Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)
1991-02-06 / 26. szám
14 ■Sjjrtr CSAK A LEHEL(ET) NEM FAGYOTT MEG Amikor a vakond veri a sast Úgy a harmadik harmad nyolcadik percében kezdtem el igazán becsülni Amundsent. Ő mínusz hatvanban hódította meg a Déli-sarkot, mi viszont mínusz tizenötben úgy összefagytunk a herényi pálya szélén, hogy majdnem bementünk lefeküdni a jégre , melegedni... Persze az egész fagyoskodás oka a pártatlanságban keresendő. Aki ugyanis érdekelt a mérkőzésben, az remekül szórakozik. Végre. Nincs botrány, csak játék, na meg izgalom. Persze nem mindenkinek. Például a Fradi hokisairól letí, nincsenek odáig a Lehel elleni mérkőzésért. Ez meglátszik az összeállításon is, például nincs itt Orbán, s ne feledkezzünk meg a hétfőn elmeszelt játékosokról sem. Utóbbiak közül egyébként Miletics kidugja a fejét a zimankóba, s remekül elszórakoztatja a körülötte állókat. Az első izgalom akkor adódik, amikor Alekszandrov ütközik Mihonyikkal, a hazaiak kapusával. A Lehel-szurkolók legnagyobb megdöbbenésére Pavel a jégen marad. Már-már kitörne a skandalum, de szerencsére sikerül talpra állítani a kapust, sőt Schell sürgető füttyjeleivel azt is eléri, hogy mielőtt a hangulat túljutna a forrponton, gyorsan folytatódjék a játék. Azért persze Alekszandrov megkapja a maga két ércét, akadályozásért. Amikor érdem az orvost, mi történt Mihonyikkal, azt feleli: az orrán sérült meg. Fene, aki érti az összefüggést... Iram van, de csak az ukránok villognak, a zöldeknek malahogy nem akaródzik a nagy hajtás. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a 10. percben Bugyi a kék vonalról bevágja az elsőt. Aztán az oroszok villogását alátámasztandó előbb Puskarjov, majd Vlaszov is megadásra készteti Poznikot: ez akárhogy is nézzük 3-0, komoly előny. Természetesen zeng az egész pálya, végre valami öröm a küzdelmes hétköznapok után... A második harmad is jól kezdődik: fotós kollégámat a fradis Simon botja kiadásán kupán találja, szerencsére nincs különösebb baj. Ám néhány másodperc múlva az egész nézőtérre döbbent csend telepszik: Molnárt telibe találja egy lövés, a fiatal játékos pedig összerogy... Huh, hallottunk már olyanról, hogy a szédületes sebességgel száguldó pakk ölni is tud, de most nagy megkönnyebbülésünkre nem fejet, hanem a váll védtelen részét találta el a korong, így Molnár, ha lógó vállal is, de épen lekorizik a jégről. Közben azért megy a meccs is, de e történtek után nem meglepő, hogy sokan csak a harmad közepe felé veszik észre: az első húsz perc megpróbáltatásainak köszönhetően Póznikot Bán váltotta fel a krechi előtt. Jól véd a fiatal kapus, csak a védelem bizonytalan: nemegyszer ólálkodnak az életveszélyt jelentő ukránok a Fradi kapuja előtt. Miletics is üvölt: „Terrorizáld már le?", míg végül hallgatnak a jó szóra, így ebben a harmadban nem ütnek gólt a vendéglátók. A Fradi viszont igen, Kulikov jóvoltából, így valamelyest fokozódnak az izgalmak a záróharmadra. Annál is inkább, mert Schell az utolsó másodpercben kizavar egy zöldet, Hudák pedig hiába mondja fel neki a szabálykönyvet, a bírót nem tudja meghatni, marad az emberhátrány. S bár kivédekezik, egy ormótlan védelmi hibát követően Vlaszov begyömöszöli a negyediket is. Ám fáradnak az egysoros hazaiak, így feljön a Fradi, s vele együtt a szurkolótábor is. „Hajtsatok gyerekek, ezek kivannak, mint a vakond!" - elmélkedik egy biológiából feltehetően kettesekkel átevickélt illető. Pláne megjön a hangja, amikor Simon lövése valahogy utat talál a herényi kapuba. Ám amikor a 1l. percben Dobos már a harmadikat üti, nem lehet bírni vele: borosüvegével kezében vad duhajkodásba kezd a kispad tetején. 4-3, mostantól megint késsel szelhető a feszültség. Egy álló üvöltés a pálya, csak mi, zsurnaliszták jutunk el ebben a periódusban a totális megdermedés felettébb kellemetlen állapotáig. Ettől még megy a heccelődés: a jelentősebben feltankolt, s ugyanakkor a politikában is felettébb járatos szurkoló például a tőle egy rendőrnyire álldogáló herényi drukkert piszkálja: „Ne félj, visszakapjátok a földet, oszt mehettek dógozni, addig se rontjátok itt a levegőt!". Na, immá’ valami, igaz, mosolyogni nem nagyon tudunk rajta, a vigyor ugyanis a szó legszorosabb értelmében lefagyott a képünkről... Ugyanez történik a vendégekkel is, amikor lendületüket megtöri Hudák kiállítása. Ezt átvészelik, viszont kevesebb mint két percük marad az egyenlítésre. Az utolsó percre pedig lehozzák a kapust is, de nem tudnak mit kezdeni az előnnyel: marad a 4-3, oda a Fradi veretlensége. De ami az eredménynél is lényegesebb: békében térnek haza a legények... A mai magyar hokiban már ez is nagy eredménynek számít, pláne egy ilyen jó és izgalmas derbi után. Csak így tovább, de könyörgöm, intézzék el, hogy valamivel melegebb legyen... CSURKA GERGELY ma túlerőben voltak. Hiába turkálnak vadul Dobosék, a tömegjelenet végén Vlaszov begyömöszölte a negyediket Góóól, avagy ezt nektek, apukám! 