Kurír - reggeli kiadás, 1997. április (8. évfolyam, 88-117. szám)
1997-04-13 / 100. szám
997. április 13. ■vyrir 1 GUBA ZOLTÁN A vakondok elrepülnek üssünk neki, próbáljuk újra, mint s, aki egy hajnalon, amikor még van az időnek, kiment a kedvenc közé, hogy térdet rogyasszon, nyisson, és a la franca típusú viközé pössentsen, közben sóhajtomint aki dob egy hátsófali infarkis nem szűnt közben üvölteni, nej természet, természet, ki bírna őkedni véled, hogy Bartusné Piroskai csak a szemét dörzsölve forgolódaz ágyon, később ablakot nyisson, ácsot dobáljon ura felé, hogy Béla,célaaa, te állat, a virágaim idén is ki- Sztulnak miattad, te dög! Nagyjából idáig ért, hogy arra legyen L nes, Bartus kapkodja a levegőt,int aki egy lendülettel felszalad amagasabb épülete tetejére, perpiecc kedvéért még a nyakába veszi tvenhárom éves nagymamát is,... és levegt itt kapkodásból átcsapott csudálkozó jéééé felkiáltásba, hogy bika gyorsan visszabújjon az ágyba, re húzza a takarót, a párnát, sőt még könnyező pálmát is, hátha így leszlesz a fedezéke. És már ismeri Bartus Jévé kiáltását, maegy hónapja, hogy Bartus szintén asákra öntözött, közben üvöltött, így Piroska kiszaladt hozzá, megtermette, mi történt a legendás füttyel, és Bartus csak szajkózta, hogy látod, látod, ugye, hogy látod! - Alit kéne látnom? - értetlenkedett Piroska. - Hát nem igaz, hogy nem látod, hát gőzöl a pisim. És fogta volna könyökön Piroska, hogy persze, hogy gőzöl, hiszen hideg van, de Bartus vitorlájából nem ily könnyű kifogni a szelet, ő, ha fejébe vesz valamit, attól Isten el nem távolítja, hát elővette gyorsan a nagy orvosi lexikont, hogy a „tünetek, betegségek” féle fejezetet nyálazza, de hiába kutakodott, őzölgő pisire még csak utalást sem taált, pedig volt ott minden: fajsúlytáblázat, lúgos- és savas kémhatás-vizsgálat, színskála, acetonillat, hogy Bartus a neje nagy teáscsészéjébe csurrintson, azt melegítse, analizálja, ujját belenyomkodja, úgy szagolgassa, majd később férőkén meg is húzza,... de hiába a szorlom, a gőzölgésre semmit sem talált, ■ás ilyenkor esetleg elégedetten itradől, hogy nincs ilyen nyavalya, hát vedtem,... de ő nem, ő ellenkezőleg, jegesen járkálni kezdett, hogy a feneje, le sem merik írni, Jézus Mária,... és gorsan a tükörhöz szaladt, hogy megtesse, a borzalomtól nem hullott-e ki a haja, esetleg a foga is,... de csak azt ta- tisztalta, egy sápadt, riadt arcú ember, néz vissza a tükörből, hogy erre fejet taváljon, az Úr, úgy látom, hosszú ha- tusát szán nékem,... hát férfiasan kisátta magát, hogy jöjjön, aminek jönie fil,... és újra elővette az orvosi lexiont, megadóan vette tudomásul, neki mnimum prosztata- és tüdőrákja van, Lisze a mája is zsugorodik, pitvari nyarlyát is felfedezett magán, persze csak Frachicardia után, sőt érezte a csontjnt nincs ilyen nyavalya, hát tévedtem ás minden jelét, aztán rájött, kalaudja is lehet, kancsalsága, sárgasága, , irrhoeása, szamárköhögése, szájpere, középhallójárati fülgyulladása,... §" Egy fejezetnél csak biccentett, hogy vim, még ez is,... de amikor odáig , hogy néki valószínűleg hátrahajló ,ő is van, ennek okán roppant neheeshet teherbe, no itt azért összefarodott a szíve, hogy miért, Uram, írt mérsz rám ennyi rosszat,... majd leszedte maradék erejét, és egyenen az ivóba ment, hogy kurjantson, gy no gyerekek, nekem végem, Tövisen meghalok. Nem mondhatni, hogy bejelentése eredménytelennek bizonyult: igen, inta fel a szemöldökét Ida csapos, at akkor fizesd ki, Béla, a tartozásod, mégsem reszkírozhatom meg, hogy főbb elpatkolj, mintsem a cechet kifizetnéd,... és persze, mondhatta Bartus, hogy ő