Kurír - esti kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 45-64. szám)
1990-09-03 / 45. szám
1990. szeptember 3. KI MENT MEG MINKET? Meglopnak, becsapnak, átvernek, így általános alanyban, mert általános és mindennapi a tapasztalat, holott az elkövetőknek van nevük, arcuk, az öltözéküket is le tudjuk írni. Mégsem megyünk a rendőrségre és nem hívjuk a főnököt, mert kiszolgáltatottak vagyunk, mert függünk tőlük. Elfogadjuk hát a ránk kényszerített feltételeiket és csak magunkban fortyogunk. Aztán este a tükörben újabb ráncot fedezünk fel szájunk legörbülő sarkában, s álmatlanul morgolódunk az ágyban, hiába próbálva elhessegetni a másnap ránk váró rémségek képeit. Barátnőm sztorija (de bármelyikünké lehetne): Lerobban az M7-esen, a Sárga Angyal megállapítja, hogy tehetetlen, átszól a B-i úti Fiat-szervizbe, hogy sürgős javítás lesz (barátnőmet Ausztriában fontos előadásra várják) és kihív egy maszek autómentőt a B-segélytől, merthogy az Autóklubnak nincs sajátja. Az autómentő közli: a vontatás számlával 2400 forint, számla nélkül 1900. Jó. Az autó számla nélkül bevontatva a szervizbe, ahol Cs. úr, a munkafelvevő először is bejelenti, hogy szó sem lehet azonnali javításról. Majd némi könnyes könyörgésre elővarázsol a zsebből egy alkatrészt és közli: számlával nincs, számla nélkül 1200 forint. Beszerelése - csakis - számla nélkül lehetséges 500-ért. A szervizben való jelenlétnek azonban mégiscsak kell hogy legyen valamilyen hivatalos nyoma. Cs. úr tehát kiállít egy, a pénztárnál fizetendő számlát 200 forintról. Barátnőm fogát összeszorítva mindezt végigcsinálja, fizet Cs. úrnak is meg a pénztárnak is, mert mennie kell, mert kiszolgáltatott és tehetetlen. Csak forr benne a méreg, mert szorongatott helyzetben hagyta magát kihasználni és megalázni. Barátom sztorija (de bármelyikünké lehetne): Telefonszámlája nem horribilis összegű ugyan, de mégis gyanúsan mais, ahhoz képest, hogy abban a a napban majdnem végig külföldön volt. A postánál meghallatják, sajnálkoznak, de ragaszodnak ahhoz, hogy nincs itt semmiféle műszaki hiba, a berendezések jól működnek, ennyi volt a beszélgetés és punktum. Ha nem fizet, kikapcsolják a telefonját. Fizet, aztán egy, a postánál dolgozó illetőtől megtudja, hogy némi ügyességgel és szakértelemmel bárki át tudja kapcsolni az ő telefonvonalát a sajátjára, hogy aztán az ő számlájára telefonáljon. Az átkapcsolás nem túl bonyolult titkát egyes postai dolgozók pénzért árulják magánszemélyeknek, de vállalatoknak is. Állítólag a Posta vezetői is tisztában vannak ezekkel a mahinációkkal, de tehetetlenek, akárcsak mi. Hitetlenkedem, de barátom szerint erről már a sajtóban is írtak (hogyhogy én nem tudok róla?). Aztán amikor kiszörnyülködtük magunkat, megkérdezi, kivel beszéltél pénteken este kilenc és tíz között, merthogy folyton foglalt volt a telefonod. - Én aztán senkivel - mondom -, nem is voltam otthon. - Akkor az iker. - Ő sem, mert véletlenül ismerem, nyaralnak. Hm, mondja a barátom. Lehet, hogy rossz volt a vonal, de lehet, hogy valaki a te számládra telefonált éppen Zamárdi-Felsőre. Lehet, gondolom, és nő bennem a gyanakvás mindenkivel, az egész világgal szemben. Résnyire húzott szemmel kémlelem az arcokat, könyörtelennek és keménynek próbálok látszani, hogy elriasszam a rablócápákat, miközben bensőmben nyüszít az igazi „én”. Úristen, ne hagyd, hogy préda legyek, ments meg engem kiszolgáltatottságomban. IRA Az emberevő császár Hej, a mindenit annak a fene Gutenbergnek! Milyen bolondot is cselekedett. Feltalálta a