Lányok, Asszonyok, 1977 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
„Az emberiség kiválasztottja vagyunk, mert megadatott oly események tanúinak lennünk, amelyek évszázadokig foglalkoztatják majd az utánunk jövő elméket.” Krúdy Gyula, a magyar próza nagy művelője írta ezeket a sorokat 1317 decemberében. () is a kiválasztottak közé tartozott, akik a háború „vörös farkú üstököse” helyén már meglátták „az új égi jelet a magasságban”. Szinte csodaként üdvözölte az orosz forradalom szárnyán érkező, rég áhított békét. „A gáztámadás sötét számomrán — írta — átvilágít a közelgő virradat.” Krúdy lírai tanúságtételével az „így látták a kortársak” című kötetben találkozhatunk, amelyben magyar írók, költők, publicisták vallanak a Nagy Októberről. A színes, gazdag dokumentumgyűjteményt Dr. Remete László állította össze, s a Kossuth Könyvkiadó adta ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. Az „így látták a kortársak” természetesen nem minden kortársi megnyilatkozást gyűjt össze, csak azokét, akik észrevették, felismerték a történelmi pillanatot. Juhász Gyula, Szeged nagy költője egyhelyütt arról panaszkodik, hogy „sajnos, a kortársak tetemes része törpének bizonyul a nagy időkhöz, amelyek a burzsoá világ omladékán a proletariátus világpalotáját emelik”. Az 1917-es októberi forradalomról tanúskodó írások — a kötetből kiemelt alábbi részletekkel együtt — azt bizonyítják, hogy a korabeli Magyarországon sokan voltak, és épp a legjobbak, a haladás és kultúra zászlóvivői, akik felismerték a történelmi időket, a történelmi pillanatot, s tudták azt is, hol a helyük. Várnai Zseni: Most Szentpétervár felé nézünk égő szemekkel És Moszkva felől híreket lesünk, tűzszárnyon szárnyalókat, S szent döbbenettel isszuk fel a szókat S vigyázzuk a varázslatos igéket, Amelyek túlnan felgyújtottak egy népet: Élet, szabadság! (Népszava, 1917. április 8.) Alpári Gyula: KELETRŐL JÖN A FÉNY! (Részlet) . .. Ma a dolog úgy áll, hogy Oroszországban a munkások, parasztok és katonák kormánya irányítja az ország sorsát, szétzúzza a népek szabadságára rakott bilincseket, rég óhajtott reformokat valósít meg, és a legszilárdabban el van tökélve arra, hogy megsemmisíti az emberiség legnagyobb átkát, a militarizmust. Ahol elnyomók és elnyomottak élnek, vagyis az egész világon, Oroszország felé tekint mindenki, minden proletár, minden nemesen érző emberi szív hevesebben dobog az elébük táruló hatalmas színjáték láttára. Az orosz kormány most minden kormányhoz, minden néphez békeajánlattal fordul. Hiszen már az orosz belső reform is minden dolgozó ember saját ügye, hát még az orosz békejavaslat, amely véget akar vetni éhezésüknek, nélkülözéseiknek és mindenekelőtt a vérontásnak. Eszerint tehát az orosz békejavaslat mögött nemcsak az orosz kormány és az orosz nép áll, hanem mögötte áll a világ minden népe is. Tehát a történelmi helyzet a következő: az egyik oldalon az orosz békejavaslat és mögötte minden nép, a másik oldalon az államférfiak, akik elutasítják a békejavaslatot. Hiszi-e valaki is, hogy ezek az államférfiak örök időkig ellen tudnak állni a népek békeakaratának? Mi mélységesen bízunk a történelem logikájában, amely eddig még mindig érvényre jutott — többnyire a kormányok akarata ellenére. Ex Oriente lux — keletről jön a fény —, mondja egy régi szállóige. Valóban, a fény most onnan jön — Oroszországból. Kárpáti Aurél: OROSZORSZÁG (Részlet) Keletről jött a világosság s az éjszaka széthasadt függönye mögött vörös tűzben lángol a hajnali orosz róna... Ámuló szemmel és ámuló szívvel kell nézni és köszönteni ezt a titokzatos országot, amelynek földjében a jövendő erői századokon át szunnyadtak... A kommunista Kelet nagy párbaja a kapitalista Nyugattal elérkezett a döntő pillanathoz. Anglia rablójogon épült világhatalma ieg már a hókucsmás Herkules öklének csapásai alatt s reszketve sejdíti, hogy a szolgaságot most örökre megfojtja a végtelen rónán dobbanó, óriás léptekkel közelgő szabadság. Oroszország, amelyről egy keserű fia vallotta, hogy csak a kancsukát adta a világnak, már kezében tartja a szabadság, egyenlőség, testvériség aranyalmáját, s megkínálja vele az éhező, elepedt nemzeteket. Ámuló szemmel és ámuló szívvel kell nézni és köszönteni. Amiről Gogol félszáz esztendeje prófétaéneket mondott, elérkezett és megérett a beteljesülésre. Oroszország mint sebes, elérhetetlen trojka rohan, porzik, füstöl nyomában az út, recsegnek a hidak s minden elmarad utána. Hah, micsoda lovak, micsoda paripák! Talán vihar fészkel sörényeikben?... Egyszerre és tüzesen nekidűlnek oreszügyeik a hámnak, s alig érintve patáikkal a földet, repülnek a levegőben, mintha istentől volnának megihletve... Oroszország felelt a kérdésre, mit sokáig süket fülekkel hallgatott. Gyönyörűen szól a csengő, reszket és széllé változik a darabokra szaggatott lég; oldalt marad minden, ami csak van a világon, az előre rohanó Oroszországnak útjából ... kitérnek a többi népek... Oroszország felelt a világ minden feltett kérdésére. (1919. március 28.) Összeállította: Knopp Mária így látták a kortársak Peter Alina (Hollandia): Megindul a tömeg Örömmel üdvözöljük a Keletről felénk sugárzó fényt. (1917. november 24.) Juhász Gyula: FORRADALMI KIS KÁTÉ (Részlet) .. .7. Sikerült-e az orosz forradalom kísérlete? Eddig sikerült és hisszük, hogy ezután még inkább sikerülni fog. Ne feledjük, hogy vesztett háború után, egy világ imperializmusának ellenére volt kénytelen az orosz nép e gigászi erőpróbát kiáltani, külső és belső ellenségek kétségbeesett ellenállása ellenére. (1919. március 25.)