Kurír - reggeli kiadás, 1997. április (8. évfolyam, 88-117. szám)

1997-04-13 / 100. szám

997. április 13. ■vyrir 1­ ­ GUBA ZOLTÁN A vakondok elrepülnek üssünk neki, próbáljuk újra, mint s, aki egy hajnalon, amikor még van az időnek, kiment a kedvenc közé, hogy térdet rogyasszon, nyisson, és a la franca típusú vi­­közé pössentsen, közben sóhajto­­mint aki dob egy hátsófali infark­­is nem szűnt közben üvölteni, nej természet, természet, ki bírna ő­kedni véled, hogy Bartusné Piroska­i csak a szemét dörzsölve forgolód­­az ágyon, később ablakot nyisson, ácsot dobáljon ura felé, hogy Béla,­­célaaa, te állat, a virágaim idén is ki- Sztulnak miattad, te dög! Nagyjából idáig ért, hogy arra legyen L nes, Bartus kapkodja a levegőt,­int aki egy lendülettel felszalad a­­magasabb épülete tetejére, per­­piecc kedvéért még a nyakába veszi tvenhárom éves nagymamát is,... és levegt itt kapkodásból átcsapott csudálkozó jéééé felkiáltásba, hogy bika gyorsan visszabújjon az ágyba,­­ re húzza a takarót, a párnát, sőt még könnyező pálmát is, hátha így lesz­­l­esz a fedezéke. És már ismeri Bartus Jévé kiáltását, ma­­egy hónapja, hogy Bartus szintén a­­­sákra öntözött, közben üvöltött, í­­gy Piroska kiszaladt hozzá, megte­rmette, mi történt a legendás füttyel, és Bartus csak szajkózta, hogy látod, lá­tod, ugye, hogy látod! - Alit kéne látnom? - értetlenkedett Piroska. - Hát nem igaz, hogy nem látod, hát gőzöl a pisim. És fogta volna könyökön Piroska, hogy persze, hogy gőzöl, hiszen hideg van, de Bartus vitorlájából nem ily könnyű kifogni a szelet, ő, ha fejébe vesz valamit, attól Isten el nem távolítja, hát elővette gyorsan a nagy orvosi lexi­kont, hogy a „tünetek, betegségek” féle fejezetet nyálazza, de hiába kutakodott, őzölgő pisire még csak utalást sem ta­­ált, pedig volt ott minden: fajsúlytáblá­­zat, lúgos- és savas kémhatás-vizsgálat, színskála, acetonillat, hogy Bartus a ne­je nagy teáscsészéjébe csurrintson, azt melegítse, analizálja, ujját belenyom­­k­odja, úgy szagolgassa, majd később fé­rőkén meg is húzza,... de hiába a szor­­lom, a gőzölgésre semmit sem talált, ■ás ilyenkor esetleg elégedetten itradől, hogy nincs ilyen nyavalya, hát vedtem,... de ő nem, ő ellenkezőleg, jegesen járkálni kezdett, hogy a fene­­j­e, le sem merik írni, Jézus Mária,... és gorsan a tükörhöz szaladt, hogy meg­­tesse, a borzalomtól nem hullott-e ki a haja, esetleg a foga is,... de csak azt ta- tisztalta, egy sápadt, riadt arcú ember­­, néz vissza a­ tükörből, hogy erre fejet taváljon, az Úr, úgy látom, hosszú ha-­­ tusát szán nékem,... hát férfiasan ki­s­á­tta magát, hogy jöjjön, aminek jönie fil,... és újra elővette az orvosi lexi­­ont, megadóan vette tudomásul, neki mnimum prosztata- és tüdőrákja van, Lisze a mája is zsugorodik, pitvari nya­­rlyát is felfedezett magán, persze csak Frachicardia után, sőt érezte a csontjnt­ nincs ilyen nyavalya, hát tévedtem ás minden jelét, aztán rájött, kala­­udja is lehet, kancsalsága, sárgasága, , irrhoeása, szamárköhögése, szájpe­­r­e, középhallójára­ti fülgyulladása,... §" Egy fejezetnél csak biccentett, hogy v­im, még ez is,... de amikor odáig , hogy néki valószínűleg hátrahajló ,ő is van, ennek okán roppant nehe­­eshet teherbe, no itt azért összefa­­r­odott a szíve, hogy miért, Uram, írt mérsz rám ennyi rosszat,... majd leszedte maradék erejét, és egyene­­­­n az ivóba ment, hogy kurjantson, gy no gyerekek, nekem végem, Tövi­sen meghalok. Nem mondhatni, hogy bejelentése er­edménytelennek bizonyult: igen, inta fel a szemöldökét Ida csapos, at akkor fizesd ki, Béla, a tartozásod, mégsem reszkírozhatom meg, hogy főbb elpatkolj, mintsem a cechet kifizetnéd,... és