nyomdagépet. Nem kellett volna azt olyan korán az emberek kezébe adni. Persze ahogy a csőcselék meg a bugrisok kezére került az a masinéria, elkezdték használni. Sőt, mi több, nem elég, hogy használták, ráadásul még újságokat is nyomtattak vele. Mindenféle rebellis lapokat. Igaz, akadt azok között okos is, olyan, amelyik tudta, mikor hol a helye, melyik oldalon. Manapság kevés már az ilyen okos, lojális lap. Ha példát akarok rá idézni, vissza kell nyúlnom az elmúlt század elejére. Akkoron volt Franciaországnak egy hivatalos lapja, forrásom nem jelzi a nevét. (Forrás: Ráth-Végh István A könyv komédiája, 305-306. old.) Háborús idők voltak azok, a nagy Napóleon akkor szökött vissza Elba szigetéről még száz napra császárkodni. Nézzük hát meg, milyen címekkel tudósított ez a lap Párizs felé vezető útjáról: „Az emberevő elhagyta barlangját!” „A csordás farkas kikötött a juani kikötőben” „A tigris Gapba érkezett” „A zsarnok keresztülment Lyonon” „A bitorlót hatvan mérföldnyire látták feltűnni a fővárostól” „Bonaparte hatalmas iramban közeledik, de Párizsba nem fog bejutni soha” „Napóleon holnap eléri Párizs külső övezetét” „A császár Fontainebleau-ba érkezett” „Ő császári felsége bevonult a Tuilériákba, hűséges alattvalói közepette” Az ám, ez volt csak az igazi újság. Aki okos, ilyet olvas. A többit meghagyja akultúrjbugrisoknak. A ló kérdez A szemével. Azt kérdi, meddig kell még néznie, hogy a törökmézárus lisztet rak a kókuszrúdba, na igen, egy kicsit többet a kívánatosnál, de még nagyobb baj, mondja tovább a ló, hogy itt a nők se elég kívánatosak, ez hogy jön ide, kérdem én, de ő egyre csak lógatja a fejét, mert sok a szemét és mindenki sörhasú és böfög, na, na, nézzen rám, győzködöm, de későn, mert már politizál, kevés a zab, de a disznóknak se jóba, mert a kukorica is kiégett, fogadni mer, azt mondja, ha eső lesz, az is csak nyugaton (ez egy nyírségi ló), szóval ne csodálkozzanak, hogy csüggedt és ezen még a Mezőbank Rt. sem segít, bezzeg, ha ott lehetne a megyebálon, menten elszállna a komorsága, de neki senki nem szólt, azt se tudja, mitől előkelőbb a Csibész vagy a Pajkos, mert ők meghívót is kaptak, már itt is ezek az úri körök jöttek volt rezgésbe, ez most már mindig így lesz? és egyre lejjebb húzza a fejét a szomorúság, én meg nem tudom megvigasztalni, mert még ez a nyomott kókuszrúd is ehetetlen, de mit is tehetnék érte én, egy sima kis mezei TÜCSÖK Videoklip-fesztivál Ismét drukkolhatnak és találgathatnak a könnyűzenét kedvelő fiatalok, hiszen újra megrendezik Amerikában a Video Music Awards fesztivált. Szeptember 7-én a Los Angeles-i Universal Amphitheatre-ban 18 kategóriában hirdetnek eredményt, hogy a videoklippek előadói, tervezői, illetve kivitelezői közül kik a legjobbak. A Music Television által alapított díjak kiosztását megelőzően a tévétársaság éjjel-nappal forgatja a jelöltek műveit, visszatekintve az eddigi nyertesek fellépéseire, gálaműsorokra. Tavaly Michael Jackson nyerte el a legjobb, a legkülönlegesebb effektekért járó díjat Leave Me Alone című klipjéért, melyet a magyar rajongók filmjéből, a Moonwalkerből ismerhetnek. Idén ebben a kategóriában Billy Idol, Paula Abdul, Billy Joel és a Tears For Fears versenyzik. Billy Joel kivételével mindegyik előadó még két-két számban indul. A legesélyesebb Paula Abdul (aki tavaly is kapott Video Music Awards-díjat) most Opposites Attract című számával esélyes, amely tulajdonképpen rajzfilm. Viágszerte nagy sikerrel vetítették a mozikban a Batman, azaz a Denevérember című filmet. Hogy ez mennyire