Kurír - reggeli kiadás, 1998. szeptember (9. évfolyam, 238-267. szám)
1998-09-16 / 253. szám
8 KULTÚRA niiiiiiiiiiiiiifl * ÍiÍÍÍiíB*F'X. 9 Vk |PHIT^IIIIII ■■ U g «k'B ibl IB IB 1IIB IBI 'BB ~■■' ’IIB. IBI 1BBI Bfl m «X IBk-V I i 'Bili Bfll B’HB 1BBBB I |kjVHl|| ---- Rendkívül éles a küzdelem a magyar tévécsaornák közözött a nézőkért. Hát ezt is megéltük, már mi is számítunk valamicskét. Tudják a tekintetes szerkesztő hölgyek és urak, kell nekünk a szappanopera, mint a levegő, nem vetjük meg Rex felügyelőt, Princet, a katonát, vagy a jó öreg Columbo felügyelőt. Szívesen esz minket a frász a képernyő előtt a péntek esti horroralkotások láttán is. S kajoljuk, mint a vattacukrot, a különféle vetélkedőket, ha nem lennének, elvonási tüneteink támadnának. Legföljebb az a néhány okostojás mozog, aki olyan régimódi, hogy nem csak térdig vérben és szirupban szeretne gázolni, hanem afféle művészfilmekkel pazarolná drága idejét, vagy netalán okos emberek szavára akarna figyelmezni, társadalmi mozgásokat, költségvetési kérdéseket, válaszokat akarna megérteni. Ezek az elfajzottak még mindig úgy vélekednek, hogy felelős állampolgár csak úgy dönthet, ha ismeri a politika, a politikusok valós szándékait, melyek a legritkább esetben fedik az ígéreteiket és a nyilvánosan elhangzott kijelentéseik tartalmát. Az ilyen kis kíváncsiak jó, ha a bagolyfélékhez tartoznak, és nem a pacsirta típusú koránfekvők,kelők táborát alapítják. Valamilyen kiürkészhetetlen okból ugyanis az úgynevezett komoly műsorokat az éji órákra tárazzák be a tévé fura urai. Mintha úgy vélnék, normális, lásd: nappali embert ilyen téma nem érdekelhet. Pedig hátha. Ki kéne tán próbálni már. A nézettségi index mellett a nézettségi ingerre is alapozhatnának. BIHARI TAMÁS : Tizenöt éve játszik, hatodik éve szabadúszó. Idén valószínűleg nem rendez, és mindössze egy premierje lesz, mégis a szerencse fiának tartja magát Mácsai Pál. Sokoldalúságát jelzi, hogy új lemezen is dolgozik, és saját konferanszát mondja a szilveszteri kabaréban. - A szuverenitás, ami a szabadúszó életforma előnye, szakmai szempontból rizikós dolog, ugyanakkor irigylésre méltó állapot - mondja Mácsai Pál. - Én döntöm el, mihez van kedvem, mindenáron nem kell se játszanom, se rendeznem. Az új darabbal együtt öt főszerepem van, ami azt jelenti, hogy havonta húsz estét játszom. Megy a Madách Stúdióban a Mario és a varázsló meg a Tribünok éjszakája, holott a színházra ma a kereskedelmibb szemlélet jellemző, ennek ellenére mindkét darab megtalálja a helyét és a közönségét. Játszom a Liliomfit a József Attila Színházban, az Örkény-estet a Komédiumban, amelynek 150. előadása közeleg. Voltam már vele Nagyváradon, Oslóban, Párizsban, Bécsben, Amszterdamban, Amerika és Kanada nagyvárosaiban is. A Komédiumban lesz a Játszma vége című Beckett-darab bemutatója is Darvas Ivánnal, sőt tudom a terveket, amiket én akarok vagy velem képzelnek. Tehát ezért mondom, hogy a szerencse fia vagyok, mert éppen azt élem át, hogy rám szükség van. A sikerek ugyan nem mindig ott jönnek, ahol az ember várná. - Tavaly Goldonit rendezett a József Attila Színházban. A Szmirnai impresszáriót ebben az évadban levették a repertoárról. Erre gondol? - A József Attilában a Liliomfiban pazarul tudunk együtt játszani a társulattal, de rendezőként nem találtam a hangot. - Nem a darabválasztás volt inkább helytelen? - Az is lehet, az is az én saram. Én fogadtam el. Goldoniban keresgéltem, nem én találtam, de elfogadtam. Mi ezt a színházban úgy hívjuk, bukás. - Ezért nem vállal ebben az évadban új rendezést? - Éppenséggel vállalnék, ha találkozna az adott színdarab és a társulat. Ma már nagyon határozottan megvan a közönsége egy-egy színháznak. Elképzelhető, hogy valahol egy darab ötszázas szériát fut, máshol megbukik, és viszont. Az én rendezésem, a Szmirnai impresszárió sehol nem tudott volna nem megbukni, mert nem volt elég jó. - A bukás épp olyan velejárója a színháznak, mint a siker. Volt már önnek kétszáz előadást is megért rendezése. Nem hiányzik, hogy ebben az évben nem rendez? - Van öt-hat darab, amit megcsinálnék. - Melyek