Labdarúgás, 1958. január-december (4. évfolyam, 1-12. szám)

1958. január / 1. szám

Az új esztendő feladatai 1­958. Nehéz évünk lesz. — Persze, a világbajnokság — gon­dolja az olvasó. Nos, az is. De nem csak a világbaj­nokság. Egy egész sor nehéz feladatot kell megoldanunk. Elsősorban természetesen a világbaj­nokságot. Mi itt a helyzet? Bizonyos tekintetben könnyebb hely­zetben vagyunk, mint 1954-ben. Akkor „világverő“ csapatunk volt. Pozzo, az egykori olasz szövetségi kapitány — úgyis, mint a magyarok kiváló isme­rője — 1952-ben azt jósolta, hogy a magyarok megnyerik az olimpiai baj­nokságot, megverik az angolokat Lon­donban (akkor ez hihetetlennek tűnt) és megnyerik a világbajnokságot. A két első jóslat teljesült. A harmadikat min­denki biztosra vette ... Most nem vagyunk favoritok. Egy a 16 közül. Egyforma eséllyel. Nem nyom a „favorit“-jelző mázsányi súlya. S ép­pen ezért — remélem legalábbis — nem fognak ellenünk kétszeres becsvággyal „hajtani“. 1954-ben a verhetetlennek mondott magyar csapatot legyőzni vi­lágraszóló dicsőséget jelentett. Ma nem dicsőség, csak éppen nehéz. Mert a világbajnokságon szerepelhe­tünk gyengén, eltemetni azért nem hagyjuk magunkat. Nincs is miért. A védelmünk és fedezetpárunk semmi­vel sem gyengébb, mint 1954-ben volt. A belső hármast kell jól kialakítani és akkor lássuk, mit tehetünk. Sajnos a felkészülésbe beleszól a Vasas februári Eb mérkőzése. Ez annyit jelent, hogy Kárpáti, Sárosi, Berendi, Csordás, Bundzsák és Lenkei másként készül fel, mint a többiek. Remélem azonban, hogy a második felkészülési időszakban (sőt már a bajnokság idő­tartama alatt) ez kiegyenlítődik. A vezetők csak egyet tehetnek. Lelki­­ismeretesen, a lehetőségek maximális kihasználásával készítik fel a csapatok és ezt meg is fogják tenni. * Közben gondolni kell a hazai közön­ségre is. A világbajnokság előtt kétféle nemzetközi programot kap: egy válo­­gatott Jugoszlávia ellen és láthatja a Vasas szereplését az EK-ban. (Bízom benne, hogy az Ajaxot legyőzik a piros­­kékek és akkor már csak világhírű el­lenfelet hozhat Budapestre). A világbajnokság alatt a Duna-Kupa mérkőzések kerülnek lejátszásra, majd utána (ősszel) a nyugatnémeteket és a belgákat lát­juk a Népstadionban. Köz­ben a szovjet, a lengyel, a román és a csehszlovák B-csapat is itt szerepelt írta. Barcs Sándor A gond az, hogyan teljesítjük a hat válogatott mérkőzést ősszel. De ez már a mi gondunk. Rendet kell végre teremtenünk a sa­ját portánkon is. Ehhez az kell, hogy az MLSz végre alapszabályszerűen mű­ködhessen (és nemcsak az MLSz, ha­­nem a JT, ET és az alszövetségek is,*­­mint az MLSz szervei) és az kell, hogy az MLSz tanácsát — amely még mindig az ideiglenes jelleggel küszködik — megválasszák. El kell készítenünk a magyar labda­rúgás perspektivikus, többéves tervét. Meg kell erősítenünk az alszövetségek munkáját, létre kell hoznunk egy pre­cíz, országos nyilvántartást és tervsze­rűvé kell tenni az MLSz bizottságainak működését. Csak néhány feladat a sok közül. Nem kis probléma számunkra a baj­nokság rendszere. Az NB I-nél már megállapodtunk és itt nemcsak, hogy nem kell, de nem is szabad változtatni. (Helyesen járt el az MLSz tanácsa, amikor a 14-es létszám mellett döntött a 16-ossal szemben.) Annál nagyobb dilemma elé állít az NB II. jövője. Há­rom