LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 29. évfolyam (2003)
2003 / 3. szám - TANULMÁNY - KÁLMÁN C. GYÖRGY: Az irodalomtörténet mellékszereplőiről
Kálmán С. György AZ IRODALOMTÖRTÉNET MELLÉKSZEREPLŐIRŐL* Általánosan elismert igazság, hogy a történetek, köztük az irodalomtörténetek is, olyan elbeszélések, amelyek a szokványos történetmondás mintáját követik. Az elmúlt évszázadban, legalább Collingwood óta (de talán már régebben) egészen máig, Hayden White-ig,s uralkodóvá vált az a rendkívül hatásos és megvilágító erejű - jóllehet mára már talán túlságosan is megszokott és kézenfekvőnek tetsző - belátás, hogy amikor csak történetet mond valaki bármiről, ami megesett, akkor igazodik a történetmondás azon az alapvető szabályaihoz, amelyeket Labov a „természetes elbeszélés" (natural narrative) szabályainak nevezett, s hogy minden történetmondás akként elemezhető, mintha történetek átirata vagy újraírása volna. Csakhogy az a naiv és magyarázatlanul hagyott elgondolás, amire akkor hagyatkozunk, amikor általában történetekről beszélünk, korántsem ártatlan tényező ebben az érvvezetésben. Általában úgy gondoljuk, hogy a történetek eseményekből állnak, azaz hősök és intrikusok cselekedeteiből, továbbá az elbeszélő hangjából, idő- és térszerkezetből, és így tovább. Vannak kötelező és vannak választható elemek, és vannak olyanok, amelyeket bizonyos műfajok egyenesen megtiltanak. Az epizód, amely legalább egy cselekedetet tartalmaz, szükségszerű része a történetnek - legalább egy epizódnak lennie kell, ami maga a főtörténet. Hasonlóképpen szükségszerűen lennie kell legalább egy szereplőnek (még ha ez nem is személy, hanem mondjuk tárgy), amely cselekszik (vagy amellyel valami megesik); s minthogy mindenképpen kell lennie valamiféle változásnak is (általában a cselekedet alakjában, amely előidézi a változást), kell lennie valamiféle időnek is. Ezek az elemek - és talán más, de igen korlátozott számú elem - alkotják a történet kötelező repertoárját. " A szöveg angol változata az AILC 2003. május 9-én, Budapesten tartott (Reswriting Literary History című konferenciáján hangzott el. Részletei és egyes gondolatai az AILC Irodalomelméleti Bizottságának 2002. májusi, dubrovniki kollokviumán tartott előadásomban is megjelentek, valamint a magyar és a bolgár Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének 2002. novemberi, szófiai konferenciáján (ez utóbbi a hálón: http://edu.nbu.bg/ant/library). Az írás az NKFP 5/130. sz. projekt része. Lásd Robin G. COLLINGWOOD: The Idea of History. Oxford Univerity Press, Oxford, 1946., különösen V rész (magyarul: A történelem eszméje. Ford. ORTHMAYR Imre. Gondolat, Budapest, 1987); Hayden WHrre: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth Century Europe. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1973 és Hayden WHITE: Tropics of Discourse: Essays in Cultural Criticism. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1978. 2 Lásd William LABOV: language in the Inner City. University of Pennsylvania Press, University Park, 1972.