persze, mondhatta Bartus, hogy ő azt nem egészen így ondotta, a fröccséhez már csak a tar­tozás lerovása után juthatott. Amúgy az ivó népe nem unatkozott, T. doktor éppen ott tartott, bizony mon­dom néktek, rombol az alkohol, én di­rekte kipucoltam a szervezetem, reggeli­re tíz dek­a beáztatott aszalt szilvát ettem, ebédre fél kiló savanyú káposz­tát, vacso­rára meg két szem paradicsomot egy vö­röshagymával, persze összevagdalva, kis ecettel megbolondítva és egy szelet barnakenyérrel kajoltam,... testvéreim, a harmadik nap után már olyan tiszta volt a szervezetem, mint a patika, de nem áll­tam meg, két napig léböjtöt tartottam, csak kristályvizet ittam, és glaubersót, hogy öt méternél jobban nem mertem eltávolodni a buditól, és plusz bedobtam két nap nulldiétát, semmit nem ettem, nem ittam, és mostan prímául érzem ma­gam, marhák, fitt vagyok, mint Nurmi ébredés után... így szónokolt, az emberek meg köré gyűltek, megtapogatták, hogy végre egy fitt ember, akinek nem fáj sehol, és gyor­san leírták, mi a fittség titka,... hogy T. doki tovább szónokoljon, hogy és most, barátaim, a szemetek láttára előbb meg­iszom két rumot, figyeljétek meg, hogy pirul ki tőle az arcom, kezdek el gyorsab­ban beszélni,... aztán persze áttérek a camparidzsúszra, négyet, ötöt leerőltetek, hogy repkedjek, mint szárnyas angyalka az oltárképen,... aztán persze sört kérek, ...de a sör puffaszt, az ötödik üveg után fröccsözni kezdek, majd vörösbort rende­lek kólával, majd ágyaspálinkát, hogy tán­colni akarjak Iduskával, és beszéljek összevisza,... hogy már kontrollálatlanul igyák, hogy beleszlapáljak az akváriumba, hogy nyersen megegyek egy guppit, hogy az akvárium vizét hi­gyam, hogy a szárí­tott bolhától telehányjam az ivót, és mindezt, barátaim, a pia miatt,... és az emberek nekiálltak empirikusan megfi­gyelni T. dokit, hogyan árt meg nem a pia... és T. doki, aki szorgalmasan töltöt­te magába a nedveket, közben figyelmeztetőleg emelte az ujját, hogy no, ugye megmondtam, és még arra is ma­radt energiája, hogy Barom körzeti mgbízott IQ-hányadosát emelje. Az meg úgy történt, Barom elsütötte a viccét, hogy mi az, százötven méter hosszú, ötvenes IQ-hányadossal, hát a rendőrkordon, mondta Barom. És mindenki röhögött, csak ő nem, hogy nem értem, és akkor T. doki rá­emelte szúrós tekintetét, hogy persze, nem érted, hát alacsony az IQ-d. - És te meg tudnád emelni? - kér­dezte Barom. - Persze mondta T. doki, és kért egy pohár szódát, és belecsöppented­ öt csepp kólát, hogy ezt idd meg, barátom, és adjál ötszáz forintot. És Barom megitta a löttyöt, és oda­adta a pénzt, hogy gondolkodóba essen,... hogy papírt kérjen Ida csapos­tól, hogy számoljon, hogy barátom, ez sehogy nem jön ki, egy szóda mondjuk tíz forint, a kóla legyen kilencven, az annyi, mint száz, miért kértél tőlem ötszázat?... Látod, máris okosodtál, ol­dotta fel az ellentmondást T. doki. No, itten jött Bartus a történetével, hogy fiúk, én meg fogok halni, hogy egyedül kacskakezű Matyi mutasson va­lami érdeklődést: - Hogy mi az, Béla, mi az? -Matyikám, én meg fogok halni. - Na és - mondta Matyi -, hát abba még senki nem halt bele. - Figyelsz te egyáltalán? -Tényleg, elállatna a szél. Hát Bartus a sarokba húzódott, és csak ivott, ivott, hogy végignézze, T. doki váltja valóra jövendölését, és az ak­várium kiivása után hogy okádja végig az ivót, hogy amikor elült a taps, amivel az ivó népe ünnepelte T. dokit, hogy bizony igazat szólt, Bartus T. dokihoz előbb mosd fel az ivót, aztán hívjál meg mindenkit hajoljon, elzengje bánatát,... hogy T. doki felvegye Rodin godolkodójának pózát, s hümmögjön, hogy hej, nagy a baj, szerintem előbb mosd fel az