Kurír - esti kiadás, 1992. június (3. évfolyam, 106-127. szám)
1992-06-12 / 115. szám
1992. június 12. Kylie Ló(erö)kötők serege Égető, első számú társadalmi problémánk a növekvő és mind erőszakosabb bűnözés, ezen belül a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői, közülük is főként a gépkocsik elkötői okozzák a legtöbb gondot a békés halandónak mezóknak. Tavaly több mint 15 ezer gépkocsit gurítottak el a zsiványok. Ennek 15-20 százalékái , a nyomo-IKOCsit százai azért, hogy fölújításhoz használják föl az alkatrészeiket, az ötévesnél fiatalabb kocsikat pedig elsősorban az értékük miatt viszik el. - Most is napi 60-70 gépkocsilopást regisztrálunk - mondja Simon Tamás alezredes, a BRFK vagyonvédelmi osztályvezetője. - Nézzük, június 8-ról 9-re virradóra 47 négykerekűt kötöttek el, a kárérték meghaladja a 25,7 millió forintot! Az első negyedévben csaknem hatezer kocsi tűnt el, tehát eszerint év végére akár 25 ezer autót is ellophatnak. Rohamosan romlik a helyzet! - Kik és hová viszik ezeket a kocsikat? - Tömegével „exportálnak” Romániába. Az onnan hivatalosan behozott Daciákat nálunk meglovasítják és visszaviszik, mert odaát részint nem lehet kapni, részint az azonosítási szisztémájuk nehézkes. A másik fő cél Németország. A polgár megveszi odakint a használt gépkocsit, kifizet utána mindent (áfát, vámot), ám három és fél ezer forintot már nem áldoz riasztóra. Tettes jő, ellopja az autót, kiviszi és eladja a használtkocsi-kereskedőnek, aki viszont a hivatalos nyilvántartásba nem helyezi ezt a gépjárművet, hanem újra eladja egy „mazsola” magyarnak. Előfordult már nemegyszer, hogy ilyen körutat négyszer-ötször is megtett egy autó. Nyilván akkor buknak meg ezek a kocsik, ha az alváz- és a motorszámot a rendőr egyezteti a körözési mutatóban szereplő számokkal. Pontosan. Ám ehhez feltételek kellenek. A vámosoknak és a műszaki állomásoknak is egybe kellene vetniük ezeket az azonosításra alkalmas számokat. A vámos, a műszaki és a rendőri nyilvántartásnak pedig valahol „találkoznia” kéne! Csúnyán hangzik, de ezért működtek kitűnően a régi rendszerben bejáratott nyilvántartások. Az átlagpolgár például nem rendszámot, hanem bilétát kapott a vizsgáztató állomáson, amellyel elballagott a közlekedésrendészetre, hogy fölrakják a rendszámot. Hosszadalmasabb volt ugyan, de ki lehetett szűrni a lopott, csempészett kocsikat. A jelek szerint mára iparággá nőtte ki magát az alváz- és motorszám hamisítása. Sőt, a hamis forgalmi engedélyek gyártásáé is. Bécsben ezrével állítják elő, és főleg románok, jugoszlávok, bolgárok hozzák be. A másik fő ágazat a gépkocsik forgalomba helyezése hamis számlákkal. Különböző kft.-k jeleskednek ebben. X. Y. szorult pénzügyi helyzetében húszezerért elpasszolja a személyijét vagy ellopják tőle. A hamisító megszerzi, megveszi, majd ezzel a személyivel megvásárol egy kft.-től egy kocsit vagy kocsikat és forgalomba helyezteti. Előfordult az is, hogy X. Y. úr tudtán kívül több tucat gépkocsi került a tulajdonába, vagy ötször tett körutat a Nyugatról lopott, autó! - És ne hagyjuk ki a sorból a „lendkerekes” tolvaj sem! - Na igen, a „meglátni és megszerezni” érzéstől vezéreltek, őket maguk a tulajdonosok segítik, ugyanis a kocsik 50 százalékában otthagyják a forgalmit. Ezt felhasználva a tolvajok írnak egy adásvételi álszerződést, amellyel az alkalmi piacon pillanatokon belül adják el az autót. Vagy: a megszerzett járgányra a saját autója rendszámát szereli föl a „kétkezi” zsivány, és vígan furikázik. Hozzá hasonló, aki saját magának lop négykerekűt, vagy aki bejelenti, hogy meglovasították hőn szeretett kocsiját. Valójában persze a lóerők a víkendtelkén vagy a szőlője présházában pihennek. Semmi vész! Hurrá! Kis „h”-val, ha megtalálják az autót, mert akkor nem fizet a biztosító, nagy „h”-val, ha a (mind több szakképzett, komplett brigádokba tömörülő) fölbérelt tolvajok tényleg