LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 1. évfolyam (1974)
1974 / 3. szám - SŐTÉR ISTVÁN: Csokonai alkotói módszere
A klasszicizmus hagyományos műfajai, formái Csokonai egész életművében fennmaradnak, s a klasszicizmus kedvelt episztoláris-reflexív hangnemében szólaltatja meg a szemléletét legmélyebben jellemző felvilágosodási eszméket is ( Az Estve, Konstancinápoly, Marosvásárhelyi gondolatok), melyeknek jelentőségére első ízben Waldapfel József mutatott rá. Ebben a párosrímes tizenkettősöket alkalmazó klasszicista formában hangzanak el Csokonai olyan értekező, gondolati költeményei, mint a Broughton religioi lexikonáról szóló, valamint A lélek halhatatlanságát előkészítő gyászversek, a különféle panegliszek, s mennyegzői és névnapi versezetek, sőt bizonyos pajzán költemények is. (A pendelbergai vár formája s megvétele). Ez a forma még az epikai ábrázolást is befolyásolja a Dorottyában, legmagasabb rendű szerepét pedig A lélek halhatatlanságának olyan szakaszaiban tölti be, melyekben visszatérnek Csokonainak első fellépte óta érlelődő mondanivalói. A 18. századi klasszicizmus hagyományos, szélesen elterjedt versfajtái közül Voltaire költői episztolái éppoly közel állnak Csokonaihoz, mint Jean Jacques Rousseau Le Verger de Charmetteje, melynek filozófiai utalásai Newtonra, Leibnitzre, Lockera stb. Csokonainál sem véletlenül fordulnak elő. A költői levél és némiképp a klasszicista óda és elégia marad meg, de oldódik is föl Csokonainak azokban a kantátai formáiban, melyek nem engedik felednünk, hogy ez a költészet Haydn művének, az Évszakoknak kortársa. Az 1741-es diétáról szóló kompozíció, vagy: A becsület nevében kis operai jelenete áriákkal, duókkal, kórusokkal tarkítják az episztolai-ódai-elégiai klasszicista állagot. Azok a mono- és duodrámák, melyekre a Dorottya bevezetőjében utal, és amelyeknek szerkesztési elvét A feléledt Pásztorban vagy a Szerelmes búcsúvételben ismerhetjük föl,voltaképp ugyanazt a klasszicista műfajt bontják fel, levegősítik, játékosítják. Ez az eljárás azonban egymagában még nem tekinthető a klasszicizmustól való távolodásnak. A költői episztola reflexív, és egyben szabadabb, kötetlenebb műfaját a klasszicizmus karolta fel, mintegy a maga műfaji szabályainak szigorúságát enyhítendő. A költői episztola magában foglalja mindazt, ami az ódán, az elégián, az epigrammán, a tankölteményen, a leíró költeményen stb. kívül fekszik, s ugyanakkor magába foglalja az óda és az elégia gondolatiságát is, ez a műfaj megengedi a személyességet, anélkül, hogy azt líraivá bontakoztatná, és a társalgási élőbeszédhez közelít, anélkül, hogy kitörne a klasszicista vers hangneméből, ez a műfaj megtűri a konkrét, mindennapi mondanivalót és magába fogadja azokat a pittoreszk, vagy zenei motívumokat is, melyek nem kaphatnak helyet pl. a klasszicista ódában. Az episztola, az óda és az elégia mindvégig felismerhető Csokonai költészetében, és ez az előfordulásuk is tanúsítja kapcsolódását a klasszicizmushoz. Van azonban Csokonai költészetének egy másik formatípusa is, mely folyamatosan feltűnik a klasszicista műfajok szomszédságában. A 18. századi magyar barokk költészet, valamint annak olasz példái, továbbá Faludi hangneme, sőt versforma i. Waldapfel József: Az igazi Csokonai. Irodalomtörténet, 1949. 1. sz. 40-58. 1. 4. Csokonai Vitéz Mihály Minden Munkája. Magyar Remekírók sorozat, Budapest, 1973. I. 477. 1. 4