Kutas Népe, 1984. december (10. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

A műhely nem pihen Minden eszközt, gépet sorra vesznek a gondos javítók. Héjjá László a répaszedő kombájnt vette pártfogásba. Az alkatrészek részben felújítottak, nemcsak takarékossági okokból. S ebben (néha új alkatrészek gyártásában is) je­lentős az esztergályosok szerepe. Biztonság, minőség, magas színvonal. Javítás után fékpa­don mérik a motorok teljesítményét. Kézbe kerülnek a lucerna betakarítók is. Verók István meg Fejes József szintén arra törekszik, hogy hiba ne ma­radjon. N­em tudom, van-e kényesebb munka­­terület a föld­művelésben mint a nö­vényvédőké. Ami a ve­szélyt illeti, aligha. De egyébként is különös ez a terület, hiszen szinte­ egy-két ember jobbíthatja vagy elpuskázhatja az egész évi munkájának hasznát. Persze nerre az a cél most, hogy bárkiket is égbe magasztaljunk, hanem csupán érzékeltet­ni szeretné a krónikás, hogy miről akar beszélni. Mielőtt útnak eredt vol­na, a tsz központban fel­jegyezte Lencse Imre párttitkár szavait: — A növényvédő csapatmun­kás, aki tudja, mit jelent az, hogy vegyszer, ter­méshozam, költség. Mi­kor, mit, hogyan a lehető legjobb eredményért? Fe­lelőssége, tudása gondos­sága millió forintokban mérhető. Arra az emberre is fel­hívták a figyelmet, aki többet is vállal, mert másképpen nem megy. Ha egyszer vállaltuk Azt mondja Héjjá Ist­ván növényvédő agronó­­m­us, hogy a döntés min­dig egyszerűen megy. — Együtt a kollegák­kal. Mindent egyeztetünk az ágazatvezetőkkel és a főagronómussal. És az így született döntés végrehaj­tásáért én vagyok a fele­lős. — Dehát minden nö­vény sorsáért felelt ez nem idegesítő? — Kérde­zek rá, hiszen láttam már sok helyen védőszerrel elpusztított vetést. Vagy gyomtengert, ahol pedig kiszórták a drága gyom­­talanítót, betegségtől, ál­lati károsítóktól pusztított termést, ahol pedig szin­tén elvégezte munkáját a növényvédelmi szolgálat.­­ Az bizonyos, hogy a kockázat itt igen nagy és ez hat az idegekre. Nem­csak az enyémre, hiszen a csoportban többen va­gyunk, idényben legalább hat mindketten dolgozunk a növényvédelemben. Van egy üzemmérnök kolléga­nőm, a helyettesem, és a brigád összefogása — ez az alap. Évtizedes az együttműködés. Azt hi­szem, mind azt mondja, amit én: bármilyen ne­héz ez, tesszük, amit kell és lehetőleg úgy, ahogy a legjobb. Ha egyszer el­vállaltuk. Beszél a határ Ilyen „könnyű"? A nö­vényvédelem főnöke azt mondja a riporternek, hogy mielőtt bármit ten­nének, meghallgatják, mit mond a határ. — Igen, a határ beszél csak meg kell érteni, hogy mit mond. Mindig tanul az ember. Lám, a határ beszél. Mi­ről? Hát arról, hogy ér­zi magát, milyennek íté­li az elvégzett munkát benne persze a növény­védőkét is. A használt szerekről is beszél a ha­tár. — Mindenről: időjárás­ról, talajminőségről, ta­lajmunkáról, a technoló­giáról, a vetőmagról is. S a növényvédő érti a beszédet. Értenie kell, vagy ... baj lehet. A ha­tárt érheti baj. Tudjuk, hogy nálunk évek óta rendben mennek a dolgok általában. Az aszályról a növényvédelem sem te­het. — De azért sok a lehe­tőségünk. Mit mondjak, például a kukorica gyom­irtását illetően vagy ti­zenöt féle var­iációbó­l, vá­laszthatunk. A legfonto­sabb, hogy a döntést iga­zolja aztán a­ határ, az eredmény. Hogy a legol­csóbb és egyben a legha­tékonyabb megoldást