csoport sok. Az irányzat arra mu­tat, hogy fokozatosan, évről­ évre fa­ragva a létszámot, visszatérünk a két csoportos NB II-höz. Sajnálom — mel­lesleg szólva —, hogy az NB I/B-t gazdasági okok miatt el kellett vetnünk. Sokat fogunk vitatkozni (nem egy­másközt, hanem más szervekkel) az NB Ill-ról. A vidéki klubok ragaszkodnak az NB Ill-hoz. Az egyesületek gazdasá­gilag is megtalálták számításukat, né­hány nagyvárosi sportkör kivételével. Az alsóbbfokú bajnokságra kár lenne országos sémát adni. Az alszövetsé­­gekre kell bízni a leggazdaságosabb, legjobb megoldást. Támogatnunk kell a KISz által kezdeményezett labdarúgó­­tornákat, a szakszervezetek kupaküz­delmeit, vagy üzemi bajnokságait. Tel­jes erővel fel kell karolnunk a közép­­iskolások labdarúgó sportját. Ez egyike legfontosabb teendőinknek. * Játékvezetőinknél a tavaszi megtor­panás után az őszi idény vége felé ja­vulás mutatkozott. Hogy ez a javulás tartós legyen és tovább gyűrűzzön, ah­hoz a JT-nek sok feladatot kell meg­oldania, elsősorban a továbbképzés terén. Csak helyeselni lehet a JT elnöksé­gének döntését, hogy januárban — minden játékvezető számára! — köte­lező minősítő vizsgákat tart, majd új tanfolyamot indít. A vizsgán 600 játék­vezető fog felelni a feltett kérdésekre. Idén sokkal szervezettebb formában kell megoldani a játékvezetők nyári „sze­mináriumát“. 1957-ben a kétnapos cse­peli oktatással nagyon „szűkkeblű“ volt a JT. Az edzőknél is sok a tennivaló. Első­sorban statisztikát kell készítenünk az országos helyzetről (hol vannak, hol nincsenek edzők) és azt elemeznünk kell. Nagyon komolyan foglalkoznunk kell a minősítéssel. Fejleszteni kell az ET elméleti munkájának színvonalát. Olyasvalamin is gondolkoztunk már,­­hogy valamiféle elméleti bizottságot hoznánk létre. Mindegy azonban, hogy milyen formában, de 1958-ban előre kell lépnünk a labdarúgás „tudományának“ fejlesztése terén is. * Egy pillanatra sem szabad megfeled­keznünk a játékosok és a közönség ne­veléséről. Vitatéma lesz: mi a szerepe a szövetségnek a játékosok, edzők nevelése terén? A vita után határozatokat ho­zunk, s ezeket szigorúan betartjuk és betartatjuk. Ugyanez a helyzet a közönség neve­­lésével is. Széleskörű ankétokon kell megmagyaráznunk, hogy egy-egy mér­kőzés nem élet-halál kérdése. Sajnos a közönség egy része ma még ennek tekinti. * Végül, de nem utolsósorban Valamit „diplomáciai“ teendő­nkről. Februárban összeül a FIFA végre­hajtó bizottsága. Ezen az ülésen ismét tárgyalják a „politikai menekült“ játé­kosok „problémáját“. Nekünk erre fel kell készülnünk. Le kell lepleznünk a „politikai menekülteket“, akik az MLSz tilalma ellenére utaztak ki Délameri­­kába, visszaéltek a Honvéd nevével és a sok tízezer dollárt, ami a Honvéd SE-t illetné, ellopták. Ezután üzenget­tek haza, hogy bizonyos feltételek mel­lett visszatérnek. Köszönjük az ilyen politikai menekülteket. Júniusban közgyűlést tart a FIFA és az UEFA. Ezeken a közgyűléseken ma­gyar javaslat is fog szerepelni. Java­solni fogjuk az utánpótlás korhatár meghatározását és a szabályok által elő­írt 5 perces félidő­szünet 10 percre való felemelését. Az 5 percet úgyis csak a britek tartják be ... Néhány kiragadott momentum 1958 feladataiból. Néhány — és mégis milyen sok. Jó munkát és jó egészséget hozzá, sport­társak!

Next