Éva, 1977 (1-2. szám)
1977 / 1. szám
A hármasikrek Szőrmedivat Humor Anyák és lányok Kézimunka II LáNYOK, ASSZONYOK KÜLÖNKIADÁSA - 1977.1. SZÁM Közös dolgaink Nem régen csendültek össze a szilveszteri pezsgőspoharak. Alig két hete hangzottak el az újévi jókívánságok. Mindenki, a Kovácsjánosnék és az Évák is visszapillantottak az elmúlt évre, s elhatározták, hogy az új évben jobban odafigyelnek a családra, a munkára, alaposabban végzik dolgaikat, s ha lehet, még kiegyensúlyozottabban, egészségesebben élnek. Mindezt azért írom le, mert számtalan fogadkozás fültanúja voltam, s mert tudom, sokszor az óévet búcsúztató, az újévet köszöntő ünnepi pillanatok szokása az elhatározás, az újrakezdés. Valóban vannak közös dolgaink, amelyekre oda kell figyelni, amiben egymást kell segíteni, s amivel nemcsak ilyenkor, év kezdetén kell törődni. Nekem úgy tűnik, hogy tavaly számtalan cikk foglalkozott a gazdasági kérdésekkel a napi olvasmányainkban. Hol készültek új üzemek, gyárak? Mennyibe kerül egy-egy óvoda és iskola felépítése? Hogyan alakulnak a piaci árak, milyen nehézségeink vannak a gazdálkodásban. Gondolhatta bárki — a cikkek felett ellapozva, — ez az illetékesek dolga. Csakhogy az illetékesség nem mindig a hivatalt, az érdekelt gyárat, az iskolában a tantestületet illeti. Közünk van valamennyiünknek mindahhoz, ami hazánkban a gazdasági életben történik. Az egyik fogadalmunk, amit a szilveszteri pohárcsengés közben megfogalmaztunk, a gazdálkodásra való odafigyelés lehet. Hiszen dolgozunk, sőt gazdálkodunk, mi is ott vagyunk, és szólnunk lehet... ♦ Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke Mexikóvárosban a nők világkonferenciáján mondta: „Nyilvánvaló, hogy a női egyenjogúság teljes érvényre jutásáig még sok a tennivaló.” — S vajon ki tehet ebben a legtöbbet, ha nem mi magunk? Sok asszonynak vannak értékes gondolatai, jó javaslatai, de nem mondja el a társadalmi fórumokon, mert bár meg van győződve igazáról, úgy véli, férfiak dolgába ártja magát. S ha tisztségre választják, húzódozik, mondván, nem női feladatnak tartja a közéleti ügyek intézését. Pedig dolgainkat nekünk, a férfiakkal karöltve kell intézni. S ha van valami, amit most, az új esztendő kezdetén megfogadhatunk, ez az. Mert gyermekeink és a felnövekvő nemzedék, a szocialista társadalom érdekében tennivalóinkról szólni kell! Éva barátnőm szilveszteri vacsorán — ugyancsak fogadkozó hangulatban —, kifejtette, hogy az új esztendőben megváltoztatja életét. Nem fog mosni, főzni, háztartást ellátni. Mindezt a tennivalót családjának tagjaira ruházza át. Mégis, mikor a vendégsereg hajnalban korhelylevest követelt, fogadalmát elfelejtve, — pedig már újév volt! — maga ment melegíteni, szervírozni és utána természetesen mosogatni. Ki ne ismerné ezt a történetet? Csaknem minden kedves Olvasónkkal előfordult már. Nem ez a módja a családon belüli „új élet” kezdésének. Sokkal inkább hasznos, ha a munkát megosztjuk, ha a társadalom kínálta lehetőségeket, szolgáltatásokat igénybe vesszük. Mert ma, a hetvenes évek végén nem szabad elfogadnunk a századelejei házias nő modelljét. Modern korunk és haladó társadalmunk megadta nekünk — csaknem harminc éve — az egyenjogúságot. Ideje, hogy felnőjünk hozzá, hogy éljünk a szólás jogával a gazdasági a politikai és természetesen a családi életben. Ebben bízva kíván minden kedves Olvasónak sikeres és eredményes új esztendőt Kovács Margit