lesz hatással a zsűrire, az csak pénteken derül ki. Prince Bardance-e mellett a másik három jelölt a mozifilmekben szereplő legjobb videoklipkategóriában: a ZZ Top (Vissza a jövőbe III.), Edie Brickell és a New Bohemians (Született július 4-én), valamint Billy Idol (Ford Fairlaine). Az egyik legizgalmasabb verseny a legjobb új művész videóklipje számában várható. Jane Child szinte bokáig érő haja apró copfokba van fonva, feje tetején hajszálai az égnek állnak, amitől talán taszítóvá válhat, de keményebb ritmusú zenéje hamar feledteti ezt. Legerősebb ellenfele Lisa Standfield és Alannah Myles, valamint a nálunk kevésbé ismertek: Bell Biv Devoe, Black Crowes, Lenny Kravitz és Michael Penn. F.N. Acta Diurna Ha jól tudom, a legelső újságot nevezték így. Igaz, ez még nem papíron jelent meg, hanem falon. Faliújság volt, az üldözött őskeresztények információcseréjét szolgálta a hajdani Rómában. Azóta a lapok alapanyaga ugyan megváltozott, de utódja azért a faliújságnak is van. No nem az ötvenes években divatozó szörnyű táblára gondolok, ami csak a beázás okozta foltok eltakarását szolgálta gyáraktól hivatalokig mindenfelé. Ezek említésre sem méltóak. Sokkal komolyabb és aktuálisabb szerepet töltenek be a falfeliratok. A firkálások, sgrafittók, karcolások az egyéni vélemény anonim és spontán kifejezői. Persze, nem azok az igazán érdekesek, amelyek arról tudósítanak, hogy „Pisti hűje”. Több érdeklődést kelt például a Bazilika közelében az a környezetvédő felirat, mely szerint „Bűzváros nem város”. A falra festett együttesneveket nem tekinthetjük információhordozónak, és ugyanígy állunk a választási kampány maradványaival is. Viszont igen jópofa, ha valaki saját magát reklámozza. Egy régi barátomat juttatják az eszembe, akit Jocónak hívtak. Roppant gátlásos gyerek volt, soha nem volt sikere a lányoknál, esténként leosont az utcára, festékszóróval a kezében, és minden falfelületre felmázolta: „I love you, Jocó”. Másnap büszkén sétálgatott a környéken... Azt hittem, ezt nem lehet felülmúlni. Tévedtem, lehet. Az Ó utca hatos számú házának falán a következő felirat virít (felkarcolva!): ITT SZÜLETETT BÁRÁNY FERENC Emelte a Hazafias Népfrontom, nem is tudom, régebben márványtáblát szoktak... Igaz, mostanság ők is rosszul állnak anyagilag. De ennyire? Az is lehet, hogy földalatti mozgalommá alakultak. Mert azt fel sem tételezem, hogy valaki egy nem létező (és nem is túl népszerű) mozgalom nevével leplezi tulajdon exhibicionizmusát. Talán az ellenségei írhatták oda. Ez lenne viszont az első eset a történelemben, hogy valakinek a rosszakarói állítanak emléktáblát... - Sz. - Az első séta Egy hónapot kellett már csak várniuk az arizonai Phoenix állatkertje gondozóinak arra, hogy alaposabban szemügyre vehessék legújabb csemetéjüket. Tambile, a fehér orrszarvú ugyanis „már” egy hónap múltán hajlandó volt a kifutóba kivinni és a közönségnek megmutatni legifjabb gyermekét. Ez azért érdekes, mert a korábbi borjait hónapokig bújtatta még a gondozók elöl is. Az meg már amúgy is rekordszámba megy, hogy egy orrszarvúhölgy rendszeresen - átlag minden második évben - utódot hozzon a világra, ráadásul fogságban. Tambile 1975- ben került ebbe az amerikai állatkertbe, mint az egyik erősen veszélyeztetett állatfajta képviselője. A fehér - más néven szélesszájú - orrszarvú állatkertekben is ritkaság, a kelet-afrikai szavannákon pedig még inkább. Tambile hetedik gyermeke egy hónapja született, körülbelül fél mázsával. A pontos adatokat nehéz lett volna begyűjteni, minthogy a mama