ivót, aztán hívjál meg mindenkit egy János áldomásra,... és Bartus mosott, és áldo­mást fizetett, hogy a fiúkkal a budira menjenek, még Iduska is,... és lesték Bartust, és kiabáltak, hogy Béla nem gőzölög, hogy Bartus hálálkodjon, hogy Isten vagy doki, komolyan Isten,... hogy Bartus otthon felverje a nejét, hogy megmentett az én barátom, bizony meg,... hogy Piroska bődüljön rá, hogy Béla, mondd meg, miért van az, hogy nekem van a leghülyébb emberem a vi­lágon, Béélaa, na erre válaszolj! No, most is valami rettenetes felfe­dezésre számított Bartusné, de még ret­tenetesebb következett, olyan rettene­tes, hogy Bartus még a sliccét is nyitva felejtette, csak úgy járkált fel és alá,... hogy látod, Piri, itt és itt, és itt is,... és kisebb-nagyobb kupacokra mutatott, hogy vakond, Piri, vakond, széttúrja ne­kem az egész kertet. Béla, mondta akkor Piroska, hagyjál engem nyugton, hát intézkedj, egy va­konddal talán még elbírsz. És elment akkor Bartus a könyvtár­ba, hogy szakszerűen lásson munká­hoz, hogy a könyvtárosné kissé értet­lenül nézzen rá; négy vakondos köny­vet, uram? - Vakondosat. - Képes vakondosat? -Jajaja! És mindet! És Barns alig várta, hogy hazaérjen, hogy kicsomagolja a könyveket, hogy nézze a „ Vakond új ruhája”, a „Va­kond autót vezet”, a „Vakond az áru­házban” és így tovább, és tanulmányoz­ta Barns a könyveket, és egyre jobban beleszerelmesedett ebbe a vakondba, hogy már a szívét nyomogassa, hogyan tudnék egy ilyen kis állatot kiirtani, és kiballagott a kertbe, hogy kurjantson, hogy hé, vakond, ne csináld ezt, menjél át például a szomszédba, ott sokkal jobb a föld, ha átmész, ígérem, varratok neked új nadrágot, kantárosat, sokzse­­beset, ahogy te szereted. És Barns, aki látta az egyre szaporo­dó kupacokat, annyira betekeredett, el­ment Fangi úri szabóhoz, hogy kantá­ros nadrágot kérek, de igyekezzen, mert vakodnak lesz,... - Hogyne - mondta Fungi úri szabó, aki remek emberismerő volt, mióta az anyósa agylágyulást kapott, tudta, ho­gyan kell Barmst kezelni. - Énszerintem - mondta Fungi - világos színű kell, hogy elüs­sön a vakond szőre színétől, és persze világító gombokkal, hogy a föld alatt könnyebben begombolhassa. Vagy cipzár legyen, esetleg tépőzár? - kér­dezte Fungi úri szabó. - Nem undom, még sosem volt va­kondom. Hát hogyan szokták kérni? Legyen egy gombos meg egy cipzáros. - Kérem, mondta Fungi, majd tessék érdeklődni. És Barns hazarohant, hogy elújsá­golhassa, hogy hé, vakond, már varr­ják a gatyát,... de nem mondta, látta, a kedvenc szilvafája körül, amin szép liláskék szilvák teremnek, és amiből később a garázsban olyan príma pá­linkát­ud főzni, hogy ahogy kicsö­pög, a környéken hullanak a legyek, mint bombázók, erős légelhárító tűzben, és amitől az ember még mele­gen egy pohárkával a szervezetébe visz, elfelejti minden bánatát, végig­bukfencezik a telken, zászlótartást mutat be a tévéantennán, más ökörsé­­get művel,... no, ezt a fát túrta körbe a vakond, de úgy, hogy Barmst el­hagyta legendás nyugalma, hogy üvöltsön: ha harc, legyen harc! És gumicsizmát húzott és a túráso­kon ugrált, hogy most gyere, te dög,... de alig végzett egy kupaccal, újabb nőtt ki, hogy Barms lapátért rohanjon, és az­zal csapkodja a kupacokat, hogy majd adok én neked. És sötétedésig csapkodott, hogy iz­­zadtan ájuljon az ágyba, hogy még ál­mában is tapicskáljon és csapkodjon, le­rúgja az ágy végét, és a földre essen. És reggel, amikor hullafáradtan előmászott a házból, lássa, újabb és újabb vakondtúrások jelentek meg, hogy üvöltve szaladjon a boltba, hogy no, vakond, hát megöllek, ...