nyomtalanul tüntetik el a kocsikat, mert akkor a biztosító is fizet. Milliárdokat emészt föl ez a bűnözési ágazat. És ez csak egy a sok közül... TAMÁS TIBOR Magyarország egyik legnépszerűbb, nívós lapkiadó részvénytársaságának megbízásából gazdasági igazgatót keresünk. Ha Ön 30-45 év közötti dinamikus, határozott fellépésű, felsőfokú szakirányú végzettséggel és többéves gazdasági vezetői gyakorlattal rendelkező szakember, akkor Ön a mi emberünk. Az Ön feladata a részvénytársaság teljes gazdasági feladatkörének megszervezése és irányítása. Sikereit a magas elvárásoknak megfelelően honorálják. Ha Ön kedvet érez ahhoz, hogy képességeit minden irányban kibontakoztathassa, valamint fontos tagja legyen egy magas színvonalú csapatnak, kérjük, küldje el pályázatát a B/317-es hivatkozási számra. Személyzeti Tanácsadó Kft. Postacím: 1363 Budapest, Pf. 33. Telefon 202-0216 1 Aki elmeséli: S. Nagy István. „...remekül indult. Huszonöt éves szerzői tévéműsorom forgatására egy hétre leköltöztünk Füredre, a Marina Szállóba. Máté Petya, Záray-Vámosi, Korda Gyuri, Ihász Gabi, Schock Ottó, Kovács Kati , és még számtalan kolléga. Mindenki jól érezte magát, csodaszép idő volt, oké. Van a Vámosiéknak egy pecanótája, épp annak a másnapi forgatását beszélte meg a stáb. Aszongya Csenti (Csenterics Ágnes rendező, akit én a mai napig Csenti főrendező úrnak hívok, merthogy olyan katonás): „Az Esnagy fog majd néhány halat, és Matos Imre könnyűbúvár rátűzi Mártáék horgára, hogy legyen kapás. Hajnali ötkor forgatás indul. Addig legyenek halak” - nézett rám Csenti egy pillanatra, és a másik pillanatban már az operatőrrel kezdett beszélgetni egy könnyűbúvár-közeliről. Na már most. Én nem pecázni jöttem, hanem forgatni. Seszá. Egy profi mindent megold. Nincs engedély? Seszá. Majd a tv fizeti a büntetést. Nincs horgászbot? Seszá. Majd vágok vagy húsz fűzfavesszőt. Nincs zsinór? Seszá. Majd kérek valami spárgát a szállóból. Nincs horog? Seszá. Tarhálok a pecásoktól. Nincs csali? Seszá. Majd ások kukacot. (Itt jegyzem meg, hogy a seszá az egy rövidítés. Annyit jelent, semmit se számít.) Na szóval, egész éjjel a parton ültem, engedély nélkül, húsz darab partba szúrt fűzfavesszővel. De semmi. Nyente. Zéró. Nyista. Nothing. Reggel ötkor pedig Csenti pironkodva (miattam pironkodva) vett egy élő pontyot a szálló konyhájában, hogy legyen mit felfűznie a Vámosiék horgára. Este bosszúból a Baricska csárdában az Esnagy „pecabotjaira” tűzette a szalonnákat a nyárs fölé, ahol a feledhetetlen Petya barátom (Máté Péter) elénekelte Szécsi Pali emlékére írott közös dalunkat: ,Azért vannak a jóbarátok”... HALAT. A HORGÁSZBOT NYÁRSON IVJNK. I A Kurír vadásza: Bodrogi Gyula AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ... Jól van. Minden rendben. Szabadságon vagyok. Vége a szezonnak. Legközelebb júliusban játszom a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Isteni a műsor, remélem, az idő is szép lesz. Jó a kedvem. Ma eg igazán jópofa vadásztörténetet kell írnom, meg valami finom receptet. Nézzük csak a jegyzeteket! Aha! Ez jó lesz. „Az ígéret szép szó. ” A vadőr, aki megígérte, hogy a disznó pontos lesz... De mi legyen a recept? Valami könnyű, nyári ételt kellene... Reklám megy a tv-ben? ...Mi? A Keravill és a Csemege Meinl reklámja. „Kicserélheti a régi hűtőjét. Magas áron vesszük be a régit és az újat sok-sok finomsággal tölti meg a Csemege Meinl és a Keravill...