Kurír - reggeli kiadás, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-30 / 236. szám

1996. augusztus 30. 1962-ben hatalmas sikere volt az első Ki mit tud? vetélkedőnek. A szervezők egyetlen orszá­gos versenynek tervezték. Nem gondolták, hogy folytatása lesz. Viszont a döntő másnapján Hodek József országgyűlési képviselő, a kisbéri termelőszövetkezet elnöke a költségvetési vita előtt jelezte, szót kér választói nevében. Kifogásolta, hogy véget ért a Ki mit tud?, s fel­szólította a honatyákat, „jelentsék ki, hogy nem lehet abbahagyni”. A műsor „törvényerőre” emelkedett. Következő esztendőben újra megrendezték, szervezését a KISZ és a Népművelé­si Intézet vette kezébe. Akkor még úgy volt, évente vetélkedhetnek a 14-26 éves fiatalok. Majd kicsit összevissza határozták el, mikor tartanak új Ki mit tud?-ot. A rendszerváltás után úgy tűnt, vége, nem lesz többé. 1993-ban mégis megrendezték. A Magyar Televízió irányítá­sában. A mostani a 10. jubileumi verseny. Össszeállításunk is versenyszellemben készült. Akinek már volt tévéje, családilag gubbasztott az 1962- es első Ki mit tud? döntője előtt július 24-én. A műsort Horváth Győző vezette, a zsűri tagjai voltak: Sulyok­­Mária, Ráday Alildés, Várkonyi Zoltán, Kerekes János, Szabó Béla, a KISZ Intéző Bizottságának tagja, amúgy természetesen a bíráló grémium elnöke. Az adást A nap­sugárnál még szebb talán című dallal zárták. 1963 július 7-én vasárnap késő délután közvetítette a Magyar Televízió akkor még egyetlen csatornája a Ki mit tud? döntőjét. Előző nap az Intervízió műsorát adták Bukarestből, a tévéújság szerint az volt az első eset, amikor egyenes adást vettünk át a Román Nép­­köztársaságtól. A vetélkedő délelőttjén Durov apó és barátai, az állatok című, ugyancsak Intervíziós műsort sugároztak egyenesen Moszkvából. Ezt követte az Út­­törőhíradó, a Hétmérföldes kamera. A Ki mit tud? döntőjét Megyeri Károly vezette, a versenyzők között ott volt a XIII. kerületi KISZ-bizottság tánczenekara és Zorán Sztevanovity. A középdöntőkbe 64-en, a döntőbe 28-an kerültek. Ezen a Ki mit tud?-on tűnt ki Zorán, Zsadon Andrea, Csengery Adrienn, Várbíró Judit, Szegedi Molnár Géza. 1965-ben április 4-én vasárnap ugyancsak késő dél­után adták a Ki mit tud? első elődöntőjét. A műsorúj­ság szerint előtte katonai díszszemlét közvetítettek „ha­zánk felszabadulásának” 20. évfordulóján, majd Vitray Tamás riporterkedte végig a Bp.Honvéd-MTK bajno­ki labdarúgó-mérkőzést a Népstadionból. A Ki mit tud?-ot persze továbbra is Megyeri Károly, a hatvanas­hetvenes évek sztárriportere vezette. Az első döntőt június 10-én, csütörtök este sugározta a Magyar Televízió a budapesti Műszaki Egyetem aulájából. A zsűri: Békés József, Herskó János, Kamarás Rezső, Kerekes János, Keres Emil, Orosz László (elnök), Pernye András, Petrovics Emil. Utána Intervíziós adást vettünk át: Prágai Ta­vasz ’65. A Smetana-teremből közvetítet­ték, a Clevelandi Szimfonikus Zenekar játszott, Széll György vezényelt. Június 12-én szombaton ért véget a ’65-ös orszá­gos ifjúsági vetélkedő. A tévé közvetlenül a Főzzünk okosan! című spórolásos közfő­zőcske után adta a Ki mit tud? második döntőjét. Itt tűnt fel: Kovács Kati, a Bóbita bábegyüttes és Harangozó Teri. Az 1968-as Ki mit tud? nagy felfedezettjei többek között Kincses Veronika, a Neoton együttes, Schiff András, Gálvölgyi János, a Hungária együttes. Az 1972-es vetélkedőt még mindig Megyeri Károly vezette. Az első elődöntőt május 4-én, csütörtök este sugározták. Előtte éppen a Tízen Túliak Társaságának műsora ment, amelyet már a Ki mit tud?