és valami­féle füstölőket vett, otthon nekiállt fele füstölőket vett, otthon nekiállt Molotov-koktélokat gyártani, hogy a lyukba tegye, begyújtsa, hogy hallja, hogyan robbannak befelé az alagutak, s ettől valamiféle lelkiismeret-furdalá­­sa támadjon, hogy fennhangon mon­dogassa, rendben van, élnie kell, de miért pont az én kertemben, különben selt­­én kezdtem. És Bartus inni kezdett, hogy háborgó lelkét megnyugtassa, hogy a végén ök­löt rázzon, most megkaptad, te dög, rá­jössz, velem nem lehet kukoricázni,... de este ahogy lefeküdt, megint semmit nem pihent, azt álmodta, a robbanás le­vitte a vakond összes lábát, még a szeme is kifolyt, a bele is félig, úgy próbál va­lahogy kimászni az alagútból, hogy Barns felsírt álmában, fogat csikorga­tott, és biztos megőrül, ha nem riad fel, hogy határozottan füstszagot érez, ...és meglepve tapasztalta, a hallban füstöl egy bomba, amit ő a vakondnak szánt, ...és a vakond áll az ajtóban, a mancsával Bartus felsírt álmában, fogat csikorgatott beint nem, hogy Barnus ne adja, most ébren van, vagy álmodik. És reggel újabb buckák tűntek fel, hogy Bartus puskát szerzett, és lőtt mindenre, ami mozgott,... hogy szétlőjön két hortenziabotot, a szom­széd gyerek pöttyös labdáját, sőt még Vili kandúrt is megsebesítse, annek súrolta a fülét a lövés, és rojtos, cakkos lett tőle a füle, ilyet csak rajzfilmeken látni, hogy felborzolja Vili kandúr a szőrét, a hátát gömbölyítse, fogínyét felhúzza,... és fújni kezdett, hogy Bartus hátráljon, hogy ne, Vili, ne,... de ugyan hátrálhatott, Vili összekar­molta Barnust, hogy olyan lett a képe, mint üstben rotyogó lekvár,... és míg Bartus az arcát kenegette, újabb túrá­sok jelentek meg, hogy Bartus egy üveg pálinkával elrohanjon T. doE- hoz, hogy hej, barátom, mi a teendő, most segíts rengeteg eszeddel,... és T. doE inni kezdett, és meditált, majd új­ra ivott, hogy megint meditáljon,... hogy újabb üveg cefréért ugrassza Barmst, hogy no, barátom, nincs vész, éjfélkor menjél­­ a kertbe, és álljál les­ben hajnalig, mert legkéső­bb hajnal­ban­­jön a vakond, no, akkor a lapát­tal nyúljál alá. - És aztán? - kezdett fészkelődni Barms. - Hozzál egy üveg pálinkát. - Minek a vakondnak pálinka? - Nem nem kell, most nekem hozzál! Elfutott Barms a nedűért, hogy kér­dezze, és aztán,... és aztán, amikor a va­kond alá nyúltál, dobd át a kerítésen, amilyen messzire csak adod. És hazament Barms, alig várta, hogy éjjel legyen, és leguggolt a föld­re, és lesett, hallgatózott, hogy mind­járt jön a vakond,... és harmatos lett a háta, és fagyott, és piszkosul fázott Barms, de nem mert bemenni, hátha épp akkor jön a vakond, és holdfény­nél megcsillant a lapátja, és akkor megmozdult a kupac, és Barms alá­kapott, messzire repítette, hogy a re­pülés alatt határozott nyávogást hall­jon, s Bartus csodálkozzon, jéééé, repülő vakond,... aztán megriadjon, hogy ne, Vili, ne, ...és a kandúrja megint összekarmolja, majd újabb röptetés után megint,... de Barnus ne adja fel az őrhelyét, és fél öt felé lát­ta, nem vizionál, és a lukból­­má­szott a vakond, hogy Bartus rájöjjön, most,... de nem bírt moccanni, és a vakond ráült a lapátra, hogy Barmsnak csak dobni kellett volna,... de rátört a lumbágója, moccanni sem bírt, hogy a vakond fél órát aludjon a lapáton, majd visszatérjen a föld alá és ásson, és Barmst reggel a mentő vigye abba a fura előredőlő pózában, hogy különféle görcsoldókat kapott, míg nagyjából az ágyra feküdhetett, hogy lássa, az ágya mellett a beázás foltját egy poszterrel takarták el, egy vakond fényképével, hogy a nővérke rámosolyogjon, hogy nem édes, ugye milyen édes, meg kéne za­bálni őtet, hát nem? De, ismerte el Barns, és szépen el­ájult. Sej-haj, milyen jól illik rám ez a zsebes nadrág! RIPORT 9

Next