azt nem egészen így ondotta, a fröccséhez már csak a tartozás lerovása után juthatott. Amúgy az ivó népe nem unatkozott, T. doktor éppen ott tartott, bizony mondom néktek, rombol az alkohol, én direkte kipucoltam a szervezetem, reggelire tíz deka beáztatott aszalt szilvát ettem, ebédre fél kiló savanyú káposztát, vacsorára meg két szem paradicsomot egy vöröshagymával, persze összevagdalva, kis ecettel megbolondítva és egy szelet barnakenyérrel kajoltam,... testvéreim, a harmadik nap után már olyan tiszta volt a szervezetem, mint a patika, de nem álltam meg, két napig léböjtöt tartottam, csak kristályvizet ittam, és glaubersót, hogy öt méternél jobban nem mertem eltávolodni a buditól, és plusz bedobtam két nap nulldiétát, semmit nem ettem, nem ittam, és mostan prímául érzem magam, marhák, fitt vagyok, mint Nurmi ébredés után... így szónokolt, az emberek meg köré gyűltek, megtapogatták, hogy végre egy fitt ember, akinek nem fáj sehol, és gyorsan leírták, mi a fittség titka,... hogy T. doki tovább szónokoljon, hogy és most, barátaim, a szemetek láttára előbb megiszom két rumot, figyeljétek meg, hogy pirul ki tőle az arcom, kezdek el gyorsabban beszélni,... aztán persze áttérek a camparidzsúszra, négyet, ötöt leerőltetek, hogy repkedjek, mint szárnyas angyalka az oltárképen,... aztán persze sört kérek, ...de a sör puffaszt, az ötödik üveg után fröccsözni kezdek, majd vörösbort rendelek kólával, majd ágyaspálinkát, hogy táncolni akarjak Iduskával, és beszéljek összevisza,... hogy már kontrollálatlanul igyák, hogy beleszlapáljak az akváriumba, hogy nyersen megegyek egy guppit, hogy az akvárium vizét higyam, hogy a szárított bolhától telehányjam az ivót, és mindezt, barátaim, a pia miatt,... és az emberek nekiálltak empirikusan megfigyelni T. dokit, hogyan árt meg nem a pia... és T. doki, aki szorgalmasan töltötte magába a nedveket, közben figyelmeztetőleg emelte az ujját, hogy no, ugye megmondtam, és még arra is maradt energiája, hogy Barom körzeti mgbízott IQ-hányadosát emelje. Az meg úgy történt, Barom elsütötte a viccét, hogy mi az, százötven méter hosszú, ötvenes IQ-hányadossal, hát a rendőrkordon, mondta Barom. És mindenki röhögött, csak ő nem, hogy nem értem, és akkor T. doki ráemelte szúrós tekintetét, hogy persze, nem érted, hát alacsony az IQ-d. - És te meg tudnád emelni? - kérdezte Barom. - Persze mondta T. doki, és kért egy pohár szódát, és belecsöppented öt csepp kólát, hogy ezt idd meg, barátom, és adjál ötszáz forintot. És Barom megitta a löttyöt, és odaadta a pénzt, hogy gondolkodóba essen,... hogy papírt kérjen Ida csapostól, hogy számoljon, hogy barátom, ez sehogy nem jön ki, egy szóda mondjuk tíz forint, a kóla legyen kilencven, az annyi, mint száz, miért kértél tőlem ötszázat?... Látod, máris okosodtál, oldotta fel az ellentmondást T. doki. No, itten jött Bartus a történetével, hogy fiúk, én meg fogok halni, hogy egyedül kacskakezű Matyi mutasson valami érdeklődést: - Hogy mi az, Béla, mi az? -Matyikám, én meg fogok halni. - Na és - mondta Matyi -, hát abba még senki nem halt bele. - Figyelsz te egyáltalán? -Tényleg, elállatna a szél. Hát Bartus a sarokba húzódott, és csak ivott, ivott, hogy végignézze, T. doki váltja valóra jövendölését, és az akvárium kiivása után hogy okádja végig az ivót, hogy amikor elült a taps, amivel az ivó népe ünnepelte T. dokit, hogy bizony igazat szólt, Bartus T. dokihoz előbb mosd fel az ivót, aztán hívjál meg mindenkit hajoljon, elzengje bánatát,... hogy T. doki felvegye Rodin godolkodójának pózát, s hümmögjön, hogy hej, nagy a baj, szerintem előbb mosd fel az ivót, aztán