Éva, 1978 (1-4. szám)
1978 / 4. szám
Kállai Ferenc teheráni sikere Konyhában, kenyérsütés közben mondja el monológját Kállai Ferenc, vagyis Ivicz István, a Szépek és bolondokban. Csöndes szavai, szerényen, szomorkásan idéz föl egy régi-régi emléket, mesél el egy régvolt történetet. Amíg a cipó sül, elmondja, hogyan kísérte egykor főnöke árváit önként Auschwitzba, ezzel a bolond cselekedetével hogyan mentette meg a kislányt, akit aztán ő nevelt föl, családtalan családos emberként. Ezt a színészi remeklést jutalmazták a férfialakítás díjával a teheráni nemzetközi filmfesztiválon, 1977 novemberében. - örültem a sikernek, örömmel értesültem róla, de még jobban örültem volna, ha személyesen vettem volna át - töpreng el Kállai Ferenc. - Ez a szép és csöppet sem bolond film idehaza is nagyobb sikert érdemelt volna. A futballra konkretizálták már a premier előtt, s ezzel, félek, kedvét szegték sok nézőnek. Lehetne ez az Ivicz István futballbíró éppenséggel bármi más, például horgász, akinek elmegy a nagyhala. Allegória ez a film, a teljesületlen álom filmje. Valóságos történetet rejt ez a monológ, amely a forgatáskor is minden közreműködő kedves munkája volt. Egyvégtében vették föl, emlékezik rá Kállai, mindenki érezte, szép ügyet szolgál most. „Ritka oázis” - mondja a színész, elégedetten ezzel a feladattal, és nem elégedetlenül a többiekkel. Gyakran foglalkoztatják filmen, meséli, s többnyire „rossz káder" figurákat bíznak rá. - Ezek távol állnak tőlem, legfeljebb a véleményemet fedi föl az alakításom. Ezért is kétszeres öröm olyan szereppel találkozni, amelyet költészet jellemez, egy figurát, akit őszintén szeret a színész is, a néző is. Az emberek moziban is, színházban is szeretni akarnak valakit, és aggódni a sorsáért. - Néhány kedvemre való filmszerep kicsúszott a kezem közül mostanában — mondja Kállai Ferenc tárgyilagosan, nem panaszosan. Hiszen kedvére való szerepet talált is, Mihályfi Imre filmjében, a Beszélgetések Szókratésszel című tévéjátékban, Ő Szókratész, aki gondolkodik, s megosztja gondolatait másokkal. A filmszerepeket tulajdonképpen a színház kedvéért veszítette el. - Igazi szerelmem a színház - mondja. Dantont játssza a Nemzetiben, akinek egy mondata már az első olvasáskor gyökeret vert benne: „Az élet nem éri meg azt a fáradságot, ami a fenntartásához szükséges." A színész gondolkodik, s gondolatait megosztja másokkal, hogy értelmesebb legyen az élet, s megérje a fenntartásához szükséges fáradságot. Ha egy szép szerep szíves fogadtatásra talál, akkor a színész élete is megéri a fáradságot, ami művészi magaslatok eléréséhez, emberséges gondolat megelevenítéséhez szükséges. Zay László Feli: MTI Siker — itthon és külföldön András Ferenc tanulóként a filmgyárban kezdte: Fábry Zoltán, Kovács András, Máriássy Félix mellett asszisztenskedett, s így felvételizett a főiskolára. 1973-ban, miután elvégezte, diplomával a kezében, ugyanoda ment viszsza folytatni, amit elkezdett. A „Veri az ördög a feleségét", András Ferenc első nagyjátékfilmje évek óta az első magyar filmvígjáték, amely osztatlan sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében. Itthon megkapta a filmkritikusok díját, Karlovy Vary-ban pedig, az idei nemzetközi filmfesztiválon fődíjjal tüntették ki. A film egyetlen nap, augusztus 20. története, valahol a Balaton mellett, egy vasutascsaládnál. - Hogyan jutott eszébe ez a téma? - Magam is átéltem, évekkel ezelőtt, egy olyan szituációt, mint a filmbeli. Amikor ünnep és vendégség, túláradó vendégszeretet mögött vágyak, szándékok, célok keverednek. - Mit érzett a rendező a „Veri az ördög a feleségét” közönségvisszhangjából? - Itthon, sokszor beültem a mozikba, ahol játszották. Örömmel tapasztaltam, hogy a nézők megértették és rezonáltak a poénekre, a nevetés mindig ugyanakkor csattant Karlovy Varyban, a film vetítésén pótszékeket kellett beállítani ... A Rotterdamban rendezett fesztiválon a szakemberek és a közönség pontozása szerint a negyedik helyre került - százból -, sok ország megvette, köztük az USA is. - Min dolgozik most? - Befejeztem a tévének a Munkácsy Miklós novellájából forgatott „Végkiárusítást”. A filmben sok a humoros elem, de tragédiával végződik. A főszereplők: egy vásározó kötőnő, egy fiatalabb asszony, övé az iparengedély, s a harmadik egy férfi, ő a sofőr, az üzlet közös, a film egy nap története. Több, mint negyven vásárt végignéztem, szerte az országban. Végül is Pápán, az ottani vásáron forgattuk a filmet - sok eredeti, valóságos elemmel körítve a sztorit. - Van-e művészi hitvallása? - Olyan hitelességű játékfilmeket készíteni, mintha dokumentumfilmek lennének. Ha a rendező nem képes a figurákkal, a környezettel s a dialógusokkal hitelt teremteni - hagyja abba a filmezést. - Hirtelen, gyorsan ívelt a pályája felfelé. Nem fél? - De igen. Félek, azt várják tőlem, hogy minden újabb filmem felülmúlja az előzőt. Pedig a művészi-filmrendezői pálya szinte sohasem egyenes, hanem kanyarokkal, kitérőkkel van tele. - Magánélete? - Feleségem jogász, életem főszereplője 3 éves kislányom, Rozi. Fetó: MTI P. Zs. András Ferenc átveszi a Magyar Újságírók Szövetségében a kritikusok s Ufót