Kutas Népe, 1981. december (7. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Új iskolánk Mit játszanak a moziban? A filmforgalmazás ebben az évben a korábbinál is job­ban kíván alkalmazkodni a a mozillátogatók igényeihez. Ennek köszönhető, hogy a január—februári műsor az eddiginél gazdagabb progra­mot kínál a közönségnek. A január és február első felé­nek a fimműsora a követ­kező: Január 4—5-én: A tóparti ház asszonya. Színes, magya­rul beszélő szovjet film. 8—9-én: Vasárnapi szülők. Színes magyar film. 11—12-én: A vágy titokza­tos tárgya. Színes magyarul beszélő francia film. II. helyár. 15—16-án: A vasprefektus. Színes, magyarul beszélő olasz film. 18—19-én: Olyan, mint ott­hon. Színes magyar film. 22—23-án: Sógorok, sógor­nők. Színes francia filmvíg­­játék. 25—26-án: A tenger kedves szörnyei. Színes olasz doku­mentumfilm. 29—30-án: Nem fáj a feje a harkálynak. Színes, magya­rul beszélő szovjet film. Február 1—2-án: A sáska napja I—II. Színes, magya­rul beszélő amerikai film. Dupla helyár! 5—6-án: Ajándék ez a nap. Színes magyar film. 8—9-én: Goodbye és Ámen. Színes, magyarul be­szélő olasz bűnügyi film. II. helyár! 12—13-án: Nálunk csend volt. Színes, magyarul beszé­lő szovjet film. 15—16-án: Kicsi a kocsi, de erős. Színes, magyaru­l beszé­lő amerikai filmvígjáték. II. helyár­ KUTAS NÉPE A. székkutasi O) Élet Tsz üzemi lapja Megjelenik na­ponta Szerkeszti: Kaczur István Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Szeged, Tanácsköztársaság útja tö sz. 6740 Felelős kiadó: Kovács László igazgató Szerkesztőség* * Szeged Sajtóház 674* Felelős vezető: Dob**­ József Igazgató. 1981. I. 22. — 189 — Szegedi Nyomda Szeged, Bajcsy-Zsilinszky u. 28 6720 ­ Sportértékelő távirati stílusban• Minden sportágban befejeződtek a bajnokságok illetve­­ a fordulók Sportkörünkben a jól megérdemelt téli pihenő­­ után a szakosztályaink megkezdték a felkészülést az új­­ bajnoki idényre. Csapataink megtartották a szokásos év­­záró értékelő értekezletüket, ott kielemezték a hibáival, megjelölték a feladatokat. !! A szakosztályok munkájának értékelését most nem részletezzük, hiszen nemsokára sor kerül községi sportkö­­rünk vezetőségválasztó közgyűlésére (február 21-én, ahol az elnökség részletesen elemzi az elmúlt év és fél évtized sporteredményeit. Azonban elöljáróban távirati stílusban érdemes szólni a pozitív és negatív tapasztalatokról. Erre kívánkozik, hogy a kézilabda szakosztály és az ifjúsági lab­­darúgók kitűnően helytálltak. A legkiegyensúlyozottabban a kézilabdások szerepeltek, itt történt a legnagyobb előre-­­­lépés az utánpótlás nevelésében azzal, hogy Varga Katalin­­ volt játékosunk elvégezte a segédedzői tanfolyamok A leg-­­­több gondot a megyei II osztályban szereplő labdarúgó­­­csapatunk adta. Az első csapat gyenge szereplésében köz­­­ rejátszott a nagy játékos fluktuáció és a korai ,,kiörege-­­ dés”. Az ifjúsági együttes ugyanakkor dobogós helyen áll a táblázaton, serdülőknél úgynevezett generációváltás volt­ , ők is gyengébben szerettettek ebben az idényben. A teke-­­ csapat a bajnoki idény végén különböző elfoglaltságokra hivatkozva nem játszotta le mérkőzéseit. Ez természetesen befolyásolta a tabellán elfoglalt helyüket is. A röplabdá­­sok indultak a Csongrád megyei és a Szentes városi baj­nokságban is. Nekik is van elmaradt mérkőzésük — azon-­­­ban nem a mi csapatunk miatt. A tömegsport versenyeken igyekeztek fiataljaink min­­­nél nagyobb létszámban elindulni A Falusi Spartakiád kü­­­­lönböző versenyein, a MEDOSZ-s­portnapon i­­s újabban a munkahelyi olimpiai rendezvényeken valamint a TESZÖV- sportnapokon elért eredményekről mindig részletesen be­számolunk. Arról is szóltunk hon Szék­kuta több ver­senynek volt sikeres házigazdái. A székkutas: rem­ie'ré- í­nyek sora szinte évről évre bővült így legutóbb az iskolák ■ közötti, a ,,miniolimpia” tavaszi-őszi fordulóinak voltunk­­ rendezői. Ha visszatekintünk elmúlt évi sportköri munkánkra megállapíthatjuk hogy igen sokszínű küzdelmes évet zár­tunk, kiemelkedő eseménnyel az élen, a községi