LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 29. évfolyam (2003)
2003 / 3. szám - TANULMÁNY - BOKA LÁSZLÓ: Látlelet és/vagy diagnózis : Egy korszerű(bb) kánonkoncepció esélye (f)elé?
284 Boka László 7. Intézményes kritika kánonformálódásnak hívunk - írja a legjobban úgy érthető meg, mint a kulturális tőke képződésének, illetve szétosztásának, hozzáférhetőségének a problémája, még pontosabban, mint az irodalmi termelés és fogyasztás 'eszközeihez' való hozzáférés problémája."42 Az eszközök itt mint módozatok értendők, amelyeknek alapfeltétele Guillory szerint az iskola mint intézmény, amely szabályozni képes a kulturális tőkét, így annak a 'szétosztását' hozzáférhetőségét is - tegyük gyorsan hozzá: természetesen mindezt nem egyenlő arányban. A tágabb értelemben vett, kulturális kánon a hagyományképződésben éppen a nevelés által biztosítja saját természetszerű továbbélését.43 Az értékek taníthatósága szempontjából tehát elsődlegesen fontos, hogy bármely kánon létjogosultsága vagy érvénytelensége hogyan konstituálódik az oktatás folyamatában. Az irodalmi tananyag például mindig is az irodalom intézményeitől függött, és csak ideális esetben volt képes megteremteni az egyensúlyt történeti és művészi érték között. Nem véletlen, hogy az amerikai kánonháború közvetlen kiváltó oka is az a konkrét kérdés volt, hogy mit tanítsanak az egyetemeken.44 Az osztályterem elsődleges helyszínné válik a kanonikus művek, illetve hatalom és rang viszonyának megörökítésében. Az intézményesség szerepe ugyanakkor nem merül ki az iskolai tananyagban. Valóban ez a szélesebb kánonformálódás helyszíne, de időbeliségében megelőzi a hivatásos, kanonikus kritika. A kifejezést Paul Lautertől kölcsönzöm, de nem abban az értelemben, ahogyan említett könyvében azt használta. Lauter ugyanis megkülönböztetett 'kanonikus' és 'formális' kritikát, ez utóbbit egyértelműen az ellentáborhoz, tehát a kánon zártságát védőkhöz sorolva, akik véleménye szerint azáltal, hogy csak kész, szentesített szövegekkel foglalkoznak, akarva-akaratlan fenntartják a kánon hegemóniáját. Ezzel szemben e kanonikus kritikán az ön- 42 I. m. ix. 43 A hagyomány legtöbbször a nevelés által szükségképpen meghatároz bizonyos a priori létező értékeket a társadalom tagjai számára. Ezek az értékek - akár olyanok, mint az írás/olvasás vagy a számok ismerete - nemcsak egyértelműen szükségesek az egyén további életmenetele során, de így előfeltételezik azt is, hogy e képességek megszerzése eleve érték, méghozzá állandó érték. 44 Talán nem túlzás azt állítani, abban, hogy ez hirtelen „alapkérdéssé" vált, a legnagyobb szerepe a multikulturalizmus térhódításának volt, azaz alapvetően politikai háttérrel (is) rendelkezett. A helyzet ugyanakkor merőben más, ha az intézmények felől nézve, a problematikusabb kérdéseket a hagyomány különböző regisztereihez mérve gondoljuk el, például az európai és az amerikai kultúrtörténet során, hogy csupán az egymáshoz legközelebb álló, alapjaiban azonos kulturális hagyományokkal bíró két földrészről ejtsünk szót. Ha ugyanis pusztán a vitában kiindulópontként kezelt egyetemi sillabuszok problematikusságára, esetleges összemérésére figyel valaki, akkor sem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az egyetem mint intézmény nem pusztán európai gyökerekkel rendelkezik, de a kezdettől fogva európai értékeket is közvetített. Az Egyesült Államokban viszont, ahol az egyetemek elsősorban nem állami finanszírozásúak, így politikájukban részben liberálisabb, populárisabb és adott esetben a saját támogatók érdekeit szem előtt tartó nézeteket képviselnek, a kulturális rétegzettség eleve adott komplexitása is maga után vonta, hogy idővel megjelenjenek a faji, nemi, vallási diverzifikációt képviselő írók, illetve maguk a kulturális jelenségek, némileg háttérbe szorítva az eurocentrikus tananyagot.