LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 1. évfolyam (1974)

1974 / 3. szám - SŐTÉR ISTVÁN: Csokonai alkotói módszere

A klasszicizmus hagyományos műfajai, formái Csokonai egész életművében fenn­maradnak, s a klasszicizmus kedvelt episztoláris-reflexív hangnemében szólaltat­ja meg a szemléletét legmélyebben jellemző felvilágosodási eszméket is ( A­z Estve, Konstancinápoly, Marosvásárhelyi gondolatok), melyek­nek jelentőségére első ízben Waldapfel József mutatott rá.­ Ebben a párosrímes ti­zenkettősöket alkalmazó klasszicista formában hangzanak el Csokonai olyan érte­kező, gondolati költeményei, mint a B­ro­u­g­h­t­o­n religioi l­e­x­i­ko­n­á­ról szó­ló, valamint A lélek halhatatlanságát előkészítő gyászversek, a különfé­le panegliszek, s mennyegzői és névnapi versezetek, sőt bizonyos pajzán költemé­nyek is. (A pendelbergai vár formája s megvétele). Ez a forma még az epikai ábrázolást is befolyásolja a Dorottyában, legmagasabb rendű szerepét pedig A lélek h­alh­a­t­a­tl­a­ns­á­g­á­nak olyan szakaszaiban tölti be, melyekben visszatérnek Csokonainak első fellépte óta érlelődő mondanivalói. A 18. századi klasszicizmus hagyományos, szélesen elterjedt versfajtái közül Voltaire költői episztolái éppoly közel állnak Csokonaihoz, mint Jean Jacques Rousseau Le Ver­ger de Charmetteje, melynek filozófiai utalásai Newtonra, Leibnitzre, Lockera stb. Csokonainál sem véletlenül fordulnak elő. A költői levél és némiképp a klasszicista óda és elégia marad meg, de oldódik is föl Csokonainak azokban a kantátai formáiban, melyek nem engedik felednünk, hogy ez a költészet Haydn művének, az Évszakoknak kortársa. Az 1741-es dié­táról szóló kompozíció, vagy: A becsület nevében kis operai jelenete áriák­kal, duókkal, kórusokkal tarkítják az episztolai-ódai-elégiai klasszicista állagot. Azok a mono- és duodrámák, melyekre a Dorottya bevezetőjében utal, és ame­lyeknek szerkesztési elvét A feléledt Pászto­rban vagy a Szerelmes bú­csú­vételben ismerhetjük föl,voltaképp ugyanazt a klasszicista műfajt bontják fel, levegősítik, játékosítják. Ez az eljárás azonban egymagában még nem tekinthető a klasszicizmustól való távolodásnak. A költői episztola reflexív, és egyben szaba­dabb, kötetlenebb műfaját a klasszicizmus karolta fel, mintegy a maga műfaji sza­bályainak szigorúságát enyhítendő. A költői episztola magában foglalja mindazt, ami az ódán, az elégián, az epigrammán, a tankölteményen, a leíró költeményen stb. kívül fekszik, s ugyanakkor magába foglalja az óda és az elégia gondolatisá­gát is, ez a műfaj megengedi a személyességet, anélkül, hogy azt líraivá bonta­koztatná, és a társalgási élőbeszédhez közelít, anélkül, hogy kitörne a klasszicis­ta vers hangneméből, ez a műfaj megtűri a konkrét, mindennapi mondanivalót és magába fogadja azokat a pittoreszk, vagy zenei motívumokat is, melyek nem kaphatnak helyet pl. a klasszicista ódában. Az episztola, az óda és az elégia mind­végig felismerhető Csokonai költészetében, és ez az előfordulásuk is tanúsítja kap­csolódását a klasszicizmushoz. Van azonban Csokonai költészetének egy másik formatípusa is, mely folyamato­san feltűnik a klasszicista műfajok szomszédságában. A 18. századi magyar barokk költészet, valamint annak olasz példái, továbbá Faludi hangneme, sőt versforma­­ i. Waldapfel József: Az igazi Csokonai. Irodalomtörténet, 1949. 1. sz. 40-58. 1. 4. Csokonai Vitéz Mihály Minden Munkája. Magyar Remekírók sorozat, Buda­pest, 1973. I. 477. 1. 4

Next