tornate­­j­rem megvalósításával A feltételek az elmúlt időszakban­­ is adottak voltak, ezért köszönet jár a bázisszerveknek a­­ támogatásért. Elismerés jár a buszvezetőknek akik ünnep-­­ napjukat is feláldozták, valamint minden szak- és társa-­­ dalmi vezetőnek akik szabad idejüket is a községi sport­­ felvirágoztatásáért áldozták Kérjük őket hogy továbbra is­­ támogassák sportmozgalmunkat hogy a feladatokat ugyan­olyan szinten sikerüljön megvalósítani, mint eddig Sporthírek A sok izgalom után kellemes eseményre került sor az el­múlt év végén, hiszen csapa­tunk nyerte a TESZ­ÖV Kupa megyei versenyeit, így ünnepé­lyes keretek között vehettük át a díszes trófeát.* Elmúlt év decemberében ked­ves vendégeket fogadtunk: a Csongrád megyei leány kézi­labda serdülő válogatott szemé­lyében, akikkel megmérkőztek csapataink, majd azt követően a szövetség képviselői átadták a felnőtt női kézilabdásainknak az első helyért, az ifjúságiak­nak a második helyért járó sportszerűségi verseny díját. * Elkészült a tornaterem beosz­tása. Az általános iskola 8-tól 12 óráig használja, a HM3E január 12-től február 28-ig heti három alkalommal, míg a H. Porcelán január 7-től február 28-ig heti két alkalommal vette bérbe. Szombat, vasárnap kü­lön terv készül a tömegsport foglalkozásokra.­­ Elkészült a téli időszak ver­senyprogramja, amelynek hely­színe a tornaterem: január 17.: 14 órától iskolai kispályás lab­darúgás. 13-án: a szentesi já­rási KISZ-bizottság rendezésé­ben asszonyok—lányok tornabe­mutató, január 24-én. 8 órától egész napos teremfoci, a tsz üzemeinek dolgozói között. Feb­ruár 7—8. községi asztalitenisz bajnokság, ifjúsági és felnőtt kategóriában Február 14., vagy 15. Csongrád megyei Röplabda Szövetség rendezésében röplab­datorna. Február 22-március 1. március 2., vagy­ 8. teremkézi­labda torna Kutas Kupa néven, meghívott női felnőtt és ifjú­sági csapatokkal Bizonyára minden fiatal és idősebb ki­használja a tornaterem nyúj­totta lehetőségeket. Ismerjük egymást már évek óta. Kerültünk is együtt az ifával Rostás János kommandirozása mellett. De azt nem tud­tam róla, hogy mekkora utat tett meg eddig a gépkocsival meg anél­kül. Most mondta el, hogy bizony nem éppen rövid az út. — Egyéni gazdaként éltem, volt négy hol­dam meg béreltem hoz­zá. Megéltünk. Nem rosszul. De mégegyszer nem lennék egyéni pa­raszt mégsem, mert ez a mostani jobb, így fest az egyik út. Amit az életben meg­tesz az ember. Keresi a nyugalmat, a biztonsá­got, a boldogulás lehető­ségét önmagának meg főleg a családjának. És amikor a jobbat megle­li, miért is cserélne visz­­sza amarra, a régire? — Hát a másik út — kérdem — a sofőri szak­mában meddig jutott? — A félmillió kilomé­ter már megvan. A ne­gyedmillióról pleesni is van a kocsin. .Amikor meg 359 ezret teljesítet­tem, kaptam emléklapot. * Van hát dokumentum. Szerintem van doku­mentum a Rostás János munkáséletről is. Becsü­letesen dolgozik, amióta csak ismerik. Akkor sem hátrál, ha nehéz. A leg­elsők egyike. — Pedig néha elég ne­héz, mint most is volt ősszel. Kivált a cukor­répa. Próbálom az akaratát, arról vallatom, hogy amikor különösebben nehéz a gépkocsivezetés, amikor nem szép, mond­juk a kíméletlen sár­ban, ha alig halad az ember, kínlódik inkább, akkor sem veszít a ked­véből? — Nem. — Nem gondolta még egyszer sem, hogy ...itt egye a... Nevet Rostás János, egészségesen villantja rám a fogait, szinte lá­tom a szemében a kér­dést: mifélének néz en­gem ez az újságíró? De nem ezt mondja, hanem csak azt, nyugodtan, hogy nem volt még olyan gondolata, misze­rint abbahagyná inkább a sofőrködést. — Szeretem én ezt. Abba nem hagynám. * Elmondta, hogyan kez­dődött. Egyszerű volt, mint amilyen maga az élet is: a nap reggel fel­kel, este lenyugszik, másnap ugyanaz törté­nik. De közben más is. Az is ilyen rövid? — Egyszerű az is. Ki­lencszázharminckettő­ben születtem. Amikor felnőttem, paraszt let­tem, ötvenkilencben jött a tsz, nem ak­artam vol­na belépni semmi áron. Ki akart belépni? — Ne­vet megint, nekem, meg eszembe jut édesapám, szintén ezen az