányosan lesz, annak gazdája nem akad, mert azt elismerni a távozó fél vonakodik, mit aztán egy peres eljárás követhet és végeredményben — többször, mint nem — mégis a birtokos károsodik. Ennek elhárítása vagy inkább megelőzése tekintetéből, minden olyan esetben, midőn a birtok rendszeres átadását egy vagy más oknál fogva a birtokos sem személyesen, sem helyettese által nem foganatosíthatja, felkérésére elvégzi azt helyette az OMGE számtartási osztálya. Ki a számtartási osztályt ily irányban igénybe venni szándékozik, ezt a vonatkozó szerződés bemutatása mellett akár személyesen, akár levélben bejelenti, ezt követőleg a számtartási osztálylyal folytatott tárgyalás közben ki lesz tűzve az átadás napja, melyre az érdekelt felek megjelennek s az egész eljárást egy-két nap alatt teljesen lebonyolítják. A munkát mindenesetre megrövidíti és ezzel olcsóbbá is teszi az, ha a határbejáráshoz szükséges térkép és határleírás, továbbá az épületleltár, elő- és holtleltár készen vannak. Ellenben ha mindezeket az átadás alkalmával kell megszerkeszteni, kézenfekvő dolog, hogy ennek lebonyolítása több munkát igényel és hosszabb időt vesz igénybe. Az eljárásról jegyzőkönyv és az ennek mellékleteit képező leltárak vétetnek fel, mégpedig kívánatra három eredeti példányban. Az első példányt készíti az OMGE megbízottja a birtokos számára, a másod- és harmadpéldányok pedig az átadó és átvevő felek által — kicserélve — az átadó és átvevő felek részére készíttetnek el. Minden okmányt és jegyzőkönyvet mindhármuk aláírják s átadó és átvevő feleknek azonnal kézbesitik. Az első példányt pedig az OMGE számtartási osztálya ajánlott levélben a birtokos részére elküldi. Kívánatos lenne, ha az érdekeltek minél többen vennék igénybe a számtartási osztálynak ily irányú önzetlen és teljesen megbízható működését. (Budapest.) Tölczel Lajos, nyug. főszámvevő: Magyarország lótenyésztése és a szövetkezeti tenyésztés. ill. A cél, melyet a szövetkezetek kitűznek a vidék sajátosságaihoz, a talaj- és éghajlatviszonyokhoz kell, hogy alkalmazkodjék. Magyar vidéken mindenesetre inkább akkor fogunk célhoz jutni, ha a magyar ember vérmérsékletének és hajlamainak megfelelő lovat fogjuk adni és viszont például Torontál német ajkú lakosságának csontosabb, nehezebb és nyugodtabb vérmérsékletű ló fog a legjobban megfelelni, anélkül azonban, hogy ezzel a hidegvérű lóra gondolnánk. A háború folyamán érvényesülésre jutott mokány ló iránti érdeklődés, valamint a földművelésügyi kormány által a felvidék lóanyagának javítására létesített lipicai tájfajtatenyésztés oly irányzatot látszik kelteni, mely legalább is nem indokolt. A lipicai ló iránt általános a kereslet és ma holnap ott állunk, hogy Erdélyben mindenki ennek hódol. Oly körletekben is, ahol eddig angol félvértenyésztés folyt, mindenki lipicai után vágyódik. Ez a körülmény talán ama közleményeknek köszönhető, melyek a háború lovával foglalkoztak. • Ha hazánk lótenyésztésének múltjára visszatekintünk, úgy azt találjuk, hogy ez az ország régi idők óta olyan lóról volt nevezetes, mely birta mindama tulajdonságokat, melyeket a háború lovának birnia kell, azokat a tulajdonságokat, melyek által háború idején valamennyi többi fajtával szemben előtérbe tudott helyezkedni. Cseh altábornagy, az akkori idők lósorozó bizottságának felügyelője egy az 1860-ik évben a lótenyésztés és pótlovazásról irt tanulmányában Magyarország népies lováról a következően nyilatkozik : „Amily kicsi és elkorcsosult is a magyar ló külsejében, oly tulajdonságokkal rendelkezik, melyek őt háborús szolgálatokra kiváltképpen alkalmassá teszik és e tekintetben a monarchia valamennyi lovával szemben előtérbe állítják. Van benne vér, okos, anélkül, hogy heves volna, szelíd, tanulékony, munkában fáradhatatlan, amellett kevéssel megelégedő, könnyen táplálkozik, anélkül, hogy sok húst szedne magára isc5 MEREV RENDSZERŰ 70 ÉS 80 LÓERŐS MOTORERÉK me A LEGÚJABB TÍPUS, elsőrangú NÉMET GYÁRTMÁNY, budapesti raktárunkról azonnal szállíthatók. Ajánlattal szolgált HAHN ARTHUR ÉS TARSAI HFVSEK