Labdarúgás, 1993. január-december (39. évfolyam, 1-12. szám)
1993. január / 1. szám
2 1993. JANUÁR 5. (XXXIX.) évfolyam Felelős szerkesztő: THALY ZOLTÁN 1146 Budapest XIV., Istvánmezei út 1-3. (a volt Jégszínház épülete, II. emelet) Postafiók: 1443 Budapest, 152. Telefon: 252-3968 és 252-1778 Telefax: 252-0995 Kiadja a Nemzet Sport Kft. Ügyvezető igazgató: BORBÉLY PÁL Kiadóhivatal: 1133 Budapest XIII., Visegrádi u. 115. Telefon: 138-4366 Telex: 22-5245 Telefax: 138-4248 Készült a Zrínyi Nyomdában 93.2517/1-66-22 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató • INDEX: 25 501 HU ISSN: 0239-1554 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel utca 10/A közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636-021-02799 jelzőszámra Előfizetési díj: negyedévre 141 forint fél évre 282 forint egy évre 564 forint Túrákról, utánpótlásról Ismét beköszöntött a közel sem csendes téli holtidény. Régebben ilyenkor a csapatok útra keltek, az ismertebbek nem ritkán Dél- Amerikába utaztak pénzszerzés céljából és azért, hogy szakmai tapasztalatokkal gazdagodjanak, melyeket aztán már a tavaszi bajnoki idényben hasznosítani tudtak. A válogatott csapat is így tett számos alkalommal. A 60-as években inkább Latin-Amerika volt az úticél, később Európa kellemesebb tájain (Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Franciaország déli részén...) készülhettek a legjobb magyar játékosok. Az utóbbi időben ritkábban érkezik invitálás külföldről a magyar csapat címére - nyilván a gyengébb eredmények okán de azért érkezik. Egy meghívás él a válogatott számára Barcelonába, ahol Kubala László tiszteletére rendeznek egy tornát. A tervek szerint a katalán válogatott mellett a szlovák és a magyar nemzeti gárda lenne a résztvevő (e három nemzet válogatottjában - a magyarban, a szlovákban és a spanyolban - szerepelt ez a kivételes tudású labdarúgó). Az időpontot még nem határozták meg, de februárra tervezik a rendezők. A másik meghívás Walesbe szólt, február 17-én szeretne a magyar tizenegy ellen játszani a szigetországi válogatott, s a felajánlott tiszteletdíj sem megvetendő, 25 ezer dollár. Ezek a lehetőségek. Az már végleges, hogy március elején eleget teszünk a japánok meghívásának, ahol a vendéglátókon kívül az Egyesült Államok válogatottja lesz az ellenfél, így sem Barcelonába, sem pedig Walesbe nem tud kiutazni a csapat. Ma már a klubok nehezen adják oda a játékosokat, csapatot kell építeniük a tavaszi idényre - nyilatkozzák. Mert ugye a válogatott csapatot azt nem kell építeni...! Azt is el kell mondani, hogy az utóbbi időben a szövetség sem nagyon erőlteti a túrák szervezését. Amit például a katari út miatt kaptunk... Hallgathattunk eleget, hogy milyen „olcsón adta el" az MLSZ a válogatottat. Már itt tartunk - hangzott a kesergés -, a magyar válogatott rongyos 10 ezer dollárért képes játszani. Szégyen! Valóban jobb lett volna legalább a dupláját bekaszírozni, hisz valóban rosszul áll a szövetség anyagilag. De ha egyszer csak ennyit lehetett kisajtolni a vendéglátóból! Alkára sem igen volt idő, mert a Jugoszlávia elleni mérkőzés törlése ügyében csak szeptember 30-án mondta ki a FIFA a döntő szót, így mindössze tíz napja maradt a szövetségi kapitánynak, hogy összehívja az utazó csapatot. az MLSZ szemszögéből Ha már az anyagiak szóba kerültek, emlékeztetnem kell arra, hogy régebben sem dobálták a dollár tízezreket. 1977-ben az akkori válogatott tengerentúli tornán vett részt, öt mérkőzést kötött le menedzserünk, a felejthetetlen Östreicher Emil. Íme, az akkori keret: Kovács L., Gujdár, Török, Nagy III., Bálint, Rab, Kereki, Tóth , Kerekes, Nagy II., Nyilasi, Pintér, Zombori, Pusztai, Fazekas, Ebedli, Törőcsik, Fekete, Magyar, Váradi, Nagy L., Weimper... Nem akármilyen játékosok együttese! A tiszteletdíj pedig mérkőzésenként mindössze 5 ezer dollár volt! Pedig ha többet ki lehetett volna préselni a szervezőktől, akkor Don Emilia azt kiverekedte volna számunkra.• „Az utánpótlásról sokat beszélnek és semmit sem tesznek" - ez már szólammá vált, minden alkalommal elsütik, mondják, vagy leírják valahol, főleg az MLSZ rovására. Tényleg, mit tett és tesz a Magyar Labdarúgó Szövetség a gyerek-labdarúgásért? Az elnökségi üléseken ugyan elég gyakran szerepel az utánpótlással kapcsolatos kérdéskör, de ezekről keveset hall, olvas a Feszült pillanat a serdülök kapuja előtt és az érdeklődök... Puskás Lajos és Vidáts Csaba 1971-ben, Rio de Janeiro utcáin..