Krassó-Szörényi Lapok, 1936. április-június (58. évfolyam, 26-51. szám)
1936-04-02 / 26. szám
Csütörtök, 1936 április 2. ÁRA 3 LEJ LVTI. évi 26 sz aU #h0rs2«TrS fkUU. nm *m....................2000•. t Nsgy&d te................50 lej. Fél «we ...... 100 lej. 8 Egy hóra ...... 17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengd eeves szám órb s*~ bes POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztői Arató Andor. ^irnTiwTTiiTTiiiMiwmiifi r miif—ttttth i i i !■ i w \ n in s» mgjeieant sasBees SiäiäiäöftöH és gaireap Szerkesztőség és kiadóhivatal: IiU609 Regele Ferdinand I. 36. sz. »■ «■«. TELEFON 104. Bili1 III 'IU— III IBI........................................................................... Tizenen ii Bethlen György az élen Írta: Jakabffy Elemér dr. A romániai magyar közélet április elsején nevezetes évfordulóhoz jutott. Tiz esztendeje annak, hogy e napon Ugrón István, az Országos Magyar Párt elnöke a tagozatok vezetőihez levelet irt, amelyben közli visszavonhatatlan elhatározását, a párt elnökségéről lemondását. Ugrán István a párt vezetését ideiglenesen Bethlen György gróf alelnökre bízta abban a reményben, hogy ezt az ideiglenes megbízást a párt közgyűlése véglegesíti, Bethlen Györgyöt mint legalkalmasabbat a Magyar Párt elnökéül választja. „Bethlen György politikai hitelvel folytatta Ugrón levelében - tökéletesen megfelel az enyémnek és ez a következő négy pontban foglalható össze: 1. Elismerése a beállott történeti változások által létrejött új kereteknek, az azokba való beilleszkedés, úgyszintén közreműködés az állami konszolidáció munkájában, hogy a magyar kisebbség sorsa és helyzete jobbra fordulhasson. 2. További küzdelem az összes, az alkotmány s a békeszerződések által biztosított jogaink elérése céljából, azokból semmit fel nem adva, semmiről le nem mondva, de csak nyilt sisakkal, törvényes fegyverekkel küzdve. A tökéletes vak behódolás ellen ép úgy állást foglalva, mint a végletekig menő, minden közeledést és együttműködést kizáró irredentizmus ellen. Egyedüli törekvésünk , mint az állam tökéletesen egyenjogosult polgárai minden tekintetben ugyanazon jogokat élvezni, ugyanazon elbánásban s elbírálásban részesülni, mint az uralmon lévő nemzet tagjai: ha ezt egy kormánytól elérjük, úgy nem vonjuk meg tőle támogatásunkat, puszta ígéretekkel azonban nem elégszünk meg. 3. A pártnak legszélesebb alapon való demokratikus megszervezése, mely az egész magyar társadalomra kiterjedjen, beleértve a nemzeti alapon álló polgári elveket valló magyar munkásságot is. 4. A pártegységnek minden körülmények között való megóvása. Ezek voltak az én irányelveim, s tudom, ezek lesznek, Bethlen Györgyé is, épen ezért látnám őt szívesen helyemben a magyarság élén. Remélem ő vállalni fogja ezt a nagy feladatot s meg fogja az ezzel járó nagy áldozatot hozni, ezzel tartozik önmagának és fajának.” Aki az elmult tiz év alatt Bethlen György gróf közéleti ténykedéseit komoly figyelemre méltatta, az megállapíthatta, hogy ezekhez a politikai elvekhez és célokhoz mindenképen hű maradt. Ugron István jól választott. Tudta, hogy az akkor még csak 38 éves férfiú teljesen kiforrott egyéniség, akire a nemzetvezetés súlyos feladata nyugodtan bízható. Hogy az elmúlt tíz év alatt a magyar nemzetkisebbség sorsa még nem javult, de sőt, ma helyzetünket szomorúbbnak látjuk, mint akkor, amikor Bethlen György első ténykedéseként a kormányhatalommal a választásokra vonatkozó megállapodásra jutott, ezért a felelősséget legkevésbbé Bethlen György viselheti. Egészen fölöslegesnek tartjuk, hogy helyzetünk rosszabbra fordulásának okait ez alkalommal is fejtegessük. Nem hisszük, hogy akadna józaneszű magyar ember, aki ezekkel az okokkal teljesen tisztába nincsen és át nem érzi Ugrón István igazát, amely Bethlen György részéről a nagy feladat vállalását olyan áldozatnak tekinti, amellyel önmagának és fajának tartozik. Amikor most vezetés vállalásának tizedik évfordulójához jutottunk, erről az áldozatosságáról szeretnénk néhány szót ejteni. Az élet, de különösen a közélet sok hipokrízissel van tele. Minden katonát, aki a harctérre kerül és ott elesik, hősi halottnak minősítünk, holott talán csak a legsúlyosabb kényszereszközök alkalmazásával juttatták őt oda. Ha nem általánosítanánk, igazi hősöknek csak azokat minősítenénk, akik valóban önszántukból, az eszme által lelkesítetten állnak a küzdelembe, még akkor is, ha abból hátrányos következmények nélkül magukat kivonhatnák, sőt sokkal jobb és kényelmesebb helyzetbe juttathatnák. Valahogy így van ez a kisebbségi sors harcainál is. A határokon túlról sokszor őszintén, sokszor csak hipokrita szellemben mindenki részére keservesnek látják a kisebbségi sorsot és érdemdús szenvedőknek ennek