Kurír - reggeli kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 53-77. szám)

1990-09-01 / 53. szám

L 990. szeptember 1.3 Arthur Schneier New York-i főrabbit fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök Fotó: PATAKY ZSOLT A NYÍLT TÉR Felhívták a figyelmemet arra, hogy a Kurír tegnapi (augusztus 31.) számába cikket írtam. Alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a lap 7. oldalán valóban a nevem látszik jegyezni egy dolgozatot. Jelen soraimmal nem kívánom elhatárolni maga­mat az írás mondanivalójától, ellenben a tényszerűség kedvé­ért ki kell jelentenem: a hivatkozott cikket nem én írtam! A félreértés (hamisítás?) kiderítése és megmagyarázása a szerkesztőség feladata. El kell viszont ismernem, hogy az in­kriminált írás utolsó félmondatnyi idézete az én, két nappal korábban a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikámból való. KOCSIS L. MIHÁLY A szerkesztő eleget téve feladatának­­ megmagyaráz. És elné­zést kér, ugyanis nem annyira félreértés, még kevésbé hamisítás, ami történt, sokkal inkább: figyelmetlenség. A dolgozat igazi szer­zője­­ Nikolits Árpád, akitől­ egy füst alatt ugyancsak bocsánatot kérünk - cikkéhez két idézetet vett át. Egyet Petroniustól, egyet pedig Kocsis L. Mihálytól. A kollégánktól vett idézet egyben a cikk végét is jelentette, így két név is szerepelt a publicisztika alatt: Ko­csis L. Mihályé és Nikolits Árpádé. A szokatlan jelenség úgy látszik, tegnap megoldhatatlan feladat elé állította kis csapatunkat. Sajnáljuk. A divattervező emlékezete A világhírű amerikai divatdiktátor, Calvin Klein bevezető szavai a New York-i Lincoln Centerben tartott em­lékesten így hangzottak: „Halston volt a legnagyobb divattervező az amerikai divat történetében". Halston, aki nemrég halt meg, egyszerű, de elegáns stílusával hódította meg Ame­rikát és a „showbusiness" világhírű sztárjait. Az emlékünnepet Liza Minelli szervezte, aki hosszú évek óta csak Halston-kreációkban lép fel. Halston nagyságát George Bush hosszú levél­ben méltatta. A megemlékezésen je­len volt a polgármester és a New York-i rendőrbiztos, aki a hetvenes években a Halston által tervezett rend­őregyenruhák sikerére emlékezvén emléktáblát nyújtott át a Halston csa­ládnak. Az ünnepség olyan káprázatos és egyben olyan amerikai volt, mint Halston flitteres estélyi ruhái, szimpla kasmírpulóverei és antilopnadrágjai. Életformája nem kevésbé érdekes volt: legszívesebben az erdőket járta, de nem gyalog, hanem halványsárga, nyitott Rolls-Royce-ával. A. M­. livel, illetve Bianca Jaggerrel Egy hét a tőzsdén A múlt heti mélypont után az IBUSZ-részvények árfolyama visszaállt a 9000 forint körüli szintre. Ez az ár most stabilnak látszik, akárcsak a Konzumker­­részvényeké, mely 830-850%­­on forgott. Pénteken már 490%-ot ért el a töretlenül emelkedő Skála-rész­vény, azok tehát, akik bíztak múlt heti előrejelzésünkben és hétfőn 380%-ért vásároltak, 25%-os nyereséget könyvelhetnek el. A piacot még mindig a kereslet uralja, tehát még egy keveset ér­demes várni az eladással. Nem járt viszont jól, aki az alaptőke-emelés és az ahhoz kapcsolódó elővásárlási jog re­ményében Novotrade-részvé­­nyeket vett. A társaság tegnapi közgyűlésén az igazgatóság ja­vaslatára a részvényesek - nem kis meglepetésre - úgy döntöt­tek, hogy az augusztus elején nyilvánosságra hozott hirdet­ményben szereplő elképzeléssel ellentétben egyelőre nem hajtják végre az alaptőke-emelést, így a kedvezményes részvényvásárlási lehetőség elmaradása várhatóan rossz hatást gyakorol a papír ár­folyamára. A javaslatot, melyet végül egy magánrészvényes 6 szavazatnyi tartózkodásával fo­gadtak el, a közgyűlésen Peter Zelnik, aki a tőzsdetag Giro­zentrale Befektetési Rt. ügyve­zető igazgatója, az