vá­­lasztottuk-e. A mozgalomban is már említette a csapat­munkát, a kollektív fe­lelősséget. Erre is gondol, amikor említi, hogy be­szél a határ. Az emberre gondol mindenekelőtt. S tudván, hogy a haladás magán az emberen múlik, azon, hogyan haladunk együtt és személyesen, ezért külön feladatokat is vállalt: pártcsoport vezető az I-es pártalapszervezet­­ben és még propagandis­ta is. — Sok szempontból emberi alapállás, szemlé­let dolga ez az egész, amit teszünk, amerre igyekszünk közösen, így hát azt hiszem, hogy a szakember, a vezető ak­kor cselekszik helyesen, ha igyekszik hatással len­ni az emberek szemléle­tére is. Tizennégyen kommunis­ták a pártcsoportban. Ti­zennégyen a többiek közt, velük együtt. A nagyobb felelősségért.­­A gondos munkáért. Milyen hétköz­napi „apróságokból'' te­vődik össze itt az a bizo­nyos helytállás? Úgy helytállni ahogy kell! A munkás úgy hajtsa végre, amit reá bíztak, mintha egyedül személyesen ő lenne a felelős az egész­ért. Említi az üzem­mérnök, hogy kollegája, Vincze Istvánné felelős a növényvédelmi előrejel­zésért. — Ez például azt je­lenti, hogy szüntelenül járni a határt. Bármi fel­lépne, azonnal jelenteni. Az eredmény beszél róluk: a kutasi határban különösebb kártételek, növényvédelmi szempont­ból évek óta nincsenek. Talán azt is elmondhat­juk itt, hogy megyei ér­tékelés szerint jó az Új Élet Tsz-ben a növényvé­delem. M­ennyi ebben a kom­munista mozgalmi munka, a pártcso­port szerepe? Leginkább maguk tudják, akik eb­ben részesek. Milyen a közösségi szellem, milyen a kritikai légkör, a nyílt­ság? Azt tudom, hogy a pártcsoport tagjai, vagy szélesebben is, a növény­védők nem csak maguk között mondják meg, ami a szívet nyomja, hanem egyre inkább gyűlésen is, így, az emberi mentali­tásban sem tűrik a ... „gyomot". Héjjá István erre azt mondja: a kö­zösség érdeme, a kollé­gák, a szocialista brigá­dok érdeme, hogy az em­berek egyre tisztábban látnak és tudják, így le­het ma élni és ezért ér­demes tovább igyekezni, akkor lehet majd jobb, könnyebb. — Nagyon jó irányban haladnak a székkutasiak. — Ez a meggyőződése hátmét ered? — Innét. Itt, a mai 28- as táblán születtem, is­merem az embereket, apám is itt élt, itt dolgo­zott. Mindannyian látjuk, hogy ennek, amit teszünk, van értelme. — riporter Valamivel többet tenni Mérlegen a MEDOSZ sportélete A hagyománynak megfe­lelően decemberben értékel­ték a MEDOSZ megyebi­zottságának sportéletét. A meghívottak Ásotthalmon tették mérlegre, hogy mit is végeztek 1983-ban. Vőneki Mihály előadó többek kö­zött leszögezte, hogy ,.a testnevelés és sporttevé­kenység az elmúlt időszak­­­ba­n tovább fejlődött. Növe­kedett a tömegsportban be­kapcsolódók száma, sok ú­j pályát építettek társadalmi m­unkában, emelkedett a munkahelyeken megrende­zett sportesemények száma, minősége, s népszerűsége.” Az előadó kiemelte még, hogy több üzemben sikerült nemcsak beindítani, hanem állandósítani is a tervszerű tömegsport-tevékenységet. Tavaly is külön versenye­ket rendeztek a mezőgaz­dasági jellegű iskolák tanu­lóinak, a termelőszövetke­zetek dolgozóinak s mind­két területen az eddiginél még nagyobb számban in­dultak. A megyei területi versenyeket megelőzően a jelentősebb üzemeknél, in­tézményeknél háziversenye­ket, munkahelyi olimpiai napokat tartottak. A terv­­szerűséget biztosította az év elején