-os múltú Gálvölgyi János vezetett. A 72-es elődöntőket hetente közvetítették. A negyedik elődön­tőn például szavalt, és továbbjutott Vándorfi László, a veszprémi színház jelenlegi igazgatója. Énekeltek a Kóc­­babák, majd Balassagyarmatról Eszményi Viktória, Szűcs Judit is, és fellépett a Generál együttes. A zsűrita­gok: Pernye András, Major Tamás, Petrovics Emil, Szi­­netár Miklós, Vámos László, Vásárhelyi Miklós. A Ki mit tud? ideje alatt indult meg a Magyar Televízió 2. kí­sérleti műsorcsatornája. A kései virágok című szovjet fi­met adták, amelyről a műsorújság így tájékoztatta a né­zőket: „A film egyaránt elítéli az arisztokrácia féktelen, semmivel sem törődő, önmagát és másokat romlásba ta­szító magatartását és a feltörekvő polgár önző, anyagias, érzelmeket semmibe vevő, csak a pénzt imádó életét." 1983-ban a Stadium Dixieland Band, a Szélkiáltó Együttes és Falus Mariann tűnt ki, utóbbi azóta összeállt Lang Györgyivel. 1988-ban ötszáz-hatszáz produkcióból kellett kiválasztani a döntős százhúszat, emlékezetesen mondott verset Békési Artúr, aki azóta Kálid Artúrként elvégezte a színi főiskolát, és a Vígszínház tagja. 1993- ban hosszas vita után rendeztek Ki mit tud?-ot. A Ma­gyar Televízió vezetése egyáltalán nem volt egységes ab­ban, érdemes-e meghagyni a „szocialista versenyszelle­met”. Akkor nyilatkoztak a szerkesztők, ez a műsor soha nem volt politikus, ízlésterrorral sem fenyegették a né­zőiket. Az adás mindig időszerű. Az 1996-os elődöntőket szerdán kezdték meg, Antal Imre műsorvezetésével. KARÁCSONY ÁGNES A MAGYAR TELEVÍZIÓ ŐSKORÁBAN,­z 1950-es évek végefelé az akkori ifjúsági szer­kesztőség kamerája olykor ellátogatott a MOM kultúrházába, ahol az összegyűlt fiatalok, egymás szórakoztatására szavaltak, táncoltak, énekeltek. Ezekből az alkalmi produkciókból vágták össze aztán a tévéműsort. Békés Józsefnek, a televízió dramaturgjának innen támadt az ötlete, hogy a legtehetsé­gesebbnek látszó fiúk-lányok közreműködésével előre megkomponált, versenyszerű műsort lehetne készíteni, ezzel a címmel: Ki mit tud? Békés meg is kezdte a toborozást, hirdetéseket tett közzé, nem várt sikerrel. Boldog-boldogtalan kopogtatott a Szabadság tér egyik próbatermének ajtaján, a zsűri pedig kisipari módra válogatott a jelentkezők közül. A döntőt már a tévé is közvetítette. A Ki mit tud? 1962-ben nem várt országos közönségsikert aratott. A győztesek jutalomként részt vehettek a helsinki VIT-en, az ötletadó Békés Józsefet pedig házi nívódíjjal jutalmazták. Az első Ki mit tud? óta több mint három évtized telt el, de Békés József még jól emlékezik az in­dulásra, így arra a két „levakarhatatlan” süvölvényre, bizonyos Kern Andrisra és Pintér Gabira, aki­ket a szüleik leküldtek a boltba, de a kenyérveknikkel a hónuk alatt nem mentek haza, hanem besom­­fordáltak a próbaterembe. Amikor kiderült, hogy még mindketten tizennégy éven aluliak, elzavarták őket, de hiába: késő estig ott lábatlankodtak a háttérben­. Jól tették, mert végül is megengedték, hogy bemutassák paródiájukat, és a zsűri dőlt a nevetéstől, így hát kivételesen eltekintettek a szigorú kor­határtól, és a két ifjú parodista - hat másik nyertessel együtt - jutalomként elutazhatott Helsinkibe. Nem úgy, mint a „fütyülős” Hacki Tamás, áld már nem fért bele a nyolctagúra méretezett küldött­ségbe. Aztán a közönség mégis bejuttatta, átvehette a repülőjegyet. Akárcsak a két gézengúz, Koncz Zsuzsa és Gergely Ági meg a profi módra bűvészkedő Gloviczky Péter, aki a későbbiekben hasznát is vehette kézügyességének, jelenleg a világhírű amerikai MAJO-klinika érsebészprofesszora. Az első Ki mi tud?