augusztus elején kitört kuvaiti háború okozta nemzetközi részvényár­folyam-eséssel indokolta. Nyi­tott kérdés viszont, miért nem került nyilvánosságra - az ere­deti elképzelésekhez hasonlóan - a terv megváltozása, csakúgy, mint az, hogy az augusztusban megkötött tőzsdei Novotrade­­részvényüzletek során az ela­dóik­ birtokában volt(ak)-e a ki­bocsátás várható meghiúsulásá­val kapcsolatos információknak. Az mindenesetre bizonyos, hogy a kibocsátási ár nagyságát és az elővásárlási jog gyakorlásának mikéntjét latolgató vevők - önhibájukon kívül -­nem szá­mítottak a gyökeres fordulatra, másként ugyanis aligha adtak volna a részvényekért a jelentős forgalmú bécsi piacon kialakult árnál 10-20%-kal többet. A közgyűlésen egyébként a részvényesek, a még egy ezre­­léknyi szavazatot sem képviselő tartózkodástól eltekintve, min­den javaslatot egyhangúlag elfo­gadtak, hozzászólás, kérdés is csupán egyetlen hangzott el, az is az említett magánrészvényes­től... ÁDÁM ZSIGMOND Minek a Sasnak fegyver? Nem kell neki. Sose kellett. De néhány évvel ezelőtt a do­rogi országúton banditák megállítottak egy személygép­kocsit, kiszedték belőle a négytagú családot, a férfit agyon­verték, a feleséget a gyerekek szeme láttára megerősza­kolták. Nos, én ezen az úton járok hazafelé Hidegkútra. A bor­zalmas ügy után kértem önvédelmi fegyvert, amelynek a használatára, hála a jó istennek, soha nem került sor. Ami pedig a visszaszolgáltatást illeti: akkor, amikor a megbízott rendőrök - egy délelőtt - megjelentek a lakásomon, csak a 12 éves leányomat találták otthon, akitől termé­szetesen hiába kérték a fegyvert. Az átadásra csak délután kerülhetett sor, amikor már hazaérkeztem és átvételi elismervény ellenében - magától értetődő módon - beszolgáltattam a pisztolyt. Innen már csak a jó sorsomban bízok. Meg abban, hogy velem egy időben az útonállóktól, betörőktől, gyilkosok­tól is elveszik a fegyvert, nehogy mi maradjunk védtele­nek­­ velük szemben. SAS JÓZSEF 1990. augusztus 31. A Kurír megjegyzése: Szívesen helyt adtunk Sas József levelének, amely a Kurír augusztus 30-i, reggeli kiadásának 6. oldalán olvas­ható írásra reagált. Ebben az írásban azt kérdezte mun­katársunk, hogy Sas „vajon miért dugdossa" önvédelmi fegyverét? A színigazgató ezt a kérdést súlyosan nehez­ményezte, minthogy a benne lévő állításnak semmi köze­­ a valósághoz. A Mikroszkóp Színpad igazgatójának pa­nasza jogos. Szíves elnézését kérjük.­­ Kurír szerkesztősége. Egyedül nem megy... Annál inkább, ha tizenhárman csinálják! A képen látható vidám biciklisták öröme nem véletlen: ötven kilométeres tekerés után épségben érkeztek meg Potsdamból Berlinbe, a brandenburgi kapuhoz. A szupertandem átlagsebessége óránként tizenöt kilométer, viszont alig fogyasztanak többet egy-két liter narancslénél. Újabb bizonyíték: a németek tudnak tekerni. És egyesülni?... Gorbi­lottó Egy, a gorbacsovi refor­mokat támogató moszk­vai székhelyű nemzetközi klub NSZK-cégekkel kö­zösen Gorbi-lottót bocsát ki. A lottó minden szelvé­nye nyerő: szovjet kato­nai jelzéseket, jelvénye­ket, váll-lapokat, katona­sapkákat, zubbonyokat stb. lehet nyerni. Akinek szerencséje van, hozzá­juthat egy teljes katonai egyenruhához. Ilja Oszadcsuk, a klub megbízott igazgatója el­mondta a Novosztyi mun­katársának, hogy a nyere­mények „militarista” jel­lege a szovjet katonaru­hák nagy nyugati divatjá­val magyarázható. A be­vételből egyébként laká­sokat építenek a Kelet- Európából kivonuló kato­nacsaládoknak. ­-----------------------'­­ A­z első 100 nap -a kormány szemével •Tegnap rövid értékelést adott ki a miniszterelnökségi sajtóiro­da az Antall-kormány első száz napjáról, és ebben körülbelül fele-fele arányban nyilatkozott a tettekről és a szándékokról. Megállapította