azok? - Nem árulom el. Shakespeare-tól mai szerzőkig. Van közöttük olyan, akit senki nem rendezett még. Olyan nincs köztük, amiben szerepeltem. Azokról már nagyjából eljátszottam, amit gondolhatok. - Mindennapjainak része a drámaolvasás? - Persze. Erre kell hogy jusson idő. Úgy nem rendezhet valaki, hogy nem ismeri legalább a drámairodalom egy részét. És tájékozottnak kell lenni a jelenkori világszínjátszásban is. Ezen a téren vannak adósságaim. Nem csak németül kellene olvasnom, hanem angolul is, most azt tanulok. -A nyitás a kabaré műfaja felé újkeletű? - Tavaly írtam az első konferanszomat. Idén is felkértek, sajátos dolog lesz, nem olyan, mint az eddig megszokott. Szívesen csinálom, egyrészt a hagyománya miatt, másrészt azért, mert olyan szakmai fórumnak tekintem, ahol saját gondolataimat, igényeimet, elvárásaimat mondhatom el. Egyfajta közéleti véleményt tükröz, és én örülök, hogy ezzel kiállhatok. Megtisztelő. De nekem bőven elég az évi egy szilveszteri konferálás, nem akarok rendszeres kabaréista lenni. - Új lemezt nem készít? - Foglalkozunk a gondolattal Bornaival, aki az első dalokat írta. Szerettem koncertezni, szerettem gitározni, a saját szövegeimet énekelni. - Filmet rendezni már csak egy lépés. - Abban a pillanatban, amint olyan eredeti gondolatom lesz, amiért érdemes verekedni ebben a lehetetlen helyzetben, megteszem. ZENTAI MARI Próba, szerencse „A sikerek nem mindig ott jönnek, ahol az ember várná" Fotó: TOROCZKAY CSABA ■ A régi zenék avatott művelője és propagálója, Mandel Róbert Nagy-Britannia budapesti nagykövetségével és a British Councillal közösen négynapos fesztivált szervezett az angol barokk muzsika legjavából szeptember 18. és 21. között. Az első két napon a Budapesti Történeti Múzeum barokk átriumában hangzanak fel a háromszáz éves szigetországi dallamok. Szeptember 19-én este például a világhírű hegedűművész, Catherine Macintosh ad koncertet Maggie Cole csembalóművésszel, Károly Edit énekesnő közreműködésével. Őket napjaink legismertebb barokk együttese, a London Baroque előadása követi. ■ Bár korábban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában egy részletes vizsgálat után úgy döntöttek, a Nemzeti Színház helye nem változik, vagyis az intézmény az Erzsébet téren épül fel, a Magyar Kulturális Szövetség most mégis azt javasolja, máshol játsszon majd’a téáfrum. A társadalmi grémium elnöke, Zelnik József szerint nem nemzeti mélygarázsra van szükség. Ők egyszerre három ötlettel is előálltak: az eredeti Nemzetit építsék fel a Blaha Lujza téren, illetve az az Erkel Színházban vagy az Operaházban kapjon helyet. Várhegyi Attila államtitkár - aki a korábbi döntésről beszámolt - tanácsként fogadta az ötletet, közölte, a minisztérium megfontolja a tervet... Geszti lesz Szilágyi utódja Geszti Péter visszatér a képernyőre. Nem, nem valamelyik kereskedelmi csatornán, mint aztán várható lett volna, inkább továbbra is a Magyar Televízióban szerepel. Mint már megírtuk, Szilágyi János távozott a Showbálvány című sikeres produkcióból, s a Tv 2 reggeli műsorának lett házigazdája. Szerette volna ugyan az időutazásos programot is megtartani, de az MTV erre nem adott lehetőséget. Információnk szerint Sándor Pál, a Showbálvány producere hamar megtalálta az utódot. A mostani felvételeken már Geszti Péter faggatja a régi idők tanúit. Kettejük együttműködése már odáig jutott, hogy a „szövegmondó” egy másik, Lámpaláz címmel készülő közös produkció vezetését is elvállalta. G. ZS. Kyrir 1998. szeptember 16. Fűszercsemege Néhány napja kiszabadult a stúdió fogságából Charlie, s ez azt jelenti, elkészült az új lemez. A Fűszer cseppenként című albumon több különleges felvétel hallható. - Mit jelent a cím? - A várakozással ellentétben a Fűszer cseppenként nem dalcím - mondja Charlie. - Inkább a produkció gondolatiságát akartuk kifejezni, miszerint igyekeztünk összeszedni a tőlünk telhető zene savat-borsát. A dalokat továbbra is Lerch István, László Attila és Horváth Attila írta. Halász János, aki a koncerteken állandó társam volt, most szerzőként debütál. Feltettük a lemezre az eurovíziós fesztiválon