„ Hű, de jól néz ki ez a gép, meg benne az ajándékok... A mamának ki kellene cserélni a régi hűtőjét. Szeretem a reklámokat... A mama biztosan nagyon örül majd, amikor megérkezik az a csodás hűtőszekrény, benne a szép, finom ajándékokkal. Ezt el kell gyorsan intézni. A vadásztörténetet meg majd megírom később. Hiszen ez is vadászat. Vadászok a mamának egy új hűtőszekrényt, telis-tele ajándékokkal... Az első boltban, a Bajcsyn kedvesen fogadtak. Láttam, hogy tudnak az akcióról, mert az üzletben is ott voltak a reklámok: „megtöltjük...” - Egy olyan hűtőszekrényt szeretnék venni a mamának, amilyent a tv-ben mutattak - mondtam lelkesen. - Milyent? - Amilyen a tv-ben volt. A reklámban. - Én még nem láttam - mondta az eladó kedvesen. -"Te láttad? - kérdezte meg a másik eladót. - Én láttam tegnap este - válaszolt az. - Szóval - mondom én -, a mama régi hűtőjét szeretném kicserélni, de meglepetésnek szánom. Nagyon jó ez a megtöltés ajándékkal... - Mivel? - kérdi az eladó. - Ajándékkal, a Csemege Meinl ajándékával... - Ja! Az ezerforintos vásárlási utalvány... Nem, nem utalvány, ajándékok... - Arról nem tudok. - Mindegy. Hol van az a hűtő? - Olyan hűtőnk nincs. - Akkor mit reklámoznak? Se ajándék, se hűtőszekrény? - Hát van itt mindenféle szép hűtő... - De nekem olyan kell, mint a reklámban, meg benne a sok ajándék... én meglepetést akarok szerezni a mamának... - Hát tessék talán máshol megpróbálni - mondta szomorúan és nagyon kedvesen az eladó. Elrohantam egy másikba, Budára. Ott se sokat tudtak a reklámról, de az ezer forintos vásárlási utalványról igen. S amikor azt mondtam, hogy engem nem az utalvány érdekel, hanem azok a szép ajándékok, azt mondták, hogy nekik sajnos nincs idejük vásárolni... Aztán javasolták, menjek egy nagyobb üzletbe. Most már kicsit megszállottan hajtottam a Kossuth Lajos utcába. Befordultam a Városház utcába, ahová nem szabad és le-parkoltam ott, ahol nem szaad. Mielőtt az üzletbe léptem, teljesen lenyugtattam magamat, és úgy tettem, mint aki még sehol sempróbálkozott , aki még szűz és csupán csak nagyon megtetszett a hirdetés, a reklám, azért elhatároztam, meglepem a mamámat azzal az új, szép fridzsiderrel, benne az ajándékokkal. Nagyon nagy szeretettel fogadtak. Tudtak a reklámról. Kérdezték: „Hány éves a mama hűtője?”, mondtam: „nem tudom”, azt mondták: „akkor sajnos csak 3.500 forint számítható be.” Kérdezték: „akkor melyiket tetszik választani?”, mondtam: „azt, amelyik a reklámban szerepel.” ...itt megakadtunk. Mert olyan nem volt. De engem már hajtott a vérem: „Ez! Ez itt jó lesz, ezt is láttam egy másik reklámban. De ugye ezt is megtöltik ajándékkal?” ...Néma csend. Egymásra néztek, aztán rám, aztán megint egymásra. Majd a kedves eladónő végtelen udvariassággal azt mondta: „Adunk egy ezerforintos vásárlási utalványt.” - De nekem nem utalvány kell - mondtam megátalkodott csökönyösséggel -, hanem amit a reklám ígér! Az eladónő megértő szomorúsággal nézett rám, aztán az üzlet hátsó fertálya felé fordulva hangosan így szólt: - Főnöknő?! Egy végtelenül szimpatikus hölgy jött ki az irodából. Odajött hozzánk. Az eladónő, kicsit panaszosan. - Itt van egy probléma - kérdően nézett rám. - Igen - mondtam -, abba már beletörődtem, hogy nincs olyan fridzsider, amit hirdetnek, de az ajándékokhoz szeretnék ragaszkodni. - Semmi probléma - mondta a főnöknő - adunk egy ezerforintos vásárlási utalványt. Sakk-matt. Minden összefüggés nélkül eszembe jutott, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a 76-os törvényt, de mert új törvény nincs, ezért a 76-os törvény még érvényben van... Hm...hm, és mit szól ehhez a Meinl? Megvettem a fridzsidert, átvettem az ezer forintos vásárlási utalványt... „Az ígéret szép szó” című vadásztörténetemet meg majd megírom legközelebb. A recept? ... az azért van, íme: két fél alma, az egy alma, de két félgondolat nem egy egész gondolat, két félmegoldás nem egy egész megoldás. Tehát elég lett volna a reklámban azt mondani: „kicseréljük a régi fridzsiderjét!” mint ahogy az Alkotmánybíróság is mondhatta volna: „a 76-os törvény alkotmányellenes.” Kész! Passz! Akkor tudnánk mihez tartsuk magunkat. De azért jól van. Minden rendben van. A szezonnak vége, legközelebb a Városmajorban játszom júliusban és isteni a műsor. Kedves és szórakoztató. Sokat lehet nevetni. Ez az én reklámom - de ezért vállalom a felelősséget.