1991. február 6. Balogh beköszönt a Bayernnak A TÜRELEM JÓZSÁT TEREM Nem sok magyar labdarúgó mondhatja el magáról, hogy gólt szerzett a nagy hírű Bayern München ellen. E szűk körbe tartozik Balogh Tamás, a Ferencváros kapusa, aki pár héttel ezelőtt egy svájci teremtorna döntőjében a befejezés előtt néhány másodperccel kiegyenlítette a bajorok előnyét. A tornát végül is a zöld-fehérek nyerték, így a nap hőse lett a 23 éves cerberus. Balogh Tamás pár hónappal ezelőtt még a Fradi harmadik számú kapusa volt... A jégkorongban már megszoktuk, hogy a befejezés előtt pár másodperccel a vesztésre álló csapat lehívja kapusát, és helyére mezőnyjátékost küld be. Ám a labdarúgásban eddig nem sok példa volt arra, hogy egy kapuvédő a hajrában döntő gólt szerezzen. - Higgye el, mindenki ezt tette volna a helyemben. Amikor 6 másodperc volt hátra, edzőm, NyilasiTibor is szólt, menjek előre. Úgysincs semmi vesztenivalónk, hátha tudok egy kis zavart kelteni az ellenfél védelmében. - Ami azt illeti, a „zavarkeltés" elég jól sikerült. - Engem is meglepett, amikor láttam a labdát a hálóban. De hát az a lényeg, hogy sikerült. - Mióta játszik a Ferencvárosban? - 23 éves vagyok, és 12 éve kezdtem a labdarúgást, természetesen a Fradiban. - Az őszi szezonban még az is ünnepnapnak számított, ha leülhetett az első csapat kispadjára. - Az ősszel Józsa Miki biztos pontnak számított a kapuban. Szeder Józsi és én felváltva ültünk a kispadon. Amikor tavaly februárban leszereltem, nem sok esélyem volt a csapatba kerülésre. Ám szerencsére segítségemre volt Mucha József, a tartalékcsapat edzője, aki biztatott: legyek türelemmel, és semmiképpen ne keressek magamnak más egyesületet. - Most pedig az első számú kapus, Józsa Miklós sérülése nyitotta meg önnek az NB I kapuját. - Én is nagyon sajnálom őt, és kívánom, minél előbb épüljön fel. Egyébként ő is hasonló módon került be a csapatba, amikor Zsiborás Gabi súlyosan megsérült. - Alig egy hónap múlva kezdődik a tavaszi bajnokság. A rajtra felépül Józsa? - Az orvosok szerint még legalább két-három hét kell, míg elkezdheti a kapusedzéseket. Talán teljes értékű harcos lesz a rajtra. - És ha nem, akkor Balogh Tamás nevével kezdődik majd az Újpesti Dózsa elleni kezdőcsapat? - Ha Miki esetleg nem jönne rendbe, akkor is meg kell harcolnom az egyes számú mezért Szederrel. Mindenesetre óriási élmény lenne, ha első felnőtt bajnoki meccsemet a lila-fehérek ellen játszhatnám. - Ha a Dózsa ellen vesztésre állna a csapat, a teremtornához hasonlóan ismét előretörne? - Természetesen ismét megpróbálnám. Egyszer már bejött... (BERECZKY) A kapus, aki ha kell, gólt is lő Fotó: GANAK LÁSZLÓ KOKETTÁLÓ KRIKETTEZŐK Kell-e az olimpiai mozgalomnak Dél-Afrika, vagy sem? És ha igen, vajon mikor? Ez a két kérdés szinte folyamatosan izgalomban tartja a világ sportszerető közvéleményét... A vita hullámai fel-felcsapnak, egykoron még sportolókat is elsöpört az ár, mert „illegálisan” szerepeltek az apartheidtől fertőzött országban. Most újabb hírek érkeznek Afrika legdélibb országának újbóli olimpiai szereplésével kapcsolatban. Mint ismeretes, eddig az volt az álláspont, hogy 1996 előtt semmiképpen nem kívánatos részvételük a legnagyobb világjátékon. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnökének, Kevan Gospernek közelmúltbéli nyilatkozata éppen ezért keltett nagy feltűnést: „Dél-Afrika barcelonai részvételét nem lehet levenni a napirendről...” - mondta Gosper úr. A NOB- vezető egyébiránt márciusban személyesen is meg kíván győződni a „kiközösített” országban végbement előnyös változásokról. Persze hírek már a látogatás előtt is érkeznek. Most például az, hogy De Klerk államelnök a napokban felkérte a parlamentet, hogy helyezze hatályon kívül az utolsó, még érvényben lévő apartheid-törvényeket. Az eset nemzetközi visszhangja lemérhető Bob Hawke ausztrál miniszterelnök szavaiból is: „Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Ausztrália csapata már a jövő évben megmérkőzik Dél-Afrika krikettválogatottjával.” - mondta a politikus. Egy megváltozott Dél-Afrikát boldogan fogadna újra tagjai közé az olimpiai család.