Lapok Pápa Történetéből, 2000 (1-6. szám)
2000 / 5. szám - Orosz Andrea: "Nincsen máshol, csak Pápán..."
nedekhez, Szemere Pálhoz, és nagy példaképéhez, Csokonaihoz írt, akinek költészete legfőbb ihletője volt. Amikor Csokonai kiadta Anakreoni dalait, Kováts a Magyar Kurírban verssel üdvözölte azokat, kellőképpen méltatva Vitéz tehetségét: Csitt! Csokonai énekel, Be szépen tud játszani A parányi szerelmekkel Érzed-e azt te, Fanni, Fannit, a költő múzsáját megszédítik Csokonai dalai, olyannyira, hogy el is pártol tőle. Önirónia, és a Csokonai versei iránti rajongása magyarázza versének befejező sorait: Menj! — s ezen szóra elilla, Sürü volt a nyár-vessző, Nem láthattam, — aztán Lilla Szobaleánya lesz ő! Siratóverset is írt mesteréről. Keserv Csokonai Vitéz Mihály halálán című versében ezt olvashatjuk: Hárfázd el, oh, sírva hárfázzad Ezt, Özvegy árva Poézis. Nincs VITÉZ, nincs Emberi Század Elhalok, elhalt VITÉZ is. Csokonai műveit, életrajzát olvasva nem találunk utalást arra, hogy a két költő személyesen ismerte volna egymást. És bár Kováts másik nagy példaképével, Szemere Pállal sem találkozott személyesen, mégis baráti viszony fűzte hozzá. Szemere 1807-ben versben köszöntötte Kovátsot, méltatva tehetségét, és kérve kérte, fogadja barátságába. Kováts azon nyomban rövid levéllel és verssel válaszolt, s biztosította Szemerét a viszonbarátságról. Mindez azt bizonyítja, hogy Kovátsot életében csakugyan számbaveendő költőnek tartották. Hogy később a költészetéről való vélekedés olyannyira megváltozott, leginkább Kazinczynak, és lelkes triászának köszönhető - köztük éppen Szemere Pálnak -, akik igyekeztek a mesterkedő költőket nevetségessé tenni. Kazinczy éles támadásai persze nem voltak éppen alaptalanok, gyakran megfigyelhetjük, hogy a Rímkováts minden gondolata a rímek körül forog, egy-egy feltűnő rím kedvéért, képzavarokba keveredik, nehezen érthető. Nem is kell, hogy minden versét szeressük, a legnagyobbak verseivel sem vagyunk így, de azokat, amelyek ma is elevenen hatnak, kár lenne a feledésnek átengedni. Születése 220. évfordulójának emlékére álljon itt néhány verse. Az első egy korai szerelmi költemény, melyet 1800-ban, pápai diákoskodása idején írt: Nincsen máshol csak Pápán... (Május 15-én 1800.) Nincsen máshol csak Pápán van. Pápán, a Szent természettől remekelt Diána, Szűz királynak, kis istennek kell esmérni már ezt ennek utána. Szám sokszor ész nélkül a tűz miatt a Rózsát öszve- meg öszvecsókolgatta, csókolgattam, mert gyöngy Lélek! Mindig Téged képzelélek alatta. Örökké élsz nálam, mert mellyembe leírt neved szívsebembe forradt bele. Nálad nélkül szerelmesem. Nincs szívemnek sem bele, sem éjjele. A kőfaragó is holt testem sírja’ Márványkövére sírversül ezt írja: Ez az ég legszebb angyala’ Dicső formájának vala mártírja. Emlékezetedet a sír kunyhója’ Boltja alatt még hamvam is csókolja, s az engem elnyelő verem Halmán Te számodra terem ibolya. 238