előadott számot is, ugyanis meggyőződésünk, hogy az a szép dal csak a pophangszerelésben nem érvényesült. - Úgy hallottam, rappel is. Ez valami műfajváltás lesz? - Inkább rögtönzésnek nevezném, amellyel már a Generálban is próbálkoztam a hetvenes évek végén. Igaz, akkor nem tudtuk, hogy ezt később rapnek nevezi majd az utókor. Itt is csak négy sor szövegmondásról van szó, de azért az éneklés marad a jellemző. Ennél talán érdekesebb az a big band-felvétel, amely George Benson vagy Frank Sinatra stílusában íródott, s fúvósokkal vettük fel. - Turnén is bemutatja a dalokat? Nemrégiben a Népstadionban lépett volna fel, de a koncén elmaradt... - Az atlétikai Európa-bajnokságot megelőző felújítási munkálatok miatt nem tudtunk ott fellépni, azóta ezt el is vetettük. Az utóbbi időben túl sok „nagy” koncertet adtunk például a Tabánban és a Kisstadionban. Most azt szeretném, ha klubszerű bulikat rendeznénk, ahol a közönség egy méterre ül az énekestől. Ne nevezzük ezt unplugged műfajnak, annál ez meghittebb hangulatú, kevésbé steril előadás lenne. (GRÉCZY) Az új bulikon Charlie-tól egy méterre ülnek majd a nézők Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Estre szabott ajánlat AZ BET KAPOS DURJA Mikor is volt? Haminc éve? Vagy több is talán? Mindegy. De hol van már az az idő, amikor a párizsi mozidarabok legszigorúbb szakmai ítészei, de még az újhullám szolid magányosa, Eric Rohmer rendező is arról beszélt, hogy a „francia film a legjobb a világon’? Azóta már a befejezett múlt tartományába került a francia nouvelle rauge, akár az olasz neorealizmus, a svéd, a magyar, az orosz szerzői film, a szabadon kalandozó „kamera-töltőtoll” is. Ma már gyorsan futnak, változnak a mozidivatok. Legújabban már a Ponyvaregény-zseni trónját is döntögetik. Néhány hónappal ezelőtt például az angol kritikusok követelték Tarantino le- és megvágását. Akkor hát, ki is emlékezne a francia új film fénykorára, nagy egyéniségeire? Truffaut már rég elköszönt hőseitől. Resnais, Rozier neve is csak ritkán szerepel a szakmai lapok oldalain. Godard meg csak nyilatkozataiban él. S hol, merrefelé kalandozik Claude Chabrol? Legutóbb talán akkor olvastam róla, amikor „botrányos” dokumentumot forgatott a francia megszállásról. Pedig valamikor - mindegy, hogy hány esztendeje - igencsak lelkesen tapsoltunk az Unokafivéreknek. A fiúk megpróbáltak kicsit gonosz, kiégett Mephistóként viselkedni, akár Jean-Claude Brialy. (Úristen, a csinos fiút legutóbb ősz nagypapaként láttam viszont valamelyik francia tévésorozatban.) A lányok pedig az érdekes arcú, hallgatag Juliette Maynier titokzatosságát utánozták. Vagy legalábbis hitték, hogy utánozzák. (A titkárnőből színésznővé avanzsált francia lány nevét már nem is jegyzi a legfrissebb filmlexikon.) S egyáltalán, az egykori mozibolondok (én is), azt hittük, hogy az élet, a boldogság, a siker odaát van. Párizsban, a gazdag, lógós, nagyképű Brialy egyetemista galériás műteremlakásában, ahol esténként sűrűn buliznak. Ömlik a pezsgő, a whisky, és omlik a lány, a fiú a szerelem karjaiba. A „jó” és a „rossz” unokafivér pedig egészen a halálig harcol egymás nőjéért. Ma este a Duna Tv ismét bemutatja Claude Chabrol híres filmjét (21.40). Félek leülni a képernyő elé. Legutóbb ugyanis nagyon megjártam Resnais filmjével. Ugyanis valamikor nekem is „szerelmem volt” Hirosima. És amikor sok-sok év után újfent megnéztem a Szerelmem, Hirosima című filmet, hát teljesen kibuktam érzelgősségétől, ósdiságától, rossz hangsúlyaitól. Hiába, a film könnyen romló műfaj. Hihetetlen erősséggel kötődik saját korához, az éppen esedékes divatokhoz, így hát ajánlatom végén csak Fritz Lángot idézhetem, aki gyakran mondogatta: „Bemutatok nektek valamit, de tévedtek, ha hisztek is benne. ” (GANTNER) NEVETETT AKÁR AZ EHETIN? Közélet Fórum Mini-krimik Szemlesütve Hacsek és Sajó Szexposta Röhög az osztály, Női szakasz Házaspár-baj Viccbörze Pályázatok Balázs-Piri, Barát, Hihi, Krenner, Leho, Sajdik karikatúrái V Moldova, Selmeczi, Peterdi, Trunkó, Majláth Mikes, Föld S., Kaposy, Ihos, Walter, Galambos írásai v EGYÉTIEN VI V MC - HETENTE! !