viselőit. Ha kétségtelen is, hogy ez a sors senki részére sem örvendetes, de ennek a sorsnak viselői közül a százezrek helyzetüket meg nem változtathatják, viselniük kell azt mint a betegséget, vagy bármilyen nyomort. A kisebbségi sors igazi hősei csak azok, akiknek elhatározásukon múlik, hogy ezen változtassanak, hogy magukat egy sokkal kényelmesebb, szebb élethez juttassák és mégis ennek a sorsnak nemcsak viselői, de küzdő harcosai maradnak. Vájjon akadhat-e olyan valaki Románia közéletében, a többségi vagy kisebbségi népek soraiban egyaránt, aki úgy hiszi, hogy Bethlen György gróf tiz éven át azért állott az összmagyarság rendelkezésére, mert ebből reá nézve bármilyen előny származott, ebből bármikor hasznot húzott ? Vájjon akadhat-e olyan, aki nem tudná, hogy ez a történelmi nevű férfiú bármikor bevonulhatna a magyarországi közéletbe és ott is vezetőszerephez juthatna ? És, ha mégis tíz éven át viselte a vezetés gondjait és ezt magától elhárítani ma sem szándékozik, ha nyugodtan tűri azokat a támadásokat, amelyek teljesen indokolatlanul érik a törvényhozásban, a román sajtóban, sőt néha a magyarban is, akkor elvitathatatlanul ezt csak az a kötelességérzet parancsolja, amelyet családjának történeti múltja és egyéniségének férfias jelleme ró reá. E kötelességérzet az, melyet tisztelnünk kell nekünk, akikért dolgozik, de tisztelniük kell politikai ellenfeleinek is, ha bennük az erkölcsi érzéket a gyűlölet még ki nem irtotta. Nem mindenki követ el kihágást ha vasárnap is dolgozik Az alábbi jogesetben szereplő munkaadó ellen vasárnapi munkaszünet megszegése címén indult kihágási jegyzőkönyv alapján büntető eljárás. A jegyzőkönyvet felvevő hatósági közeg a munkaadót egy vasárnapi napon leánya társaságában az üzletben találta, ahol elszámolási munkálatokat végeztek. Az elsőfokú bíróság a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény 26-ik szakasza értelmében büntetést rótt ki a munkaadóra, aki ezt a döntést megfelebbezte. Az ügy így a constanţai törvényszék elé került, amely a munkaadót felmentette a kirótt pénzbüntetés lefizetése alól. Elvi jelentőségű döntvényben kimondotta a constanţai törvényszék, hogy a vonatkozó törvény 26-ik szakasza szerint csak akkor lenne megbüntethető a kihágás elkövetésével vádolt munka- adó, ha a munkaszüneti idő alatt üzletében árueladást végzett volna. Mivel azonban ez nem történt meg, mert a kihágással gyanusított munkaadó csak vállala-tának belső ügyeit intézte, nem követte el a constanţai törvényszék szerint a törvényben körülírt kihágást és így meg kellett semmisíteni az elsőfokú bíróság marasztaló döntését. Még az asszonyokat is mozgósítják A nemzetvédelem hatályosabb megszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot terjesztettek a cseh képviselőház elé. A törvényjavaslat főbb pontjai a következők: 1. A határzónában a katonai hatóságok jóváhagyása nélkül semmiféle épület, vagy it nem építhető. 2. Külföldi állampolgárok a határzónában csak katonai IIIs engedéllyel szerezhetnek ingatlanokat. Amennyiben külföldieknek a határzónában már régebben szerzett ingatlanuk van, a hatóságok a katonai hatóságokkal együtt az erre vonatkozó jogukat érvénytelennek nyilváníthatják, ha erre okot látnak fennforogni. 3. Háború esetén 17-60 évig nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok is mozgósíthatók, s az utóbbiak kötelező munkaszolgáltatást tartoznak végezni. Nem vehet részt a kincstár képviselője az adófelebbezés határozatának meghozatalánál Nagyon fontos a pénzügyminisztérium egyik legújabb rendeletének az a szakasza, amely megtiltja, hogy az adófelebbezési tárgyalásokon jelenlevő kincstári közeg a nyilvános tárgyalás befejezése után részt vegyen az adóbizottság határozathozatali tanácskozásaiban. Ezt a sérelmet a bucureştii kereskedelmi kamara panaszolta fel, amely előadta, hogy a kincstár képviselői igen sok esetben valósággal terrorizálták a felebbezési bizottság tagjait és így erőszakolták ki az adófizető rovására a végzéseket. Tekintettel arra, hogy ebben a vonatkozásban a minisztérium máshonnan is kapott panaszokat, a rendelet kimondja, hogy amikor a felebbezési bizottság döntéseit zárt tárgyaláson hozza meg, ezen a tárgyaláson a kincstár képviselője nem lehet jelen. Rendelet az autóadó fizetéséről. A pénzügyminisztérium újabb rendelkezéseket adott ki az autók megadóztatására vonatkozólag. Adóvallomást kötelesek beadni a következő kategóriák: 1. Azok, akik autójukat adóztatás szempontjából még nem jelentették be. 2. Akiknek autója változáson ment át, ami által a kocsi súlya is megváltozott. 3. Azok, akik az autót más célra használják fel, mint eredetileg bejelentették. A forgalomból ki nem vont autók adóját hivatalosan az 1936—37. évre is áthozzák.