-ot - emlékezik Békés József - kis híján nem láthatták a tévénézők, mert a köz­vetítőkocsiban hiba keletkezett. Eltűnt a kép és a hang a monitorról. A technikusok lázasan keresték a hibát, de nem találták, pedig már csak percek voltak hátra az élő adás kezdetéig. Gonda Péter, a „kocsiparancsnok” mérgében belerúgott az egyik autókerékbe és - láss csodát! - ettől egy csapásra rendbe jött a technika, kezdőd­hetett a közvetítés. Békés József, aki több sikeres regény, színdarab, rádió- és tévéjáték írója, a mai napig nem szakadt el „egyszülöttjétől”, a kecskeméti, miskolci, veszprémi és debre­ceni elődöntők zsűritagja volt. Jelen­leg - mint elárulta - új színdarabot ír, Látjátok, feleim! címmel, amellyel az ala­pításának 100. évfordulóját ünneplő kecs­keméti Katona József Színház drámapá­lyázatán kíván részt venni. PETROVICS EMIL az elsőn kívül valamennyi Ki mit tud? zsűritagja, né­hányszor elnöke is volt. Ahogy ő fogalmazta: 33 év alatt vé­gigzsűrizte életét. Nagy örömmel, hiszen egy művész számára nincs nagyobb öröm, mint fel­fedezni ifjú tehetségeket. A zsűrizés felelősségteljes munka! Gyorsan kell véleményt alkotni, mégsem szabad elhamarkodottan ítélkezni. Hozzátette: ilyesfajta komolyabb hibákat szerencsére sohasem köve­tett el, viszont büszke arra, hogy hozzájárult - a többi között - Schiff András, Kincses Veronika, Zorán, Kovács Kati és mások felfedezéséhez. Arra a kérdésre, hogy a rokonok, rajongók nem akarták-e szép szóval, könyörgéssel, netán fenyegetőzéssel befolyásolni a pontozást, egyértelmű nemmel válaszolt. Az viszont gyakran megesett, hogy az adások után megállították az utcán, hogy gratuláljanak értékeléséhez, vagy­ vitatkozzanak vele. Sőt még az is megtörtént egy alkalommal, hogy amikor betért egy kis falucska italboltjába, az ottaniak arra kérték: beszéljen nekik bővebben is a Pillangókisasszony című operáról, annyira tetszett nekik az a nagyária, amely­et az előző este hallottak egy ifjú versenyzőtől.­­ G. T. GARAI TAMÁS %?] ifi V '“H ELRADIÓSODOTT A TELEVÍZIÓ , sok a beszél­­ getős műsor - állítja Farkas László, a Ki mit tud? produk­ciós vezetője. Többek között ezért is próbálkoztak, hogy­ a tizedik tehetségkutató látványban is felülmúlja a többit. Olyan hely­színt kerestek, amely megfelel a gálához is. A Fővárosi Operett Színházat hetente két napra bérlik, a keddi kamerapróbára és a szerdai előadásra, a döntő november 16-án, a díjkiosztó 23-án szombaton lesz. Az Operettbe több mint kilencszázan férnek be, így­ a ver­­senyzők hozzátartozóin kívül nézőket is várnak. Farkas László szerint az élő adás nem taszítja, inkább vonzza a lá­togatókat. A Magyar Televízió legmodernebb, legújabb digitális közvetítőkocsijából irányít majd Csenterics Ágnes rendező. A teljes produkción egyébként körülbelül száz fő dolgozik. Ám annak ellenére, hogy látványosnak tervezett sorozatról van szó, a költségvetés szerint a Ki mit tud? csak a közepes kategóriába tartozik. Bár igazán drága mű­sorok ma már nemigen készülnek az AITV-ben. HAT KATEGÓRIÁBAN hirdet­ ték meg tavaly ősszel a jubileumi - ti­zedik - Ki mit tud? tehetségkutató ve­télkedőt. Rátar János felelős szerkesztő szerint azonban elképzelhető, hatnál több nyertes lesz. Ugyanis menet köz­ben még osztódhatnak a kategóriák - például az énekeseké műfajonként. Az országos válogatóra 720 produkció ju­tott be. Körülbelül százötvennel több, mint a három évvel ezelőtti Ki mit tud?