úton járt, dehogy akart be­lépni, dehogy! — Aztán csak aláírtuk. Elnökhe­lyettes lettem az árpád­­halmi Rákócziban. Majd ide kerültünk, beletö­rődtünk. Nem lennék mégegyszer egyéni pa­raszt. Megfog a kérdés, aho­gyan mostanában élnek, boldogulnak, az tartja ide, vagy pedig nem sze­retné még egyszer átélni azt a nagy fordulatot? Ami azzal járt. Gyorsan válaszol: — Jobb ez. Megtalá­lom a számításomat. Elé­gedett vagyok azzal, amire vittem, anyagi­lag is. A szép családiházról esik szó majd a gyere­kekről. Bennük is örö­mét leli. Ahogy halad­nak, boldogulnak. — Anna a vásárhelyi kórházban könyvelő, Er­zsi körzeti ápolója itt­hon, János fiam meg villanyszerelő szakmun­kás, fél év óta az Új Élet Tsz-ben. Dolgozik a feleségem is, a konyhán az óvodában.* Sok év zárszámadásá­ról is vallatom. Igaz, a legfontosabbról már nyi­latkozott: vissza nem for­dítaná a szekerünk rúd­­ját. — Akkor hát előre? — Kellene — mondja — de most, mintha in­kább lefelé haladnánk. Romlik a pénz. Ezt a saját kisszán is látom. A tsz-ben pedig a kerese­tünk szinte nem emelke­dik. Az árak viszont igen. — Mostanában nem is ígérte senki — vetem közbe és az ország dol­gaira gondolok, mit mondtak erről a párt­­kongresszuson vagy az év végén az országgyű­lésen; próbáljuk meg­tartani, amit eddig elér­tünk. Egyetért velem Rostás János és a sze­mélyes tervekről beszél, arról, hogy van kilátás azért. — Amivel a közös nem tud megbirkózni, otthon a háztájiban pró­báljuk pótolni. Két-há­­rom disznóval többet hizlalunk. Nemes a cél: saját ott­honhoz segíteni a gyere­keket. — Nem — int le, ami­kor arról szólok, hogy hiszen mindenki megke­resheti ma már a maga pénzét — nem várják el a gyerekek, hogy hajt­sam magamat. Haladnak szépen. Ki, hogy áll a munkához. Ma, ha sze­ret dolgozni az ember, akkor boldogul. Mond­ják is az én gyerekeim, hogy ne hajtsam ma­gam. Nem is azért. Csak­ segít egy apa, amivel lehet. A maga örömé­ért is, így. És ami a lényeg: visszafelé ne haladjunk. Ahogy a sofőrvilágban mondják: lükvercbe leg­feljebb a kocsival. De csak amikor éppen kell. Különben előre tart az ember mindenképpen. Ez a példa is jelzi, hogy most itt a mi kis ha­zánkban, ha nem is könnyen, de mégis: le­het. KACZOR ISTVÁN „Lükverc” csak az ifával Hírek a művelődési házból Sikeresnek mondható az a kezdeményezés, amely a fel­nőttoktatás középfokú szint­jén elindult. Az orosházi gimnázium segítségével kihe­lyezett általános gimnáziumi tagozatot hoztak létre a mű­velődési házban. Három ta­nár Orosházáról jár át taní­tani. Székkutasról pedig két­­ tanár: Kruzslicz Lajosné és Nagy Lajos ad órákat ké­miából illetve történelem tantárgyból. Az év elején 28-an irat­koztak be­­a kihelyezett ta­gozatra Valamennyien fiata­lok, 20 és 30 év közöttiek. A hallgatók megoszlása: 16 nő és 12 férfi. Van köztük ipari és kereskedelmi dolgozó, osz­­tag, szocialista brigádvezető stb. Ezzel az oktatási for­mával egy újabb igényt elé­gít ki a művelődési ház igaz­gatósága. A községben ugyan­is már korábban kérték a dolgozók a középfokú to­vábbtanulás helyi lehetősé­gének megteremtését. * Eredményesen folyik a né­met nyelvoktatás a művelő­dési házban A tanfolyam önköltségei tehát a tanulók ártják fenn 24 felnőtt és 16 gyermek vesz részt rajta. A gyermekek részére külön tanfolyamot indítottak Első­sorban az alsó tagozatosok­nak rendszeressé akarják tenni, hogy minél többen rendelkezzenek felnőtt ko­rukra idegen nyelv ismere­tével.­­ Dicséretes kezdeményezés kivitelezéséhez fogott a mű­velődési ház vezetősége. Be akarja indítani és rendsze­ressé tenni községünkben a zeneoktatást. Többféle hang­szeren kezdenék meg az el­méleti és gyakorlati képzést. A részletekről a művelődési ház igazgatója­ bővebb felvi­lágosítást ad az érdeklődők­nek. Jelentkezni már most lehet a művelődési ház iro­dájában Az oktatás beindí­tását nemcsak a magasabb szintű zenekultúra­­ iránti igény indokolja, de az a tény is, hogy községünkből igen sok gyermek jár városi zene­oktatásra, ami számunkra fáradságos a közlekedés és az időjárás okozta nehézsé­gek miatt.

Next