még ma is „oroszlánként” védelmezi a kis Howellt. Az ápolók egyelőre még a rinóbébi nemében sem teljesen biztosak. De hát az évek folyamán majd csak,kiderül, hogy fiú-e vagy lány. És különben is. Erről már réges-régi - de igaz - történet is szól. A londoni állatkertben egy korosabb hölgy hosszasan nézte az ottani orrszarvút a ketrecében. A vizsgálódás végén odafordult a ketrec mellett posztoló gondozóhoz és megkérdezte: „Nem tudja, kérem, ez a rinocérosz vajon fiú vagy lány?” Az angol hidegvérű ápolónak arcizma sem rezaült és így válaszolt: „Ne haragudjon asszonyom, de ez olyan kérdés, ami - véleményem szerint - csakis egy másik orrszarvút érdekelhet”. Cipó vagy/és popó? A franciák 80 százaléka elképzelhetetlennek tartja, hogy amikor eljön az evés ideje, ne kerüljön kenyér is az asztalra. 85 százalékuk odáig merészkedik, hogy kijelenti: „a kenyér alapvető fontosságú az étkezési egyensúlyban". Ha friss és ropogós, mindenkinek csorogni kezd a nyála egy baguette vagy egy falusi házi parasztcipő láttán. A finnyásak aránya csupán 37 százalékot tesz ki. ők azok, akik a fogyás érdekében diétáznak, s félnek attól, hogy a kenyér, hizlal,ók inkább szerelmeskednek, mert a régi kínaiak és a mai orvosok egy csoportja szerint a szerelem jó kondícióban tartja a testet és a lelket. Tessék választani! Cipó vagy popó? Mindkettő? Cs. M. 3 KIS ÉJI VÁR-KÉP Vár, augusztusi éjszaka. Egymásra dudáló taxik, helyért és utasért veszekedő sofőrök mozgalmas csendélete fogadja a bámészan sétálgató látogatókat. Még ilyenkor is erdélyi térítők és apró giccsek borítják a fuvolás éjszaka lepte bástyákat. A panoráma közelről egy húszas, ennyiért már kukkolni is lehet a peep-show-ban, de a pesti fényélmény mégiscsak érték és a miénk. A bástya alatt elemlámpával árul Fülcsis Karcsi. Angoltudása és stílusa annyira lenyűgöz, hogy a fülbevalói már nem is érdekelnek, inkább az orosz laktanyákból felvásárolt festékekkel pingált csüngök izgalmas története marasztal. Mellette több ezer forintért képbe komponált pisztolyokat, karabélyokat, középkori nyilakat őriz egy lány. Hozzáállása korántsem oly aktív, mint a Fülcsisé. A grafikusok is bágyadtan ücsörögnek. Nincs modell, így csak a kész portrék árulkodnak a napi zsongásban megörökített turisták hajlandóságáról. Egy koldus zöttyen fáradtan a lépcsőre. Számolgatja aznapi bevételét. Elégedetten mosolyog mustáros bajsza alatt. Ahhoz képest, hogy koldus, egész jó idegenforgalma volt. 10 márkáját indul beváltani, és mint mondja, neki már törzsadakozói is vannak. Klotyós Tibi is bezárta szükség látogatta birodalmát. Borozni indul éppen, ő is márkákat, dollárokat, frankokat kocogtat a kezében. Havi tízezer forintot keres tisztán, és fizetik az albérletét, emellett ingyen kap reggelit, ebédet, vacsorát. Melankolikus józantalansága már-már megható. Egyébként jó srác. A környékbeli árusokat egy ötösért engedi könnyebbülni, másoknak persze egy tízes a beugró. Kintornás Berci a zöldségessel szemben tekeri a gépét. Nosztalgikus figura, a régi kort idézi rendíthetetlenül. Bejárta a világot, sok filmben szerepelt, és ő is jól él a vári szolgáltató piacon. Fáradni kezd a turizmus. A bástyáról leszivárog a közeli sörözőkbe. A taxisok persze tudják, hol kell időzni. Egy naiv civil autót le is zavarnak az Arany Hordó söröző előtti járdaszigetről, hisz a vár saját „bérelt” birodalmuk. Csendes csencs, kóválygó külföldi moraj, habzó koccintások, előkelő szandálnesz és csoszogó rongyok éji idillje maradandó improvizációja lett a mai magyar hangulatnak. GÁBOSSY ÉVA