a kormányzati struktúra új szervezeti és sze­mélyi oldalának kiépítését, kiemelve a belügyminisztérium és a honvédség átépítését, a köztársasági elnök megválasztását, végül pedig azt a teljesítményt, hogy szeptember 30-ra sike­rült kiírni a helyi önkor­­­ányzatok megválasztását, s ezzel le­hetővé tenni a politikai rendszerváltozás lezárását. Érdekes adat, hogy a helyettes államtitkárnál magasabb rangú köz­­tisztviselők 30 százaléka már az előző kormány idején is „ve­zető hivatalt” viselt. Nyugtázta az értékelés a nagymarosi építkezés végleges leállítását, a minimálbér meghatározását. Elismerte, hogy 100 nap alatt az oktatás reformjában gyakorlatilag semmit nem tudott elérni. Ami a külpolitikát illeti, itt az önértékelés leszögezte, hogy az új magyar kormány „minőségileg más alapokra helyezte a vezető nyugat-európai hatalmakkal, kormányokkal fennálló kapcsolatot”; megnyitotta annak lehetőségét, hogy Magyaror­szág és a Közös Piac között 1992 elején társulási szerződés jöjjön létre; magyar kormányfő elsőként tett hivatalos látoga­tást a NATO székházában; gyakorlati eredmények születtek az Alpok-Adria együttműködésben. A kormány, szögezte le az értékelés, külpolitikája egyik sa­rokpontjaként kezeli a nemzeti kisebbségek ügyét, és minden nemzetközi diplomáciai lehetőséget megragadott, hogy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek jogainak érvényesülését elősegítse. Egyebekben úgy találja a kormány, hogy Magyarország iránt a bizalom „új, magasabb szinten helyreállt”. Ebből adódik, hogy az ország fizetőképességének finanszírozása az idei évre megoldott. A gazdaság szférájában az értékelés nyugtázta a magánvál­lalatok nagy lendülettel folyó alapítását, mint a bizalom jelét, az előprivatizációs törvény benyújtását a parlamentnek. Rá­mutatott viszont, hogy az általa foganatosított támogatásmeg­vonásra és központi áremelésre a költségvetési egyensúly javí­tása érdekében volt szükség, s ezt az egyensúlyt még jogos igények javára sem engedi veszélyeztetni. Utalt mellesleg a gazdaság olyan terheire is, amelyek a KGST-kereskedelem radikális csökkentéséből és az iraki gazdasági embargóból ad­ódnak. Úgy találta a dokumentum, hogy egészében véve a lakosság nem érzékeli a gazdasági javulás távlatát, de 1991 végére - 1992 elejére már érzékelni fogja. A kormány egyébként a tömeges szegénységet új népjóléti programmal próbálja megállítani, de számol nagyobb, a kö­zéprétegekhez tartozó csoportok lecsúszásával. Az értékelés végül a gazdasági gyorsprogramnak a csődel­járásokra vonatkozó részét taglalta, kiemelve, hogy augusztus­ban hét vállalat felszámolása kezdődött meg, amit szeptem­berben „újabb csomag” követ. Egyébként a kormány három különféle vállalkozásélénkítő pénzügyi forrást nyit meg szep­tembertől. A. E. _______________________________________________________| Rémálom Akit érdekelnek a világban tör­ténő események, nem tud átsik­lani az iraki válság fölött, így vagyok ezzel én is, nap mint nap elgondolkodtat az öböl és térsé­ge. Mi lenne akkor, ha Magyar­­ország is beavatkozna a viszály­ba, és mint katonai hatalom lép­ne közbe? Kiket küldenénk a si­vatagba, hogy képviselje hazán­kat és demonstrálja azt a katonai erőt, amit egy olyan nagyhata­lom, mint mi, elrettentésül fel tud állítani? Felvilágosult agyam hamar megtalálta a választ. Elit alakulataink közül erre a fela­datra a legjobbak az öcsödi hu­szárok, a nyékládházi kerékpá­ros zászlóalj és a csákánydorosz­­lói fogatolt tüzérek lennének a legalkalmasabbak. Ha eljönne a Z-nap, megindítanák a mindent elsöprő Margaréta-akciót és véglegesen beírnák nevüket a világtörténelem nagylexikoné­ba. Ja, hogy ki vezetné őket? Hát természetesen: A tizedes meg a többiek! S. N. Sertéspanasz a Sterilből

Next