hívjál meg mindenkit egy János áldomásra,... és Bartus mosott, és áldomást fizetett, hogy a fiúkkal a budira menjenek, még Iduska is,... és lesték Bartust, és kiabáltak, hogy Béla nem gőzölög, hogy Bartus hálálkodjon, hogy Isten vagy doki, komolyan Isten,... hogy Bartus otthon felverje a nejét, hogy megmentett az én barátom, bizony meg,... hogy Piroska bődüljön rá, hogy Béla, mondd meg, miért van az, hogy nekem van a leghülyébb emberem a világon, Béélaa, na erre válaszolj! No, most is valami rettenetes felfedezésre számított Bartusné, de még rettenetesebb következett, olyan rettenetes, hogy Bartus még a sliccét is nyitva felejtette, csak úgy járkált fel és alá,... hogy látod, Piri, itt és itt, és itt is,... és kisebb-nagyobb kupacokra mutatott, hogy vakond, Piri, vakond, széttúrja nekem az egész kertet. Béla, mondta akkor Piroska, hagyjál engem nyugton, hát intézkedj, egy vakonddal talán még elbírsz. És elment akkor Bartus a könyvtárba, hogy szakszerűen lásson munkához, hogy a könyvtárosné kissé értetlenül nézzen rá; négy vakondos könyvet, uram? - Vakondosat. - Képes vakondosat? -Jajaja! És mindet! És Barns alig várta, hogy hazaérjen, hogy kicsomagolja a könyveket, hogy nézze a „ Vakond új ruhája”, a „Vakond autót vezet”, a „Vakond az áruházban” és így tovább, és tanulmányozta Barns a könyveket, és egyre jobban beleszerelmesedett ebbe a vakondba, hogy már a szívét nyomogassa, hogyan tudnék egy ilyen kis állatot kiirtani, és kiballagott a kertbe, hogy kurjantson, hogy hé, vakond, ne csináld ezt, menjél át például a szomszédba, ott sokkal jobb a föld, ha átmész, ígérem, varratok neked új nadrágot, kantárosat, sokzsebeset, ahogy te szereted. És Barns, aki látta az egyre szaporodó kupacokat, annyira betekeredett, elment Fangi úri szabóhoz, hogy kantáros nadrágot kérek, de igyekezzen, mert vakodnak lesz,... - Hogyne - mondta Fungi úri szabó, aki remek emberismerő volt, mióta az anyósa agylágyulást kapott, tudta, hogyan kell Barmst kezelni. - Énszerintem - mondta Fungi - világos színű kell, hogy elüssön a vakond szőre színétől, és persze világító gombokkal, hogy a föld alatt könnyebben begombolhassa. Vagy cipzár legyen, esetleg tépőzár? - kérdezte Fungi úri szabó. - Nem undom, még sosem volt vakondom. Hát hogyan szokták kérni? Legyen egy gombos meg egy cipzáros. - Kérem, mondta Fungi, majd tessék érdeklődni. És Barns hazarohant, hogy elújságolhassa, hogy hé, vakond, már varrják a gatyát,... de nem mondta, látta, a kedvenc szilvafája körül, amin szép liláskék szilvák teremnek, és amiből később a garázsban olyan príma pálinkátud főzni, hogy ahogy kicsöpög, a környéken hullanak a legyek, mint bombázók, erős légelhárító tűzben, és amitől az ember még melegen egy pohárkával a szervezetébe visz, elfelejti minden bánatát, végigbukfencezik a telken, zászlótartást mutat be a tévéantennán, más ökörséget művel,... no, ezt a fát túrta körbe a vakond, de úgy, hogy Barmst elhagyta legendás nyugalma, hogy üvöltsön: ha harc, legyen harc! És gumicsizmát húzott és a túrásokon ugrált, hogy most gyere, te dög,... de alig végzett egy kupaccal, újabb nőtt ki, hogy Barms lapátért rohanjon, és azzal csapkodja a kupacokat, hogy majd adok én neked. És sötétedésig csapkodott, hogy izzadtan ájuljon az ágyba, hogy még álmában is tapicskáljon és csapkodjon, lerúgja az ágy végét, és a földre essen. És reggel, amikor hullafáradtan előmászott a házból, lássa, újabb és újabb vakondtúrások jelentek meg, hogy üvöltve szaladjon a boltba, hogy no, vakond, hát megöllek, ...