-ra. Végül 128 produkció került be az Operett Színházba. Egy elődön­tő, 140 percig tart, a középdöntő, illet­ve a végső megmérettetés valószínűleg hosszabb lesz. A Ki mit tud? teljes adásideje - a novemberi gáláig - meg­közelíti a 40 órát. n­é P­HU UUI a & í ■ PlPI 't W 11 Ilii 111 1 ■ Jkfe ihft lftlftllll 111 I •Ml «■ 11 Hi MII til l ■ ■■I ■■ III IH Ilk.'J HM HI ILM ■■■■■ L'JLaiMIIII■■ Nincs mit szépíteni, megjártuk ezzel az első elődöntővel rende­sen. A tévé egyes csatornája so­rozatban beharangozójában már egy hete nyomatta a régi Ki mit tud?-ok legendás képsorait, így hát nagy valószínűséggel feltéte­lezhető, hogy nem én voltam az egyedüli, aki abban a néhány másodpercben egész komolyan a képernyőre vákuumozódott. Naná, hogy megjegyeztük az alájuk nyomtatott feliratot is: Ki mit tud? I. elődöntő, augusztus 28. Még a logója is ugyanaz volt, mint az ősidőkben, úgyhogy tán tudat alatt minőségileg ugyan­azt vártuk, mint amit az előzete­sekben elénk lógattak. Hát nem az jött, hanem valami elképesztő amatőrizmus. Az Eliramlik az élet című bábprodukció rángató­zó pulikutyája láttán például fel­váltva sírtam és röhögtem. Vagy az a néhány lány, akik rezegtetős népdallal meg elcsukló Whitney Houstonnal próbálták pótolni egyéniségüket. Komolyan mon­dom, csak az vigasztalt, hogy ez még csak az első volt. Mert az igazán remeklő gyermekprímás vagy a Botafogo táncegyüttes ki­vételétől eltekintve az egész na­gyon híg előválogatást feltétele­zett. Ráadásul Szinetár Miklós és Antal Imre közül célfotó sem tudta volna kihozni az egyszerű­­ségi holtverseny győztesei. Előbbi ugyanis egy siketekből ál­ló pantomimmal kapcsolatban „hallhatatlan” jó produkcióról beszélt, majd utóbbi megjegyez­te: milyen kár, hogy az érintettek nem hallhatták a nekik kijáró tapsot. Nos, talán mégis ezt a fajta jópofaságot szeretném a legjobban feledni. Ők ugyanis már nem kezdők. (DIÁN) KULTURLAZ 13 HACKI TAMÁS úgy em­­ lékszik, első tévés szereplése­kor, bár már jócskán túl volt 14. életévén, mégis 12 eszten­dősnek nézett ki. A most Né­metországban élő egykori Ki mit tud?-résztvevő elmesélte lapunknak, diáktársait szóra­koztatta a fütyüléssel. Egyedül­álló technikáján négy-öt éves kora óta dolgozott. Aztán osz­tályfőnöke elküldte egy ismerős televíziós szerkesztőhöz, aki fel is léptette egy gyerekműsor­ban. Ez adott bátorságot Hacki Tamásnak, hogy jelentkezzen az 1962-es vetélkedőre. Az egyéb kategóriába került, döntős is lett. Ám a végső meg­mérettetésen Bakacsi Béla ki­ütötte, így nem mehetett Hel­sinkibe, a VIT-re a három első helyezett egyikeként. Csehszlo­vák utazást kapott. A közönség azonban nem nyugodott bele. Egy parlamenti interpelláció hatására Hackit behívták a Ti­ír­adóba, s egy pár perces interjú után átadták neki a fődíjat, je­gyet Helsinkibe, így kezdődött zenei pályafu­tása, s párhuzamosan az orvosi is. Együttesével, az Ex Anti­­quisszel Európában és a konti­nensen kívül is turnéztak. Ha­cki Tamás aztán 1986-ban a hannoveri egyetem meghívásá­ra végleg kint maradt. Jelenleg a regensburgi egyetemi klini­kán két osztályt is vezet, szakte­rülete a foniátria. Az elmúlt tíz évben már csak ritkán fütyül. De nem tagadja, egy jó mene­dzser rá tudná venni, hogy újra színpadra álljon. SZ. A. A JUTALMAK, kü­­ löndíjak még nem is­mertek teljesen, egyéb­ként szinte hagyomány már, a felajánlások az elő- és középdöntők alatt érkeznek. A ver­senyzőknek azonban nem ezek okoznak leg­inkább örömet, hanem a kiugrási lehetőség, il­letve a már szokásos kö­zös utazások. 1988-ban Egyiptomban, 1993- ban Thaiföldön jártak a győztesek. Hogy idén nová mennek, még meglepetés. Talán Me­xikóba?

Next