lefektetett esemény­­naptár. Mindinkább gya­korlattá vált, hogy a társ­gazdaságok, helyi mezőgaz­dasági üzemek, vízgazdálko­dási társulatok közös ren­dezésben szervezték sport­­versenyeiket. Rendszeressé vált, hogy a családok együtt vesznek részt a sportesemé­nyen. Különösen közked­veltekké váltak a gyerme­kek részére tartott tréfás versenyek. Ezek nagymér­tékben hozzájárultak, hogy az eddigieknél több nő résztvevője volt a sport­­rendezvényeknek. A fentiek bizonyításaként néhány szám­adatot úgy gon­doljuk érdemes közhírré tenni. Üzemi rendezvénye­ket 28 alapszervezetnél tar­tottak. Ezeken 2 ezer 469 dolgozó vett részt, valamint 6 termelőszövetkezet. 245 dolgozója öltött sportmezt. A különböző területi ver­senyeken 31 alapszervezet, 1357 dolgozója vetélkedett, összességében 33 alapszer­­vezettől vettek részt sport­­versenyeken. A fejlődést mutatja, hogy 590 dolgozó­val több indult, mint 1982- ben. 1981-hez viszonyítva pedig mintegy ezerrel lettek többen. A pozitív változás egyik eredménye, hogy 1983-ban már 16. alkalommal hirdette meg a MEDOSZ a KISZ-szel, az MHSZ-szel, a TESZÖV-vel, a Székkutasi SE-vel, a Sze­gedi Vízügyi SE-vel közösen a megyei mezőgazdasági olimpiai napokat. A záró­versenyt megelőzően a leg­jobb üzemi csapatok és egyéni sportolók 9 alkalom­mal 9 sportágban, s húsz versenyszámban mérhették össze erőiket. A teke két, a nagypályás labdarúgás négy hónapig nyújtott rendszeres versenyzési lehetőséget. Eze­ken a rendezvényeken 43 mezőgazdasági üzem, intéz­mény, 693 dolgozója indult. A megyei versenyek koro­náját pedig a székkutasi rendezvény adta, ahol 23 üzem 437 sportolója vetél­kedett. A versenyek sport­szerű légkörben zajlottak, több kiegészítő programjuk biztosította a látogatottsá­got, a népes nézőközönség szórakozását. Végül az előadó a követ­kezőkben foglalta össze 1983. sportját. A megyei bizottság kezdeményezésére szerve­zett központi és üzemi ver­senyek biztosították a fo­lyamatos sportolási lehető­séget. Növekedett a munka­helyeken tartott rendezvé­nyek népszerűsége, örven­detesen több nő öltött sport­mezt. 1983-ban is legnép­szerűbb sportág a kispályás labdarúgás, a lövészet és az asztalitenisz voltak, de fo­kozódott az érdeklődés a tenisz és a tollaslabda iránt is. A versenyek rendezésé­hez az alapvető objektív, s a legtöbb helyen a szub­jektív feltételek is adottak. A lehetőségek azonban még nem minden esetben van­nak kihasználva. A szerve­zésben is voltak hiányossá­gok, sokszor egy-k­ét sze­mély vállalta magára a munka dandárját. Az 1983- es sportversenyek is bizo­nyították, hogy szükségesek a különböző versenyek, tor­nák s az olimpiai sportna­pok szervezése. De felhív­ták arra is a figyelmet, hogy még gondosabban kell az előkészítő munkára össz­pontosítani. Az üzemekben szervezett versenyeket terv­szerűbben, aktívabb propa­gandával, nagyobb társadal­mi összefogással kell szer­vezni. Tovább kell erősíteni az együttműködést, a kü­lönböző helyi területi,­s tár­sadalmi szervekkel. A tanácskozás záróesemé­nyeként Vőneki Mihály, a MEDOSZ sportfelelőse is i­­mert tette az 1984. évi elkép­zeléseket. Kiemelte, hogy mivel az olimpiai játékok évébe érkeztünk, ezért az idén törekedni kell arra, hogy mind több, az olimpi­án is szereplő sportág kap­jon helyet a rendezvénye­ken. Az eddigieknél még nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjanak az olcsó, kevés eszközigényű sportágak, mint az úszás, a kerékpáro­zás, a kocogás, a természet­járás és a munkahelyi test­nevelés. Érvényesíteni kell a gyakorlatban, hogy a szak­­szervezeti tömegsport-tevé­kenységnek legfontosabb te­rülete a munkahely legyen. Az Erőgép őrzi Talán a legnagyobb érdeklődésre szá­­mot tartó, esemény a tsz tömegsport életé­ben a teremfoci bajnokság. Az idén két csoportban küzdött a benevezett hat csa­pat. Mint ismeretes, a tavaly alapított kupát egy évig az Irodai Szállítók közös együttese őrizte. Egyébként a megjelent csapatokat Pé­ter Zoltán KISZ-titkár és Tóth Lajos a sportkör, elnöke üdvözölte és ismertette a verseny legfontosabb szabályait. Az első csoportban így alakult a helyzet: Munka­gép, Kombinát—Építők 1-4, Munkagép, Kombinát—Iroda 2-3, Iroda—Építők 2-4. A második csoportban: Erőgép—Állattenyész­tők 2-2, (hétméteres rúgásokkal 4-2 lett az Erőgép javára az eredményt), Erőgép— Kooperáció 3-1, Kooperáció—Állattenyész­tők 2-1. Ezt követően a helyosztó mérkőzések zajlottak le, amelyeken nagy küzdelem­ben a rendes játékidő nem hozott döntést. Mind a harmadik, mind pedig az első he­lyet eldöntő találkozón hétméteres rúgá­sokra került sor. A harmadik helyért: Iroda—Kooperáció 2-2 (hétméteres rúgásokkal 3-1-re a Kooperáció nyert.) Az első helyért: Építők—Erőgép 1-1, (hétméteres rúgások után 3-4-re az Erő­­gépesek bizonyultak jobbnak.) A tornán különdíjak átadására is sor került,­ de a legjobb góllövő címet is csak büntető rúgásokkal­ tudták eldönteni, ugyanis Máté, Daraki és Szántai között holtverseny alakult ki. Mindhárman No­vák Mihály kapuját próbálták bevenni, végül Szántai bizonyult a legkíméletle­nebb „büntető-végrehajtónak". A torna si­kerét még az is bizonyítja, hogy a rende­zők január 23-án 7.30 órakor ismét vetél­kedőre hívják a kispályás labdarúgó csa­patokat, a kupát * Röv A kézilabda szakosztály népes tábora megtartotta év­záró összejövetelét, amely egyben évnyitó értekezlet is volt. Szabó János testnevelő tanár edző köszöntötte a megjelenteket, szólt az el­múlt év gondjairól, eredmé­nyeiről, kitért az idei fel­adatokra is. Mindkét nem hozzálátott a felkészüléshez, a férfi együttes a Szeged Kupán vesz részt, míg a női gárda több összecsapáson is érdekelt. Közülük is számuk­ra a legjelentősebb az idén is sorra kerülő Kutas Kupa lesz. idén Héjjá László és Tóth Ti­bor irányításával rendszere­sen készül a tornacsarno­kunkban a karate csapat. Egyelőre egyetlen gondjuk van: — amellett, hogy na­gyon nehéz számukra sza­bad időpontot biztosítani, —­­ hogy váltakozó létszámmal vesznek részt a fiatalok. Községünkben is meghódí­totta a nőket az aerobic. Pásztorné és Szabó János testnevelő tanárok vezetésé­vel igen népes tábor vesz részt a foglalkozásokon. A nagy népszerűséget bizonyít­ja még az is, h­ogy az óvo­­dáskorúaktól az idősebbekig minden korosztály képviselő­­­je megtalálható. KUTAS NÉPE A székkutasi O­ Élet Tsa pá­r vezetőségének üzemi lapja. Megjelenik havonta Szerkeszti: Kaczúr István Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó vállalat: Szeged. Tanácsköztársaság útja 10. sz. 6740 Felelős kiadó: Kovács László Igazgató Szerkesztőség: Szeged. Sajtóház 6740 Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky u. 28. 6720 1984. I. 6. — 154 — Felelős vezető: Dobó József Igazgató

Next