és valamiféle füstölőket vett, otthon nekiállt fele füstölőket vett, otthon nekiállt Molotov-koktélokat gyártani, hogy a lyukba tegye, begyújtsa, hogy hallja, hogyan robbannak befelé az alagutak, s ettől valamiféle lelkiismeret-furdalása támadjon, hogy fennhangon mondogassa, rendben van, élnie kell, de miért pont az én kertemben, különben seltén kezdtem. És Bartus inni kezdett, hogy háborgó lelkét megnyugtassa, hogy a végén öklöt rázzon, most megkaptad, te dög, rájössz, velem nem lehet kukoricázni,... de este ahogy lefeküdt, megint semmit nem pihent, azt álmodta, a robbanás levitte a vakond összes lábát, még a szeme is kifolyt, a bele is félig, úgy próbál valahogy kimászni az alagútból, hogy Barns felsírt álmában, fogat csikorgatott, és biztos megőrül, ha nem riad fel, hogy határozottan füstszagot érez, ...és meglepve tapasztalta, a hallban füstöl egy bomba, amit ő a vakondnak szánt, ...és a vakond áll az ajtóban, a mancsával Bartus felsírt álmában, fogat csikorgatott beint nem, hogy Barnus ne adja, most ébren van, vagy álmodik. És reggel újabb buckák tűntek fel, hogy Bartus puskát szerzett, és lőtt mindenre, ami mozgott,... hogy szétlőjön két hortenziabotot, a szomszéd gyerek pöttyös labdáját, sőt még Vili kandúrt is megsebesítse, annek súrolta a fülét a lövés, és rojtos, cakkos lett tőle a füle, ilyet csak rajzfilmeken látni, hogy felborzolja Vili kandúr a szőrét, a hátát gömbölyítse, fogínyét felhúzza,... és fújni kezdett, hogy Bartus hátráljon, hogy ne, Vili, ne,... de ugyan hátrálhatott, Vili összekarmolta Barnust, hogy olyan lett a képe, mint üstben rotyogó lekvár,... és míg Bartus az arcát kenegette, újabb túrások jelentek meg, hogy Bartus egy üveg pálinkával elrohanjon T. doE- hoz, hogy hej, barátom, mi a teendő, most segíts rengeteg eszeddel,... és T. doE inni kezdett, és meditált, majd újra ivott, hogy megint meditáljon,... hogy újabb üveg cefréért ugrassza Barmst, hogy no, barátom, nincs vész, éjfélkor menjél a kertbe, és álljál lesben hajnalig, mert legkésőbb hajnalbanjön a vakond, no, akkor a lapáttal nyúljál alá. - És aztán? - kezdett fészkelődni Barms. - Hozzál egy üveg pálinkát. - Minek a vakondnak pálinka? - Nem nem kell, most nekem hozzál! Elfutott Barms a nedűért, hogy kérdezze, és aztán,... és aztán, amikor a vakond alá nyúltál, dobd át a kerítésen, amilyen messzire csak adod. És hazament Barms, alig várta, hogy éjjel legyen, és leguggolt a földre, és lesett, hallgatózott, hogy mindjárt jön a vakond,... és harmatos lett a háta, és fagyott, és piszkosul fázott Barms, de nem mert bemenni, hátha épp akkor jön a vakond, és holdfénynél megcsillant a lapátja, és akkor megmozdult a kupac, és Barms alákapott, messzire repítette, hogy a repülés alatt határozott nyávogást halljon, s Bartus csodálkozzon, jéééé, repülő vakond,... aztán megriadjon, hogy ne, Vili, ne, ...és a kandúrja megint összekarmolja, majd újabb röptetés után megint,... de Barnus ne adja fel az őrhelyét, és fél öt felé látta, nem vizionál, és a lukbólmászott a vakond, hogy Bartus rájöjjön, most,... de nem bírt moccanni, és a vakond ráült a lapátra, hogy Barmsnak csak dobni kellett volna,... de rátört a lumbágója, moccanni sem bírt, hogy a vakond fél órát aludjon a lapáton, majd visszatérjen a föld alá és ásson, és Barmst reggel a mentő vigye abba a fura előredőlő pózában, hogy különféle görcsoldókat kapott, míg nagyjából az ágyra feküdhetett, hogy lássa, az ágya mellett a beázás foltját egy poszterrel takarták el, egy vakond fényképével, hogy a nővérke rámosolyogjon, hogy nem édes, ugye milyen édes, meg kéne zabálni őtet, hát nem? De, ismerte el Barns, és szépen elájult. Sej-haj, milyen jól illik rám ez a zsebes nadrág! RIPORT 9